Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-12 / 165. szám

,4L NÓGRÁDI TÁJAKON TELEXEN ÉRKEZETT... < Arcok a nyári egyetemről Olga, a francia kislány Olga Kaisert sokan is­merik a nyári egyetem hall­gatói közül. Mert Olga már tavaly is itt volt Salgótar­jánban. Vidám, tempera­mentumos, minden iránt ér­deklődik és nagy igyekezet­tel töri a magyar nyelvet. — Mióta? — Két éve kezdtem ma­gyarul tanulni a párizsi egyetemen. A másik sza­kom a francia történelem. Most azt akarod kérdezni, miért éppen a magyar nyelvet választottam? Hát azért, mert az édesapám a .ti országotokból szárma­zik. — Hol hallottál arról, hogy Salgótarjánban nyári egyetem van fiataloknak ? — Olyan szervezet kül­dött, amely foglalkozik az ifjúság problémáival, én meg szívesen jöttem már másodszor, mert itt gyako­rolhatom a nyelvet. Egyéb­ként az ÁISH ösztöndíjasa vagyok. — Hogy tetszik a város? — Háát... — Olga gon­dolkodóba esik, sejthető, hogy lelki szemei előtt, most párizsi képek pereg­nek le. Űj szakaszába jutott a középkori domonkos kolos­tor és templom feltárása Pécsett: a régészek meg­kezdték a föld alá süllyesz­tett kripták kibontását és átvizsgálását. Eddig hu­szonnégy sírkamrát talál­tak, akadt olyan, amelyik­be tíznél töblb halottat temettek. Mint kiderült: nemcsak szerzetesek nyu- gosznek a kolostor temető­jében, hanem más egy­házi és világi személyek is, köztük sok nő és gye­rek. A kereken 750 éve ala­pított kolostor és templom a török hódoltság idején — valószínűleg a XVI. szá­zadban — pusztult el, kö­veit később különféle épí­tésekhez használták fel. Az épület padozata alatt rejlő kriptalabirintus azon­ban viszonylag épségben — Szóval nem lenne csú­nya, csak nagyon szürke — vágja ki magát. — Váltsunk témát! Fran­ciaországban milyen a csa­ládok helyzete? — Röviden összefoglalva: évről évre kevesebb a há­zasság, csökken a születé­sek száma, nálunk is nő a nyugdíjasok tábora, s ez a szociális ellátásban gon­dokat okoz. Ami a fiatalo­kat illeti, nehéz lakáshoz jutni, s még a szakképzet­tek sem tudnak mindig el­helyezkedni. — Melyik előadás tetszett itt a legjobban? megmaradt, nem bolygat­ták meg a sírokat. Ennek köszönhetően szinte eredeti állapotban tanulmányozhat­ják a szakemberek a kö­zépkori temetőt. Keresztény sírokról lé­vén szó, alig találtak a holtak mellett tárgyakat. Csupán a kislányok fején maradt meg az úgynevezett rezgős párta, amely spirál- drótból készült, és jellemző viselet-volt a középkori Pé­csett. Viszont igen értékes kőfaragványok kerültek nap­világra: a legfrissebb lelet egy XV. századi szép női fej, amely egy reneszánsz Madonna-szobor része le­hetett. Ugyanabból a kor­ból való az a hatalmas sírfedő kőlap, amely két címert ábrázol, az egyiken tipikusan magyar motívum: kakast fogó róka csillaggal és liliommal. — Szívesen hallgattam Czeizel Endre genetikust, mert ragyogó előadó, és mert olyasmiről beszélt, ami a világon mindenkit érdekelhet. Főleg a fiatal nőket. — Terveid a jövőre? — Szeretnék Magyarorszá­gon tanulni egy évig, hogy a nyelvtudásom alapos le­gyen. Aztán visszamegyek Franciaországba, ott meg­ismerkedem a magyar tör­ténelemmel, . utána pedig bekopogtatok a Kelet-Euró- pával foglalkozó intézetbe, ott kívánok dolgozni. — A francia ember, aki még nem járt Magyarorszá­gon mit tud rólunk? — Megmondom őszintén, nagyon keveset. Az újsá­gokból alig kap informá­ciót, s ha írnak is valamit, az meglehetősen pesszimis­ta. Amikor én otthon be­szélek a magyarok vendég­szeretetéről, kultúrájáról, életéről, barátaim tátott szájjal hallgatják. Tényleg így van? Hívom őket, győ­ződjenek meg maguk is. Nem tudom jönnek-e? Egy biztos, én, ha módomban áll, jövőre is itt leszek. — ria — Olajszennyezés ellen szívószőnyeg A karlsruhei Issei mérnö" ki iroda olajszívó szőnyeget fejlesztett ki, amely vékony olajréteget szélben és hul­lámzásban is magába szív. Kicsi, olcsó és könnyen fel­szerelhető bármely halász­hajóra. A szőnyeg egymás mellett fekvő, barázdált mű­anyag csövekből áll, melyek­nek a barázdái teleszívják magúkat olajjal, mivel az olaj és bizonyos műanyagok közt természetes tapadás van. A cső falában lévő ap­ró lyukakon keresztül enyhe negatív nyomással az olajat folyamatosan leszívják. A különböző próbautak alkal­mával az olajszívó szőnyeg, amely nehezen folyó olajjal is megbirkózik, percenként 180 literes elszívási teljesít­ménnyel bizonyította képes­ségeit. Értékes lelet Pécsett Félezer éves Madonna-szobor Cáfolok a „lojiőn" Salgótarján görbe útjain Néhány sokatmondó adat: az elmúlt évben Salgótarján­ban 931 bűncselekményről szerzett tudomást a rendőrség. A 460 elkövető 13 6 százaléka fiatalkorú. Vagyis közülük minden hetedik még nem töltötte be a 18. évét. A bűnelkövetést nyomon követő statisztika fokozatos emelkedést mutat, s ma már ott tartunk, hogy az emlí­tett fiatalkorúak a megye- székhelyen (a vonzáskörze­tet leszámítva!) évi kilenc­ven—százhúsz bűncselek­ményt követnek el. S nem­csak az esetek száma növek­szik, hanem arányaikban is változás figyelhető meg — az erőszak javára. A gyermek- és fiatalkorú­ak törvénybe ütköző csele­kedeteinek kétharmada va­gyon elleni bűncselekmény, melyek között (a „filléres csórások” hátrányára) egyre több a betöréses lopás. A salgótarjáni rendőrka­pitányságon persze nem ül­nek „ölbe tett kézzel”, amíg a városban néhány fiatalem­ber a „görbe utat” választja. A rendőrök munkája ko­rántsem merül (nem is me­rülhet) ki az elkövetők kilé­tének felderítésével, emel­lett fontos szerepet játszik a deviáns magatartások visz- szaszorítása, a káros jelensé­gek terjedésének megakadá­lyozása és a bűncselekmé­nyek megelőzése. Ehhez persze azt is tudni kell, hová érdemes odafi­gyelni, honnan kerülhetnek a ..lejtőre” az éjszaka apró be- tvárai. — Két egymással ellenté­tes családtípust jelölhetünk meg „forrásként”, ahonnan nagy valószínűséggel lépnek a gyerekek a bűnözés útjára — felelte Nagy Imre rendőr százados, a salgótarjáni rend­őrkapitányság vizsgálati al­osztályának vezetője. — Az egyikben a bűnöző, lumpen életvitelt folytató családtagok példája hat — ugye ezt nem is kell tovább magyarázni... A másik típusban nyomát sem látni ilyesminek, sok­szor azonban itt is dohá­nyozni, inni kezd a gyermek, majd előbb-utóbb „elkövet valamit”. — Melyik a legkritikusabb kor? — A rossz útra térítő ha­tások, ha vannak, már egé­szen korán éreztetik a je­lenlétüket, de különösen ve­szélyesek lehetnek a serdü­lőkorban. A tizediktől a ti­zenhetedik évig tartó idő­szak fokozott figyelmet igé­nyel. — A város melyik-részei tekinthetők „fertőzöttnek”? — A legtöbb figyelmet a Beszterce-lakótelep és Zagy- vapálf alván a bányagépgyár környéke igényli. Persze ez még önmagában semmit sem jelent, hiszen „motori­zált” elkövetőkkel állunk szemben. — Mint tudjuk, ezek a gyerekek és fiatalemberek olykor inkább magukat ve­szélyeztetik, nem pedig a környezetüket. Néhány hét alatt maradandó károsodást okoznak a szervezetükben, vagy zavart kelthetnek a lelki fejlődésükben. A kábí­tósokról van szó... „Kemé­nyebb drogot” (LSD-t, mari­huánát, morfiumot...) fo­gyasztókról nincs tudomá­sunk. Ezek a szerek egyéb­ként túlságosan is drágák. Salgótarjánban inkább a „gyógyszerezés” és a „szipó- zás” megy. Igaz, a ragasztós, lakkos, nejlonzacskós mód­szert lassan háttérbe szorít­ják a tabletták. — Miről ismerhetők fel ezek a fiatalok? — A pupilla mindkét eset­ben ijesztően nagyra tágul. Aki „gyógyszerezett”, utána kiszárad a szája, lassan be­szél, dülöngél, hallucinál, esetleg megkettőzve látja a környezetét. A „szipózók” szeme kivörösödik, arcuk el­sápad, s a leheletük vegy- szerszagú. — Mit tehetünk értük? — Az ideggondozóinté­zet megbízható és hathatós segítséget nyújt az odake­rült fiataloknak. A mi fel­adatunk inkább a megelő­zés. Annál is inkább, mivel a deviáns jelenségeket kivált tó okok (életkori sajátossá­gok, beilleszkedési problé­mák, környezeti hatások és nem utolsósorban az alko­holfogyasztás) egyre széle­sebb körben hatnak. Amikor az első jeleket észleljük, fel­hívjuk a szülők figyelmét a gyermeküket fenyegető ve­szélyre. Súlyosabb esetekben megindítjuk az eljárást, s ha szükséges, akár ki is emel­hetjük a gyermeket a rá ká­ros hatást gyakorló környe­zetből. Döntésünket később azután a gyámügyi hatóság helybenhagyja, vagy felülbí­rálja. Persze, az állami ne­velés sohasem pótolhatja a családot. — Mivel javítható a meg­előző tevékenység? — A különféle társadalmi szervek, a családokat láto­gató védőnők, az iskola veze­tőinek vagy a munkahely kollégáinak visszajelzései egy — ma még csak alka­lomszerűen működő — ál­landósult információs csa­tornát kell hogy alkossanak. A bűnmegelőzés ma már nem lehet egyedül csak a rendőrség feladata. (romhányi) Kulturális örökség Erdélyben Kulturális örökség Er­délyben címmel 1903—1911 között készült fotókból és textilekből nyílt kiállítás a Magyar Iparművészeti Főiskola Tölgyfa Galériájá­ban. A július 29-ig nyitva tartó kiállítást a főiskola kezelésében lévő, — a szá­zadfordulón élt neves mű­vészetkritikus Malonyay De­zső hagyatékából rendezték. r É lt százhét évet.. • 1880— 81-ben kezdték építe­ni a kicsiny, az akkori időkben és körülmények kö­zött azonban elfogadható la­kásokat nyújtó házacskákat, a Kucord keleti oldalában. A Salgótarjáni Vasfinomító Társulat telepépítési prog­ramjának ez volt a harmadik hulláma. A zagyvái úttól ' felfelé emelkedőén, két vo­nulatban felépült lakások tégláit maga a vállalat ter­meltette ki a Kucord egyik oldalhajlatában. Erről be­szélt az egyik ott dolgozott cigásycsa-lád kései leány­unokája a lakóknak: anyja vízhordó kislányként dolgo­zott ott­Amerika most végnapjait éli... Az ezen a néven ismert gyári lakótelep fölszámolá­sa annak reményében fo­lyik, hogy a következő öt­éves tervben korszerű házak épülnek a mostani szűk, kü­lön épületben lévő konyhács- kákkal bíró lakások helyén. Száz évvel ezelőtt a Felvi­dékről érkezett családok nagy része itt jutott lakás­hoz. Cifra nyomorúság cí­men 1938-ban megjelent Amerika végnapjai. könyvében a városunkról élethű képet rajzoló Szabó Zoltán erről a teleprészről nem tesz említést. Nem tudni miért: talán nem akarta a kedvező képet lerontani? Hi­szen itt a konyha külön épületben volt, vezetékes víz csak a húszas évek kö­zepén került fel ide, csak az épületek végében elhelyezett nyomókutakon, WC csak az udvar végében, favázas épü- letecskében volt. Mégis, még a negyvenes • években is szükségből elf ogadhatónak ta­láltatott, ez a hegyoldali fek­vése miatt a mind több ide­telepített nyugdíjasnak ne­hezen megközelíthető otthon. Nem kevés ideig kutattam, miként jutott Amerika név­hez a kis telep. Sok idős gyá­rival beszélgettem, korabeli újságokban keresgéltem — eredménytelenül. Múzeu­munk egyik kiadványában olvasható, hogy a gyár ele­mi iskolája első igazgató ta­nítójának professzora aján­lotta tanítványának, fogad­ja el az ide szóló meghívást, mert itt Amerika van. Ha valóban mondott ilyet a ki­váló nevelő, bizonnyal nem a telepre értette, hiszen ta­nítványa a szóban forgó há­zak felépülte előtt tíz évvel foglalta el állását. Inkább gondolhatott az ipar gyors fejlődésére, és az ezzel járó jobb lehetőségekre. Elfogadhatóbb magyará­zatot kaptam egyik, család­jával sok éven át itt lakott, ma már nyugdíjas gyári dolgozótól, aki elmesélte a szüleitől hallott történetet. Ennek jó megértéséhez pár szót kell mondanom a kez­dettől fogva gyakorolt, riínai bérelszámolási gyakorlatról. Egészen a felszabadulásig, a salgótarjáni acélgyárban a kereseteket nem naptári hó­napokra számolták el, ha­nem a hetek múlásától füg­gően képeztek négy-, ill- öt­hetes hónapokat. Így volt 24 munkanapos vagy harminc munkanapos hónap. Minden hónapban az első két hét alapján fizettek ún- előleget, amit a végső kifi­zetésnél levonásba hoztak, öthetes hónap esetén az elő­leg fizetését egy hosszabb, háromhetes periódus követ­te, amikor bizony a házi­asszonyoknak sokkal nehe­zebb volt a fizetésig kitarta­ni. A történetet időben a szá­zadforduló éveire kell ten­nem, amikor „kitántorgott Amerikába másfél millió em­berünk”. A kivándorlók nagy része felvidéki szlovák volt, akiknek sok rokona, ismerő­se dolgozott a gyárban, és lakott éppen a mi „Ameri- kánk”-ban. Itt lakott — is­mert olvasztár feleségeként — „Csaszmi” néni is. (Szlo­vákul Stiasny volt a Zó- lyombrézóról idekerült csa­lád neve.) Rokonaik, ismerő­seik között többen készültek kivándorolni, s őket is ka­pacitálták, tartsanak velük. De — ha esetleg a férj haj­landó is lett volna erre — Stiasny néni erősen ellen­állt. Hiába emlegették neki a nagy lehetőségeket. A férfi egy öthetes hónap fizetési napján hazatérve, átadta fizetési borítékját ud­varon trécselő asszonyának, aki boldogan vette kézbe a szokásosnál vastagabb „ko- pertát”, s azon nyomban fel is bontotta. Nagy örömére a sok apró között egy százko­ronás bankót is talált, büsz­kén lobogtatva kiállt a kü­szöbre és hangosan kiáltoz­ta szomszédai felé: — „Mineg nekünk meni Amerikába! ? Nekünk itt van jó, itt van nekünk Ame­rika !” Az esetet, a szellemes ki­szólást gyárszerte sűrűn em­legették, olyannyira, hogy hamarosan végérvényesen ráragadt az „Amerika” név erre a lakónegyedre. Hogy a névadásnak ezt a variációját elfogadjam, meg­erősített az egykori főmérnök rajztanár leányának közlése, aki elmondotta, hogy főis­kolás korában édesapjával erre sétálgatva, kérésére- megtudta, a századforduló­táján szólás volt a gyárban, hogy aki — főleg felvidéki­ek — itt lakáshoz jutottak,, úgy érezték, és ezt hangoz­tatták, miszerint nekik ez Amerika. Nyugdíjas gyári informátorom pedig erősen állította, a „Csaszni” néni­vel kapcsolatos történetet édesanyjától tudja, ő maga pedig ifjúkorában még sze­mélyesen is ismerte a név­adó nénit. .A a viszont Amerika vége Sn közeledik. Több épüle- ■ tét bontják az erre (csekély összeg ellenében) engedélyt kapott csalódok, s úgy tudják, 1990, végére itt 5—6 épületnek el kell tűnnie. Aztán majd jönnek a föld­gyaluk, markolók, dömperek és lassan kinő egy új lakó­negyed- „Amerika”, isten ve­led! Előbb-utóbb már csak korábbi, «vagy éppen most készülő fényképekről emlé­kezhetünk az acélgyár e jel­legzetes részére, a „hármas­fa” melletti ródlipályára, az itt lakó Judt bácsira, Stiasny nénire, Siraki Dezsőre és a többiekre.. • Vertich József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents