Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

X CDADT ft. SrUH i Gondolatok a szabadidő-sportról T ársadalmi viszonyaink változása, az új élet- és munkakörülmények jelentő­sen megnövelték az emberek szabad idejét. A mennyiségi változással párhuzamo­san a szabad idő kihasználása, napjaink egyik sokat vitatott témája lett. Nagy, a koráb­bi esztendőktől erőteljesebb figyelem for­dul a rendszeres sportolás, testmozgás felé. Az egészséges életmód kialakításáért, a sza­bad idő hasznos és értelmes eltöltéséért a la­kosság, ezen belül az ifjúság testedzésének, és sportjának fejlesztését, rendszeresebbé és szervezettebbé tételét célzó határozatok, irányelvek és ajánlások sokasága született. A nyolcvanas évek kezdetétől országos vi­szonylatban, így megyénkben is nagy erő­feszítések történtek a fent megfogalmazott cé­lok megvalósításáért. A tanácsi sport-szakigaz­gatási szervek irányításával, az ágazati szak­szervezetek, a KISZ, az úttörőszövetség, a népfront megyei, városi sportbizottságainak segítségével és közreműködésével a szabad­idő-sport feltételrendszere, eredményei ked­vezően változtak. De, hogyan? Tanulni kellett sok mindent: a szervező, az irányító, a lebonyolító mun­kát egyaránt. Öt-hat éve még gyakran elő­fordult, hogy minden, a , szabadidő-sportban érdekelt szervezet a saját útját járta. Így fordulhatott elő — nem is oly ritkán —, hogy a tervezésben, a rendezésben zavarok támadtak. Az együttműködés imitt-amott ézékelhető hiányát négy esztendővel ezelőtt pótolták. Azóta minden naptári év kezdetén — az ér­dekeltek egyeztetése után — elkészül a Nóg- rád megyei koordinációs naptár, amelyben a megyei, a városi és a városkörnyéki szabad­idős sportrendezvények mindegyike sze'epel. Nem csupán statisztikai újítás ez! A naptár egyúttal segíti a programok időrendbeli el­osztását, kiküszöböli az egy-egy hónapra, hét végéire eső torlódásokat. Az idei esztendő megyei diák- és szabad- idő-sportnaptára megközelítőleg három­ezer rendezvényt tartalmaz. Ha a nagyság­rendet, a programok számát vesszük szem­ügyre, elégedettek lehetünk. Bár nem min­den program megyei szervezésű — hisz a Nógrádban rendezett országos eseményeket is magában foglalja —, a sok városi, közsé­gi rendezvény, a már korábban említett szervek által lebonyolított..vgjélksdők és baj­nokságok mind a szabadidő-sportra fordított kiemelt figyelmet mutatják. Régi gyakorlat szakadt meg, akkor, amikor megyeszékhelyünkről és szűkebb pátriánk néhány nagyobb településéről — a szervezők — bátran „kivitték” a rendezvényeket ki­sebb helységekbe. Községeink közül ebben az esztendőben — többek között — Nagyoroszi­ban, Szurdokpüspökiben, Ecsegen, Csécsén, Palotáshalmon, Felsőtoldcn, Érsekvadkerten került, vagy kerül majd sor kisebb-nagyobb versenyre, sporttalálkozóra. A szabadidős rendezvények közül a leg­népszerűbb a labdarúgás. Kispályán, vagy „szabályos méretűn” ebbe a sportba kap­csolódtak be a legtöbben. Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Pásztón rendszeresek az évenként rendezett városi kispályás- bajnokságok, melyek ezrek számára nyújta­nak kellemes időtöltést és nemcsak a sala­kon, hanem a nézőtéren is. Igen sok részt­vevője van az évtizedes múltra visszatekin­tő falusi dolgozók spartaikiádjának. Me­gyénkben hagyományosan jó színvonalú ver­senyeket láthatunk ezeken, s a felmenő rendszerű sorozatba bekapcsolódók számá­ban sincs hiány. Míg évekkel ezelőtt gondot jelentett a rendelkezésre álló pályák, tornatermek szá­ma, addig napjainkban a létesítmények nö­vekvő számával dicsekedhetünk. Túlzott melldöngetésre ellenben nincs okunk. Mert, — bár — e tekintetben javultak a feltételek, elsősorban fedett létesítményeink még nem elegendőek. Az elmúlt időszakban gyarapodott szabad­téri pályáink száma. Sok munkahelyen, la­kótelepen, iskolaudvaron létesítettek moz­gásra, sportolásra alkalmas területet, másutt pedig felújították a már meglévő pályákat. Mindez persze pénzkérdés is! A korszerűsí­tési, építési munkákban nagy segítséget je­lentett a „vállalkozóknak” a számos orszá­gos és megyei szinten meghirdetett pályá­zat, és akció. Túlzás lenne azt állítani, hogy a szabadidő- sport fejlesztésébe fektetett rengeteg ener­gia meghozta gyümölcsét. Bárhonnan köze­lítjük is meg a tényeket, egyet nem hagyha­tunk figyelmen kívül. Még mindig kevés a rendszeresen sportolók száma! Egy verse­nyen, akción gyakorta látjuk az ismerős ar­cokat, azokét, akik szinte egy eseményről sem hiányoznak. Kevesebb ellenben az al­kalmanként sportolók száma, s ami talán a leg,szomorúbb: a legtöbben — és nemcsak megyei, hanem országos viszonylatban is — azok vannak, akiknek nem vált szükséglet­té a rendszeres testmozgás iránti igény. Á lehetőségek adottak. A programkíná­lat évről évre nő. Sok szép ered­ménynek örülhetünk, ezek a jövőt te­kintve biztatóak. Teljes elégedettségre azon­ban nincsen okunk. Sokat kell még tennünk azért — szervezőknek, rendezőknek és a lakosságnak —, hogy személyes példamuta­tással, nagyobb propagandával, minél több ember szeresse és ismerje meg a rendszeres mozgás, a testedzés mindennapi örömeit. V. I. Két rangadó Salgótarjánban Rajt a megyei I. osztályban A hét végén beindul a nagyüzem megyénk íutball- pályáin. A nemzeti bajnok­ság rajtját követően vasár­nap a megyei I. osztályú csapatok is bajnoki ponto­kért lépnek pályára. Hat NB III-as csapatunk közül öten megyén belül ját­szanak. A legnagyobb ér­deklődés a szombaton 16.30 órakor a tóstrandi pályán kezdődő SBTC—SKSE vá­rosi rangadót kiséri. A két nagy múltú klub ..ősidők” óta egymás nagy riválisának számít. Ennek ellenére NB-s bajnoki mér­kőzésen mindössze négyszer mérték össze tudásukat. Az 1939—40-es NB II-es küz­delmekben a Jenői i és Laczkó neve által fémjel­zett bányászgárda 5—0 és 3—0 arányban bizonyult jobbnak; 1946—47-ben — szintén a másodosztályban — már némileg változott a kép: 3—3 és 3—1 a ..Sese” javára. A több mint negyvenegy év után a pályaválasztó SBTC látszik esélyesebbnek. Répás Béla, a hazaiak ed­zője feltétlenül győzelmet vár csapatától. A játékosok körében elszánt a hangulat, fogadkoznak. mindenképpen szeretnék kiköszörülni a , Sajószentpéteren esett csor­bát. Az ..ellentáborban” nem a legkedvezőbb előjellel ké­szülnek. Horváth Gyula ed­ző nem kevesebb, mint nyolc (!) játékosát nélkülözi kisebb-nagyobb sérülés mi­att. Némileg könnyít a hely­zetén. hogy a csapat kar­mestere. Németh Csaba talán vállalja a játékot. A szak­vezető becsületes küzdelem­ben tisztes helytállást vár csapatától. A tervezett ösz- szállítások: SBTC: László — Gyetvai, Juhász, Sándor, Kajli — Veres. Simon Gás­pár (Kisbali, Skoda), Oláh — Sváb, Hunyás. SKSE: So- modi — Tamás, Mihály, Si­mon, Kecskés — Tóth, Bó- di. Nyerges L., Németh — Tözsér Zs., Tőzsér F. Ezzel a mérkőzéssel azonos időpontban — lévén, min­dent a közönség kiszolgálá­sáért! — a városban másik rangadót is játszanak. Pál- falván a csoport jelenlegi éllovasai, a St. Síküveggyár és a Mádi Bányász csapatai néznek farkasszemet egy­mással. Tűz és víz csap össze: a hazaiak a szellemes, látvá­nyos futball hívei, fokozot­tan építenek a játékosok egyéni képességeire, míg a hegyaljai bányászcsapat fő erénye a harcos felfogással párosuló szervezett. össze­hangolt csapatjáték. Ide tar­tozik. hogy a mérkőzést — és a Síküveggyár többi ha­zai összecsapását — a höl­gyek és a nyugdíjasok ingyen tekinthetik meg. Balassagyarmaton két ti­zenegyes párbajban alulma­radt gárda méri össze tudá­sát. Az Ipoly partján bíz­nak abban, hogy nem is­métlődik meg a történelem és ily módon simán otthon­tartják mind a három pon­tot á nem éppen klasszis- csapatként számon tartott Hevesi SE ellen. (A Nagy- bátony már tegnap leját­szotta esedékes .bányász- rangadóját” a Stécé-verő borsodiakkal szemben.) Egyedül a Romhány hagy­ja el ezen a hét végén a megyehatárt a nógrádiak közül. Vasárnap Edelényben jók lehetnek egy döntetlen­re. a többit majd meglát­juk. .. Holnap délután, egysége­sen 16.30 órai kezdettel meg­kezdődnek a megyei bajnok­ság küzdelmei. Nógrádban nem vezették be az új pon­tozási rendszert, de remél­jük, hogy az elmaradó „ti-- zenegyes-cirkuszért” a játé­kosok már ...főmunkaidő­ben” kárpótolják a nagyér­deműt. Az idei pontvadá­szat egyébként a szokásos­nál izgalmasabbnak ígérke­zik, lévén, hogy nincs egy­értelmű favorit se a felju­tást. se a kiesést illetően. (Balás) TUDÓSÍTÓINK FIGYELMÉBE! A szombati mérkő­zések tudósítását va­sárnap délelőtt 9rtő], a vasárnapi találkozó­kat közvetlenül a lefú­jás után kérjük leadni a 10-977-es telefonszá­mon. „Kedves salgótarjániak! Nagyon örülünk, hogy itt tölthettük el szabad­időnk csodálatos hat napját. Nem csak a környezet, hanem a tábor szervezettsége is felejthetetlen marad számunkra. Reméljük, hogy a következő években is igénybe vehetjük szolgáltatásaikat. Szívesen visszük el jó hírüket másoknak is Székesfehérvárra. Videoton SC természetjárói” Gyönyörű tájakon. ka­nyargós utakon autózunk a Magas Tátra felé. Jó időt választottunk utazásunkra. Tiszta az égbolt, forrón tűz a nap. Közeledve végcé­lunkhoz, a tátralomnici Sport Kempinghez, megpil­lantjuk Közép-Európa leg­magasabb hegycsúcsát. A té­len megszokott hótakaró, a nagy fehérség helyett ez­úttal a zöldbe öltözött ter­mészetet csodáljuk. Űtitársunk. Kira Sándor, az SBTC természetjáró szak­osztályának mindenese ka­lauzol be a kempingbe. A hégy tövében, egy erdő mel­letti tisztáson hatalmas táb­la hirdeti: Salgótarján. Itt állunk meg. kiszállunk au­tónkból, besétálunk az SBTC táborába, az egymás mellett sorakozó sátrak közé. A tábor vezetője. Soltész Károly fogad bennünket. A természetjárás nagy barát­ja, akinek szlovák nyelvtu­dására nagy szükség van a nyári táborozások idején, 1981 óta végzi ez irányú fel­adatát. A nyugdíjas embert szeretik, tisztelik az idelá­togatók. Készséggel . segít mindenkineik, nincs olyan kérés, melynek ne járna utá­na. Mondja is Karcsi bácsi: van itt annyi dolga, hogy alig lát ki azokból. Szervez­ni a napi programokat in­tézni az étkeztetést, figye­lemmel kísérni a táborla­kók gondjait, bajait, kéré­seit. Hangsúlyozza, nem pa­nasz ez részéről.. csak érzé­keltetni kívánja, mennyi te­endője van naponta. A salgótarjániak tábora sokat változott nyolc év alatt. A kezdeti időszakban csupán harminc férőhelyes volt, ma már százan férnek el egy-egy turnusban. Az emberek jól érzik itt magu­kat. Ennek egyik bizonyíté­ka az a vendégkönyv, me­lyet Karcsi bácsi büszkén mutat. Minden lapján dicsé­rő szavak, az elégedettsé­get tükröző sorok olvasha­tók. Pedig ma már nincse­nek szervezett túrák, min­denki az önmaga által kivá­lasztott utakon járja a gyö­nyörű tátrai tájakat. Ezért is nehéz napközben táborozót találni itt. Szeren­csénkre egy lakó éppen benn tartózkodik: Badik Emil. nyugdíjas pedagógus. A 78 esztendős férfi Debrecenből érkezett, s mint vallja, na­gyon jól érzi magát. Együtt jött pihenni és a természe­tet járni feleségével, aki ezen a napon magára hagyta őt. Egy kisebb csoporttal indult túrára. A férfi már nem bírta volna a több kilométe­resre tervezett kirándulást, ezért nem tartott társaival. Mondja az idős ember: a tábor hírét elviszi Debre­cenbe. ismerőseinek, család­jának. s ha a ..nagy termé­szet élteti”, jövőre unokáik­kal jönnek majd el ide. Elbúcsúzunk az öregtől, majd rövid terepszemlét tar­tunk. Rend és tisztaság min­denütt. A fűvön egy eldo­bott cigarettacsikk, vagy pa­pírdarab sincs. A sátrakban „megágyazva”, a személyes holmik precízen sorakoznak egymás mellett. Ilyen rend van itt akkor is. amikor visszatérnek napi túrájukról a vendégek, mondja a tá­borvezető. A természetjárók barátkozó, fegyelmezett em­berek, nem csak egymás szo­kásait. hanem a tábor írat­lan házirendjét is tisztelet­ben tartják. Éppen déli tizenkettő óra van. amikor a hőmérő hi­ganyszálára pillantunk. Har­mincegy fokot mutat. Ebben a hőségben csak az árnyék nyújt némi menedéket, mi viszont kocsiba ülünk, s a Hotel Horecbe hajtunk. A sportkemping, ezzel együtt a tarjániak tábora a szállodáé. Ezért látogatunk el a ho­telba. hogy az igazgatót, a tarjániak táborainak fő pat- rónusát. dr. Milan Oravecet megkérdezzük: milyen az együttműködésük. .vannak"e gondjaik a magyar vendé­gekkel? Nehezen találjuk meg az igazgatót. Épp a kempingbe készült, az ottani étterembe szállította volna az ebédet. Érkezésünkről értesülve mó­dosított programján, s né­hány perc múlva készséggel áll rendelkezésünkre. Kíván­csiskodó kérdésünkre, mi­szerint igazgatóként szállítási munkákat is végez, azt vá­laszolja: az ő gyakorlatuk szerint az igazgató és he­lyetteseinek tevékenysége nem korlátozódik az irodá­ba és a protokolláris mun­kára. A szálloda vezetése is kiveszi részét a napi teen­dőkből. ha kell a kiszolgá­lásban. vagy egyéb más sür­gető feladat megoldásában... A tarjániak táboraival nincsenek problémák. Min­den a legnagyobb rendben folyik, mondja Oravec. Az elégedettség kölcsönös, ezt erősíti meg Kira Sándor és Soltész Károly is. Rövid beszélgetésünk után elsétálunk a fogaskerekűhöz, közben találkozunk az SBTC táborának néhány lakójával. A debreeni Bernáth Kálmán- né és Saár Katalin már tel­jesítették a napi „penzu­mot”. most amolyan leve* zető sétát tesznek. Aztán tő­lük és az igazgatótól is bú­csúzunk és- visszatérünk a kempingbe: Kira és Soltész még néhány aktuális ügyről diskurál, mi pedig már a kocsiban ülünk, indulásra várva. Nem soká kigördülünk a kempingből! hazafelé tar­tunk. Ahogy visszapillan­tunk, még látjuk a csúcso­kat, a gyönyörű Magas-Tát- rát. Aztán ahogy rójuk a ki­lométereket, úgy tűnik el szemünk elől a Lomnici csúcs, a zöld színben pom­pázó Magas-Tálra. Vaskor István Fotó: Bencze Péter Kirándulók ^ hegyekben. Dr. Milap Oravec, a szállodaigazgató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents