Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-24 / 202. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... f Már cltie/dődütt a salgótarjáni szennyviztisz titó telep bővítése, amelyre a megyeszékhely lakói a településfejlesztési hozzájárulást is megszavazták. Az új létesítmény — elmúlt évi árakon számítva — 150 millió forintból valósul meg. Elkészültével —várhatóan 1990 szeptemberétől a jelenlegi 10—12 ezer köbméter helyett 18—20 ezer köbméter szennyvizet tisztit meg. Képünkön Lőrincz Jenőné művezető és Preczka Pál derítőgép­kezelő a meglévő tisztítókat ellenőrzik. —(kulcsár— / Mozisok jutalma „Zarándokút" Közép-Ázsiába TELEXEN ÉRKEZETT... A meggyőződést formáló érvek kellenek Tavaly tavasszal a Csong­rádi Megyei Moziüzemi Vál­lalat országos felhívással fordult — a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság és a Művelődési Minisztérium filmfőigazgatósága egyet­értésével és anyagi támo­gatásával — a többi film­terjesztő vállalathoz: az esztendő végéig versenyez­zenek, ki tud minél több újszerű és eredményes for­galmazási formát találni a szovjet produkciókra. A hangsúly — ez eltért a ko­rábbi gyakorlattól — nem a mennyiségre, a néző­szám növelésére helyező­dött, hanem a minőségre, a figyelemfelkeltés és a lát­vány befogadásának sok­színűségére, az ötletesség­re, frissességre. A versenyt tavasszal ér­tékelték, és nyolc filmszín­ház — köztük a salgótarjá­ni November 7. — kapott díjat. Ez egy nyári szov- jetunióbeli utazás volt a Moszkva—Alma-Ata—Tas­kent—Buhara útvonalon. A 18 ezer forintos úthoz a Nógrád Megyei Moziüzemi Vállalat ' hatezer forinttal járult hozzá. Nyilván eb­ből a pénzből nem utaz­hatott el a November 7. Filmszínház mind a 17 dolgozója, tehát szavazni kellett. A titkos szavazás alapján Szabó Julianna pénztáros (három éve dol­gozik a moziban) és Szopkó Józsefné jegykezelő (tízéves a munkaviszonya) ' repül­hetett a közép-ázsiai köz­társaságokba. Taskent Üz­begisztán fővárosa, Buhara — az egykori Bokhara — szintén üzbég város, a ha­gyomány szerint a ravasz népi hős, Naszreddin Ho- dzsa. szülővárosa; Alma- Ata Kazahsztán fővárosa. Koosárdi Nándor, a mozi üzemvezetője — a mostani népművelők napján vehet­te át a Szocialista Kultú­ráért kitüntetést — elmond­ta: a versenyben az új­szerű forgalmazás minden formája számított, a gyer­mek- és ifjúsági vetítések­től kezdve a felnőttsoro­zatokon át a plakátkiál­lításig. A mozis kollektívá­nak erről pályázatot kellett írnia, majd végül, a meg­valósításról önértékelést. — Nagyon örültünk, hogy a legjobbak közé kerül­tünk. Nem gondoltuk volna, hogy a társaink a mi utazásunkra szavaznak, hi­szen még Ilikénél is van­nak itt régebbi dolgozók — meséli, munkatársnője ne­vében is. Szabó Julianna. — De nagyon jólesett a bizalom... A két nógrádi mozis a közelmúltban tért vissza az egyhetes útról. Megragadta őket Moszkva centruma, a Vörös tér a templomaival, a Kreml, a közép-ázsiai városok varázslatos, szinte mesebeli világa. Buharában az építészeti emlékek, a mecsetek, Alma-Atában a Medeó-hegy, az 1691 méter magas turistaparadicsom marad meg sokáig az emlé­kezetükben. S nem csodálkozunk, ha azt mondják: ha újra meghirdetik a versenyt, a November 7. Filmszínház dolgozói ismét beneveznek. (ok) A népfront miként ala­kítja a városfejlesztő ma­gatartást, milyen módon kí­vánja továbbfejleszteni tes­tületi és mozgalmi mun­káját, az erők összefogását. — Erről tárgyalt legutóbb Szécsényben a városi párt- bizottság végrehajtó bizott­sága. — ‘ Miért vált fontos kér­déssé ez a népfrontnál — kérdezem Jakabné Dely Má­riától, a HNF városi titká­rától. — Gyakorlatilag a várost érintő t— jelenével és fejlő­désével összefüggő — vala- mennyi társadalmi és poli­tikai kérdésben érdekeltek és közreműködők vagyunk. A Hazafias Népfront városi bizottsága irányításával mű­ködő munkabizottságaink te­vékenysége elért eredmé­nyeinkben kimutathatók, de meggyőződésünk, hogy az eddigiektől sokkal nagyobb mértékben járulhatnak hoz­zá a várospolitika formálá­sához, a lakosság támogatá­sának megnyeréséhez és szé­lesebb körű bevonásához. — Milyen lehetőségei van­nak a tömegkapcsolat erősí­tésének? — Egyik, és talán a leg­fontosabb, hogy fórumain­kat igazi tartalommal tölt­sük meg, erősítsük a nyílt, őszinte légkört, reálisan tá­jékoztassuk a lakosságot minden fontos, átfogó intéz­kedésről. — Mire gondol elsősor­ban? — Harminckét tanácstagi körzetünk lehetőségeire. Itt tudunk a tanácsülések mun­kájáról, a településfejleszté­si hozzájárulás felhasználá­sáról. a közérdekű bejelen­Legutóbbi összeállításunk óta a Nógrád Megyei Rendőr­főkapitányság szabálysértési hatóságai ittas vezetés szabály- sértése miatt az alábbiakat von­ta jogerősen felelősségre: HALÁSZ IMRE. Keszeg, Dó­zsa út 55. szám alatti lakos 3000 forintra büntetve, vezetői engedélye hét hónapra- bevon­va. KEREKES ISTVÁN. Szarvas- gede, Kossuth út 37. szám alat­ti lakos 5000 forintra büntetve, tésekről, a kisebb erőforrá­sokat igénylő javaslatok sor­sáról közvetlenül szólni. Szé­csényben közömbösség ta­pasztalható a várospolitikai kérdések iránt. Bizonyítóka ennek: hogy a legutóbbi ta­nácstagi beszámolókon a vá­lasztópolgárok hét százalé­ka vett részt. — A lakossági fórumaink eddig is működtek, munka- bizottságaink is lelkiismere­tesen dolgoztak. A tanács­rendeletek kiadása előtt szervezett viták tapasztala­tait. javaslatokat a ,.rende­letalkotók” figyelembe vet­ték például a házadó beve­zetésénél, a szolgáltatások fejlesztésénél, a középtávú szociálpolitikai koncepció kimunkálásánál — sorolja a népfronttitkár a közreműkö­dés eredményesebb területe­it. — Más is indokolja a nép­frontmunka erősítését. — veszi át a szót Valkár Béla, a városi pártbizottság tit­kára. — Időnként észlelhe­tő az öntevékenység hiánya, mindez korábban kialakult gyakorlat következménye, mert a fő feladat a köz­ponti akarat közvetítése volt és ez a lakosság részéről egyfajta beletörődést, tu­domásulvételt igényelt. Itt látom a népfrontmozga­lom városi nagy lehtőségét és feladatát abban, hogy rá­ébresszen a felelős öntevé­kenység fontosságára, az ön- kormányzati jelleg erősítésé­re, a társadalmi erők össze­fogására. A kibontakozási program az eddigiektől el­térő vezetési stílust, város- fejlesztő, értéket őrző és mentő magatartást követel. A testületi ülésünkön is fel­vezetői engedélye három hó­napra visszavonva. KORBELY JÓZSEF TIBOR, Kálló, Árpád út 2. szám alatti lakos 5000 forintra büntetve, vezetői engedélye 5 hónapra visszavonva. RÉVAI JÓZSEF, Eeseg, Pe­tőfi út 34. szám alatti lakos 5000 forintra büntetve, vezétői engedélye három hónapra visz- szavonva. SARÖSI ZOLTÁN JÓZSEF. Rétság, Rózsavölgyi út 2. szám alatti lakos 6000 forintra bün­vetődött, hogy az intéz­ményrendszer fejlesztése sür­gető, elkerülhetetlen folya­mat. Meg kell tanálnunk a feszültségeket oldani, vállal­nunk a nyílt vitákat, az ér­dekütköztetéseket. és valós, a megoldandó feladatokhoz igazodó tartalommal kell megtölteni testületi mun­kánkat és fórumrendszerün­ket... — Erősíteni kell a társa­dalmi viták, a lakossági vé­leménynyilvánítás rendsze­rét. A lakossággal való pár­beszéd, — de említhetném a hivatali ügyintézés, az ügyfélfogadás .,hogyanját” is — közérzetet befolyásoló tényező — hangsúlyozza, a népfront városi titkára. Szécsényben újfajta sze­reposztás és szerepvállalás” van kialakulóban. Politikai­lag mérlegelni, rangsorolni — a sokszor egymásnak el­lentmondó — érdekeket nagy felelősség. A város lakossá­gát mozgósítani csak meg­győződést formáló érvek so­kaságával lehet. Napjaink feladata a városi szemlélet formálása, erősítése. Oda kell figyelni a kis vélemé­nyekre. javaslatokra, kezde­ményezésekre. hogy kellő tá­mogatást nyerjenek., mert ellenkező esetben a ma még nem kis számban dolgozó társadalmi aktívák köre is szűkül. „A Hazafias Népfront’kör- zeti bizottságai a helyi párt­szervek programjával össz­hangban. a tanácstagokkal, társadalmi szervekkel együtt­működve végezzék önálló munkájukat” — fogalmazó­dott meg feladatként a vég­rehajtó bizottság ülésén. Rácz András tetve, vezetői engedélye öt hó­napra visszavonva. SIMON BÁLINT, Palotásha­lom, újmajorpusztai lakos 6000 forintra büntetve. SZKUBAN JÓZSEF. Szátok, Rózsa Ferenc út 12. szám alat­ti lakos 5000 forintra büntetve, vezetői engedélye négy hónap­ra visszavonva. VEIZER LAJOS, Erdőtarcsa, Kossuth út 80. szám alatti la­kos 4000 forintra büntetve, ve­zetői engedélye három hónapra visszavonva. MHMMHMMNPGMHMMMM xmmmmmmI Áz ittas vezetés ára Pénzbüntetések — „Pihentetett" jogosítványok Alkony és napfelkelte A zt már többfelől is hal­^ lottam igen meglepőd­ve, hogy a környéken sokan nem szeretik ezt a csúcsos, cifraverendás házat. Vajon miféle okból? Tán csak nem félünk kivetítve látni a saját jövőképünket? Tán csak nem riadunk vissza a húsz-harminc év múltáni perspektívától (perspektívátlanságtól ?) ? Vissza is riadhatunk, pá- tyolgathatjuk is negatív ér­zéseinket, ettől azonban az idő kereke nem fordítható vissza. Álldogálok a csúcsos, cif­raverendás ház előtt. Va­sárnap van, délelőtt és ár­nyékban .is negyven fok. Nehezen jár ilyenkor a gon­dolat, töprengve keresem ismereteim tárházából azt a meghatározást, amely tá­masztékot adhat a rám váró élmények feldolgozásához. Emitt ifjú asszony tologat­ja felszabadultan a baba­kocsit. Fiatalság — sajnos, múló állapot. Amott idős ember botjára nehézkedve mulatja a pillanatot. Mi 'is hát az emberi öregedés? A gerontológusok meghatáro­zása szerint az öregedést a test működésében, felépíté­sében, ennek következtében az alkalmazkodásban bekö­vetkezett változások megha­tározó rendszerének tekint­jük. Hát igen, itt van a kutya elásva, mármint az alkal­mazkodás mikéntjénél. Ez szüli a (generációs ellenté­tek nagy részét. Mert az ál­lapotváltozás feldolgozása egyéni, hozhat magával har­monikus öregedést, de hoz­hatja az ellenkezőjét is... Itt meg, a csúcsos házban — a zagyvapálíalvai Gorkij- lakótelepen — a sors hozta úgy, hogy a tetszetős épü­let egyik felében negyven idős, a másik felében pedig negyven fiatal — házaspá­rok, egyedülállók —, rakott fészket. Életnek induló, élet­ből hanyatló generációk. Vajon hogyan, mint? Meg­férnek-e egymás mellett? A ház földszintjén az idősek klubjában derűs és népes társaság fogad. A férfiak dominóznatk, az asszonyok az ebédhez ké­szítik elő az asztalokat, mert itt háromszori étke­zést is biztosítanak annak, ak.i óhajtja. Meg progra­mokat, meg rendszeres or­vosi ellenőrzést, felügyeletet. Németh Károly, a klub társadalmi elnöke azzal is eldicsekszik, milyen rendez­vények, kirándulások voltak a közelmúltban, mennyire összerázódták a lakók, már­mint itt, ebben a „fertály­ban”. — A fiatalok? összefu­tunk a liftben, elgyönyör­ködünk a sok szép apróság­ban, mert szinte kivétel nélkül mindenkinek van kisbabája. Néha ide is be­téved, betótyog egy-egy kis­gyerek. Aztán akad olyan anyuka, aki ezt szívesen veszi, maga is megáll köz­tünk néhány percre, de van olyan is, aki szélsebesen rángatja kifelé a kicsit... Nem várunk mi semmi kü­lönöset az ifjú házasoktól, tudjuk, elfoglaltak nagyon, rohannak reggeltől estig, spórolják a pénzt, hogy nagyobb lakást vehesse­nek. .. Inkább még segíte­nénk rajtuk, ha nem ide­genkednének tőlünk. Az asz- szonyadnk szívesen vállalnák el egy-fcét órára a kicsit, ne kelljen üzletbe, sorba­állásba vonszolni. — Én név szerint is. is­merek jó néhány fiatalasz- szonyt — mondja Toldi Mik- lósné, Ilonka néni, akinek a vérében van a segítőkész­ség. Állandóan az emelete­ket járja, hol Amálka néni­hez kukkant be, hol a bete­geket látogatja végig. Gő­zölgő kávét visz, egy kis kóstolót a saját főztjéből, netán a bolti bevásárlást bo­nyolítja le annak, aki meg­kéri rá. — Hozzám néha a fiata­lok is bekopognak a másik folyosóról, tessék már köl­csönadni ezt, azt! Hogyne adnám, miért is ne segí­tenék? Jaj, a gyerekeket imádom, régebben óvodában dolgoztam, a saját unokák ritkán tudnak jönni, hát kárpótolom magam ezekkel, itt, a kéznél lévőkikel. Már bebarangoltunk négy emeletet, nem győzzük fo­gadni a szíves invitálást, be kell kukkantani mindenki­hez, ha csak egy pillanatra is. A régi kolóniák jó értelem­be vett hangulata idéződik a pezsgő barátság láttán. Ahpl ajtó ajtót ért, ahol a szomszédokkal közös volt az öröm, közös a bánat, a tor­zsalkodások gyorsan fele­désbe merültek. Itt, ezeken az emeleteken sok-sok hely­ről összeverődött emberek barátsága nyílt ki alig egy év alatt. Mert van, aki a városközponti lakását adta, van, aki a falusi családi házat cserélte fel a garzon­házért. Olyannal nem talál­koztam, aki megbánta „volna. A fiatalok házrésze zár­tabb és sokkal csendesebb az idősekénél. Pedig az el­rendezés ugyanaz. — örülünk, hogy az amyó- soméktól sikerült megszaba­dulni, nemhogy még itt is az öregekkel törődjünk — szól ki résnvire nyitott ajtóból egyi ifjú lakó, s már kattan is a kilincs. B. Irnréné, készséges, ked­ves. Karján a kis Balázzsal éppen sétálni indul. — Tudja, a fiatalok csu­pán átmeneti megoldásnak tekintik a garzont. Igaz, ami igaz, három embernek nagyon kicsi ez a lakás. Arra jó, hogy meghúzzuk magun­kat, amíg egy nagyobbra összegyűlik a pénz. Az idő­sek itt jól érzik magukat. Szívesen átmegyek közéjük, elüldögélek, elbeszélgetek, olykor a kis Balázst is ra­juk hagyom. Ezek a talál­kozások a szülői ház meg­hittségére emlékeztetnek. Arra, amikor még én vol­tam gyerek, körülöttem meg az anyám, a nagyanyám... Sajnos, a környék su- hancai — tizenhárom, i.i- zer.négy éves lurkók — fe­ledik az anyjukat,-nagyany­jukat is, amikor délután, esténként a garzonház körül randalíroznak. Üres üvegeket dobálnak a virágos udvarba, tödnek, zúznak, ami hozzá­férhető. A banda egy része most is itt ólálkodik a ház körül. Mit játszhatnak? Tőrnek is beillő éles késekkel hado­násznak. Kezükön bőrkesz­tyű. „Civilben” általános iskolások, indulataik felnőt­tekét megihazudtolóak, ami­kor a garzonházra terelődik a szó, „mert ide játszótér kellett volna, nem pedig ilyenek.” A szemközt' szalagházsor egyik ablakából erélyes ki­áltás hallatszik: „Mit álltok le mindenkivel beszélgetni, nyomás felfelé!” Mire oda­nézek behúzódik a füg­göny. ,. Kiss Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents