Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-22 / 200. szám

1988. AUGUSZTUS 22., HÉTFŐ NOGRAD 3 Az antennarendszer építése nem adókedvezményes Ez évben termelek virágot először. Tudom, hogy már foglalkozott a virágtermesz­tés adójával, de már ’ nem emlékszem, meddig adó­mentes a termesztés. Kérem, segítsen! (Egy nyugdíjas asszony.) Igen, márciusban és áp­rilisban volt erről szó. Az 1987. évi 16. számú tvr. 2. § b. pontjában foglaltak alapján a virágtermesztés vállalkozásnak minősül. Az üzleti nyereség 100 ezer forintig terjedő része men­tes vállalkozói adó alól, az e fölötti rész 25 száza­léka az adó. A vállalko­zásból kivont jövedelem­nek a személyes fogyasz­tásra kerülő része az 1987. évj VI. tv. 8. §-a alapján iszemélyi jövedelemadó ter­heli és az általános sza­bályok szerint adóköteles. A vállalkozó számlájá­ból történő kifizetéskor a köziileteknek kell-e 1988. január 1. után adóelőleget levonni? (Költségvetési in­tézmény, kisszövetkezet és több érdeklődő.) Ez év január 1-től a vállalkozónak a közületi szervnél , való értékesítés („kifizetőnek” történő el­adás szolgáltatásvégzés) esetén a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény végrehajtására ki­adott 38/1987. (X. 12.) MT- számú rendelet 22. § (1) bekezdése alapján nem kell előleget levonni. Ugyanis a vállalkozók is önadózók, így saját maguknak kell kiszámítaniuk az adóköteles. jövedelmüket1 és az ez után járó adó összegét. Társasházunk azt latol­gatja, hogy kiépíti majd a központi antennarendszert, ami alkalmas lenne a ká­beltelevíziós rendszer üze­meltetéséhez is. Kérdésünk: a fizetett hozzájárulás után az szja tv; 20. §-a (1) be­kezdésének c. pontjában meghatározott adókedvez­mény megilleti-e társas­házunk lakóit? (Társas­ház.) A társasházak ellátását szolgáló antennarendszer és a kábeltelevíziós hálózat kiépítéséhez fizetendő hoz­zájárulás után a fenti adó- kedvezményt nem lehet igénybe venni, mivel az ilyen jellegű létesítmények megvalósítása — adójogi szempontból — nem minő­sül közműfejlesztésnek. Kisiparosként esetenként kapok műszaki ezakgrafi- kai megbízásokat vállala­toktól, bár képesítésem nincs, de a munkámmal meg vannak elégedve. To­vábbra is szeretném ezt a munkát végezni. Végezhe­tem-e, illetve a tevékeny­ség adóztatására milyen irányelvek vannak? (N. N.) A műszáki szakgrafikai tevékenység az szja vhr. 7. § (2) bekezdésének a pontjában nevesífetten sze­repel így, ha kisiparos — a tevékenységétől függetle­nül magánszemélyként — eseti megbízásként készít műszáki szakgrafikát, adóz­tatására tv. 6. § (1) be­kezdésének b. pontjában foglaltak az irányadók. E jövedelem adóztatását nem befolyásolja az a körül­mény, hogy egyébként mű­szaki szakgrafika végzésé­hez szükséges-e például: képesítés, szakértői név­jegyzék stb., vagy sem. A TASZ-számla 1987. de­cember 31-i .záróállomá­nya bevitt vagyonnak szá- mít-e, vagy azzá válik-e az állóeszköz-beszerzésre tör­ténő felhasználásakor? (N. N.) Az 1987. december 31-i állapot szerint a TASZ- on lévő befizetés, mivel az akkor hatályban lévő ál­talános jövedelemadó-ren­delkezések szerinti 6 szá­zalékos úgynevezett kezelé­si költséget utána megfi­zették, a vállalkozói adó szempontjából „adózott- nak” minősül. (Más kérdés, hogy 1988. évi tartaléko­lás csak 25 százalékos vál­lalkozói adó befizetésével lehetséges, azaz a „kezelési költség” — az adómentes jövedelemrészt nem szá­mítva — 19 százalékkal növekedett.) Az 1988. évi felhasználás esetén a vál­lalkozói adóra és a ma­gánszemélyek jövedelem- adójára vonatkozó elszá­molási szabályokat kell alkalmazni. 120 eve alapítottak a gyárat Vasfinomítástól az acélfeldolgozásig Az új termékek között találh ató a Dexion—Salgó, melyet automata gépeken állítanak elő. — kép: Rigó — Andrássy Manó, a Gömör megyei bánya- és vasgyár­tulajdonos. a múlt század nagy ..vasgrófja” kezdemé­nyezésére alakult meg 1868. augusztus 21—22-én a Sak gó-Tarjáni Vasfinomító Tár­sulat — rövidebb elnevezés­sel : Salgó-Tarjáni Vasgyár —, azzal a céllal, hogy a Gömör megyei ércből termelt nyers vasat finomítsa. Tevékenysége 10 kavaró­kemencével. 2 gőzhámorral 1 hengersorozattal, 8 mele­gítőkemencével és 10 gőz­kazánnal indült meg. Tíz évvel az üzemkezdet után már megközelítőleg 14 ezer tonna készárut termelt. Az akkori mércével mért óriá­si fejlődés következtében az olvasztók alig tudták kielé­gíteni a gyárat nyersvassal. Indokoltnak látszott. hogy működjenek együtt az észa­ki régió gazdasági és kul­turális életét nagyban meg­határozó Rimamurányi Vas­mű Egyesülettel, s a fúzió 1881-ben meg is valósult. Létrejött a Rimamurány— Salgótarjáni Vasmű Rész­vénytársaság. A 120 éves vállalat életé­nek döntő jelentőségű állo­mása 1946. amikor is a há­rom legnagyobb hazai ipar- vállalat egyikeként államo­sították. Termelése 1955-re — 1938-hoz viszonyítva — megháromszorozódott, létszá­ma pedig meghaladta a 4 ez­ret. A gyár Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek néven „lépte át” a 100 éves évfordulót. S rá tíz évre megkezdődött a ma is tartó termékszerke­zet átalakítása, nagyszabá­sú műszaki fejlesztéssel pá­rosulva. Ma* az acélgyár 200 ezer tonna terméket ál­lít elő. döntően hidegen hengerelt szalagacélokat, hidegen húzott huzalokat, rúd- és szegféleségeket, ko­vácsolt és sajtolt terméke­ket. raktári állványszerkeze­teket. anyagmozgató skállí- tópályákat. hosszvarratú hegesztett csöveket, mint­egy 4.5 milliárd forint éves értékben. A gyár története elválaszt­hatatlan a város, s talán a megye kultúréletétől is. Az évtizedek alatt olvasó- és színjátszó körök működtek a gesztorságával, dalárdát, fúvószenekart tartott fenn. Már a múlt században nagy gondot fordított a munká­sok és alkalmazottak lakás- körülményeinek a megoldá­sára. Két általános iskolát is támogatott, önálló egész­ségügyi bázisa volt. Ez irá­nyú törekvése ma elsősor­ban a szociális gondoskodás­ban tűnik ki. de kultúrhá- za is az egyik leggazdagabb programot állítja elő. Ám ami talán ennél is fontosabb: a jelenlegi ter­mékskála megállja a helyét a küi- és belföldi piacon, biztosítja a gyár prosperi­tását. fejlődését. E szakmá­ban ma óriási verseny ta­pasztalható: nagyobb a kí­nálat. mint a kereslet. A talpon maradás e nagy múl­tú üzem számára is csak akkor valósulhat meg. ha szembenéznek a kor kihívá­sával. különösen a műszaki haladással. Ma úgy tűnik: e csendes ünnepen emelt fővel emlé­kezhet a gyárvállalat vala­mennyi kollektívája. i(németh) Lesz-e kibontakozás a szénbányáknál? Megyénk közvéleménye előtt ismert a döntés: sza­nálják a Nógrádi Szénbá­nyákat. A vállalatot 1,2 mil­liárd forint adósság terheli, saját erejéből képtelen talp- raállni. A szanáló szervezet április második felében kezd­te meg az eljárást, s mos­tanra a megkötendő megál­lapodás tervezete is elké­szült. Amennyiben a Pénz­ügyminisztérium illetékesei is jóváhagyják annak tartal­mát, úgy szeptember elején a vállalat és a szanáló szer­vezet vezetői aláírhatják majd a végleges megállapo­dást. Késlekedésre nincs idű Tételezzük fel, hogy a munkásgárda megkapja az utolsó lehetőséget életképes­ségének bizonyítására. Vagy­is az állam rendezi a szám­láját- A pénzügyi segítség- nyújtásnak azonban ára van: az évtized záró esztendejé­ben — 1990-ben — nyeresé­gessé kell válnia a bányász- kodásnak. A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetünkben ugyanis nem tarthatók fenn hosszabb távon a veszteséges iparágak, köztük a szénbá­nyászat dotációja. A népgaz­daság csak olyan tevékeny­ségek kiadásait hajlandó megelőlegezni, amelyek meg­térülnek, nem viszik, hanem hozzák a pénzt. A nógrádi szénbányászkodásnak