Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

XLIV. ÉVF., 199. SZÁM ÁRA: 2,20 FT 1988.

Jobbítani a jót

Straub F. Brúnó ünnepi köszöntője

magyarság hagyományai szerint augusztus 20-a Szent István király ünnepe.

Bizonyára Szent István emlékezete is serkentette az országgyűlést 1949. augusztus 18- án, hogy törvényt alkosson hazánk alkotmányáról. ÉS azt sem tekinthetjük véletlennek, hogy ez az 1949. évi XX. törvény — a Magyar Népköztársaság Alkotmánya — éppen augusztus 20-án lépett hatályba. Felszabadult népünk így az államalapító és törvényalkotó István király emlékét együtt ünnepelhette új államiságunk törvényi szabályozd' sával.

Kár lenne tagadni, hogy az azóta eltelt négy évtized alatt is időnként más-más hangsúlyt kapott az augusztus 20-i ünnep. Olyikor az új kenyér vagy a munkás-paraszt barátság ünneplése nemcsak Szent István emlékezetét, hanem alkotmányunkét is elhomályosította. Még olyan „elsőistváni” képet is „festettek”, amiről egy kíméletlenül központosító, az elvekért a saját népét is irtó uralkodó tekintett vissza ránk.

Igaz, a huszadik század magyarja megszokhatta a szentistváni kép színelváltozása- dt a mindenkori aktuális politika közvetítésében. A király nélküli Magyar Királyság idején a Nagymagyarországot megteremtő férfiú vonásai erősödtek fel, hódíthatott a szentistváni állam ideája, hiszen a szétdarabolt ország és a megharmadolt magyarság még a méltánytalan trianoni döntés sokkhatásában élt. Csak a józanabbul gondolkozók figyelmeztettek arra — nem túl sok sikerrel —, hogy Istvánban nem a leigázó, hanem a megbékéltető volt a nagy, az államot szervező és törvényeket alkotó volt a hatalmas, aki a keletről hozott hagyományok talajába az európaiság magvait ültette el.

Kétségtelen, hogy a szentistváni örökség törtéhelmün.k leggazdagabb hagyományai közül való, azaz sokan és sokfélét meríthettek belőle az adott kor érdekeinek megfelelően. De az örökségnek vannak nem manipulálható, állandó értékei.

A tizedik század során, a honfoglalást követő egy-két generáció laza törzsszövetségének népei a meghódított népességgel együtt állattenyésztéssel és földműveléssel, valamint némi szükséges kézművességig,el életüket a megszokott régi módon próbálták folytatni, amihez hozzátartozott a kalandozások kora, egy katonáskodó réteg időszakos betörése a nyugatra és délre található, • már fejlettebb vidékek, települések és kolostorok területére- A fejlettebb kultúrák megismerése, valamint a merseburgi és augsburgi kudarcok világossá tették, hogy ez a magyar nép válságban van, szervezettségben és kultúrában elmaradva olyan pusztulás felé halad, mint amilyen korábban néhány száz éven keresztül a Kárpátok övezte térség több népét kirostálta és emléküket mára néhány régészeti maradványra redukálta. Hogy ez a tragédia a magyar nép életében nem következett be, az Géza nagyfejedelem és környezete felismerésének köszönhető. A válságból való kiutat úgy találta meg, hogy kezdeményezte a nyugattal való kapcsolatot, és a kereszténység felvételével összekapcsolva, a haladottabb feudális társadalmi forma, az erős központi hatalom kiépítését. Történelmünk szerencsés periódusát jelenti, hogy fia, Szent István négy évtizedes uralkodása folyamán az ország építését, a hatalma alá .vont terület állami és egyházi szervezetét, a törvényhozást, a jogbiztonságot, a gazdaságot és a kultúrát olyan szilárd alapokra helyezte, amit évszázadok viharai sem tudtak megsemmisíteni. Csak így sikerült a magyar nemzetnek Bizánc és a német—római császárság között függetlennek maradnia és fejlődni, s ezzel Európa sajátos részévé válnia.

önbecsülésünk diktálja, hogy a magyar politikai gondolkodásban kitörölhetetlenül benne legyen 1100 éves európai jelenlétünk, az államalkotó magyarság ezredéves öröksége. Éppen úgy, mint a felszabadulás óta eltelt esztendők vívmányai, a szocializmus építésének eddigi eredményei.

Mit mond, mit mondhat nekünk, a ma magyarjának ez az ősi örökség, mindenekelőtt Szent István hagyatéka? Mi az az üzenet, amit meg kell hallanunk égy évezred távolából is?

Elsősorban azt, hogy mielőtt egy esetleges válság kibontakozna, körül kell néznünk és megismerni a bennünket körülvevő világot. Másodszor azt, hogy ha meg akarunk maradni, akkor változnunk kell. Az elmúlt negyven évben mi bizony gyakran rövidlátón gondolkodtunk. Miiközben népünk gazdagodott, iparunk és mezőgazdaságunk termelte

mindazt, amit évtizedekkel azelőtt megálmodtunk, nem vettük észre, hogy ez alatt a világ hogyan és merre halad, nem vettük észre, hogy 20 évvel ezelőtti reformkezdeményezésünk lefékezése már egy válság lehetőségét takarta, azt a válságot, hogy nem tudunk gondolkodásunkban megújulniAz idei pártértekezlet így is sokakat megrázott, kimondva, hogy sokszor és miiben tévedtünk, hogy az állandóságból többet cipeltünk magunkkal a kelleténél, hogy bátortalanok voltunk lépni abban, ami segíthetett volna a haladáshoz való felzárkózásunkban.

Szerintem a felismert és felsorolt hibák nem okozói, hanem már következményei egy mélyebben fekvő válságnak, s ez a szocializmus demokráciafogalmának a félreértése. Ez az, amit helyre kell tennünk, ennek helyes értelmezését kell megtanulnunk.

Igaz, ma talán egyértelmű, hogy a gazdaságpolitika megváltoztatása áll előtérben, ami a politikai intézményrendszer megváltoztatása nélkül nem. valósulhat meg — s ezzel eljutunk oda, hogy ismernünk kell a társadalomban az emberek, rétegek, csoportok saját érdekeiktől befolyásolt véleményét.

Kétségtelen, hogy nem könnyű demokratának lenni. Kemény feladat a hatalmat demokratikus módon gyakorolni. Az ilyen hatalomgyakorláshoz nélkülözhetetlen érdekfeltáró és érdekegyeztető mechanizmusok is csak akkor működhetnek hibátlanul, ha az állampolgárok hosszabb távra érvényesen alakíthatják, befolyásolhatják, sőt meghatározhatják a döntéseket.

Az ünnep sem feledtetheti velünk, hogy a Magyar Népköztársaság Alkotmánya fölött is eljárt az idő. Ezért politikai és állami vezetésünk szándéka az alkotmány új megfogalmazása, majd országgyűlés elé terjesztése. Legyen olyan az alkotmány megfogalmazása, amelyik egyensúlyt teremt az állam és polgára között, hiszen megtanultuk, hogy a túlsúlyos állami beavatkozás nehezíti az alapjogok állampolgári gyakorlását.

Halaszthatatlan azonban már most a demokrácia érvényesülésének másik oldala, az állampolgár tevékeny részvétele az ország ügyeinek intézésében.

Ügy érzem, hogy a szentistváni szellemben két vonatkozásban ki -kell emelnem a teendőket. Az egyik a hazánkban élő nemzetiségek kérdése. E téren az utóbbi évtizedben is már előreléptünk, de még ennél többre lenne szükség, hogy általánossá váljék a demokrácia alapvető követelménye, hogy minden honfitársunk emberi méltóságát, életlehetőségét egyformán becsüljük. Ma is találkozunk azzal, hogy egyes honfitársainkat vagy vendégeinket, látogatóinkat egyesek lenézéssel kezelik, csak azért, mert a bőrük színe más- Akik így vélekednek és cselekszenek, foltot ejtenek nemzetünk becsületén, velük nem lehet a demokrácia felé haladni.

A másik, amiről szólnom kell: fennmaradásunk, haladásunk és felzárkózásunk alapvető kérdése, hogy társadalmi, gazdasági területen mennyire tudjuk milliók cselekvőkészségét igénybe venni. A bürokratizmus, a túlszabályozás ennek fő akadálya, a gondolkodás szabadsága és ennek ösztönzése a fő támasza és elősegítő je.

A szentistváni mű és szocialista államiságunk évtizedei, egyaránt arra figyelmeztetnek, hogy tetteink következményeivel merjünk szembenézni. Azért, hogy a rossz ne ismétlődhessen meg, a jót viszont jobbítani tudjuk.

H

azánk és népünk nehéz napokat él meg, és talán még egy nehéz évtized áll előttünk. A feladat lényege szinte ugyanaz, ami végigkíséri államiságunk ezeréves történetét: felzárkózni Európához, a világ élvonalához, hogy ne váljon végzetessé lemaradásunk. A világ ma rokonszenvvel kíséri erőfeszítéseinket és méltányolja azt is, hogy az elmúlt évtizedben hozzájárultunk a nemzetközi légkör enyhüléséhez. Belső gondjaink sem fogták vissza külpolitikai aktivitásunkat, mellyel Kelet és Nyugat gazdaságipolitikai közeledését szolgáltuk. Meggyőződésünk, hogy szót lehet és kell érteni mindenkivel, minden kérdésben, ha őszinte a jobbító szándék. Ezzel a tudattal vállaltuk magunkra — és kötelességünk magunkra vállalni — a környező országokban nemzeti kisebbségként élő három és fél millió magyar ügyét is, igyekezvén elősegíteni emberi és nemzeti jogaik érvényesítését- Ez is történelmi küldetése a Magyar Népköztársaságnak. Ez is záloga a már 1100 éve Európának ezen a táján élő magyarság fennmaradásának.

Kívánom, hogy feladataink és küldetéseink teljesítéséhez legyen erőnk, kitartásunk.

AUGUSZTUS 20., SZOMBAT

Grósz Károly az NDK-ba látogat

Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Magyar Népköz- társaság Minis z tér tanácsának elnöke Erich Honecker- nek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének meghívására, szeptember 8—9-én hivatalos baráti látogatást tesz a Német Demokratikus Köztársaságban. (MTI)

Kulcsár József fotómontázsa

A TARTALOMBÓL:

Beszélgetés Devcsics Miklóssal, a Nógrád Megyei Tanács elnökével

(3. oldal)

Tüdővel, szívvel, ésszel

(4. oldal)

Szent hstván állama

(6. oldal)

Népművelők napi ünnepség Salgótarjánban

Kitüntetessek átadása

A népművelők napját ünnepelték tegnap délután Salgótarjánban, a József Attila Városi-Megyei Művelődési Központban. A közművelődési alkalmazottakat dr. Kecskeméti Gyuláné, a Magyar Népművelők Nógrád Megyei Területi Bizottságának tagja köszöntötte. Véletlen vajon vagy tudatosan alakult így — tette fel a kérdést —, hogy ezt a hivatást éppen augusztus húszadikán ünnepeljük? Azon a napon, mely mögött Szent István, az állam alapítása, alkotmányunk születése, a mindannyiunkat éltető kenyér és az azt megteremtő ember áll.

Nem lehet véletlen, hogy éppen ezen a napon emlékezünk meg a népművelőkről — folytatta —, hiszen a népművelés ősirégi hivatás. Ahogy a kultúra egyidős az emberiséggel, úgy az azt átadók is. A nemzet számára nélkülözhetetlen dolgot cselekszenek : közösségeket teremtenek múltat kutatnak, értékeket mentenek át az emberiség számára, segítik áthidalni a kommunikációs gátakat, csoportokat tesznek képessé arra, hogy tartósan és hatékonyan tevékenykedjenek.

A megye irodalmi és történelmi nagyjainak munkássága példa, a palóc nép művészete nagy kincs, van honnan meríteni e s7-ép hivatást gyakorlóknak. Befejezésül Széchenyi István szavait idézte dr. Kecskeméthy Gyuláné: ,,A jövő nemzedéke hadid menjen egy... lépéssel közelebb a világossághoz, ebben akarok én eszköz lenni.”

Az ünnepi beszéd után a kitüntetések átadása következett. A Szocialista Kultúráért kitüntetést dr. Boros Sándor, a megyei tanács elnökhelyettese tizenegy dolgozónak adta át. Az elismerést Bállá Sándorné, a balassagyarmati Mikszáth Művelődési Központ csoportvezetője. Becsjanszki János, a balassagyarmati kábelgyár dobátvevője, Bélák Dezső. a. Nagylóci Községi Közös Tanács elnöke. Jánosi Miklósné és Noskó Nándor, a megyei könyvtár munkatársai, Ko- csárdi Nándor, a moziüzemi vállalat üzemvezetője. Nagy Zoltán, a salgótarjáni zeneiskola, Somogyvári Ildikó és Veres István a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskola tanárai. Reiter László, a Balassagyarmati Gyógyszertári Központ munkatársa és Hu~ gyecz Andrásné, a vanyarci nemzetiségi együttes vezetője véhette át. Kiváló Munkáért elismerésben tizenhatan részesültek, miniszteri dicséretet huszonegyen kaptak. A közművelődési pályázat első díját dr. Németh János vehette át.

A kitüntetések átadása után a csehszlovák Oravan tánc- együttes műsorát tekinthették meg az ünnepelték.