Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-14 / 167. szám
2 NOGRAD 1988. JÚLIUS 14.. CSÜTÖRTÖK II Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról.) tó olyan radikális életszínvonal-csökkentő politika sem, amely a társadalmat a programmal és ezen keresztül a politika egészével szembeállítja. Mindezekből következik, hogy nem lehet a gazdaság- politika egyik vagy másik elemét olyan mértékben kiemelni, meghatározóvá tenni, hogy veszélyeztessük akár a két fő cél — a struktúraátalakítás és az egyensúlyjavítás — bármelyikét. Más oldalról figyelembe kell vennünk az el- háríthatatlanul jelentkező gazdasági és társadalmi kordátokat is. A struktúraátalakítás előtérbe helyező, a társadalmi- gazdasági kibontakozás feltételeit megteremtő és ugyanakkor kielégítő egyensúlyi helyzetet fenntartó gazdaság- politika szükségszerűen sok elemből álló kombinált eszközrendszert igényel. Ezt úgy kell kiépíteni, hogy a piac- gazdaság megteremtésének irányába hasson, olyan elemekkel, amelyek a szabályozó típusú piaci viszonyok építőköveit jelentik. A legfontosabb követelmények a következők: — először: valódi áru-, pénz-, tőke- és munkaerő- piac kiépítése; a belföldi „szereplők” körének és versenyfeltételeinek bővítése mellett az áru- és tőkeimport versenyének megjelenése, a vállalkozási és piaci formák gazdagítása; — másodszor: a vállalatok gazdálkodási feltételeinek olyan átalakítása, hogy azok a termelés különböző tényezőivel felesleges kötöttségektől mentesen, szabadon rendelkezhessenek; — harmadszor: szigorú monetáris és fiskális politika kombinált alkalmazásával olyan gazdasági környezet kialakítása, amely erősebb érdekeltséget teremt és késztet az erőforrások minél hatékonyabb felhasználására; — negyedszer: az állam gazdasági szerepének olyan átalakulása, amely a kormányzati gazdaságpolitika kialakítása, a közösségi szektorok közvetlen irányítása mellett, közvetett úton — tehát jogi és gazdasági szabályozással — gondoskodik a versenyszféra megfelelő működéséről. E funkciók ellátása a kormányzati munkamegosztási és szervezeti rendszerben, a működési jellemzőkben egyaránt változásokat követel meg. Hangsúlyozni kell, hogy sikert csak akkor remélhetünk, ha az említett eleAz írásos előterjesztéshez, illetve Németh Miklós szóbeli kiegészítőjéhez Krasz- nai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára, Horváth István belügyminiszter és Judik István, a NagyalföiLdi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének termelőmestere tett fel kérdéseket. A Központi Bizottság titkára — válaszát témakörönként csoportosítva — előbb a fizetési mérleget csorbító tényekről szólt. Elmondotta, hogy csupán a világútlevél bevezetése miatt az utazási célú valutakiadásaink jó 350 százalékkal, legkevesebb 100 millió dollárral növekedtek. Emelkedtek külföldi hiteleink kamatkiadásai, s végül rontották a fizetési mérleg egyenlegét az áru- és pénzmozgások jelentős eltérései is. Németh Miklós szüksémek mindegyikét, mégpedig egymással összehangoltan alkalmazzuk. Egyik vagy másik elem kiragadása szükségszerűen zavarokhoz és kudarchoz vezethet. (Az erőteljes külpiaci nyitáson alapuló, radikálisabb struktúraváltozást képviselő „A” változat esetében a piaci hatások egyszerre, vagy legalábbis nagy „adagokban” érnék a gazdálkodó szervezeteket. Ez a változat határozottan utat nyitna a piaci erőknek, ami azzal járna, hogy a gazdálkodó szervezeteknél nagyobb lenne a kiugrás lehetősége, de egyúttal a bukás veszélye is megnőne. Ez a változat