Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-29 / 206. szám

CDDDT ========= Ük r=----- ■QPfVRT brUn I * =301111= öHUH 1 Magyarok az öt karika bűvöletében (V.) Elek Ilona Született 1907-ben Buda­pesten. Tizenöt esztendős ko­rában kezdett rendszeresen sportolni. Eleinte a DAC, a KASÉ, majd pedig a Bp. Honvéd színeiben verseny­zett. 1929 és 1956 között ál­landó válogatott. Három olimpián (1936, 1948, 1952) vett részt. Berlinben és Lon­donban aranyérmet, Helsin­kiben ezüstérmet nyert, ö a magyar sport első olimpiai bajnoknője. Már az első olim­piai aranyérmét is nemcsak nagy tudásának, hanem kö­télidegeinek köszönhette. A nagy verseny szünetében, amikor csak módja nyílott, egy nyugszéken pihent, nem nézte a vetélytársak egymás elleni küzdelmét. Kendőbe burkolta fejét, hogy semmit se lásson és halljon. 1936-ban olyan nagy ellenfeleket elő­zött meg, mint Helene Mayer és Ellen Preise. Első- olimpiai bajnoksága után többen azt kérdezték tőle, hogy csak nem babonás, és ezért húzódik félre a mér­kőzések szünetében? Elek Ilona erre a kérdésre azt vá­laszolta: — Nem babona, hanem megszokás az egész. Tapasz­talatból mondhatom, jó szo­kás. Az adott szünetekben pihenni és a következő mér­kőzésre kell készülni. 1948-ban Londonban élete második olimpiáján ismét erős ellenfelekkel került ösz- sze. Tizenkét év után újra sikerült a dobogó legfelső fo­kára jutnia. Második nagy győzelméről így beszélt: — Tizenkét év óta izgul­tam ezért a győzelemért. Az volt a fontos, hogy bírjam idegekkel a versenyzést. A középdöntőket kivéve bírtam is. A döntő összecsapások al­kalmával talán én voltam a legnyugodtabb a teremben. Egyetlen vereséget szenved­tem ekkor, mégpedig a Filtztől. Ezt azonban nem könyveltem el vereségnek, hi­szen nyilvánvalóan verseny­bírói tévedésből származott. Az is ezt bizonyítja, hogy azonnal leváltották az elnö­köt. 1936 után — tehát 1948- ban — is sikerült minden sportoló számára a legna­gyobb sikert elérnem. Ha most már annak a titkát ke­ressük, hogy miként őriz­tem meg első helyemet egy tucat éven keresztül, akkor csak annyit mondhatok, hogy ebben nem kis része van a zenének. Gyermekkorom óta szeretem a zenét. Zongoráz­ni tanultam és komoly zon­goraművésznő akartam lenni. Nem is tudom pontosan meg­mondani, hogy miért érez­tem később mégis sokkal kö­zelebb állónak magamat a víváshoz. A zenéhez azonban mind a mai napig hű marad­tam. Lehet, hogy nyugodtsá­gomat az órákon át váló zon­gorázásnak köszönhetem. Most már elárulhatom, hogy Londonban a győzelem kiví­vása után alig egy órával zongorához ültem és órákon keresztül játszottam. így ve­zettem le azokat az izgal­makat. Egy magyar szemtanú így látta Elek Ilona londoni győ­zelmét: „A magyar szakértők gár­dája, akik Elek Ilonát egész éven át figyelték, biztosak voltak abban, hogy — ha a különös bírósági hibáskodás nem történik — a versenyt csakis ő nyerheti meg. Bá­tor, robbanékony, gyors és hihetetlenül intelligens volt. Ellenfeleit pillanatok alatt lerohanta, védekezésüket széjjelrombolta és a saját maga különleges egyéni stí­lusát rájuk kényszerítette. A verseny az utolsó mérkőzé­sen dőlt el. Lachmann és Elek egy-egy vereséggel állt egymással szemben, amikor halálos csendben a küzdelem megkezdődött. Egy pár ret­tenetesen nagy, hosszú időnek tűnő pillanat, egetverő éljen, és Karen Lachmann, ez a csöndes és kitűnő dán fanya­rul és finoman gratulált Elek Ilonának, hogy újra győ­zött. Minden versenyző éle­tének ritka nagy napja volt. 1952-ben Helsinkiben újra ott volt a női tőrvívás dön­tőjében. Az első helyért holt­verseny alakult ki az olasz Camber és Elek között. 3—3 állásnál Elek támadott, de § zsűri nem ítélte meg a talá­latot. Néhány pillanat múlva Camber találata elérte Ele­ket és így a magyar tőrvívó­nőnek élete harmadik olim­piáján meg kellett elégednie a második hellyel. Valóságos éremgyűjteményt szerzett sportpályafutása alatt. A világbajnokságokon hat első helyet, négy ezüst­érmet és két bronzérmet. 1957-ben vonult vissza, ö az egyetemes vívósport eddigi legsikeresebb versenyzőnője. Éppen a közelmúltban, 1988. július 24-én távozott el, 81 éves korában az élők so­rából. (folytatjuk) Molnár Károly Felavatták a sziráki lőteret Ha azt mondjuk: sziráki kastély, akkor a sportszere­tő újságíróknak az elsők között jut eszükbe, a mű­emlék épületben évenként megrendezésre kerülő ran­gos sakkverseny. Pedig nemcsak e szellemi sport jeles képviselőit látják szí­vesen a kastély gazdái, ha­nem évek óta otthont ad­nak lovas- és hőlégballon­versenyeknek is. Szombat óta egy újabb sportág, a sportlövészet szerelmesei is megfelelő versenyhelyszín­re találnak a kastély szom­szédságában. Itt avatták fel ugyanis egy új légfegyveres lőteret. A Magyar Szénhid­rogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet — a kastély gazdá­ja — az MHSZ KLK szak­embereinek segítségével, egy korábbi pincében ala­kított ki hét lőálláscs lég- fegyveres lőteret. Nyereség ez a magyar sportlövészet számára. A nyitóversenyen az olim­piai válogatott tagjai ké­mény szakmai munka kel­lős közepén is remek ered­ményekkel rukkoltak ki: Pa- pandtz 585 körrel jutott a fi­náléba a férfipisztolyosok, Fenencz Ágnes pedig 385 körrel a női pisztolyosok között. A viadalon újdonság volt: a résztvevők fél évszázad múltán ismét pénzdíjakért is versenyeztek. Az első he­lyezettek jutalma ötezer fo­rint volt. Változik a megyei B osztály létszáma Szöul az 1988. évi nyári olimpia előtt A balassagyarmati labda­rúgó-szövetség döntése értel­mében a megyei B osztály­ban tizenhetedikként játsz­hat a hugyagi labdarúgó­csapat. így vasárnap ők utaz­tak a nógrádi Jurisics SE elleni mérkőzésre. Az új sor­solásról a héten értesülnek majd az egyesületek. Bajnokságok LABDARÚGÁS Megyei B osztály Zagyva- völgye-csoport, 1. forduló (zárójelben az ifjúsági mér­kőzések eredményei). Kis-Zagyvavölgye Tsz SE— Karancsberény 3—0 (4—1), Cered—Héhalom 2—3 (5—1), Kazár—Gergei SE 1—0 (4—1), Ipolytarnóc—Tar 3—6 (3—1), Palotáshalom—Mátraszőlős 1—1 (1—1), Ménkes—Somos­kőújfalu 2—0 (8—4), Szur­dokpüspöki—St. Bányagép- gyár 0—0 (1—6), Erdőkürt— Buják 1—1 (3—3). Épül a „Latte Világ” elnevezésű szabadidő-központ a fő­várost átszelő Han folyó déli partján. Az épületet, amely a tervek szerint a világ legnagyobb szabadidő-központja lesz, a szeptemberben nyíló XXIV. Nyári Olimpiai Játékok ide­jén adják majd át. (MTI külföldi képszerkesztőség) Labdarúgó NB III. Mátra-csoport Sárga és piros lapok, sérülések a rangadón SALGÓTARJÁNI BTC— NAGYBÁTONYI BÁNYÁSZ 2—2 (0—0) (11-esekkel 5—3) Tóstrandi pálya, 1500 né­ző, v.: Molnár L. SBTC: László — Gyetvai, Juhász, Sándor (Skoda 77. perc), Kajli — Oláh, Simon, Veres — Sváb, Kisbali (Bukrán 46. perc), Hunyás. Edző: Ré­pás Béla. Nagybátony: Re- viczki (Kozma 88. perc) — Bertók, Orosz J., Mákos (Nagy P. 3. perc), Kóródi — Hajdara, Szabó II. L., Orosz Z. — Utasi, Szőke, Kiss. Ed­ző: Toldi Miklós. Hazai helyzettel kezdődött a mérkőzés. Oláh jobb ol­dali szabadrúgását Veres a kapufára fejelte, a kipatta­nó labdát Kisbali ordító helyzetben rosszul találta el. Az esetet követően Má­kos sérülése miatt cserére kényszerült a Nagybátony. Nem sokáig váratott magá­ra a bátonyiak válasza. Sző­ke vezethette egyedül ka­pura a labdát, de lövés he­lyett cselezni próbált, így odalett a kínálkozó lehető­ség. A 26. percben Szőke há­tulról elkaszálta Oláh Bé­lát, amiért a kiállítás sor­sára jutott. A 37. percben Utasi szögletét Kiss a kapu torkában elvétette. Három perc múlva Sváb — nagy helyzetben — az ötösről gyatrán mellé fejelt. Az 50. percben Orosz Z. kilépett a lesre játszó védők között és a kifutó László kapus mel­lett a bal oldali kapufát ta­lálta el. Egy perc múlva előnyhöz jutottak a vendé­gek. Kóródi tört be a 16- oson belülre, elhúzta a lab­dát a kivetődő László mel­lett, az alapvonalról begu­rított és Hajdara a kapuba helyezett. 0—1. A 64. perc­ben Veres került gólhely­zetbe, amikor Bertók hátul­ról felvágta a szőke közép­pályást. Ő sem kerülhette el a kiállítást. A 68. percben a kilenc emberrel játszó bányászok tovább növelték előnyüket. A kiugró Kisst, László a büntetőterületen belül „el­ütötte”. A 11-est a sértett értékesítette. 0—2. A 79. percben Szabó II. remek át­adását Utasi a kapus kezébe lőtte. A 82. percben szépí­tett az SBTC. Nagy P. és Reviczki egymásra várt a felszabadítással, Sváb köz­belépett és a kapu jobb ol­dalába kotorta a labdát. 1—2. Két perc elteltével megszületett az egyenlítés. Oláh átadásából Simon a jobb kapufa töve mellett gurította a kapuba a lab­dát. 2—2. A befejezés előtt két perccel Szabó II. L. megsértette Molnár játékve­zetőt, így ismét előkerült a piros lap. Izzó hangulatban ért véget a találkozó. A 11-es párbajt az SBTC bírta jobban idegekkel. A vendéglátók mind az öt bün­tetőt értékesítették, míg a bátonyiak közül Hajdara kísérletét László hárította. idegzetűeket alaposan pró­bára tevő 11-es rúgóverseny. Jók: Veres, Oláh, Juhász, ill. Kóródi, Orosz Z., Kiss. — B. Kovács — ROMHÁNY—RECSK 1—1 (0—1) (11-esekkel 4—5) Romhány, 600 néző, v.: Petus. Romhány: Szunyogh — Józsa, Gál J., Varga Z., Filiczki — Benyó, Bera (Sá­gi), Keresztes — Kottesz, Gál T., Csapó (Varga S.). Edző: Pincze László. Az első 20 perc mezőny­játékot hozott, de a vendég-, csapat az első jó támadá­sával megszerezte a veze­tést. Bencsok beadását Hor­váth Zs. előrevetődve fejel­te a jobb alsó sarokba. 0—1. A félidő hátralévő ré­szében az előny birtokában ügyesen lassították a játé­kot a Bányászok. A Kerámia elképzelés nélkül, görcsösen támadott, de veszély nélkül. A második félidő eleje meg­hozta az egyenlítést. Kérész- tés 20 méteres szabadrúgá­sát Hegyi elnézte, így a lab­da a kapu közepébe vágó­dott. 1—X. A mérkőzés to­vábbi részében hiába táma­dott többet a Kerámia, nem tudta megszerezni a győz­tes gólt. Következtek a 11- es rúgások: Romhányból Sági, Filiczki, Keresztes, Be­nyó belőtte, Józsa és Varga S. elhibázta a 11-est. A Bá­nyász-csapatból Horváth Zs., Szabó, Bencsik, Hegyi, For­gó belőtte, Bencsok kihagy­ta. Ezzel a vendégcsapat ju­tott a két ponthoz. Jók: Gál J., ill. Forgó, Bencsik, Horváth J., Hegyi. —Kaliczka— HONVÉD-KÖTELES SE— BGY. HVSE 7—5 (2—2) Budapest, Külső Váci út, 150 néző, v.: Szarka. Balas­sagyarmat: Halász — Pau- mann Zs., Slechmann, Ka- Jicza — Stark, Kuris, Tréz- nik, Magos (Zsidai), Szed- lák, Szűcs, Vanda. Edző: Dá­vid Róbert. Hatalmas lendülettel kez­dett a hazai csapat, s a 3. percben 11-esből vezetést is szerzett. Ezután kiegyenlített játék folyt a pályán. Az 53. percben Slechmannt kiállí­tották, de a tíz emberrel játszó vendégcsapat végig egyenrangú ellenfél volt, amit az idegenben szerzett öt gól is bizonyít. De ez sem lett elegendő a pontszer­zéshez. A közönség és a csa­patok által sem tapasztalt kiábrándító játékvezetés — négy vitatható hazai gól mi­att — hagyta Budapesten a három pontot a Bgy. HVSE. Góllövők: Szűcs (3), Ku­ris és Kaliczka. Jók: Kuris (a mezőny leg­jobbja), Szűcs, Stark. — lombos — MÁD—SALGÓTARJÁNI hagytak kihasználatlanul, így saját dolgukat nehezítet­ték meg. Jók: Kecskés, Turányi, Tő- zsér Zs., Tóth. (Kolodzey) BAG—ST. SÍKÜVEGGYÁR 1—2 (0—2) Bag, 1000 néző, v.: Topán­ka. St. Síküveggyár: Hiesz — Verbói, Babcsán, Gyetvai, Szalai — Zsély, Balga (Dó­ra), Jaszik — Garai, Ko­vács, Bodor (Szekula). Edző: Szalay Miklós. Az első félidőben egyen­rangú ellenfelek küzdöttek a pályán, mégis a vendégek jutottak előnyhöz. Szünet után az egy kapura játszó hazaiak csak szépíteni tud­tak, mert kétszer is a kapu­fa mentette meg a vendé­gek hálóját. Góllövők: őszi, ill. Zsély, Verbói. Jók: Zsély, Verbói, Garai, Kovács. (Nagy) További eredmények: Bor­sodi Bányász—Apc 3—1, He­ves—Edelény 0—0 (5—3), Gyöngyös—Bélapátfalva 4—0. PALMÁINÉ N. 8.28. 6 k. A bajnokság állása 1. St. Síküveg. 2. B. Bányász 3. Gyöngyös 4. H. Köt SE. 5. Mád 6. SBTC 7. Bag 8. Heves 9. Recsk 10. Edelény 11. Nagybátony 12. Romhány 13. B.-gyarmat 14. Apc 15. Bélapátfalva 16. SKSE 3 3-7-19 3 2 1 - - 6-3 8 32-1-8-17 .3 1 2 - - 8-6 7 3 2 - - 1 4-2 6 311-15-45 311-16-65 3-12-3-34 3-2-14-54 31-112-44 3 - - 3 - 3-3 3 3-1112-33 3-1117-93 3-1113-53 3 - - 1 2 2-9 1 3-------3 0-6 ­M epyei I. osztály: Nézsa— ÖMTE 3—1, Szőnyi SE—Mát- ranovák 2—2, Pásztó—Őrha­lom 3—0, Érsekvadkert— Balassi SE 0—1, Nógrád Vo­lán—Bércéi 1—3, Szécsény —Nagylóc 3—0. St. Öblös— SVT SC 1—0. Kisterenye— Karancslapujtő 1—1. Totóeredmények 1. Jászberény—Szeged 1-4 2 2. Szarvas—Nyíregyháza 0-0 x 3. Csepel—Komló 3-1 1 4. Tapolca—Bp. Volán 0-2 2 5. Hannover—Leverkusen 2-2 x 6. Dortmund—Mönchengl. 0-0 x 7. Nürnberg—VfL Bochum 3-1 1 8. Mannheim—Werder B. 1-1 x 9. Freiburg—Saarbrücken 2-0 1 10. Bayreuth—Solingen 1-1 x 11. Meppen—Osnabrück 1-3 2 12. Wattenscheid—F. Köln 1-3 2 13. Düsseldorf—Essen 2-0 1 Pótmérkőzések: 14. Stuttgarter K.—Hamburg 2-0 1 15. 1. FC Köln—Karlsruhe 6-1 1 16. Bayern M.—Kaisersl. 5-1 1 lobbak voltak az újságírók Nem mindennapi esemé­nyekben volt részük a Tó­strandra kilátogató futball­kedvelő nézőknek. A me­gyei rangadón fordulatok­ban bővelkedő, változatos és küzdelmes csata dúlt a pályán. Volt ezen a mérkő­zésen minden, ami egy iz­galmas összecsapáshoz nél­külözhetetlen. Kihagyott helyzetek mindkét oldalon, négy sárga és három piros lap, sérülések és persze a játék sava-borsa a gólok sem hiányoztak. Ráadás­képpen pedig a gyengébb KOHÁSZ 1—0 (1—0) Mád, 1600 néző, v.: Ko­vács. St. Kohász: Somodi — Tamás, (Bozó), Kecskés, Tóth, Simon, Kerényi, Tu­rányi, Mihály, Tőzsér F., Bódi, Tőzsér Zs. Edző: Hor­váth Gyula. 16. perc: A lesre játszó védők közül Molnár kiugrott és 20~ méterről a hálóba he­lyezett. 1—0. A hazaiak sok hibával futballoztak, több helyzetet Az utóbbi évek leghangu­latosabb SZÜR-ját rendezték mintegy ötezer néző előtt vasárnap a Hungária kör­úton. A két és fél órás mű- sof kellemes szórakozást nyújtott a közönségnek, s közben lejátszották a színé­szek—újságírók hagyomá­nyos rangadóját. A 3x20 per­ces csata 6—6-os döntetlen­nel zárult, s így az MLSZ szabályainak megfelelően 11-es rúgások következtek. Ebben a párharcban az új­ságírók bizonyultak jobb­nak: 3—2-re nyertek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents