Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-17 / 196. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. .. TELEXEN ÉRKEZETT... VISSZHANG Az elhallgatás i kényelme A NÖGRÁD 1988. július 21-i számában Az elhallgatás kényelme címmel cikk jelent meg Kelemen Gábor tollából. A cikkíró arról tudósít, hogy a Pásztói Hírmondó szerkesztő kollektívájának megbeszélésén leszavazták azt az indítványát, miszerint jelenjen meg a várospolitikai lapban egy lista arról, hogy a helyi tanács tagjai hányszor vettek részt a testület ülésén. Mivel a javasla- • tot illetően voltak ellenvélemények, a szerző úgy érzi, csalódás érte. A Pásztói Hírmondó önálló helyi lapként ez év májusától jelenik meg, nyolcoldalas terjedelemben, várhatóan negyedévenként. A lap időszaki megjelenése és korlátozott terjedelme azt indokolja, hogy a városban élők számára az érintett időszak legfontosabb információi jelenjenek meg abban. Az indítvány elvetésének egyik oka az volt, hogy az előző szám megjelenése' óta tetemes mennyiségű, közérdeklődésre számottartó információ gyűlt össze, melyek között szelektálni kellett. Az eset másik oka — és valószínűleg ez a lényegesebb — az, hogy a tanácstag végzett munkájáról való beszámoltatásnak jól bevált gyakorlata, formája van; a tanácstagi beszámoló. Véleményem, hogy a tanácstagnak a választókerületében végzett tevékenységerői annak keli elszámolnia, akiket képvisel, akik őt megválasztották. Természetesen, ha igényli, arra is van fórum, hogy a lakosság széles körével megismertesse munkáját. Ugyanakkor tapasztalatom, hogy a választópolgárok különösebben nem is érdeklődnek más körzet tanácstagjainak aktivitása iránt. A tényéknél maradva, én személyesen sem javasoltam (de tiltakozásról szó sem volt) egy statisztikai jellegű lista megjelentetését, mert a lap terjedelmének szűkössége miatt arra már nem is lett volna lehetőség, hogy a tisztelt olvasó arról is tájékoztatást kapjon: milyen okai voltak a tanácstagok távolmaradásának. Meggyőződésem viszont, hogy a lista csak így lett volna tényszerű és korrekt. Valószínű, ebben az esetben az idézett cikk. más megítélést kapott volna. Igaz, a „csemege” hiányzott volna belőle. Tari Ottó, a HNF városi bizottság titkára Vitát kezdhetnénk a szóhasználatról, mert szerintem — ezért írtam úgy — Tari Ottó „tiltakozott” a tanácstagi mulasztások listájának közzététele ellen. De nem a mi perpatvarunk a lényeg, mert akkor esetleg fennáll az a veszély, hogy eltereli a figyelmet a tényekről. Arról, hogy fontos döntések idején is meglehetősen hiányosak a széksorok, s a „választók bizalmából távollévőkről” hallgatni túlzottan kényelmes álláspont. Igaza van Tari Ottónak, amikor a választottak — 'a tanácstagok — elszámoltatási lehetőségeiről 'ír; ezzel élhetnek az egyes -választókerületek. De hol adjunk számot az egész testületét érintő képről? Erre kiválóan alkalmas a várospolitikai lap — a népfronttitkár véleménye ellenére is. Kelemen Gábor Jubilál a nemzetiségi televízió Egy ház a régiségekkel újjászületik „ILegyen emlék a múltról” Tízéves a nemzetiségi televíziózás Magyarországon. 1978. augusztus 16-án — az alkotmány ünnepéhez kapcsolódva — sugárzott először német és szerbhorvát nyelvű műsört az MTV. Az első összeállítás a pécsi tv- stúdióban készült, amely azóta is gondozza e két nemzetiség televíziós programját. Pár évvel később a szegedi tv-stúdió megkezdte a román és a szlovák ’ nyelvű adásokat. Ily módon a hazánkban élő négy kisebbségi népcsoport mindegyike számára létrejöttek az anyanyelvű televíziózás lehetőségei. A pécsi tv-stúdió egyórás nemzetiségi műsort készített a jubileum alkalmából. A program magyar nyelvű, mégpedig azért, hogy a többségi nemzet tagjai jobban megismerjék a velünk élő kisebbségi népcsoportokat, többet megtudjanak örömeikről és gondjaikról. A pécsi stúdióban egyébként önálló nemzetiségi szerkesztőség működik, saját munkatársi gárdával és anyagi eszközökkel. A szerkesztőség sok segítséget kapott és kap .a Janus Pannonius Tudományegyetem német és szerbhorvát nemzetiségi tanszékeitől. Az elmúlt évtized során kialakult a nemzetiségi televíziózás struktúrája. A pécsi és. a szegedi tv-stúdió hetente 5—5 perces hírösz- szefoglalót ad mind a négy nemzetiség nyelvén. Havonta 30—30 perces magazin- műsorral 'jelentkezik a szerbhorvát nyelvű Nas ek- ran, a német nyelvű Unser bildschirm, a román nyelvű Ecranul nostiru és a szlovák nyelvű Nasa obrazovka — jelentésük: A mi képernyőnk. Negyedévente 50—50 perces dokumentumfilm foglalkozik a magyarországi kisebbségek életével. Számadatok a tervezéshez Kiemelkedő szociális munka Cereden Megyénkben az időskorúak és egyedül élők növekvő aránya, s a megváltozott igények egységes, az idősek korához, egészségi állapotához rugalmasabban igazodó szociális alapellátó rendszer kialakítását teszik szükségessé. Kiépítésére fokozott figyelmet és jelentős anyagiakat fordítanak a tanácsok. Munkájukat a megyei tanács egészségügyi osztálya irányító- és szervezőtevékenységével, szakmai ajánlásokkal segíti. Nemrégiben a helyi tanácsok múlt évi szociálpolitikai munkájáról beküldött jelentések alapján statisztikai kimutatást készített az egészségügyi osztály. A táblázatok az idoskorúakról való gondoskodás főbb mennyiségi mutatóit — többek közt az egy főre jutó segélyezési esetek számát, segélyátíagát — tartalmazzák. Az egy esetre jutó segély átlaga az 55 település közül tavaly Ka- rancslapujtőn volt a legmagasabb (4120 forint), a legalacsonyabb pedig (855 forint) Vizsláson. Szécsény az igen előkelő második helyen áll a „rangsorban”. A szociális ellátásban részesülők arányáról tájékoztat egy másik összesítés. Eszerint Cered az élenjáró, s az' említett két település, már kevésbé előnyös helyet foglal el. Cered kimagasló eredménye azt jelenti, hogy 1987-ben rendszeres segélyben, szociális étkeztetésben, házi és egyéb gondozásban ebben a községben részesültek lgnagyobb arányban a hatvan éven felüliek. A fentiekhez még csupán annyit: Vizsláson idén már senki sem kapott ezer forintnál kevesebb pénzsegélyt. Másrészt az elosztásnál — egybehangzó vélemények alapján — a helyi szemlélethez igazodva inkább kevesebbet, de minél több embernek juttattak az erre a célra szánt ösz- szegből. Karancslapujtőn pedig folyamatos a segítségre szorulók felmérése, s így ebben az évben talán eltűnik a kétféle helyezés közti aránytalanság. A táblázatokat valamennyi tanács megkapta, s ezzel lehetőség nyílik egyfajta összehasonlításra, elemző értékelésre, s ez segítséget nyújthat a további tervezéshez. — Elvetették a kendermagot, s mikor rnegnőtt, a virágosat kiszedték, kévébe kötötték, majd mocsolyába áztatták, s ott hagyták két hétig. Akkor kiszedték a vízből, felállítgatták, hogy a víz lecsurogjon róla, utána kiteregetve megszárították- Megtörték, kicsapták, tilolták, morzsolták, héhelyezték és' csak azután fonták meg a guzsalyon. — A hajdani, keserves, kenderrel való bíbelő- dés és a fonás-szövés mesterségének csínját-bínját .ma már csak az idősebb asszonyok elbeszéléséből ismerik a ságújfalui fiatalok. — Lehetne ez másként is — gondolták a lelkes, ötletes faluszépítők, akik alig két hónapja közösséget alakítottak Ságújfaluban. — Három-négy éve áll üresen a Csáki Márgit háza, a lugast, a gyümölcsöst gondozni kellene, ne menjen tönkre. — így okoskodtak, s hamar akadtak követőik az idősebbek között is. Oravecz Sán- dorné elöljáró az egyik a „Juliskák” közül, akiket *— úgy mondta egykor a falu szája — le kellene csendesíteni, mert mindig „hangoskodnak”. — Világéletemben érdeklődő, vidámságra, társaságra vágyó voltam, ezért vidít fel, hogy látom az ifjúság készülődését. Mór a községszépí- tők alakuló ülésén indítványozták a KISZ-esek, legyen az övék az első* két helyiség. Ott ők találkozhatnak, szórakozhatnak, a harmadik pedig amolyan parasztszoba lenne, vetett ággyal, lócával, s abban a népviseletünk, a régi házi kellékek js helyet kaphatnának. Szép volt ám nagyon a selymes-pántlikás rakott fékétől Szabad idejüket érdeklődésüknek, hobbijaiknak megfelelően tölthetik, önálló alkotótevékenységet folytathatnak — főként ilyen indíttatásból csatlakoznak a fiatalok az informális egye- sületekhez. Ez derült ki abból a felmérésből. amelyet a moszkvai szociológusok végeztek a Szovjetunió öt különböző körzetében. A megkérdezett másfél ezer fiatalnak csak körülbelül 3 százalékát vezérelte az, hogy szeretné megmutatni, mit tud, hogy másokat befolyásolhat. Érdeklődésüknek megfelelően a fiatalok korábBarczi Ferencné a másik emlegetett Juliska, ő a község vöröskeresztes titkára. Ha elkezdődik itt valami, abból ő aligha marad ki: — Százezer forintot nyert pályázat útján a karancssá- gi tanács a faluház létesítésére, az egyéb ráfordítás: sok-sok önkéntes, kétkezi munka, amit örömmel vállaltak az ittlakók. Tudja, aki betéved ide, nemigen láthatja, de Ságújfalu és Karancs- ság — a közös tanács óta — a felszín alatt berzenkedik egymásra. Sok évvel ezelőtt Újfalu járt előrébb, ma fjedig Ságra került minden. Tudom, mi is gyarapszunk, de az emberek jó része a változást most éli át, az elfog- gadtatás nem megy máról holnapra. Kétszeres hát az örömünk: a faluházzal, a sok társadalmi munkával bizonyíthatunk. Az ifjabb Pincés Rudolf és felesége is híve az ügynök. A férj rendőr, a faluszépítő egyesület elnöke, Pincésné, Klárika pedig pedagógus, jelenleg a legifjabb családtag gondozása' köti le idejét, s mellette még mi mindent csinál! Csupa tenni- akarás a két fiatal ember, egymás szavába vágva mondják: — Korhű és a palóc táj, a palóc élet jellegzetes jegyeit viselő tárgyakat, berendezéseket vinnénk a volt Csáki- házba. Jobb, fia állandóan használják, tisztán tartják, fűtik, szellőztetik, s ha úgy adódik, a kisebb javításokat is megcsinálják, mert úgy lesz hosszabb életű. Később aztán szeretnénk a régiségekből a kastélyban is kiállítani, hisz az sem kevésbé méltó környezet. ban is alakítottak csoportokat számuk azonban, az utóbbi időben elsősorban a társádalmi életben lezajló demokratizálódás eredményeként Viharosan nő, hiszen mind több lehetőség nyílik a kezdeményezésre, öntevékeny fellépésre, alkotó tevékenységre. A válaszokból kiderül, hogy e csoportok nem nagy létszámúak, a tagok 45 százaléka tíznél, 26 százaléka húsznál nem népesebb csoportokban tevékenykedik. A kérdezettek közül csak néhány százalék tartozott százfős, vagy annál nagyobb csoporthoz. Az ifjúsági egyesületek többségében uralkoAz 1770-ben épült Kubinyi Gáspár-féle kastély felújítása dédelgetett terve a Pincés házaspárnak. Pincés Rudolf gyermekéveinek szép emléke az egykori épület gesztenye- fákkal, virágzó japánakáccal ölelt udvara, a kúttal, medencével. (Ma kisebbfajta kultúrház, posta, • italbolt, iroda van ott). Nem sajnálnak időt, fáradságot,’ hogy megmentsék -ezt is az utókornak. Kisebb dombon áll az elárvult parasztház, udvarán nagy halom kavics, sóder, napok múltán dolgos kezek szorgoskodnak itt majd. A tetővel lesz a legtöbb munka, de ott áll már a régi bolt bontásakor átmentett cserép és burkolólap glédá- ban, s ahogy elnézem, a többivel sem lesz gond. Szorcsik Zoltánná sem sajnálja a szót, elmondja amit hallott: — A fiataloknak fontos, hogy legyen emlékük a múltról, mi benne éltünk, tudjuk mi volt, hogy volt, de azért jó érzés, hogy ránk, idősekre gondolnak. Úgy hallom, hamarosan ünnepség is lesz itt, egv-két asz- szony régi aratónótákra tanítja a kicsiket, akik felvonulnak majd szépen felöltözve. Talán kenyeret is sütnek nekik új búzából. Szép, modem, ■ vadonatúj házakat láttam Ságújfalun. Igyekvő fiatalok lakják, és nem egy helyen velük, egy fedél alatt él a nagymama, nagyapa, akik még emlék íznek Prónay báróra, Kubinyi Gáspárra, egy más világra, amit vissza sose kívánnak, tanulságait azonban örökül hagyják hagyományőrző fiaiknak, lányaiknak. dó szigorú hierarchiára vonatkozó feltételezés nem igazolódott — a csoportok csupán egyharmadának van elismert vezetője. A szovjet sajtóban a hippikről, a punkokról, a rockerekről folytatott gyakori vita azt a benyomást kelti, hogy ők képezik az informális csoportok többségét. A felmérés adatai viszont azt mutatják, hogy a kérdezetteknek csak 7 százaléka tartozik ilyen csoportokba. Az utóbbi időben nő a műemlékek restaurálásával, természetvédelemmel, illetve idős emberek gondozásával foglalkozó egyesületek száma. Balatoni pillanatok Rigó Tibor képriportja Mihalik Júlia Informális ifjúsági egyesületek
