Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-15 / 194. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. . . TELEXEN ÉRKEZETT. Aki(k)ről beszélnek CtdrCt Otthontól mindig el kell köszönni... — Itt, a szó legszorosabb értelmében is, mindennap a tűzbe megy az ember a má­sikért. Éppen ezért egy jól összekovácsolt, elvtársi, bará­ti, a másikat tisztelő csa­patra van szükség a mun­kánkhoz — vallja Garami István tűzoltó főhadnagy, szolgálatvezető a salgótarjáni tűzoltóságon. — És ami még hozzátartozik: nekünk min­den szolgálatba lépés előtt el" kell köszönni otthonról. Hi­szen hivatásunkkal jár, hogy nem tudjuk mi vár ránk a huszonnégy órában. A ve­szély mindig ott lebeg a fe­jünk felett. Soha nem lehet tudni, hogy egy égő házban az én, vagy a bajtársam ke­zében robban-e fel a gázpa­lack, kinek a fejére esik mentés közben a tüzes ge­renda, és ki tudná még fel­sorolni a tűz oltásával, az emberi élet mentésével járó számtalan veszélyt... A 34 éves tűzoltó főhad­nagy 1975-ben jegyezte el magát hivatásával. Addig azonban elég kacskaringós •utat tett meg. Gépipari ■technikumbn végzett, mégis erdész lett. Hivatásos gépko­csivezetőként kezdte szolgá­latát, ma már hivatásos tiszt, ■mi. több, most a rendőrtiszti főiskolát járja. Négy évig úgynevezett elsőszeres volt, ő az első a mentésnél. Ezen a kocsin találhatók a tűzoltó­ság legképzettebb emberei. Az esetekhez legalább két kocsj indul a laktanyából, hiszen egynek minden ter­mészeti akadályt leküzdve, el kell érni a bajba jutottak­hoz... Garami Istvánnal „végig­élünk” egy esetet. Felberreg a 05-ös telefon, jelentkezik az ügyelet. A tény: harminc '.hektár lábon álló gabona ég a határban. Egy percen be­lül a híradós tisztázza a helyzetet — mi ég, milyen a tűz terjedése, emberélet van- e veszélyben stb. —, s már is bekapcsolja a riasztó lámpá­kat, a riasztócsengőt. Meg­mozdul a laktanya. A le­génység csúszócsövön 'érke­zik a járó motorral várako­zó fecskendőkoesihoz. A kocsi parancsnoka felve­szi a híradóstól*a káreseti lapot, a szerparancsnok is a kocsin terem, kiadja a pa­rancsot, s újabb egy perc elteltével a tűzoltókocsi el­hagyja a laktanyát. Az URH- rádtón megkezdődik a forgal­mazás: összeköttetést tarta­nak a központtal, a kivonuló kocsik egymással. A szolgálatos tűzoltók megkezdik a beöltözködést. Furcsa, de a fecskendőko­csiban változnak át az embe­rek. Felveszik a hővédő ru­hát, a szükséges sűrített le­vegős készüléket... — A helyszínen már me­gint az én munkám kezdő­dik. El kell végezni a felde­rítést, és az égő házban má­sodpercek alatt kell dönteni: milyen oltó anyaggal, ho­gyan, honnan avatkozzanak be a tűz megfékezésébe. Hi­szen két egyforma tűzesettel én még nem találkoztam . .. Elsődleges az emberi élet mentése. De fennáll a robba­nás veszélye js, a tűzoltónak viszont minden körülmények között be kell mennie a tűz­fészekhez... Szeretni kell ezt a hivatást veszélyével együtt... Itt nem a fizetség Üdül a gyerek,.. Balassagyarmat, autóbusz- pályaudvar: az indulni kész kocsinál együtt a család 3 generációja: a sokszoknyás, népviseletbe öltözött idős asszony, (nagyanyja lehet a legkisebbnek) s a kettejüket összekötő harmincnéhány éves fiúgyerek. Dörren a busz. csukódnak az ajtók, s az utolsó isten- hozzádnál szétválnak ők hárman: nyaralni viszi uno­káját a falusi nagymama. Gyanítom: így vagy úgy, gyakorta ismétlődik a jele­net. Itt a szabadságok ide­je: az iskolából kimaradt gyerek — mi mást is tehet­ne — kinn kujtorog ki tud­ja hol; nyomja — túlontúl is nyomja — a szülők vál­lát a hirtelen nyakukba szakadt gyerekszabadság. Am csakhamar kész a megoldás: tollat vesz az ember, levélpapírt meg ko­ßolti szarkák Ausztriában Az