Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
NOGRAD 1988. AUGUSZTUS 20.. SZOMBAT Öhicko ako nácim liovorit! Oajnti chleba vodu! Nagyapa, hogyan mondják: Adjál kenyeret és vizet!* A rejtély kulcsa Avagy »ff is az a boldogság? Galgagutára érve hely- ségnévtábla nem jelzi szlovák nyelven — mint például Vanyarcon vagy Lucfalván —, hogy olyan községbe érkeztünk, ahol a lakosság hetven százaléka szlovák . anyanyelvű. El is mondom ezt mindjárt Bartos Pál tanácselnöknek, akit egy forró augusztusi vasárnap délután pihenésében zavarok meg. Nógrádkövésd, Galgagu- ta, Becske és Szécsénke tanácselnöke, aki maga is szlovák nemzetiségű és jó húsz évvel ezelőtt költözött el Gutáról Kövesdre, rögtön megválaszolja, hogy itt nem valami hiányosságról van szó. A szlovák h elv só gn é v t á b 1 a csupán a^ért hiányzik, mert a Galgaguta nemigen fordítható, s szlovákul is szinte ugyanígy kellene kiírni. Az óvodán iskolán, kultúrházon, könyvtáron, tanácsi kirendelségen és orvosi rendelőben viszont ott a szlovák nyelvű felirat. — Tanítják a szlovákot Galgagután az óvodában is — mondja Bartos Pál. — Az igazsághoz persze hozzátartozik. hogy óvodáskorú gyerekek nem nagyon tudják már a nyelvet. Falugyűléseken jó párszor szólni kellett emiatt. Aztán a propaganda olyan jól sikerült, hogy a legutóbbi tanévben Galgagután alsó . .tagozatban, az első négy «osztályban negyvenhét gygrek tanult szlovákul. Bartos Pál öt évvel ezelőtt volt a magyarországi szlovákok , szövetségének kongresszusán, ahol éppen a nyelvtanulásra, a közművelődésre .született dötés. Végrehajtását az eltelt évek alatt ő maga is szorgalmazta. — A nyelvoktatásban ,és a közművelődésben jelentősen előreléptünk. Gal- gagutáról a budapesti szlovák nyelvű középiskolában is tanulnak már gyerekek. Van olyan, aki az általános iskola első osztályát Budapesten szlovák iskolában kezdte, és olyan is, aki itthon járta ki az általánost, úgy került a szlovák középiskolába. Az anyanyelv tanítása szívügye, marosak a gyerekkori élemén yei miatt is. — Akkoriban az iskolában én még nem egyszer megkaptam: „büdös tót”. Nem is a padban tanulr tam még a szlovákot. Otthon a nagymamám ültetett maga mellé, gyere, Pali fiam, mondta, most mesélek neked szlovákul. Megtanított a szavakra, megfogtak a szlovák karácsonyi, húsvéti szokások, és 18—20 éves koromig magam is szlovák népviseletben jártam; « bársony- nadrág, mellény, kivarrott ing. . . Emlékszem arra is, Galgagután a szol'gabíró óvodát építtetett, hogy már \ az apró szlovák gyerekekből kiölje az anyanyelvet. Régen volt. S bár nemszabad az anyanyelvi emlékeket elfelejteni, Bartos Pál, aki a Magyor.szági Szlovákok Szövetségében országos választmányi tag. ma teljesen másiráriyú gonddal találja szembe magát. — Februárban a választmányi ülésen js beszéltem róla, s ha ott leszek és szót kapnék, a , decemberi kongresszuson is elmondanám, hogy a magyarországi szlovákok azt a lehetőséget sem használják ki. ami biztosított számunkra. . Nekünk 'ugyanis nem töibb jog keli, hanem ami van, azzal kell job-, ban élni. Nem csupán a hagyományőrzésben, hanem hivatalban, munkahelyen is... Több évvel ezelőtt történt, még Galgagután: bejött hozzám a ■ tanácsra egy idősebb asZ- szony és nehezen fejezte ki magát magyarul, erre biztatom, mondja szlovákul. Rám néz és azt kérdezi; Tessék mondani, hat szabad? Szlovákul írt jegyzőkönyvek 'mégsem születtek az elmúlt években a tanácson. Bár az elnök is, s egy .nemrégiben nyugdíjba vonult ügyintéző is értette a nyelvet. Huszonnyolc éve tanácselnök Bartos Pál. Először Galgagután, áz összevonás után pedig Nógtádköves- den. — Nekem csak előnyöm származott a szlovák nyélv ismeretéből, és nem éreztem hátrányát annak, hogy szlovák nemzetiséginek mondhatom magam. Barátokat ismerősöket szereztem a szlovákiai tanácselnökök között, meg- ismsr;kedhettem a békési, komáromi szlováksággal. A hovatartozást, a gyökereket, szülőket, nagyszülőket jelenti számomra. A nemzetiségi. önbecsülés leginkább a családban mérettetik meg. — Feleségem is szlovák anyanyelvű. beszéli, ismeri a nyelvet. Lányaim értik de válaszolni már nem tudnak. Igaz, egyik lányom, aki magyar-porosz szakos tanpr, néha „bekeveri a?, orosz kiejtésbe. Mégis szeretik a szlovákot, büszkék a gyökereik-, re. Ha meglátogatják Galgagután a nagymamát, aki népviseletben jár, nem ■ győzik dicsérni, a viseletét. No és van kát unokája Bartos Pálnak. S h*a kimegy a hatéves fiúval a galgagutai szőlőbe, az unoka gyakran kérdezgeti: Nagypapa, hogyan mondják azt1 .szlovákul: adjál kenyeret és vizet. A nagypapa szívesen tanítja. Igaz, a kisfiú még nem ért szlovákul; de Bartos Pál mégis ügy véli: — Egyszer sem mondom.' hogy nem fogja megtanulni. Zsély András Milyen is a Kosa család? Milyennek tartják saját magukat? Szegényebbnek a szokványosnál, ha a pénztárca tartalmára gondolnak, bár tudj isten miért, ekörül kevesebbet meditálnak, rnmt az emberek általában. Akkor hát Kósáéknál a pénz nem létkérdés? Badarság lenne ezt állítani ám nagy különbség van abban, hogy a pénzt ki minek tekinti: célnak-e vagy eszköznek? Eszköznek például a boldoguláshoz, a meghitt közna.pi élethez, a karnyújtásnyira lévő apró kis örömökhöz. CSALÁDI FÉNYKÉPALBUM Az apá: Kása Lajos a negyedik ikszet taposó családfő, a bátonyterenyei termelőszövetkezet motorfűrész- gép-kezelője. Munkája sokszor szólítja el a családtól, otthon türelmes,' segítőkész, pajtáskodó természete sok vihart ..elzavar” szerettei feje fölül. Az anya: Kása Lajosné, Erzsébet asszony harminc- nyolc éves. élete kétharmadában szült, gyerekeket nevelt. az SKÜ bátonyterenyei üzemében takarítónő. Nagy- családból származik, három gyereket szeretett volna, de a. szíve soha nem vitte rá, hogy beleavatkozzék a természet íratlan adományába. Így lett a háromból nyolc. A gyerekek: Mónika négy-, Balázs hat-, Anna nyolc-, Tímea tíz. Anett tizennégy, Lali tizenöt, Bea pedig húsz- • éves. Ö a nagylány, aki már' férjhez ment és nároméves . unokával gazdagítja szülei örömeit, gondjait. HELYÜK A TÁRSADALOMBAN A külső szemlélődő, a felszínes ismeretekkel rendel-1 kező idegen azonnal leszögezi : halmozottan hátrányos helyzetűek. Divatos, hivatalos megfogalmazás, amely egyúttal azt is jelent', hogy tanács, szociálpolitikai^ családvédelmi hálózat egyaránt támogatni köteles a tíztagú közösséget. A rászorultsági elv érvényesítésének jogán. Kósáék havi jövedelme tizennyolcezer forint, ha a férjezett lányt nem számol- juk. egy főre kétezer formt jut havonta. Messze esik a létminimumtól. Ennek ellenére Erzsébet asszony nem sündörög gyakorta a „segély- osztók” körül, ám ez nem jelenti azt. hogy ne örülne a munkahelytől, a tanácstól folyósított il^en-olyan támogatásoknak. * ÉLETTERÜK A ZRÍNYI UTCÁBAN A terenyei emeletes családi ház láttán felmerülhet a kérdés: honnan futja eny- nyire? Kósáék. a szülőknél kezdték az életet, a saját fészekrakásra akkor került sor. amikor már három apró gyerek futkározott körülöttük. Jelenlegi házuk tizenöt éve épült, van -benne három szoba, két konyha, fürdőszoba., hosszú folyosó. És van rajta annyi tartozás, amely a havi jövedelem egy részét az OTP-be kanyarít- ja. A lakás szépen berendezett. váratlah érkezésünk ellenére is ragyogó tisztaság fogad. A lányok az alsó szobában csípősen- megjegyzik, milyen jó a Lalinak, aki a fenti szobát lakhatja. Igaz. ő már nagyfiú, lakatostanuló, s bár szereti a kicsiket,i néha jólesik külön vonulni. A.kicsik nem is annyira le- becsülnivalók. A tízéves Tímea a felnőttek komolyságával sorolja, kinek mi a napi feladata, ha nincs itthon az anyu meg az apu. Az egyik söpör, a másik pcrszí- ' vózik. a harmadik a kutyát eteti, ágyaznak, mosogatnak, néha megdorgálják a láb alatt ólálkodó hatéves Balázst. Ő jelenleg még csak szemlélője a családi munka- megosztásnak. de bizonyára soha nem kell tanítani arra. mi is az a munka. Ebben az otthonban valahogy diások I a gyerekek; mint az egykét lurkós családokban. A felszabadult pajkosság mellett van , bennük felelősségérzet, visszafogottság, nem ismerik az olyan kifejezéseket, hogy. „ez nekem kell'’, „én ezt nem akarom”... BEOSZTÓAK. DE... nem szenvednek hiányt semmiben-—mondja az édesanya. A lányoknak vannak babáik a két . kerékpárt felváltva használják, a házban két televízió szórakoztatja a családot. Egy reggelire elfogy húsz kifli, egy csomag vaj. Az udvarban szaladgáló szárnyasokból egyszerre kettőt-hármat is le kell vágni, hegy mindenki jóllakjon. Az egyik gyerek kedvence a mákoscsík. a másik a bablevest szereti. Nehéz mindenkinek kedvére tenni. Ám. ha megoldható. Erzsébet asz- szony megoldja. Az önzés ebbe a házba nem tudott belopakodni. A lányok jól tudják, amit kapnak, arra vigyázni kell. Ügyelnek is a holmijaikra mert a kinőtt és megóvott köpeny jó lesz a hugicának. az iskolatáska nem egy évre szól. bár a szomszédban lakó két testvér ezt nem érti meg. ők minden évkezdetkor új táskát vesznek a vállukía. Anna szerint az a legpompásabb pulóver, amit anyu köt. és az a legszebb ruha. amilyet a nagylány, a Bea varr a testvéreinek, mert olyat nem lehet a boltban sem kapni. A KÉPESLAP VALLOMÁSA Kanyarog a Tisza szelíden a zöld Utak hajlatában: a lap egyik oldalán. És kanyarognak a betűk a másik oldalon: „üdvözlet Mártély- ból a Lalinak, apa. anya. meg a. hat testvér. Ilyen még soha nem volt. ennyi csomag még egyszer sem állt össze, mint amikor Kósáék elindultak tíz napra a Szeged melletti nagycsaládosok táborába. Kedvezményes áron végre majdnem együtt az egész család. Voltak ott még népesebb kompániák is — mesélik egymás szavába vágva. — Azért mi nyolcán is ..dobogósoknak” számítottunk. És volt fürdés, jó kaja. sok új ismerős, barát. Jövőre is megyünk. ha mehetünk... Vágyak, a boldogság apró kis mozaikjai. A szomszédok ismerősök bárhogy figyelnek nem tudják ellooni Kósáék amúgy nyílt titkát. Nincs idejük megkeresni a rejtély kulcsát. Csak sopánkodnak De jó nektek. Ügy irigylünk ben: neteket. Hogy csináljátok, mitől vagytok mindig boldogok? Kiss Mária Tüdővel, szívvel, ésszel Szokványos, üvegfúvóknak feltett kérdések és a belőlük szerkesztett írások jutnak eszembe, miközben jegyzetfüzetemet lapozva az író* gép mellé ülök. Mi tagadás, nekem is fel van jegyezve, hogy Szabó Mihály. a galgó- tarjáni öblösüveggyár üvegfúvója egy műszák alatt két liter szódát iszik meg („csak annyit, amennyit feltétlenül kell” — mondja), soha életében nem dohányzott, a kánikulát jobban bírja, mint más ember, és így tovább... Az üvegfúvó, mint ember azonban több annál, hogy ilyen és hasonló kérdésnek alapján éles képet exponálhassunk róla. Nc-m csak akkor érez és érzékel, amikor a perzselő hőségben^ a fúvópipa, no meg- tapasztalata., gyakorlata segítségével a lehető legszebb és legjobb megalkotására törekszik. Aki már 34 éve művelj ezt a szakmát és mestere annak. ☆ „A legfontosábbal kezdem: öröm számomra'és az épülésemre szolgált, hogy az elmúlt 34 évben sok olyan emberrel dolgoztam együtt a kemence mellett, akik élen jártak a munkában, a mozgalomban... Jóleső érzés volt, amikor a régiek, Müller Ferne. Kollár -József. Isdinszki Ferenc, egy- egy munkafogás rejtelmébe bavatta.k- Bár őrizték a szakmai titkot, de akiben látták az akaratot, annak segítettek. Rendkívül nagy volt az ösz- szetartás. A széles körű szakmai tudás, a titok csak azok birtokába juthatott, akik a későbbiek folyamán maguk is képesek voltak átadd!, azt a munk^ szerszámokkal együtt. A kemencék mellett dinasztiák váltották egymást. Ebbe a szakmába tíz-tizen- négy éves korában kell be- lecsöppenie az embernek, ha cl akar valamit érni. Hozták is a szülők, a rokonok a gyerekeket hadd szokja az a vékony dongájú a tüzet, a forróságot, a munkát. Édesapám üvegcsiszolóként. a bátyám üvegfúvóként dolgozott a gyárban. Nekem is voltak hát elődeim,, de úgy tartom; hogy engem inkább az üveg v.illódzó mozgása ragadott meg, amit nyári szünidős kis munkásként csodálhattam meg először. Hét testvérem mellett én voltam, a legkisebb növésű. Amikor munkára jelentkeztem a munkadobogót is alig értem fel. így is, úgy is volt kikre felnéztem. Különösen Schink Józsefre. Az ő brigádjába kerültem. Akkoriban Schink munkacsapata volt az egyik legelismertebb a gyárban, öt évre rá. hogy a gyárba kerültem, megkaptam a kitűnő bizonyítvónnál is ékesebben szóló elismerést: 196Ö-ban kiváló dolgozó lettem, amit még öt követett. Huszonöt éve járok három . műszakra. Az öblösüveggyár tőszomszédságában lakunk, az Űttörők útján. így pihenni az üvegcsörgéssel indulok. és erre a muzsikára is ébredek. Ez a csilingelés azonban engem mindig az alkotás örömére emlékeztet. Az üveg, a munka tette ki eddigi életem javát. Egy korsósbrigádnak vagyok a vezetőjfe. Tüzes láncszemei vagyunk eg.v munkafolyamatnak. amelyben az egymásrautaltság nagy szerepet játszik. Téved az, aki azt hiszi, hogy elég a munkadobogóra határozottan fellépni. Még az sem elegendő, ha valaki jól bírja szuflával. Attól még nem ‘lesz üveg. Kell, persze, hogy kell némi alkati adottság is. De tálán a tüdőnél is többet számít a szív és az ész. A fúvópipá- , ra vett bankagömb cudar ggy jószág. Csak akker engedelmeskedik az üvegfúvónak, ha érzi, hogy az tüdővel, szívvel, ésszel nyúlt hozzá. Ha bármelyik is hiányzik a három közül, el lehet dobni a terméket a selejtbe. Ha nappalra megyünk, reggel hatkor már fújjuk a magunkét. Kétszeres vállalat kiváló brigád a miénk. Átlagban 8—9 ezer forintot viszek haza havonta. Az országos átlaghoz képest biztos jobb a bérem, de ha a végzett munkát és a körülményeket nézem, akkor bizony többet kéne. hogy kapjak. Ez a realitás. » Mindig arra törekedtem, hog& a körülöttem zajló életet sikerüljön kifürkésznem. Lássam benne, lehetőleg tisztán. a szerepemet, a helyemet. Ebben az évtizedben ejpször középfokú, majd a szakosító elvégzése után felsőfokú politikai végzettséget szereztem. Természetesen a délutáni foglalkozások előtt és után is dolgoztam, ha épp délutános voltam. % Sok mindent látok. Azt is. hogy vezetőinknek a jelen le-: ginéi nagyobb kontaktust kéne tartani a dolgozókkal, akiknek az utóbbi évben sem erkölcsileg, sem anyagilag nem olyan a megbecsülésük, mint amilyennek kéne lenni. A kormányprogram meghirdetése óta nem igen tapasztaljuk az előrelépést. Hiányzik az aktw politizálás. Az emberek sündisznóállásba vonulnak. íá- sulttá válnak, mert úgy ér- Z’k bizonytalanság veszi .körül őket. Márpedig a dolgozó ember hozzáállása a kibontakozási programhoz lényegi kérdés. Igazi, tömegeket megmozgató, a hatásában nem hiábavaló munkás- gyűlésekre volna szükség például. írok éh. próbálok agitálni és bírálok is a faliújságon keresztül, sokszor keményen, csakhát ez kevés. Nem, nem vagyok dühös ember, olyan aki ok nélkül haragszik. önbíráskodást is csak a labdarúgópályán folytatok. Ugyanis szabad időmben játékvezető vagyok a megyei bajnokságban. A családdal töltöm azt a kis időt, ami a munka és egyéb kötelezettségeim mellett marad. Feleségem a SZÜV-ben doU gozik. Két lányom közül az idősebbik szeptembertől kezdi meg tanulmányait az ELTE állam és jogtudományi karán. a kisebbik pedig a gimnázium második osztályába lép. Nem is tudom, kifelejtettem-e valamit. Hát ennyi... Ilyen, így él. így érez egy magamfajta üvegfúvó.” Benkő Mihály