Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-27 / 205. szám

A NÖGRÄD Diósjenőn Tűzpászta százéves málnai , Nagy becsben tartják azt a kilencvenöt éves szerke­zetet Diósjenőn, amelyhez immár százéves múltjukat is kötik. Az új Zsuk-kocsi mellett az öreg jószágot kenegeti társadalmi mun­kában Juhász László, a helyi Villtesz-telep dolgo­zója. — Ez a kocsifecskendő 1893-ban készült, át kell fes­teni az ünnepre, amit szí­vesen vállaltam. A községi tűzoltó-egyesületnek együtt­működési megállapodása van a Villtesz-brigáddal. Tizenhárom éves fia, ba­rátjával együtt, körülötte sürgölődik. A nyári szü­net ráérős napjaiban a kí- váncsiskodás hajtotta őket ide, hiszen ilyen régi ko- csifecskendőt nem minden­nap • láthat az ember gye­reke. Juhász László be­mutatja nekik, hogyan mű­ködtették ezt' valamikor a diósjenői önkéntes tűzoltók, s hozzáteszi, ez bizony még ma is üzemképes lenne. Ez az ünnepre készülő­dő szerkezet még hallotta valamikor a tűzoltónótát, amire már igen kevesen emlékeznek a faluban. Új­vári János bácsi felesége azonban még eldúdol belő­le egy strófát: „Tűz van, tűz van a faluba’ szertár előtt megszólal a trombita. Tűzojtók mentsük meg a házikót, egy hét múlva megtartjuk a kézfogót.” ^ Az asszony emlékei még jobban élnek: — Tűzojtó vöt már az Uram huszonkilencberj. is, amikor összeálltunk,' pöröl- tem is vele, mert ő gya­korlatokra járt, én meg maradtam itthon a jószá­gokkal, magam etessek, itassak. No, hát az igaz, szépek voltak, amikor egyenruhában vonultak. „. Azért a nyolcvanéves Újvári János is emlékszik még, milyen is volt hat évtizeddel ezelőtt az ön­kéntes tűzoltók munkája Diósjenőn. — A nagy nyári munkák idején mindig volt két ügyeletes ló, hogy azonnal indulni tudjunk a fecsken­dővel, ha tűz lett valahol. Trombitával meg félrevert haranggal jelezték a tüzet, ázál.más házak voltak ak­koriban, ezek gyakran láng­ra lobbantak, ott voltam sok tűzoltásnál. Néztük azt is mindig, ott van-e a kaz­lak mellett a szerszám a tűzoltáshoz: a pemete, a kapacs, a szikracsapó... Ma már jórészt ismeret­len tűzszerszámok ezek. azt is mondhatnánk, helyükbe a tűzcsapok léptek, ami­ből összesen hetvenhat da­rab van Diósjenőn, általá­ban közkifolyók mellett, s az oltóeszközökkel felsze­relt Zsuk-kocáiról könnyen összeállítható a fecskendő. Meg is kérdezzük a ta­nácson Valyó József igaz­gatási főelőadótól, a köz­ségi tűzoltó-egyesület elnö­kétől, hogyan szervezné meg az oltást, ha valaki most beszaladna a tanácsra, és azt mondaná, tűz van az egyik háznál. — Jó helyre jönne — fe­leli. — Mindjárt átmennék a tűzoltószertárba, beugra­nák a tűzoltókocsiba, s in­dulnék az emberekért. Hat­tíz olyan embert gyorsan össze tudnék szedni. akik — attól függ, hogy milyen nagy a tűz — értenek a tűzoltáshoz segíteni tudnak. Megállapodásunk van ugyan­is a Villtesz-üzemmel, hogy ilyen esetben a karbantartó brigádtól jönnek segíteni. öt éve elnöke az egyesü­letnek Valyó József, azelőtt titkári tisztsége volt. Ko­molyabb tűzesetre csak úgy hét-nyolc évvel ezelőttire emlékszik, amikor az erdé­szetnél a fatelep égett, és ■elsőként a diósjenői tűzol­tók érkeztek a helyszínre. Egész egy órán keresztül tartották a tüzet, akadá­lyozták meg a továbbterje­dését. Azután érkeztek meg Vácról. Balassagyarmatról, Rétságról az állami tűzol­tók. Azt mondja, akkori be­avatkozásukkal körülbelül kétmillió forintos tűzkárt akadályoztak meg. Tény, hogy több éve nem kellett a községbe kihívni a hivatásos tűzoltókat. Ap­róbb bozót- és avartüzek- nél gyorsan megjelentek az önkéntesek, s nem lehetett komolyabb baj az esetek­ből. A diósjenői önkéntes tűz­oltó-egyesületben ma hu­szonhat aktív tag dolgozik, s tizenketten vannak pár­toló tagok, nagyrészt . idő­sebb emberek, akik régeb­ben aktívan munkálkodtak. A községi tanács számlá­ján elkülönítve évente 27 ezer forintot kapnak a he­lyi termelőszövetkezettől és 10 ezer forintot a Villtesz- től. eszközeik fejlesztésére. Bevételük származik még abból is, hogy a klubhelyi­ségüket bérbe adták a víz- társulatnak. A tűzoltók felkészültsé­gét nemcsak abban mérik, hány tüzet. mennyi idő alatt oltottak el. Nagyon fontos a megelőzés és a verseny. — Az idén májusban Szé- csényben a felnőttek verse­nyében tizenöt másodper­ces fölénnyel nyert verseny­rajunk — mondj*a Valyó Jó­zsef. — Jól jött ez a győ­zelem most, a centenárium­ra. kár,, hogy megyei ver­senyt ebben az esztendőben nem rendeznek. Jól szere­pel a versenyeken az után­pótlás is. az iskola fiú és leány tűzoltóraja. akikkel egyik önkéntesünk. Békési Gyula tanár foglalkozik. A százéves egyesületet múltja kötelezi, azt mond­ják róla, a hatvanas évek végén, a hetvenes években élték fénykorukat. amikor egy csupaszív ember, Csur- ja Sándor volt a parancs­nok. Legendák fűződnek te­vékenységéhez: hogyan hoz­ta ki a vízbe esett embert, vizes ronggyal a száján, ho­gyan mentett ki gyereket égő házból... (De ő már nincs az élők sorában, ta­lán lesz valaki még. aki az egyesület történetéről szól­va róla is megemlékezik.) 1 Nemcsak névrokona á va­lamikori parancsnoknak Csurja József, a Villtesz- üzem gépbeállítója. a saj­tolóműhely csoportvezető­je. aki három évtizedet tud már maga után a tűzoltó- égyesüíetben. Kitartó em­ber, pedig azt mondja, ma ennek az egyesületi tevé­kenységnek nincs olyan te­kintélye mint volt valami­kor. — Beszélgettem idősebbek­kel. akik a húszas évek­ben voltak tűzoltók. Azt mondják, akkoriban ők maguk, de a faluban má­sok ;s megtiszteltetéSjnek te­kintették, ha valaki az ön­kéntes tűzoltó-egyesület tagja lehetett. Manapság az embereket jobban leköti az élet. az anyagiak, a háztá­ji. A tűzoltóegyletnek múlt­ja van, még tizenöt-húsz esztendeje is. ha tűzoltó­versenyt rendeztek, az egész falu elment megnézni. Ha máshová utaztunk verseny­re, Jenőről egy teljes busz- nyi drukkert tudtunk szer­vezni. Csurja József joggal em­lékezhet a versenyekre, mert maga is huszonöt éven át volt a versenyraj tagja, s nem egy országos rendez­vényen érték el kiemelkedő eredményt. De nemcsak versenyekre járt, tüzet is oltott: a hatvanas évek ele­jén, amikor egy . öreg ház kigyulladt Diósjenőn. akkor volt az első kivonulása, még’ a kocsifecskendővel. Leégett ugyan a tetőzet, de a belső berendezést sikerült kimenteni s nem terjedt át a tűz a gyors közbelépés miatt a szomszéd épületre 'sem. I A centenárium kapcsán — 1888. május 19-én hagyta jóvá a diósjenői tűzoltó- egylet alapító okiratát a ki­rályi belügyminiszter via­szos pecsétje — jórészt a múltról beszéltünk pedig van jelene és jövője is az egyesületnek. Ott , vannak szervezetten a társadalmi munkákon: segítettek az is­kola építésénél, javították a diósjenői tó oxigénellátását a horgászok kérésére, saját felszerelésükkel lemossák a termelőszövetkezet kom­bájnjait. és egy igazán test­hez álló munka — tűzpász- tát készítettek az erdők kö­rül. a parkírozóknál. A jövőt pedig — amel­lett. hogy a múlt is erre int — a fiatalítás jelenti: ma is tízfős versenyrajban húsz-harminc év közötti fiatalok készülődnek a ver­senyekre. Az egyesület meg a centenáriumi ünnepségre készül: szeptember ■ utolsó szombatján, 1 egyenruhában, kocsitfecskendővel s a mos­tani tűzoltóautóval, fúvó­sok kíséretében vonulnak végig a falun az önkénte­sek. s az egész napos ren­dezvényt olyan program zárja este. amilyen már ré­gen volt Diósjenőn: tűzoltó- bál. Zsély András Esős disputa a tűioltószertár előtt fffe Csurja József: Busón yl drukkerrel mentünk..; Sisakpróba — játékból Ojvári János és felesége Kilencvenöt esztendős kocsifecskendő ♦ t Tűz-víz embere az egyesületi elnök — Képek: Kulcsár Jásseá—•

Next

/
Thumbnails
Contents