Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-08 / 162. szám
1988. JÚLIUS 8„ PÉNTEK NOGRAD 3 fi szakszeruezet álláspontja a bérreformról A JSZOT Illetékesének nyilatkozata Pénzügyi mentőöv % Élénk várakozás előzi meg a bérreform kimunkálását, bevezetését. A tervezett intézkedésekkel kapcsolatos, a szakszervezeti tagságot leginkább foglalkoztató kérdésekre Vörös Pétertől, a SZOT bérreform bizottságának titkárától kért választ Bajkó Erika, az MTI munkatársa. Magyarországon 1986. őszén, méginkább 1987. nyarán á „békeévekhez” viszonyítva — tragédia történt a méhészetekben. A már sokat emlegetett varroaatka óriási pusztítást okozott a méhál- lományban. Csupán emlékeztetőül: már 1987. nyarán azt tapasztalták a méhészek, hogy az atka ellen használatos Varrescens nevű füstölőcsík egyes tételei hasznavehetetlenek. Tavaly őszre sok méhcsalád elpusztult, vagy legyengülve vonult telelőbe. A Magyar Méhészek Egyesületének kérésére a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakhatósága a Varrescens füstölőcsikok gyártási helyén, Baktaló- rántházán hatósági vizsgálatot folytatott le. Előre várható volt ? A hatósági levél (véleményezés) szerint: „...mint az előre is várható volt, olyan gyártási és eljárási hibákat észlelt a bizottság, amelyekkel a gyógyszer bizonyos gyártási számainak hatástalansága összefüggésbe hozható”. A szakhatóság egy másik levelében azt is rögzítette. hogy a gyártó vállalat a technológiát megváltoztatta és ez feltételezhetően összefüggésben van a csíkok hatóanyagának nem kívánt bomlásával. A Hungaronektár kontra magyar méhészek ügyében az ez év márciusában megkérdezett Buchinger György, a Magyar Méhészek Egyesületének alelnöke így fogalmazott: „Egy biztos központi intézkedést várunk a kárfelmérésre, no és természetesen kártérítést.” Nos, azóta kiderült, hogy a Hungaronektár nemhogy a forró, de a már lassan „kihűlt kását” sem „eszi” meg. így aztán, úgy látszik, hogy az OTP próbál a károsult és kárvallott méhészek hóna alá nyúlni. Az OTP állásfoglalása és intézkedése az alábbiakban foglalható össze. 1987. januárjától a mezőgazdasági hitelek keretén belül lehetőség nyílt a Magyar Méhészek Egyesületének tagjai részére — amennyiben felvásárló szervvel méhcsaládonként évi átlagban 25 kilogramm méz eladására szerződést kötnek — hitel felvételére. Évi 12 százalék A hitel összege kisebb volumennél 200 ezer forintig terjedhet, a lejárat pedig a megkötött értékesítési szerződés függvényében kerül megállapításra (hosszabb nem lehet, mint a szerződésben vállalt mézleadási kötelezettség évei). Kamatozás: évi 12 százalék, a folyósítási jutalék — amit egyszeri tételként kell megfizetni — a kölcsönösszeg 1 százaléka. A hitelt méhcsaládok, ra- kodókaptárak, kannák, pergőtök vásárlására lehet fordítani. A kölcsönt igénybe vevő méhésznek a tagsági viszonyt a Magyar Méhészek Egyesületének országos központja adja meg. A rakodókaptárak, kannák, pergetők vásárlása kizárólag állami szervtől történhet. Lehetőség van a méztermelést és -leadást vállalkozói szinten is folytatni, ami nagyobb összegű hitel igény- bevételét teszi lehetővé, természetesen magasabb kamattal (1 éves lejártáig évi 14 százalék, azon túl évi 15 százalék, plusz folyósítási jutalék). A méheket ért varroaat- ka-fertőzés országos gondjait enyhítve, a méhállo- mány szaporodását elősegítve, az OTP a fenti lehetőségeket 1988. májusától az alábbiakkal egészítette ki. A Magyar Méhészek Egyesületének károsult tagjai részére — az egyesület igazolása alapján — méhcsaládok, méhrajok vásárlása esetén a maximum 5 éves lejáratra engdélyezett hitelnél a kölcsön törlesztését a felvételt követő egy év után lehet megkezdeni. A törlesztés megkezdéséig felszámított kamatokat azonban be kell fizetni. Azoknál az igénylőknél, ahol a fertőzés miatt az állomány elpusztult és azt igazolni tudja, részére újabb hitel nyújtható abban az esetben is, ha van fennálló méhészkölcsöne. Az igénybe vehető kölcsön ösz- szege azonban nem haladhatja meg együttesen a 200 ezer forintot. Természetesen ennél a hitelfelvételnél is meg kell lennie az alapköl- csönnél előírt igazolásoknak és feltételeknek. Nem igényeltek kölcsönt A konstrukció kezdete óta (1987. januárjától) megyei szinten az OTP 49 esetben folyósított méhészeteit ügyfelei részére, 4,6 millió forint összegben. A varroa- atka-fertőzésben kipusztult méhek pótlására felvehető kölcsönre igény még nem volt. Az „OTP-mentőöv” fogadtatásáról ismét a Magyar Méhészek Egyesületének alelnökét, Buchinger Györgyöt kérdeztük, aki így összegzett. — Segítségkérésünket követően az OTP gyorsan intézkedett. Köszönetét mondunk ezért. Viszont egyesületünk a hitelfelvételek módosítását kéri az OTP országos központjától, mert a több mint 20 felvásárló eltérő árakat fizet a mézért. Így aztán zsákutcába kerülhet előzetes. elkötelezettsége miatt a méhész, mivel a felvásárlási árak 20—40 százalékban eltérnek. Nyilvánvaló, hogy a méhész előre nem tudhatja: az elkövetkezendő években melyik felvásárló fog jobban fizetni. Beillő Mihály MTI: A szakszervezeti tagok közül sokan kifogásolják, hogy kevés információt kapnak a bérreform előkészületeiről, majdani bevezetésének körülményeiről, s arról, hogy tulajdonképpen mit is jelent a bérreform. Vörös Péter: A szakszervezetek bérreformmal kapcsolatos elképzeléseit a SZOT legutóbbi, június végi ülésén vitatta meg. Az ott tárgyalt javaslat elkészítését is vita előzte meg. Augusztusra minden bizalmihoz eljuttatunk egy Olyan kis füzetet, amelyben á szakszervezeti koncepció lényegét foglaljuk össze, s ennek részletes, illetve kivonatos közlésére felkérjük a szakszervezeti és vállalati újságokat is. Ezek alapján a tagság véleményt mondhat arról, hogy egyetért-e a vázolt tennivalókkal, s más megoldásokra is tehet javaslatot. Az alapszervezeti eszmecserék lényegét az ágazati szakszervezetek összesítik, s azokat a saját véleményükkel együtt eljuttatják a SZOT-hoz. Október elejére szeretnénk a SZOT testületéi elé vinni a tagsági vita tapasztalatait, s ezután alakítanánk ki e témában a szakszervezetek végleges álláspontját. MTI: Fokozza a feszültséget a dolgozók körében, hogy a bérreformmal kapcsolatban elhangzó különféle nyilatkozatok nem egyszer ellentmondanak egymásnak. Emiatt többen úgy vélik, hogy ebben a kérdésben ma még nagy a határozatlanság. V. P.: A gazdálkodáspolitikai folyamatok változásának hatására a gazdaság különböző szereplői — a dolgozók, a vállalatok, a különféle tárcák, az érdekvédelmi szervek, s a kormány is — egyre sokszínűbben látják ugyanazokat a kérdéseket, így a bérrel kapcsolatos elképzeléseket is. Ez természetes folyamat. A sokszínűség annak is következménye, hogy a demokrácia szélesedésével egyre több egymástól eltérő érdek kerül a felszínre. A bérreformmal kapcsolatos főbb célokban a szak- szervezetek álláspontja már kialakult. A szakszervezetek a bérreformtól olyan bérpolitika és bérrendszer működtetését várják, amely biztosítja a reálbérek tartós és érzékelhető, minden dolgozó rétegre kiterjedő növekedését, a társadalmilag igazságosabb kereseti arányok kialakítását, s amelyhez a korábbiaknál hatékonyabb eszközrendszer tartozik. A munkabéreknek jobban ki kell fejezniük a megélhetés költségeit, hiszen ma már azoknak a családfenntartással, a kulturálódással, művelődéssel, a lakáshoz jutással és -fenntartással kapcsolatos kiadásoknak a jó. része is a dolgozókat terheli, amelyeket korábban az állam magára vállalt. A szakszervezetek álláspontja szerint évente mindenki számára biztosítani kell egy olyan mértékű béremelést, amely követné az alapvető fogyasztási cikkek mindenkori áremelkedését. A megélhetés költségeit elsősorban az alapbérnek kell tartalmaznia, s az alapbérnek kell meghatározónak lennie a kereseti arányok alakulásában is. Másik nagyon fontos törekvésünk, hogy az azonos szakmákban, szakmacsoportokban dolgozók alapbére — függetlenül attól, hogy mely ágazatban tevékenykednek — közelítsen egymáshoz. Hiszen a munkaerőnek a szocializmusban is van ára, s mint ahogy más áruhoz sem jut olcsóbban vagy drágábban egy-egy ágazat, vállalat aszerint, hogy jól vagy rosz- szul gazdálkodik, a különbségek az alapbérekben ebben az esetben sem indokoltak, A vállalati gazdálkodás . eredményességének más kereseti elemekben kell megjelennie. E célok megvalósításához a szakszervezetek véleménye szerint a legmegfelelőbb eszköz a béralku, a munkáltatók és a munkavállalók, illetve azok érdekképviseleti szervei megállapodása az adott időszak követendő bérpolitikájában, a bérek növekedésének mértékében. A Málnaszüret Rimócon A varsányi Újkalász Termelő- szövetkezet földjein naponta mintegy kétszázan szedik a málnát, melyet a nagyréde! hűtőházba szállítanak. A 44 hektáros területen a szüret közel egy hónapig tart. A bogyós gyümölcsből a szövetkezet nyolcmillió forintos árbevételt tervez. Felvételeink a rimáéi határban készültek, ahol az idénymunkások napjában több mint harmincöt mázsa málnát szüretelnek le.- Rigó Tibor képriportja béregyeztetések három — vállalati, ágazati és népgazdasági — szinten valósulnának meg, alulról felfelé építkezve. S talán . a legfontosabb : a bérpolitikának a jövőben nyilvánosnak kell lennie. A béralku eszköz lehet ahhoz, hogy ezután ne a színfalak mögött dőljenek el olyan fontos bérpolitikai kérdések, amelyek a társadalom egészét, minden munkavállalót érintenek. MTI: A dolgozók közül sokan felvetik, hogy a korábbi célkitűzések közül sem valósult meg jónéhány. Többen most sem látnak garanciát arra, hogy a bérreform elképzelései a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben valóra válthatók. V. P.: A szakszervezetek véleménye szerint az egységes költséggazdálkodás — amikor a bér a vállalat számára ugyanolyan költség, mint bármely más ráfordítás — bevezetésével, legalábbis a gazdaság verseny- szférájában megteremthetők a lehetőségek a szabadabb bérgazdálkodáshoz. A munkabért ma a gazdasági szabályozórendszer kemény korlátok között tartja, hiába takarít meg más területeken a vállalat jelentős összeget, azt nem fordíthatja közvetlenül a bérek növelésére. Holott éppen a szabadabb bérgazdálkodás nyithatna utat a vállalaton belüli teljesítmények fokozásához, s ezáltal a népgazdasági hatékonyság javításához. Tisztában vagyunk azzal, hogy a bérreform teljes kibontakoztatásához időre van szükség. Az első, reformértékű lépéseket azonban már jövőre meg kell tenni. Így például a szakszervezetek véleménye szerint már jövőre meg kell szüntetni a jelenlegi elkülönült keresetszabályozást. Mivel azonban a kormány nehéz gazdasági helyzetünkben nem mondhat le teljesen a vásárlóerő szabályozásáról, jövőre még csak a legfelsőbb szinten, a kormány, a SZOT, a gazdasági kamara, és más érdek- védelmi szervek között történhet meg a béregyeztetés. Ennek tárgya a mi megítélésünk szerint a nominálbérek éves szintű, népgazdasági átlagban számított növekedése, s ezen belül a minden dolgozóra kiterjedő kötelező minimális béremelés szintje kell, hogy legyen. Azonnali, jelentős béremelkedést senki se várjon az első lépésektől. Ugyanakkor a szak- szervezetek szorgalmaznak bizonyos központi bérpolitikai intézkedéseket is különböző társadalmi rétegek számára. Az ezzel kapcsolatos megbeszélések során eddig itt szóba kerültek az oktatás, az egészségügy, a költségvetési intézmények és az ipar bizonyos területei. Garanciák természetesen a béregyeztetés mechanizmusának működtetéséhez is szükséges. Tisztázni kell, hogy a béralku során előre * meghatározott szabályok szerint kik, miről, mit dönthetnek. Ehhez megfelelő jogi háttéré van szükség. E kérdésben a szakszervezetek szerepének pontos meghatározása is szükséges. Egyebek között ezért is szorgalmazzuk a szakszervezeti törvény kidolgozását, amely rögzítené a szakszervezetek jogait, kötelességeit, felelősségét. MTI: Attól is tartanak a dolgozók, hogy a bérreform bevezetésének terhei rájuk hárulnak majd. Ügy vélik, fennáll a veszélye annak, hogy a szabadabb bérgazdálkodás lehetőségeit még a rosszabbul gazdálkodók is igyekeznek majd kihasználni, s a növekvő költségeiket a vásárlókkal fizettetik meg áremelések főapájában. V. P.: A béralku során a szakszervezeteknek is figyelemmel kell majd lenniük a bérek növekedésének további hatásaira. Jelenleg a termelési költségeknek átlagban csak 8—10 százalékát — természetesen vannak olyan ágazatok ahol ennél jóval nagyobb arányát — teszik ki a bérekre kifizetett összegek. Tehát a bérek kisebb mértékű növekedése önmagában nem okozhat jelentős inflációs nyomást. Természetesen fenáll a reális veszélye annak, hogy ha „elszaladnak” a bérek, ha a vállalatok a növekvő bérköltségeket nem tudják kigazdálkodni, akkor nőhet az infláció a gazdaságban. Ennek megakadályozása a dolgozóknak, s így az őket képviselő szakszervezeteknek is feladata.