is ebbe a vonulatba kell illeszkednie, különben „felszámolja” ön­magát! De mi a biztosíték arra, hogy a kívánt határidőre megszűnik a vállalat ráfize­tése? A szakembereknek, a bá­nya vezetésének a szanálási eljárás során ki kellett dol- gozniok egy olyan kibonta­kozási programot, melynek tervezett intézkedései garan­tálják a célkitűzés elérését. A megállapodás alapvető fel­tétele az intézkedések követ­kezetes és maradéktalan vég­rehajtása. Ahhoz, hogy való­ban nyereséget hozzon bő két esztendő múlva a Nógrá­di Szénbányák, többek kö­zött 50 százalékkal kell nö­velnie a munka hatékonysá­gát, s arra van szükség, hogy minden téren ésszerűbben gazdálkodjanak. Bár végleges döntés még nem született a kollektíva sorsáról, a megújhodás szel­lemében kell dolgozni. Kés­lekedésre nincs idő. Tudják ezt természetesen a vállalat­nál is. Éppen ezért tűzte na­pirendre legutóbbi ülésén a pártbizottság, a bányászok által „fehér könyvinek ne­vezett programban foglaltak megvalósítását, a szükséges feltételek megteremtését. A testület megállapította: az utóbbi időszakban egy sor intézkedés történt. Hatására néhány területen máris ész­lelhetők pozitív változások. Ám aggasztó, hogy nem csök­ken — az idei tervhez viszo­nyítva — a lemaradás a ter­melőüzemekben. A parázs vitában megfo­galmazódott a közös véle­mény: a nógrádi szénbányá­szoknak önmaguknak kell megoldaniuk súlyos gondjai­kat! Végre kell' hajtaniuk a jónak látszó, de még tovább finomítható kibontakozási programot. A 4700 főnyi kol­lektíva bízhat erejében, szel­lemi potenciáljában: a fizi­kai beosztásúak 60 százaléka szakmunkás, az alkalmazotti állományúak 30 százaléka felsőfokú végzettségű. Az emberekben rejlő tartalékok még messze nincsenek ki­aknázva- S a kányási fejlesz­tések befejezésével — min­den bizonnyal — jelentősen javulnak maid a termelés műszaki feltételei is. Mit tartalmaz a pártbizott­ság, a kommunisták által tá­mogatott program? Első helyre kívánkoznak a terme­lési struktúra átalakítására irányuló törekvések, amelyek vezérlő elve a gazdaságosság javítása. A közelmúltban ho­zott határozatot a tervgaz­dasági bizottság arról* hogy a hazai szén nem lehet drá­gább az importnál. Vagyis az energetikai szén csak akkor bányászható ki, ha az egy­ségnyi energiára jutó önkölt­ség alatta marad a 90 fo­rintnak. A háztartási szén esetében 160 forint ez a ha­tárérték. A Nógrádi Szénbányák a jövőben olyan területeken akar szenet fejteni, ahol nagyjából tarthatók az ön­költségi mutatók. Ebből a meggondolásból került elő­térbe a külszíni bányászko­dás. Jelenleg Tóalján és Ménkesen termel külfejtés, s az innen kikerülő jó minősé­gű, lakossági felhasználásra alkalmas szén nyereségesen értékesíthető. Érthető módon, további külszíni bányákat is nyitnak majd. Csak egyetérteni lehet az­zal az elképzeléssel is, mi­szerint a szénmedence leg­nagyobb aknájában, Kányá- son fokozatosan megszüntetik a művelést. A mindössze másfél méter vastag, gyenge minőségű, vízdús homokré­tegek által közrefogott szén­teleppel rendelkező bányame­zőből „átteszik” a bányász- kodást egy jóval kedvezőbb adottságú területre. Kár volt idáig várni a lépéssel. Bizo­nyos, hogy ha előbb sor ke­rül rá, most nem volna ilyen tetemes az adósság. Mivel befejezéshez közeledik a szállítási rekonstrukció és hamarosan az új lejtősaknán szállítják ki a szenet, az út­vonal lerövidül, a költségek csökkennek. Ménkesen is, akárcsak Ká- nyáson, az elővájás gyorsítá­sa az egyik legfontosabb fel­adat. Úgynevezett váltófron­tokat kel] kialakítani, hogy legyen honnan termelni- Ért­hetetlen, miért hanyagolták el ennyire a fejtés-előkészí­tést az aknákban, miképpen engedhető meg, hogy ne le­gyenek kihasználva a nagy értékű és nagy teljesítményű vágathajtó gépek? A teljesít­mények növelése általános érvényű kötelezettség vala­mennyi munkahelyen. Tiri- besen és a jövő évben Szo­rospatakon is felszámolják a bányászkodást, s a termelő- eszközöket és az embereket átcsoportosítják Kányásra és Ménkesre. A könnyen elér­hető szénpilléreket viszont magától értetődően lefejtik. Vállalkozni és gazdálkodni A szénen kívüli tevékeny­ség arányának emelése meg­határozó a veszteség meg­szüntetése szempontjából, ezért bővíteni akarják az ipari termelést és tovább ja­vítani a jövedelmezőségét. Az idén megkezdett nyugati export növelése kívánatos, s az NDK-beli partnercéggel a kooperáció kiszélesítése is kifizetődőnek tűnik. A kibontakozási program­ban különböző szervezési in­tézkedések is szerepelnek. Többek között gyarapszik majd az önállóan gazdálkodó egységek és irodák száma. A vállalat igazgató tanácsa tár­sulásokról is döntött. Alaku­lóban van a- tervezőiroda és az Agrofil közös vállalko­zása .kazánok tervezésére, gyártására és telepítésére. A kisterenyei faipari részleg tő­keerős külijő társakkal sze­retné meglévő gépeit kihasz­nálni, szakembereit foglal­koztatni. ‘ Három év alatt mintegy nyolcszázzal csökkent a dol­gozók létszáma. Termelő- munkára jelenleg is felvesz­nek elsősorban fiatal embe­reket. Az alkalmazottak ará­nyát eddig 15 százalékkal mérsékelték, s a nyugdíjba menők helyett a jövőben sem vesznek fel újakat. Azok a bányászok, akik elmúltak öt­venévesek és rokkantságuk eléri az 50 százalékot, min­den további nélkül elmehet­nek nyugdíjba. A szénfalnál maradókat viszont jobban megfizetik, s a termelőüzemekben au­gusztus elsejétől felemelték az elővájásokon és a fejtése­ken dolgozók irányműszak- berét- Duplájára növelték a vasárnapi, és több mint két­szeresére a szabadnapi és hétköznapi túlműszakok pót­lékját. Rendkívüli alapbér- fejlesztésben volt részük azoknak, akik megérdemelték. A bérfejlesztésekre az anya­gi fedezetet az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal által engedélyezett 2,5 százalékos bértömeg-növekedést lehető­vé tevő 14,5 millió forint biz­tosítja. Talán mindez ellentmon­dásnak tűnik, mert súlyos pénzügyi zavarokkal küszkö­dik a vállalat. A tervgazda­sági bizottság határozata ér­telmében ugyanis már az idén 700 millió forinttal csökkentették a szénbányá­szat dotációját, mégpedig úgy, hogy az ugyancsak veszteséges Tatabányai Szén­bányáktól 385 millió, a Nóg­rádi Szénbányáktól 315 mil­lió forintot vontak el. Me­gyénk szénbányászai tehát a második fél évre nemcsak állami támogatást nem kap­nak, hanem még nekik kel­lene visszafizetniük 76 mil­lió forintot. Persze, ha vol­na miből! A nyereséges vállalatra van szükség Mert pénze nincs a gaz­dálkodó egységnek, bár a közelmúltban a szanáló szer­vezet garanciájára a Buda­pest Bank Rt. adott 115 mil­lió forint hitelt. Elég volt a pénz augusztus 15-i bérre, jut belőle a hűségjutalom ki­fizetésére, s, néhány szállító tartozását is kiegyenlítheti a vállalat. Mert pillanatnyilag 300 millió forinttal adós kü­lönböző árukat szállító part­nereinek a szénbányák, igaz, neki is tartoznak 140 mil­lióval. Mivel pénz kell a vállalat­nak, ezért eladja a nélkülöz­hető termelési eszközeit, szo­ciális, kulturális és sportlé­tesítményeit. I Tizenkét ob­jektum kiárusításáról van szó, ezek együttvéve 470 mil­lió forint értéket képvisel­nek. Az ez a fajta pénzszerzés természetszerűen csak ideig­lenes megoldást jelenthet a Nógrádi Szénbányáknak. A megnyugtató rendezést a nyereséges termelés jelenti majd. Megyénknek szüksége van a gazdaságosan bányász- kodó vállalatra, hiszen léte vagy nem léte 25—30 ezer ember közérzetét, életét be­folyásolja- Ám csak az ön­magát eltartani képes szén­bányákra van igénye az or­szágnak! A bányászokon a sor, hogy bebizonyítsák: őket nem lehelt csak úgy „leír­ni”... ; Kolaj László

Next

/
Thumbnails
Contents