a terhek időbeli koncentrálásával hamarabb és biztosabban teremtené meg a kibontakozás feltételeit. A „B” változat a termelési szerkezet átalakítását a külgazdasági egyensúly rövid távú javításának alárendelten irányozza elő. Ez kisebb külső és belső feszültségekkel jár ugyan, de az alkalmazkodás ideje elnyúlik, annak távlatokban jelentkező hátrányos következményeivel együtt. A legnagyobb kockázat abban áll, hogy ennél a változatnál a jelenlegi állapotokba való vissza- csúszás, a visszarendeződés veszélye meglehetősen nagy.) A Politikai Bizottság a napirend megvitatása során előzetes jelleggel és a kellő megalapozás követelményének hangsúlyozásával — az „A” változatban leírt fejlődési út mellett foglalt állást, mivel — nagyobb feszültségek és kockázatok vállalásával ugyan, de — hamarabb vezet érdemi kibontakozáshoz. Felelős politikai döntés, a változatok közötti választás azonban csak a feltételrendszer várható alakulásának megalapozott tisztázását követően, a későbbiekben születhet meg. Megbomlanak a korábbi érdekegyensúlyok A gazdaságpolitika szociális következményei és szociálpolitikai feltételei elsősorban hatókörükben, mértékükben térnek el az egyes változatokban. Elosztási rendszerünket azonban mindenképpen meg kell újítani. Ennek során lépéseket kell tennünk a bérpolitika és a bérmechanizmus reformjai irányába, meg kell változtatni társadalombiztosítási rendszerünket. Rendszerbe kell illesztenünk a munkagesnek tartotta hozzáfűzni: az esztendő első öt hónapjában nem volt cserearányvesztesége a magyar népgazdaságnak a nem rubelelszámolású piacokon, ez azonban egyedi konjunkturális tényezőkkel, például az alumínium- vagy a kohászati termékek növekvő árával függ össze. Mindenesetre van rá remény, hogy a tervezett 500 milliós fizetési- mérleg-hiányt ebben az évben ne lépjük túl. Egy másik kérdéskör kapcsán a Központi Bizottság titkára kifejtette: a külföldi működő tőke beáramlásával gazdaságunk nem válik sebezhetőbbé sőt, a „nyitás a világra” erősíti az ösz- szekötő szálakat a munka- megosztásban, a kooperációs kapcsolatokban. Németh Miklós úgy vélte: nem irreális cél a külső és belső pénznélküli-segélyt. Ki kell alakítanunk a perifériára sodródó, leszakadó egyének, csoportok sajátos, gyakran eltérő problémáinak feltárására, enyhítésére alkalmas intézményrendszert. Anyagi eszközeinket úgy kell összpontosítanunk, hogy a társadalmi juttatások reálértékét a legérzékenyebb, legkritikusabb pontokon lehetőség szerint teljeskörű- en, az egyéb területeken pedig minél nagyobb mértékben igyekezzünk megőrizni. Különös figyelmet kell fordítani a nyugdíjasok helyzetére, ezért az új nyugdíjrendszer kidolgozását ennek tudatában kell folytatni. Egyben jelezni szeretném a tisztelt Központi Bizottságnak, hogy a korábbi állásfoglalástól eltérően, ez évben nem, csak jövőre tudjuk az új nyugdíjrendszer elveit a Központi Bizottságnak bemutatni, s mai megítélésünk szerint — széles körű társadalmi vita tapasztalatait is hasznosítva — legkorábban 1990-ben tudjuk azt bevezetni. Kérem ennek tudomásulvételét, s ezzel a korábbi határozat módosítását. Németh Miklós végezetül a tárgyhoz kapcsolódó politikai feladatokról is szólva rámutatott: a jelenlegi helyzetből való kitörési kísérlet — bármelyik utat is válasz- szűk — megbontja a korábban kialakult érdekegyensúlyokat, hiszen a változások az egyes rétegeket, csoportokat eltérő módon érintik. Látnunk kell, hogy fejlődő politikai rendszerünkben a korábbinál markánsabban jelennek meg, és keresnek érvényesülési lehetőséget az eltérő érdekek, ezért sok vitának és konfliktusnak nézünk elébe. Ezért hatványozott fontosságú, hogy a pártban, társadalmunk vezető erejében konszenzus támogassa a gazdaságpolitikai célokat, a társadalom egészében azonban a cselekvőképességhez szükséges mérvadó többség támogatásának elnyerése lehet a reális cél. A párton belüli konszenzus azonban nem biztosítható a korábbi módon és eszközökkel. Ezért javítani kell a döntések előkészítését, érlelését, munka- bizottságok működésével és a párttagság széles körű bevonásával. Csak tartalmas viták, esetleg termékenyítő új szempontok és a megvalósítás sokszínűsége biztosíthatják együttesen a tényleges egyetértést a párton belül. ügyi egyensúlyhiány egyszerre való csökkentése, viszont nagyon lényeges feltételek megléte esetén tartotta csak lehetségesnek a szigorú importgazdálkodás felváltását egy liberalizáltabb importgazdálkodással. Ilyen például egy reálisabb árfolyam, amely „kiüti” a nem hatékony importot, a gazdaságtalan tevékenységet, ám, ha ez nem következik be, a gazdaságirányítási gyakorlatban márkánsabb marad a szigorú importgazdálkodás szerepe. • A Központi Bizottság titkára kitért arra is, hogy — kölcsönösen elfogadható megoldásokat találva — át kell gondolni a KGST-kapcsola- tok rendszerét. Aláhúzta: a jelenlegi feltételrendszerben és gazdaságirányítási gyakorlatban a KGST mechanizmusának súlyos fogyatékosságai vannak, napirendre kell tehát tűzni a KGST reformját. Ez, a reform irányának megjelölése — az árupénz viszonyok, a hitel szerepének növelése, a részleges, vagy teljes konvertibilitás célul tűzése stb. — volt egyébként a legutóbbi, prágai tanácskozás egyik központi témája. Nem könnyű kérdéskör ez, a döntés még várat magára. A felszólalók az „A” változatét támogatták A Központi Bizottság tagjai a vitában a legnagyobb figyelmet az előadói beszédben felvázolt két fejlesztési iránynak szentelték. Valamennyi felszólaló az „A” változatot támogatta, kiemelve, hogy ez felel meg annak az elképzelésnek, amely a jelenlegi nehéz gazdasági helyzet javítását, az egész gazdaságunkban a radikális fordulat elérését célozza. A felszólalók aláhúzták, hogy ez a változat tavábbi gazdasági nehézségeket, társadalmi feszültségeket teremt, de ezzel együtt az egyetlen célravezető alternatíva a stabilizáció és a kibontakozás célkitűzéseinek elérésére. Berend T. Iván rámutatott, hogy a radikális változások elhatározásával sokéves késésben vagyunk, Perényi János pedig azt hangsúlyozta, hogy az ilyen súlyú döntések meghozatalához valósághű helyzetelemzés, politikai szándék és akarat szükséges. A vitában sok szó esett arról, mi akadályozta eddig a gazdaságban elengedhetetlen fordulatot A legtöbben a szerkezetváltás elmaradásában, a különböző területeken megvalósított, de nem hatásos visszafejlesztésekben és — mint Juscsák György mondatta — a bátortalan és hibás intézkedésekben, az alsó- és középszinten a kívánatosnál lassúbb személyi változásokban jelölték meg az okokat. A további tennivalókat illetően szinte valamennyi ffelszólaló érintette valamilyen formában a termelési szerkezet megjavításának elsőrendű fontosságát. Beck Tamás ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a jobb struktúra nem pusztán és nem elsősorban a termelés egyikmásik részének leállításával érhető el, hanem sokkal inkább a műszaki színvonal, a gazdálkodás színvonalának növelésével, s az állami támogatásnak ezt kell szolgálnia. Tétényi Pál a korszerű technikára épülő szerkezetváltás szükségességét emelte ki, s ebből a szempontból aggadalommal szólt a hazad infrastruktúra elmaradásáról, és szorgalmazta az ország szellemi potenciáljának további erősítését. Dudla József abban látta a továbblépés egyik lehetőségét, hogy a vállalatok egyre jobban a piaci követelmények szerint működjenek, és sikerüljön hatékonyan működtetni a szocialista köztulajdont. Mindezek érdekében javasolta, hogy készüljön a Borsod-Abaúj megye sajátosságait figyelembe vevő sajátos szabályozási és fejlesztési elképzelés- Antalóczy Albert a szerkezetváltás megvalósításához új szemlélettel és mechanizmussal működő irányítást tartott szükségesnek. Perényi János korszerű és rugalmas, tartalmában is megújuló szakoktatásban látta a szerkezetváltás egyik feltételét. A vitában többen szóltak az importgazdálkodás liberalizálásának szükségességéről, amely nemcsak a behozatal ésszerűsítését jelentené, hanem — miként Beck Tamás kifejtette — elősegítené az exporttermelést, a termelőberendezések fejlesztését, a gazdaság termelőképességének növelését, és gyártmányai minőségének javítását. Ezzel összefüggésben rámutatott a külkereskedelmi forgalom fejlesztésének olyan lehetőségeire, mint a tranzitkereskedelem, és az ország földrajzi elhelyezkedéséhez igazodó transzferszerep növelése, az idegenforgalom szolgáltatásainak minőségi és mennyiségi fejlesztése, a feldolgozóipar kivitelének növelése. Szólt arról is, hogy a devizagazdálkodásban a vállalatoknak nagyobb önállóságot kell biztosítani. A külgazdaság témáit érintve szóltak arról, hogy hatásosabb intézkedéseket kell tenni a külföldi működő tőke behozatalára. Somogyi László az építőipar tapasztalatai alapján felvázolta e cél elérését nehezítő objektív és szubjektív okokat. Szorgalmazta, hogy a működő tőke behozatalával kapcsolatos elképzelések megvalósítása kapjon prioritást a hitelek és az állami támogatások megítélésében, teremtsék meg a külföldi vegyes vállalatok munkájához szükséges hazai infrastruktúrát, valamint azt a szakember- gárdát és szabályozási rendet, amely kedvez e vállalatok működéséhez. Felhívta a figyelmet arra is, hogy Magyarország és a Közös Piac most bővülő kapcsolata csak akkor lesz számunkra hasznos, ha vállalataink már most számításba veszik a közös piaci országokban 1992- ben életbe lépő exportszabványokat, követelményeket. A politikai intézményrendszer reformja a gazdasági változások egyik feltétele A Központi Bizottság tagjai közül többen foglalkoztak a radikális gazdasági fordulat kiszámítható gazdasági, politikai és társadalmi feszültségeivel. Ilyenek az átmeneti termeléskiesés, az infláció, a munkanélküliség, az életszínvonal-csökkenés. Hangot adtak azonban azon meggyőződésüknek, hogy ezeket a feszültségeket vállalni kell a további kibontakozás érdekében. Berend T. Iván úgy vélte, hogy a kis- és magántevékenység támogatásával, valamint az állami költségvetés eddiginél is takarékosabb felhasználásával csökkenthetők ezek a feszültségek. Hoós János a továbbfejlesztés egész stratégiájának kialakítását szorgalmazta, s ezen belül új külső piacok feltárását és azokon jelenlétünk bővítését," az egész támogatáspolitika céltudatos átalakítását, a döntési és érdekegyeztetési mechanizmus korszerűsítését tartotta szükségesnek. Vajda György az emberi tényezők1 szerepét emelte ki, mert úgy vélte, hogy ebben rendkívül nagyok a tartalékok- Sokán olyan szociálpolitikát, „szociális védernyőt” szorgalmaztak, amely koncepcióváltásban, több költségvetési forrásban egyaránt megmutatkozikA vitában szóba került — elsősorban Juscsák György felszólalásában —, hogy a politikai intézményrendszer reformja a radikális gazdasági változások megvalósításának fontos feltétele, amihez programot adott az országos pártértekezlet. A délutáni vitában további vélemények hangzottak el az „A” és a ,,B” változatról- Ezúttal is többen az „A” változatot tartották a további tervezőmunka reális irányának- Maróthy László kiemelte, hogy az „A” változat valójában nem 1989-re, hanem hosszabb időre szabhatja meg a feladatokat. Katona Béla felhívta a figyelmet arra, hogy e munka kapcsán a tervezők elsősorban az átfogó koncepció kidolgozására törekedjenek, s ne vesszenek el a részletekben. Szlamenicky István szükségesnek tartotta, hogy az „A” változat kidolgozásánál a gazdasági és a társadalmi eszközök egységes alkalmazását vegyék tervbe. Bartha Ferenc a külső feltételek szemszögéből vizsgálta az „A” változatot, és úgy vélte, hogy e tekintetben annak megvalósítása ma kétségeket támaszt. Berecz Frigyes szerint a reális irányvonal az „A” és a „B” változat variációja lesz. Ennek kialakításánál az alapvető stratégiai célokból kell kiindulni, s ezekhez igazítani a rövid- és középtávú terveket. Nagy Sándor úgy vélte, hogy jelenleg — minthogy az idei gazdasági folyamatok teljes egészükben még nem láthatók, és a hosszabb távú elgondolások sem készek — nem lenne célszerű egyik1 változat mellett sem dönteni. Hasonlóképpen vélekedett Kovács László is. A délutáni vitában nagy súlyt kaptak a szerkezetváltás kérdései. Katona Béla kiemelte, hogy ennek érdekében növelni kell az ipar hatékonyságát, és szem előtt kell tartani a Szovjetunióban, a többi szocialista országban, a Közös Piac országaiban lezajló változásokból adódó lehetőségeinket. Be- recz Frigyes javasolta, hogy a vállalatok kapjanak nagyobb szerepet a szocialista export-import ügyletek bonyolításában. Köveskúti Lajos az ipari szövetkezetek munkájáról és terveiről szólva kiemelte azoknak a beruházásoknak a szükségességét, amelyek hozzásegíthetik a termelőket a hatékonyabb, jobb minőségű és a szerkezetváltást is segítő munkához. A gazdasági fejlődés, a szerkezetváltás energiaszükségleteiről szólva Kovács László részletesen vázolta a bányászat helyzetét. Rámutatott a korábbi döntések következményeire és felhív- a a figyelmet arra, hogy a bányászat egyes területein ma is nagyfokú bizonytalanság tapasztalható. Szükségesnek tartotta, hogy egy tudományosan megalanozott energiagazdálkodási távlati program készüljön, s ezen az alapon megnyugtatóan rendezzék a bányászat és az áldozatos munkát végző bányászok helyzetét. A vitában szóba kerültek hazai és nemzetközi pénzügyeink is. Fodorné Birgés Katalin úgy vélte, hogy a Központi Bizottság elé terjesztett változatok valójában pénzügypolitikai koncepciók, és nem valódi fejlődési irányvonalak. Bartha Ferenc rámutatott, hogy elengedhetetlen a pénzügyi rendszer korszerűsítése, s ezen a téren a döntési rendszer továbbfejlesztése. Kiemelte, hogy a pénzügyi intézkedések csak akkor eredményesek, ha a vállalatok gazdálkodását a kívánatos irányban befolyásolják, s növelik versenyképességüket. Nagyobb a költségvetés hiánya a számítottnál A hozzászólók közül többen foglalkoztak az elosztás, a jövedelem, a bérek kérdéseivel, különböző szociális problémákkal. Nagy Sándor a három fő „jöve(Folytatás a 3. oldalon) fiz írásos előterjesztés és a szóbeli kiegészítés vitája A külföldi működő tőke M11 VI Vfl I ■IIIIIVUUU Ivl IV V ^ nyitás a világra
