Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-29 / 206. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON dfc> TELEXEN ÉRKEZETT... <7^ Gyülekezés az eligazításra------------------------------------------------------------------------H PX várható a ne I eseményei Hétfőn, az MSZMP Nógrád Megyei Végrehajtó Bizottsága ülése saját székházéban, napirenden a kibontakozás tudati feltételei, főbb társadalompolitikai összefüggései, a politikai tudatformálás időszerű feladatai. Kedden, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának rendkívüli ülése saját székházában, Salgótarjánban, Napirenden az MSZMP KB július 13—14-i üléséről szóló tájékoztató, javaslat a megyei pártbizottság káderhatásköri listájának módosítására. Balassagyarmaton a városi tanács nagytermében kibővített Hazafias Népfront bizottsági ülés, a települést fejlesztő társadalmi munka kérdéseiről. Ugyancsak Balassagyarmaton ülést tart a népi ellenőrzési bizottság, s „Az áruellátás alakulása az új intézkedések hatására” című vizsgálitot tárgyalják. Szerdán, a Karanessági Egyesült Erő Mgtsz ipari üzemraktára cipőipari csarnoküzemet ad át. Csütörtökön Salgótarjánban a képcsarnok Cso- * hány-termében Magén István festőművész kiállítása nyílik. Pásztón, a Váci Kötöttárugyár gyáregységében kezdődik meg az őszi szolidaritási hónap. Szé- csényben, a BRG Mechanikai Vállalat gyáregységében nagygyűlést tartanak, a nemzetközi szakszervezeti békeakció napja alkalmából. Pénteken Salgótarjánban, a megyei közjogi munkabizottság ülése. Napirenden a lakóhelyi demokratizmus érvényesülése, továbbfejlesztése, törvénytervezetek társadalmi vitáinak előkészítése, szervezési feladatok. < ________________________________________________> V andalizmus Bátonyterenyén és környékén az elmúlt hét végén — péntek éjjel, szombat délelőtt — igen sokan felkapták a fejüket: mi történt? A kérdést az utcán látott sok rendőr és munkásőr sugallta. Semmi rendkívüli nem történt. A kérdésre alapos választ kaptunk valamikor éjjel egy óra tájban, amikor a bátonyterenyei munkásőregy- ség épületében kissé alább hagyott a nyüzsgés. — Az éves kiképzési tervnek megfelelően, a májusban elhatározott ütemterv szerint kerül sor most a munkás- őregység zárógyakorlatára, amelyhez sok ponton kapcsolódnak a Salgótarjáni Rendőrkapitányság rendőrei is — tájékoztatott Kábái Zoltán, a munkásőrség megyei parancsnokának helyettese, a mostani gyakorlat vezetője. — A feladatokat a terület sajátosságait figyelembe véve állítottuk össze, s az alapvető cél a kollektív teljesítőképesség mérése. A módszertani bemutató jellegű gyakorlatot megtekintik Nógrád más munkás- őregységeinek parancsnokai is, a feladatok teljesítésével pedig épp úgy vizsgázik a parancsnok, az egységtörzs, mint az állomány. György Gáspár, a Nógrádi Sándor Munkásőregység parancsnoka késő délután kapta meg a feladatot, s ettől kezdye felgyorsultak az események. Este nyolcat mutatott az óra, amikor röviden, lényegretörően jelentést adott elhatározásáról: milyen intézkedéseket tett a közrend- és. közlekedésbiztonsági akciókkal, a feltételezett természeti katasztrófa, illetve a fegyveres szökevények elfogása adta feladatokkal kapcsolatban. Kábái Zoltán gyakorlatvezető rövid pontosító kérdései után az egységparancsnok fellélegezhet: elhatározását elfogadják. Dolgozik tovább az egységtörzs, mi pedig az orszagutakra indulunk, hiszen egy századot korábban riasztottak, ők a Salgótarjáni Rendőrkapitányság rendőreivel már teszik a dolgukat. Nem mellékes, hogy az említett század munkásőreinek 94 százaléka érkezett meg a riadó után pontos időre, s a gyakorlatvezető megyei parancsnokhelyettes szerint ez a munkásőrség, a munkahelyek és az állomány jó kapcsolatának, felkészültségének is értékmérője. Az éjszakai órákban Kis- terenyétől Nádújfaluig, Nagy - bátonytól Lucfalváig gyakran fogad ugyanaz a kép. A rendőr megállítja a gépkocsit, a munkásőrök segítségével gyorsan tapasztalataink szerint kellő udvariassággal zajlik az okmányok és a járművek ellenőrzése. Még olyankor is, amikor az igazoltatott polgár a kérdésre így felel: — Ott vannak az adataim az igazolványban! Tud olvasni, vagy nem? A mátramindszent—szuhai elágazónál Alapi László rendőr főtörzsőrmester a Nógrádi Szénbányák két munkásőré- Vel, Asbóth Józseffel és Ora- vecz Lászlóval teljesít szolgálatot. Ott-jártunkkor teherautók szabálytalan rakományát teszik szóvá, a főnökök rendelkezéseivel védekező gépkocsivezetőknek az intézkedő rendőr jó okkal jegyzi meg: a rakományért a teherautó vezetője felel. Az éjszakai országutakon Nagy Gábor, a munkásőrség megyei parancsnokának helyettese és Gyebnár László főhadnagy, a Salgótarjáni Rendőrkapitányság alosztályvezető-helyettese a kalauzunk. Az utóbbi nemcsak fuvarozza kis csapatunkat, hanem intenzíven dolgozik is, csaknem mindenütt van valami apró megjegyzése: hogyan legyen még gyorsabb, szakszerűbb az intézkedés. Már csaknem éjfél van, amikor a Szentkút felé vezető úton megállítják a ZS 29—11 forgalmi rendszámú Zsigulit, amelynek alig világít az egyik lámpája. Az intézkedés végét azonban nem várjuk meg, gépkocsink rádiója éppen azt közli, egy ittas fiatalembert állítottak meg kocsijával. A nagybár- kányi elágazónál kisvártatva sor kerülhet a beszélgetésre is. K. J. 20 éves fiatalember, az UC 77—50 rendszámú kocsi vezetője és utasa szemmel láthatóan ittas. — Egy társunkat búcsúztattuk, aztán arra gondoltunk, elmegyünk még két lányismerősünkhöz. — Mennyit ivott? A válasz némi töprengés után jön: — „Három üveg sört, aztán egy-két pohárka édes pálinkát...” — Nocsak — jegyzi meg az intézkedő rendőr. — A pálinkáról eddig nem is szólt. Kérdésemre — nem gondolt-e arra, hogy italosán valami bajt okoz? — azúttal is némi csend a válasz. A fiatalembert vérvételre viszik, a rendőrök pedig indulnak Lucfalvára, értesíteni a családot: szállítsák el a lezárt gépkocsit. Éjfél után, fél egy tájban a fáradtság jelei nélkül állnak fegyelmezett sorban a rendőrök és munkásőrök. Buda István rendőr százados, a Salgótarjáni Rendőrkapitányság osztályvezetője értékel. Az elismerés mellett a tapasztalt apró hiányosságokat is szóvá teszi. A mérleg pedig: a röpke négy óra alatt 436 igazoltatás, 134 figyelmeztetés, 19 írásbeli figyelmeztetés, negyvenhét helyszíni bírság, hét feljelentés, egy előállítás. A hajnali órákban ismét felbolydul az egységparancsnokság, érkeznek és fegyelmezetten felszerelnek a riasztott további századok. Elvégezni azt, amit elhatározásban György Gáspár egység- parancsnoknak Nyerges József, Reszel Lajos és Berze István századparancsnok éppen éjjel két órakor jelentett. Már pirkad, amikor folytatódik a közlekedésbiztonsági akció. Egy bányai akna környékén mi magunk is meggyőződhettünk arról, milyen alaposan biztosítják a feltételezett szerencsétlenség helyszínét a munkásőrök, odaérkező autónk nyomán abból is példát adnak, milyen a határozott intézkedés. Egy védett vízműhöz pedig hiába érkezünk ismerős parancsnokkal, igazoltatás nélkül egy tapodtat sem tehetünk. A feladatok végrehajtását ellenőrző parancsnokok arca csak egyszer bosszús: hiába a jól kimunkált terv és térképvázlat, egy helyen rosszul helyezték el a zárást biztosító munkásőröket. Térdig járunk a patakparti sárban, amikor Kábái Zoltán a kritikához ezt is hozzáteszi : — Ez a mulasztás természetesen nem teheti tönkre az egész feladat végrehajtásának minősítését. Ez csendült ki a végső summázatból is, amikor a felsorakozott egység előtt így hangzott az értékelés: — A gyakorlat a kitűzött célokat elérte. A munkásőrök eredményesen adtak számot a kiképzés során tanultak gyakorlati alkalmazásáról. Mindehhez csak egy apróságot teszünk hozzá. Az éjszakai órákban; Kisterenye- kazári elágazásánál a munkásőrök azt mondták: „Gyakrabban kellene együtt dolgozni a rendőrökkel, jobban megismernénk egymást.” A közös munka szemléletesen bizonyította: a két fegyveres testület együtt kiváltképpen sokat tehet a közrendért és közbiztonságért. Kelemen Gábor Fotó:4Bábel László Barátom panaszkodott ® o minap: a Mátra közkedvelt kiránduló- helyeire két évvel ezelőtt 162 információs táblát helyeztek ki a természetjárók tájékoztatására, s lelkiismeretlen vandálok már e viszonylag rövid idő alatt is csaknem 100-at vertek le és jiusztítot- tak el közülük. Mit is mondhattam volna, hisz hasonló jelenséget nap mint nap tapasztalunk egyéb védett természeti területeinken is? A kitelepített közjóléti berendezések ülőkéit számunkra ismeretlen emberek számunkra ismeretlen okokból kiborogatják, az asztallapokat ellopják; 100—120. éves bükkmatuzsálemek keserű mementóként őrzik egy- egy valamikori látogatójuk éles zsebkésének nyomait... Vajon az ország más részein is ilyen a helyzet? A Mátra, a Cserhát, meg az ország egész területe a miénk: valamennyiünké. Az állam hatalmas pénzeket fordít a turizmus kulturált körülményeinek megteremtésére: ma már a legegyszerűbb forrásfoglalás is 35—40 ezer forintjába kerül. Érthetetlen tehát, hogy miért nem becsüljük meg őket! A magunkét! Viselkedéskultúra? Igen, de a végsőkig tagadom, hogy nemzedékünk — akinek apáik már nem egy háború után egy egész országot építettek újjá — eredendően fogékony legyen a pusztításra. össze kell tehát fognunk, s közös erővel kiszűrnünk az esőbeállók összefirkálóit, a szalor^nasütők vandál pusztítóit, s minden természetron- gálót. Sem mátraalmási barátom, sem pedig a hivatásos természetvédők tábora nem elegendő ahhoz, hogy a jóérzésű, becsületes természetjárók éberségét pótolja. öszönet tehát a társadalmi erdei szolgálat tagjainak, a vadászoknak, halászoknak, nemzeti parkok baráti köreinek, a turistáknak, a szervezett és szervezeten kívüli lelkes természet- barátoknak, akik nemcsak féltik, de védik is környezetünk kultúráját. Számítsunk rájuk a jövőben is: s ne engedjünk pusztítani! Környezetünk védelmében! Az önmagunk érdekében!... H. G. M. Határozott munka az ellenőrző-átengedő ponton. Nagy Gábor, a Nógrádi Szénbányák dolgozója érti a dolgát. „Először fújok a szondába!” — A gépkocsivezetőnél ezúttal is minden rendben Hátizsákkal Tibetbe 1. Iráni fal Kína előtt Amikor még biztos volt '»’menetrend. Izing Ferenc, (Hitter György és Lansták László Moszkvában a Seremetyevo 2-n. „Akkor most menjünk Kínába!” Ritter György miskolci geológus kijelentését nem fogadta fiatalos hahota, viszont le sem intették társai: Izing Ferenc. aki Tatabányán és Lonsták László, aki Salgótarjánban dolgozik geológusként. A most 26 éves fiúk együtt jártak egyetemre így hát meg tudták ítélni, hogy kijelentéseik közül melyik a komoly, illetve melyik a komolytalan. Ha Kína. hát Kína. De akkor legyen Tibet. Ezt már közösen fundálták ki. A három fiatal a nagy terv kiagyalásáig Európa sok országába eljutott, sőt Lonsták László már a Kaukázusban is tapasztalhatta, hogy ..merről fúj a szél”. A nagy útra a gyűjtőmunkát tavaly szeptemberben kezdték el. Felosztották egymás közt a teendőket, hiszen a nagy ismeretlenben kívántak megmártózni. Mire van szükség egy ilyen úthoz? Például AIDS- vizsgálatra, amit a pakisztáni hatóságok írnak elő. Nem árt az sem. ha a rövid nadrággal és a dzsekivel1 fémjelzett szélsőséges időjáráshoz való alkalmazkodás mellett a turista magában „nyugtázhatja” a tífusz és a kolera elleni védőoltásokat is. És. hogy mi minden kapott helyet a „tornyos” hátizsákokban a tű, a cérna, a gyógyszerek, a térképek a kisbalta, a ... mellett — azt talán már ők sem tudják utólag leltárba venni. A fiatalemberek célja az volt, hogy Szovjetunió, Irán. és Pakisztán érintésével közelítik meg Tibetet. eladdig magyar ember nem járta útvonalakon. Amennyiben Pakisztánból nem lehet kínai földre lépni, akkor Indiából kanyarodnak az áhított úticél felé. Egy pesti, vízumok intézésével foglalkozó géemká csodálkozott a legjobban amikor tagjai megtudták, hogy a fiúknak sikerült szert tenni a pakisztáni és az indiai vízumukra is. mivel ezek becserkészése még a „szakmában” is nagy tettnek számít. Az iráni vízummal azonban már nem volt ilyen szerencséjük. Még ez év januárjában beadták a kérelmüket, de áprilisban kiderült, hogy az irániak elveszítették azt... Mit lehet tenni? Beadták még egyszer. Két nappal az indulás előtt el is készült. Hármuk közül az egyiké... Szerencsére akkor már gondolatban olyan erős mágnest helyeztek el maguk elé Tibetiben, hogy képtelenek voltak lemondani a tervükről. Elgondolni is rémes: „feleslegesen bepakolni egy óriási hátizsákot...” Június 17-én, pénteken Budapesten az IBUSZ központi irodájában — az utolsó pillanatok „egyikében” — sikerült jegyet vásárolniuk a moszkvai vonatra, illetve a Moszkvából a mongol fővárosba induló repülőre. Igen... Kénytelenek voltak útvonalat módosítani. Hiábavalóvá lett a „csuda- számba” menő pakisztáni és indiai vízum, de vihették magukkal, elszántságukkal együtt, a sok-sok információt, melyek között' egyaránt ott voltak a magyarok közül elsőként a 8 ezer méteres hegycsúcsot megmászó dr. Nagy Sándor tapasztalatai és a magyar és angol nyelvű útleírások emlékeztetői. Meg aztán a hátizsákot sem kellett kipakolni... Moszkvába vasárnap reggel érkeztek, és este már tovább is repültek Mongó- lua fővárosába. Urán Bátorba. Leírva ez csak egy másodperc, de a valóságban nyolc óra hossszat tartott De mit számít a fáradtság, amikor ezer kilométerekkel kerültek közelebb Tibethez. A következő lépés a Pe- kingbe menő vonat lépcsőjére irányult volna. ha... Ha a vonat úgy közlekedik, ahogy azt itthon mondták. Csakhát áz itthoni információ a téli menetrendről tájékoztatta a fiatalembereket. A nyári menetrend szerint pedig csak három nap múlva indult a vonat. Három nap nem is olyan nagy idő. Igenám de távol a hazától, Mongóliában, s ha az embernek egyetlen tugrik — a mongolok pénze — sincs a zsebében akkor három nap három évnek is tűnhet. Mint a mesében. Csak az nem volt mese, hogy mielőbb szállás után kell nézniük, mert sötétedni kezdett... Benkő Mihály (Következik: „Kémfelvétel” az agyaghádseregről)