osztrák népgazdaságot a bolti szarkák évente 2—3 milliárd schillinggel káro­sítják meg. A kereskedők teljes árukészletének 1—3 százalékát lopják el. A bolti lopások erősen emelkedő irányzatot mutatnak: míg 1977-ben kereken hatezer tolvajt füleltek le a belügyi szervek, számuk 1987-ben már több mint 18 ezer volt, miközben feltehetően az eseteknek csupán 10 száza­lékára derült fény. A kisebb üzletek tulajdo­nosai, akiknek többnyire állandó vevőkörük, többnyi­re nem akarnak botrányt, feszült légkört, s ezérj rit­kán jelentik fel a tetten ért pertát. s leadja gyermekeit a nagyszülőkhöz. Mert ugye melyik nagypapa vagy nagy­mama nem kényezteti uno­káját? Nem baj, ha kis nyug­díját kölcsönnel kell kiegé­szíteni; nem baj. ha teher­bíró képességének határát súrolja, míg az elkényezte­tett unokát heteken át ki­szolgálja. csak tehesse! S hogy miért szőlőkarója? Tetszik tudni, csak azért, mert ugyanez a fiúgyerek, ugyanez az unoka egész év­ben rá sem néz az öregszü­lőkre: s mert azok restell­nek róla beszélni, ezek itt hajszolt munkával, meg a sok tanulnívalóval mentik saját lelkiismeretűket, de azért az a toll, meg levél­papír a kopertáéal minden nyáron az asztalra kerül. De csakis akkor! És ez a baj! H. G. M. tolvajokat. Ennélfogva a le­leplezett enyyeskezűeknek becslések szerint csupán fe­le ellen, indulhat eljárás. A bolti szarkák többnyi­re alkalmi tolvajok. Több mint felerészben férfiak, közel 50 százalékuk negy­venévesnél idősebb. A kül­földiek hányada legalább 20 százalék. Az országban a bolti tolvajok fő akcióterü­lete Bécs, a fővárost Fel­ső-, majd Alsó-Ausztria kö­veti. Nemcsak a vevők lop­nak: a „megtévedtek” kö­zött' jó néhány eladó és szállító is akad. Ezek rész­arányáról azonban nem ad­nak becslést a szakemberek. számít, hanem az emberért, .a másokért érzett felelősség! Amikor a települések ut­cáin meghallja az ember a tűzoltóság kocsijának „nínó.-. nfnóó... nínóóó” jelzését, meglátja a villogó kék fényt, pontosan soha nem tudja milyen károk elhárításáért küzdenek a testület tagjai. Ha természeti csapás éri a településeket, a tűzoltók ak­kor is mindig ott vannak. Legyen az árvíz, kidőlt fa az úton, vasúti vagy közúti baleset, sziklán vagy a daru tetején fennmaradt gyermek, férfi, a tűzoltókat riasztják. Éppen ezért a tűzoltónak rengeteget kell tanulnia. Szi­gorú orvosi vizsgálaton esnek át rendszeresen, hiszen fizi­kailag is meg kell felelniük a kemény követelményeknek. — Sajnos vannak felelőtlen emberek — mondja Garami István. — Vaklármát idéznek elő, téves jelzésekkel riaszta­nak bennünket... Pedig ha tudnák, hogy ebben az év­ben már 3,8 millió forint anyagi kár keletkezett, s négy emberéletet követelt a természetben rejlő veszély, nem játszanának felelőtlenül a tűzzel. Különösen nem most, nyáron, amikor egyéb­ként is nagyon sok a mun­kánk. Somogyvári László Jákó Vera- emlékdíjak átadása Szombaton a Budai Park­színpadon az aratók tiszte­letére rendezett műsor ke­retében adták át első ízben a Jákó Vera-em]ékdíjakat. A kuratórium az egyik 30 ezer forintos díjat Gc Hildának ítélte azzal, hogy az összeget a művésznő ál­tal alapított és patronált Bajor Gizi Színészmúzeum felújítására fordítják. Díjat kapott továbbá Juszt László, a Gobbi Hildáról készített riportfilmjéért, Rátonyi Ró­bert kiemelkedő előadómű­vészi teljesítményéért és Solti Károly, ugyancsak ki­magasló előadóművészi mun­kásságáért. A díjakat ezután is min­den év augusztusában oszt­ják ki. Szeptern bér második felétől új menetrend Üj centrummal fog mű­ködni a jövő hónap máso­dik felétől Salgótarján he­lyijárati buszrendszere. Akik Zagyvapálíalva irányába haladnak, azok a külső vas­útállomás vonalában megfi­gyelhetik, hogy a leendő (déli) helyijárati központ arculata folyamatosan kezdi elnyerni végleges formáját. A helyijárati központ épü­letében kap helyet a forga­lomirányítás agyközpontja, továbbá szociális blokkok a gépjárművezetők, illetve az utazóközönség részére. Bár az északi fordulón (a jelenlegi helyijárati köz­ponthoz közel, a mentőállo­más irányában épül) js lesz forgalomirányítás, a fősze­rep ebben a déli centrumé lesz. ahol URH-rendszeren keresztül irányítják az au­tóbusz-vezetőket. Az év so­rán a helyijáratok 50 száza­lékába szerelnek be adó­vevő készülékeket. majd 1989-től valamennyi helyi­járatot ellátnak adóvevők­kel. Az északi forduló* betono­zási munkái — a kötési idő — miatt a déli centrum, s egyúttal az új forgalmi me­netrend csak szeptember második felétől kap hivata­los. gyakorlati szerepet. Az északi fordulón átmenő for­galom összefüggésben van a déli centrum közlekedési rendjével, ezért kell várni mindkettő végleges elké­szültére. A járatok nem ritkulnak, sőt lesznek összevont, eddig külön útvonalakat bejáró já- ratok. Gyakorlati példával élve: a 6-os busz Zagyva- pálfalvát is érinti, azaz tel­jes egészében végighalad a városon.. A menetdíj a vitelhatártól függ majd, aminek a helye a Tanácsköztársaság tél-. Aki tovább kíván utazni, annak eleve két jegyet kell kezel­ni (vagy összvonalas bérlete kell. hogy legyen). Az új menetrend (ára 10 forint körül várható) meg­jelenése augusztus vége fe­lé várható. Lassan a finiséhez érnek a déli centrum munkálatai. A kivitelező a Generál BAL. Fotó: Bencze MPj várható atlMZ I eseményei Hétfőn számítógépes nyelvi, irodalmi tábor kezdő­dik Bátonyterenyén a Zsinkó Vilmos Ipari Szakközép' iskola és Szakmunkásképző Intézet rendezésében, be­regszászi diákok és tanáraik részvételével. Ülést tart Salgótarjánban a városi tanács végehajtó bizottsága, napirendjén az idei feljesztési terv és költségvetés el­ső fél éve. Szerdán az MSZMP Bátonyterenyei Városi Jogú Nagyközségi Bizottsága ülésezik, ahol az országos pártértekezlet állásfoglalásának helyi végrehajtását vitatják meg. Csütörtökön a Hazafias Népfront megyei elnöksége - az ifjúság életkörülményeiről, lakáshelyzetéről tár­gyal. Aktívaértekezlet lesz Salgótarjánban, ahol a nép- frontmozgalomban és a közművelődésben eredményes ; munkát végző társadalmi aktívákat tüntetnek ki. Péntekem a népművelők napját rendezik meg Sal­gótarjánban a József Attila Művelődési Központban. Szombaton alkotmánynapi ünnepségek megveszer- te, s a Palóc szőttes záróeseményét tartják Hollókőn. Vasárnap a VI. Nógrád megyei fúvószenekari talál­kozóra kerül sor Bátonyterenyén. V _______—---------------J D élre harangoznak Pusztaberkiben. —kép: kulcsár— Épül a Leuau-ház Megkezdődött a pécsi Le- nau-ház építése, amivel vár­hatóan 1889 nyarára készül­nek el teljesen. Ez lesz a nagy létszámú hazai német nemzetiség anyanyelvi és kulturális központja, egyben a Nikolaus Lenau Közműve­lődési Egyesület otthona is. A Kulturverein Lenau az el­ső magyarországi nemzeti­ségi egyesület, amelynek be­jegyzett tagjai vannak. s új formája a, nemzetiségpoliti­ka megvalósításának. Tevé­kenysége az egész o'rszágra kiterjed. Jelenleg más szo­cialista országban sem mű­ködik ehhez hasonló nem­zetiségi szervezet. Névadója az 1802 és 1850 között élt Nikolaus Lenau osztrák— német költő, aki a történel­mi Magyarországon szüle­tett. s mintegy szimbóluma a Közép-Európában együtt élő népek szellemi össze­tartozásának. Kerner Lőrinc, a Lenau Egyesület elnöke az MTI munkatársának elmondta, hogy széles körű hazai és külföldi támogatással jön létre a Lenauhaus. A terv megvalósításának elősegí­tésére közös nyilatkozatot írt alá Pécs és NSZK-beli testvérvárosa, Fellbach ta­nácsa. A pécsi tanács nagy értékű építési telket adomá­nyozott a ház céljára a tör­ténelmi belvárosban. A fell- bachi tanács pedig, amely jogi személyiként tagja lett a Lenau Egyesületnek, anya­giakkal segíti az építkezést. Mint ismeretes: a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya ugyancsak jelentős pénzügyi támogatást nyújt a pécsi Lenau-ház beruházá­sához. A teljesen berende­zett intézmény körülbelül 25 millió forintba kerül. „Ahová a madár • £ ” som jár A HORTCOOP vizslási kirendeltsége jó példája an­nak, hogyan lehet napra­kész kapcsolatot tartani azokkal a kistelepülésekkel áruellátás vonalán, ahová csak ritkán jut el egy-egy szállító. A zöldséget és gyü­mölcsöt, valamint rostos üdítőitalokat szállító . vizs- lásiak többek között Szilas- pogonyba, Ceredre, Za bár­ba és Kotyházára juttatják .el a friss árukat. Ezekben a hetekben pél­dául gyümölcsből tízfé­lét állítanak össze a kiren­deltség udvarán. Az egy- toranás Barkasok hamaro­san, a tanévnyitóval, az is­kolakonyhák részére is fu­varoznak. Csigaház-n yi toga tó No végre, valakinek mi is eszébe jutottunk — állított meg a minap egy hölgyis­merősöm, aki harmincöt éve­sen még „pártában” szalad­gál — majd azzal folytatta, örömmel olvasta a NÖG- RÁD-ban, hogy a megyei művelődési központ magá­nyosok klubját szervez. Örömében bizonyára töb­ben is osztoznak. Mert va­lóban igen nagy számban élnek közöttünk olyanok, akik már elváltak vagy még nem mentek férjhez, s a társkeresés, a baráti kör ki­alakítása számtalan nehéz­ségbe ütközik egyfajta ál­szemérem, no meg a társa­dalmi előítéletek miatt. Hol lehet ismerkedni? Se­hol és mindenhol. Embere válogatja. Presszóban, tán­cos szórakozóhelyen, kutya­sétáltatás közben, az utcán, a parkban. Elvileg. Ja és ott a1 hirdetések özöne, a társkereső szolgálatok ki- í nálta számtalan lehetőség. A szalmaszálakba való ka­paszkodás azonban 'nem mindig azonos az igényte­lenséggel. Nem biztos, hogy a presszóban kávét szürcsö- lő magányos éppen arra az illumiinált állapotban levő tolakodóra vágyik, aki min­denki szeme láttára percek óta molesztálja, az elutasí­tás láttán pedig fröcsköli a sértő megjegyzéseket. Az sem biztos, hogy barátság szövődik azzal a parkettán- cos ifjúval, aki fél éjszakán keresztül táncoltatja a pártában üldögélő!. Az tán­col csak azért, mert mégis jobb az „én is elkelek” lát­szatát kelteni a petrezse­lyemárulás helyett. (Jól van az neki, minek ment oda — jegyezheti meg csípősen a biztonság páholyából szem­lélődő.) A társkereső szolgálatok ügybuzgalmát sem koronáz­za minden esetben siker, mert attól, hogy a felek kor­ban, magasságban, hobbiban, egzisztenciában, vallásban hasonlóságot mutatnak, még nem jelenti azt, hogy meg­dobbantják egymás szívét. Szóval a nem éppen ve­szélytelen utakon próbálko­zók sokszor elbátortalanod- nak, inkább behúzódnak sa­ját csigaházukba. Az egye­dül töltött délutánok, esték pedig csak erősítik bennük a közösség, a társ iránti vá­gyakozást. És szinte észre­vétlenül erősödik bennük a neurotikus hajlam, ök az önismereti, mentálhigiénés csoportok állandó résztvevői, a pszichiátriai osztályok gyakori vendégei. Joggaíér- zik magukat a társadalom számkivetett rétegének. Ki érti meg őket? Ki ér­zi át az elesettségüket? Mi­ért jutottak idáig? önmar­cangoló kérdések ezek. Jogos a szemrehányás, hogy ha van a megyében nyugdíjas, ifjúsági, nőklub, miért ne lehetne magányo­sok klubja is? Az előkészületekből, a szervezésből úgy tűnik, lesz. A művelődési központ vá­rosi csoportjának dolgozói — ha kicsit megkésve is — ráéreztek erre az óhajra. Kíváncsian várjuk a folyta­tást ... — ria

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents