Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-13 / 193. szám
SPORT V SPORT ■ifc SPORT 4 Rajt ax HB lll-ban Bizakodnak a szakvezetők Igaz a hír: Hrcmek a Borsodi Bányászhoz készül... A hét végén útjára indul a labda nemzeti bajnokságunk első három vonalában. Hosszú idő után sem az NB I-ben, sem az NB II-ben nincs nógrádi csapat. így megyénk labdarúgást kedvelőinek az 1988—89. évi pontvadászatban NB III-as mérkőzések jutnak osztályrészül. A Mátra-csoportban — ilyen sem volt még! — hat nógrádi együttes vág neki a küzdelemsorozatnak. Ami a maga nemében szintén egyedülálló. megyeszékhelyünket három gárda képviseli. A sorsolás érdekessége, hegy ma két megyei rangadóra kerül sor. A salgótarjáni Kohász-stadionban az SKSE a Síküveggyár SE-t fogadja. Horváth Gyula. a Kohász-legénység edzője nem éppen rózsás hangulatban várja a találkozót. Párját ritkító sérüléshullám tizedelte meg keretét, ezért tippelés- re nem is vállalkozott. Becsületes helytállást vár együttesétől, bízva abban, hogy a sérültek helyén szereplő játékosok megfelelően pótolják a hiányzókat. A tervezett ösz- szeállítás: Somodi — Tamás, Mihály. Simon, Kecskés — Pál (Bérezi). Tóth, Bódi K. — Tözsér Zs., Tözsér F.. Pal- kovics. A vendégcsapat szakvezetője. Szalai Miklós csak a győzelmet tartja elfogadható eredménynek. Az üveggyáriak célja az NB II, s tervük megvalósítása érdekében erre a két pontra már most. az induláskor nagy szükségük van. Szalai az alábbi 11-et küldi, pályára: Hiesz — Verbói, Babcsán, Gyetvai. Szalai — Zsély, Balga. Jaszik — Garai. Kovács, Bodor. Ugyancsak fokozott érdeklődés kíséri a Romhány— Pályabelépők A Salgótarjáni Barátság Torna Club megkezde pá- lyabelépői.nek árusítását az NB III-as labdarúgó-bajnokság őszi mérkőzéseire. Ezeket minden hét keddi és pénteki napján délután 4—6 óra között az $BTC klubházában Pájer Zoltán tag-szervezőnél lehet megvásárolni, s egyúttal a tagsági díjat is befizetni. Van egy gyakran emlegetett, szép magyar közmondás, miszerint isten malmai lassan, de biztosan őrölnek. Vagyis ha előbb nem is, akkor utóbb a környező viliág dolgai hozzánk is begyűrűznek. Azok is, amelyeket az idők során akarva-aka- ratlanul, ilyen-olyan okból sokáig késlekedésre kárhoztattak. Az óceán irányából számos, mifelénk nemrég még jócskán eretneknek számító, egyébként több évszázados „újdonság” kezdi bolygatni mostanság ,a jól megszokott hétköznapi életünket. Így nyereségérdekeltség, értékpapírügylet — munkanélküliség. Sőt, nyereségérdekeit sportgazdálkodás ! Méghogy kiárusítsuk, cirkusszá silányítsuk sportéletünket, úgy, ahogy odaát, annak minden hajcihőjé- vel, külsőségével? Amelyet következetesen a fogyasztói társadalom egyik újabb vadhajtásaként tituláltunk? Mert minálunk ugyebár az ifjúság saját egészségéért, önmaga szórakoztatásáért sportolt. És ha valaki kíváncsi volt rá, ám tegye. De hogy nyereségorientáció és testedzés? Sport és gazdaság? No ne már! LegSakknírek Kitűnően szerepelt Szabó Ervin, a Nógrád Volán mesterjelöltje az Egerben megrendezett Agria ’88 saikk- versényen. A B csoportban, ahol ötvenen indultak, Katona (Győr) 7,5 pont mögött, Mikó (Hajdúszoboszló) társaságában 6,5 ponttal, a 2—3. helyet szerezte meg. Üjabb Nógrád megyei sakkozó iratkozott fel a FIDE- I istára: Gál Gábor a Nóg- mesterjelöltje. közelmúltban közzétett listáján 2205 ponttal szerepel a balassagyarmati sakkozó, aki a tavaszi rád Volán A szövetség fesztiválon nyújtott kitűnő teljesítményének köszönheti a listára kerülést. Egyed András mellett így Gál Gábort is jegyzik a nemzetközi mezőnyben. ☆ A Hajdúszoboszlói Gázláng SE három csoportban t az idén augusztus 13—21. kő' zött rendezi meg hogyomá- nyos sakkversenyét. Az alföldi fürdőhelyen nagy létszámban indulnak nógrádiak is. A Nógrád Volán 8, a Szécsényi SE 11, az St. Síküveggyár 6, az SVT SE és a Nagylóci SE 4—4 versenyzővel képviselteti magát. Marptoni úszó születésnapján Vew Yorkban, i .Szabadság- zobor melletti rakpartról Dávid Horning Kaliforniai maratoni úszó ugrik a tenget vizébe, hogy 40. születésnapját megünnepelve át- isszon a Brook- lyn-híd alatt. MTI-fotó Az előző bajnokságban szakadó esőben játszották a Romhány—Bgy. HVSE találkozót. Felvételünkön Kovács és Szűcs együttes erővel próbálja szerelni Hodurt. Fotó: Pénzes Géza Bgy. HVSE összecsapást. A* Kerámia mestere. Pincze László elmondta, hogy fel-* készülésüket nem hátráltatták gátló tényezők. Néhány játékos ugyan sérüléssel bajlódott, de az edző így is legjobb csapatát küldheti pályára. Ezek szerint a Szu- nyogh — Sági. Varga Z., Józsa. Filiczki — Gál T., Bera, Benyó, Keresztes (Varga F.) — Kottesz, Gál J. (Csapó) tizenegy veszi fel a harcot a bajnoki pontokért. A Bgy. HVSE mestere. Dávid Róbert nem titkolta, hogy győzni mennek Rom- hányba. Mint mondta, a két gárda évek óta szoros mécseseket vív. Ebből a csatából most az Ipoly-partiak szeretnének győztesen kikerülni. A tervezett csapat: Halász (Tresó) — Magos, Pau- mann Zs., Kaliczka (Slech- manh), Stark — Földvári (Mátyás), Tréznik, Szedlák — Szűcs. Vanda (Kuris), Miskólczi. Az SBTC gárdája idegenben lép pályára. A tarjáni- ak a csoport egyik legkiegyensúlyozottabb együttesével. a Borsodi Bányásszal találkoznak. Répás Béla edző bízik a sikeres kezdésben, s mindenképp pontot, pontokat vár tanítványaitól. Sajószentpéteren'a László — Sándor. Juhász, Gyetvai, Kajli — Veres, Simon, Kis- bali (Gáspár), Oláh — Sváb, Hunyás csapat kezdi a találkozót. A Nagybátonyi Bányász a csoport egyetlen fővárosi együttesének, a H. Köteles SE-nek otthonába látogat. Toldi Miklós tisztes helytállást vár együttesétől. Mint mondta, jól ismeri az ellenfél játékerejét, de nem félti „fiait” az összecsapástól. A bátonyi csapat az alábbi ösz- szeállításban lép pályára: Reviczki — Berták. Orosz, Mákos, Kóródi — Szabó /.. Szabó II., Hegedűs, Utasi, Szőke, Kiss Gy.. Vaskor István A Népstadion Szálló bejáratánál Hranek Sándor a tőle megszokott udvariassággal fogad. Kezet rázunk, s még jóformán helyet sem foglalunk az árnyékban egy asztal fölé feszített naperT nyő alatt, máris nekiszegezem a kérdést. — Igaz amit Tarjánban beszélnek? — Igaz! Megyek a Borsodi Bányászhoz". — Megkerestek? Itt az olimpiai keret edzésein? — Meg. — Mikor? Hogyan? Ki? — Egy hónapja már, hogy beszéltem itt a táborban Isaszegivel és Szőkével. Nagyon biztattak, hogy most itt az alkalom, jöjjek, jók a lehetőségek. — És tárgyaltál másokkal is? — Igen. Már az elnökkel, Barth a Gáborral 'is beszéltem. Takács Gábor edző, aki jó barátom, már régóta csalogat. — Mit ígértek? — Lakást, háromszobás összkomfortosat Kazincbarcikán. — De hát volt Szép lakásod Tarjánban is. — Volt, de ennek története van."’ Még tavaly eladtam és szerettem, volna egy másik lakást a nyugati városrészben. Beszéltem Fe- rencz Gyulával, a klub társadalmi elnökével, aki megígérte, mindenben segít. Anyagi támogatást is kaptam volna a Stécétől. Fe- rencz el is járt az ügyemben a tanácson, ahol az egyik alkalommal azt mondták neki: „Ki ez a Hranek? Nem ismerjük.” Hát ez aztán betette a kaput. Én, aki mindent megtettem az egyesületért, a városért. Hétszeres magyar bajnok vagyok, EB-bronzér- mes és tíz éve válogatott kerettag, ezt érdemiem? — Ezért választottad Sa- jószentpétert? — Nem. Nagy fizetést is kapok. — Megmondhatod menynyit? — Háromszor annyit mint Tarjánban. — Emlékszem mikor a Honvédban voltál, hogy vártad a leszerelést. « ’ visszatérést Salgótarjánba. „A barátok, a rokonok, a klubtársak mind nagyon hiányoznak" — mondtad. Most meg veszed a kalapod... — Én most is szeretem a várost, az embereket, a hegyeket. de igazán most megyek haza, mert borsodi, mezőkövesdi születésű vagyok. — És nem tartóztattak? — Hót, elmondjam az igazságot? — Azért kérdezem. — Bementem a klubba az elnökhöz, Bállá Lajoshoz. Elmondtam mi járatban vagyok. Odament a nyitott ajtóhoz, bezárta és azt mondta: „Akarod, hogy mondjam a saját véleményem? Menj, nriert ttt nincs pénz, nem látom a jövőt.” — Botos Bandival is beszéltél? — Beszéltem. Ideges lett, de nem mondta, hogy maradjak, de azt sem, hogy menjek. — Vitatkoztatok? — Igen. Azt mondtam neki, te nem tarthatsz visz- sza. A jövőt nézd! — S erre mit mondott? .— Hogy nem lesz egyszerű a dolog. Nem fognak elengedni, mert nekem értékem van és hozzátette; akár egymillió forintot is kérhet értem a Stécé. — És ha kéri? — A Borsodi Bányász nem ad ennyit. De „A” kategóriás szakosztály is igazolhat... — Ha nem engednek? — Az egy évet is kivárom és nem fogok kétségbe esni, mert a kick-boksz hazai első számú embere Reihard Richard már egy éve csalogat, hogy „lépjek át” hozzájuk, nagy eredményt érhetnék el. Jó reklámja lennék a sportágnak. — Ezt azért nem gondolod komolyan. — Remélem kiadnak, létrejön az egyezség, mert újra csak azt mondom: a jövőért, a családomért, a két lányomért, a jobb megélhetés miatt kell elmenjek. Még van három évem, 27 éves Vá’g'yők. Zsebemben az edzői papír is és megígérték, hogy hosszabb távon számítanak rám. Én meg erre azt feleltem: akkor végleg Sajószentpéteren maradok. — Mikor aktuális az átigazolás? — Az olimpia után, ám úgy tudom, mindenről a napokban Bartha elnök tárgyalásra utazott Tarjánba. — Semmi nem tart vissza? — Nem. Elhatározásom végleges. Szokács László Tetszési kassza feljebb a tornacipő áráig, amit a lábunkra húzunk... Mára azonban sok 'mindent átértékelünk. Nincsenek könnyű helyzetben a klubok, a jelenlegi pénzszűke világban sorra apadnak el az eddig biztosnak vélt források. Sok helyen már a betevőrevaló előteremtése is gondot jelent. Ezért mindegy, hogyan, de valamilyen úton-módon pénzt kell szerezni. Ma már sportolókat adunk-veszünk, exportálunk. (Sőt. ezen a területen még aktív is a külkereskedelmi mérlegünk.) Mérkőzés előtt már eladó a kezdő rúgás, jól tejel a mez- reklám. Nyugati, vagy éppen ahhoz hasonló kinézetű autókat sorsolnak a meccsek szünetében. Csakhogy jöjjön a nép, hozza a bankókat. Igyekeznek fogni minden garast! A közonségcsalogatás nem mindennapi módját ötlötték ki az St. Síküveggyár SE-nél is. Az őszi idénytől kezdődően az NB II. élcsoportjában tanyázó női kézilabdacsapatuk bajnoki mérkőzésein nem árusítanak jegyet. Kitesznek ellenben egy úgynevezett „tetszési kasszát”, ahová a mérkőzést követően leszurkolhatja pénzét a mélyen tisztelt nagyérdemű. Ki-ki tetszése szerint, amennyit akar, attól függően, hogyan szórakoztatták! Nem is emlékszem, hoztak-e már valahol, valaha ehhez hasonló bátor döntést. Most minden eldőlhet. A bevétel egyetlen mércéje a jövőben a „vásárlók” kiszolgálásának színvonala. Nosza rajta, gyerünk piaci viszonyok, érvényesüljünk gazdasági törvények. .. Épp azon gondolkodom, mi történne, ha valahol a mi szidva szeretett legnépszerűbb sportágunkban, a labdarúgásban is bevezetnék ezt a módszert? Ott, ahol tudjuk, prémiumot csak a lakosságtól származó bevételekből oszthatnak? Jómagam máris látok lelki szemeim előtt egy igazságos evolúciót. Látom, hogyan győzedelmeskednének az igazi értékek, az ámítókkal, a szövegelőkkel szemben. Aki csalná, lopná, a futballt, lélektelen, közönségbosszantó produkcióval állna elő, az rövid úton koldusbotra jutna. Lyukas cipőben, foltos gatyában terelgetné a rongy- labdát... De aki szívét-lelkét adná a győzelemért, a szemre is tetszetős, közönségvonzó játékkal hétről hétre képes lenne megtölteni a lelátót, az a tetszési kasz- száfoól degeszre tömhetné a pénztárcáját és a hasát. De ha már benne vagyunk, akár tovább is mehetünk. Mi lenne, ha mondjuk az élet más területein is bevezetnék a tetszési kasszát? Ha mondjuk az étteremben, a boltban a kenyeret, húst, uram bocsá* a kocsmában a bort-pálin- kát is ilyen módon kéne fizetni? Az lenne ám az igazi! Ha száraz a kalács, vizezett az itöka, mócsin- gos a rántott szelet, fognánk magunkat — és nem fizetnénk... , Egyszer olyan jó lenne ezt kipróbálni... Akkor egyszer már valóban a jól végzett, hatékony, eredményes munka lenne az igazi mérce, s egy kicsit helyre- állna az elrontott értékrend. így közvetve bár, és nem a megálmodott úton, de eljutnánk végre oda, hogy mindenki munkája, érdemei szerint részesülne a bőség kosarából. Akkor lenne ám igazi Kánaán!.. . Balás Róbert
