Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-05 / 159. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett. Második emelet Méretes szabó Az elnevezés találó. Sárkány Zsuzsa munkaköri előírás szerint a vásárlók méretéhez igazítja, szabja- varrja az Ipoly Áruház férfi- és női konfekcióosztályán vásárolt kosztümöket, férfiöltönyöket, farmernadrágokat, női szoknyákat, gyermekkabátkákat. .. Ilyen vevő minőségben találkoztam vele én is az áruház II. emeletén lévő kis műhelyében. A vasajtón azzal kopogtattam be, hogy igazítsa hozzám, a náluk vásárolt vászonnadrágot. Mosolyogva nézett fel a varrógépe mellől. — Ülj le — mutatott egy székre — mindjárt befejezem, ami a kezemben van, jönnek érte. Otthonosan helyet foglaltam, mert már régen ismerem Zsuzsát. Érdeklődéssel figyeltem munkahelyét, ahol napi 8 órát ül a varrógép mellett, vagy áll és vasalja a frissen felvarrott anyagot, a szabászasztalára is kíváncsian néztem, a mindig elegáns Zsuzsát, csak most láttam fnunka- köpenyben. Amíg várakoztam a munkájáról beszélgettünk, szakmájáról, ugyanis Zsuzsát, a manökenes alkatú és megjelenésű asszonyt azelőtt mint Balassagyarmat város egyik ígéretes amatőr színjátszóját ismertem és napjainkban is leginkább csak ünnepélyes öltözékben találkoztam vele, amint szép verseket mond egész lényén átérzett, emberi, asszonyi, lírai hitelességgel. — Miért lett belőled női szabó? — kérdezem nem kevés csodálkozással. — A jó szabónőt mindig megbecsülték, aránylag jól meg is fizették és az utóbbi szempont nekem diákkorom óta szükséges valami volt.... Azonkívül ebben a szakmában is tudom szolgálni a szépet... — Hogyan? — Hát, nem elég csak a szakmai ismeret, ügyesség, jó ízlés, színérzék is szükséges hozzá és sok-sok ötlet. .. — Kétségtelen szép, egyedi és divatos dolgokat produkálsz, ha a ruhatáradra gondolok vagy ha a közép- iskolás lányaidat nézem. — Hol tanultad ki ezt a szép szakmát? — Szakmunkásképző iskolában kitűnő mestereim voltak: Bartos Miklósné és Holecz Árpádné szakoktatók. — De a tanulást nem tekintheted befejezettnek, ha a divattal lépést akarsz tartani. Bár. itt, ebben a javító, igazító műhelyben nem végzel alkotó, teremtő munkát. — Azonosulni próbálok cégem reklámjával: „mindent a kedves vásárlóért”. neveti el magát. — Aztán arról próbál meggyőzni, hogy nem is olyan egyhangú munka ez. — Néha retusőrnek érzem magam, s különben is az emberek, főleg a nők szívesen vásárolnak nálunk, az áruházban, így mindig akad valami kisebb-nagyobb igazí- toni'való és mellette egy- egy grdekes ember is. akivel szívesen elbeszélgetek varrás közben. — Otthon szoktál varrni? — A családnak igen, nekem otthon sem kényszer a varrás, szeretek öltözködni, szeretem, ha a családom: a lányaim elegánsak. Ezzel a vallomással a varrógép is leütötte az utolsó öltést, „pontosan, szépen” ... ahogy Zsuzsa kedvenc költője is megfogalmazta. Elekes Éva Kinőtte magát a mezőgazdasági szakbolt Három éve működik Salgótarjánban a városból Ka- rancsalja irányába kivezető úton a mezőgazdasági szakbolt. A bolt legnagyobb forgalmát az év eddig eltelt időszakában végezte. A legkeresettebb cikkek között volt a vetőmag és a magán- gazdálkodást elősegítő kerti szerszámok, ami arra utal, hogy az áremelkedések hatását, aki teheti, saját termeléssel próbálja meg ellensúlyozni. Galgóczi Rudolfné boltvezető tapasztalatai szerint a nyáron, az eddigi nagy érdeklődés után csendesül a forgalom, majd szeptemberben, a virághagymák ültetésének időszakával újra fellendülés várható. A boltban inkább magánszemélyek vásárolnak, de bekopogtattak már az SKÜ képviselői is, fóliát vittek csomagoláshoz, illetve a megyei vízműtől vásároltak rózsatöveket külső díszítéshez. A kisgépek iránt is nagy a kereslet. Az amerikai gyártmányú, fűnyírásra és kerti kapálásra egyaránt alkalmas, univerzális, Brix motoros gépből a havi ötnél (ennyit kap a bolt) többet is el tudnának adni 24 200 forintos ára ellenére. A vasárnap kivételével mindennap nyitva tartó bolt a vezető meglátása szerint a mostani helyén eléggé kinőtte magát. A belvárosban, nagyobb alapterületen, jobb raktározási lehetőségekkel még többet forgalmazhatna, mindenki hasznára. Egészségmegőrzés, ruhavásár, továbbképzések Mozgalmiak nyári számvetése Elsősorban az egészségnevelésben és a cigánylakosság gondjainak enyhítésében végez eredményes munkát a mátraverebélyi Vöröske- reszt-alapszervezet. A helyi tanáccsal — az együttműködési megállapodásban foglaltak alapján — jó kapcsolatot tart fenn. A Vöröskereszt megyei végrehajtó bizottsága nemrégiben hasonló kedvező tapasztalatokról számolt be a Ganz- MÁVAG mátraterenyei gyáregységének mozgalmi munkájáról is. A testület a munkahelyi elsősegélynyújtók továbbképzésének folyamatos* ságát is ellenőrizteJól sikerült használtruha- • vásárt rendezett júniusban a Vöröskereszt megyei bizottsága a vasöntöde és tűzhelygyárban. Több mint kilencezer forint értékű ruhaneműt adtak el. Az akció lebonyolításában az üzemi aktivisták is részt vettek. A madarak és fák napja alkalmából Salgótarjánban megrendezett verseny sikeréhez elsősegélynyújtási és a turisztikával kapcsolatos egészségnevelési totóval járult hozzá. Rétságon tartalmas egészségmegőrzési feladattervet készített a helyi vezetőség, Szécsényben az alkohol és a kábítószer káros hatásáról, a szenvedélybetegség megelőzéséről készült módszertani anyag. A mártélyi úttörőtáborban befejezéséhez közeledik a fogyatékos gyermekek üdültetése, Pásztón területi csecsemőgondozási versenyt rendezett a városi vezetőség, melyen kilenc iskolai csapat vett részt. A salgótarjáni városi vezetőség megállapodást kötött a családi intézmény vezetőjével a százéves idős emberek felkutatásáról, köszöntéséről. Pásztón a mozgáskorlátozottak egyesülete — a megyei vezetőség anyagi támogatásával — az ágyhoz kötött egyesületi tagok rendszeres látogatását vállalta. Tüskék, bosszúságok — és dohogás Színhely a nagyon zsúfolt salgótarjáni 7A-as autóbusz, reggel 9 óra körül, a végállomás felé menet. A rendelőintézeti, megállóban jókora tömeg igyekszik bepréselődni a kocsiba, noha mögöttünk vagy 300 méterre már feltűnt a csuklós 6-os. Csinos, jól öltözött fiatalasszonyka, karján 4—5 éves forma kicsivel, mellette a nyolc év körüli nagyobb kislányával, furakodik a tömegben. Vannak még udvarias férfiak: egy szemüveges, jó hetvenes bácsi már akkor feláll ablak melletti ültéből, amikor a kismama még éppen csak fellép a peronra, és invitálja a helyére. A körülötte üldögélő jóval fiatalabbak, főleg nők, nem veszik észre az asszonykát, valami fontos dolog köti le a figyelmüket, mert merően néznek a járda felé. Az asz- szonyka kedves „köszön- jük”-kel fogadja a felkínált helyet, szépen leülteti kicsinyét, s „állj ide mellém, Szilviké” felhívással maga mellé vonja nagyobbik gyermekét, és boldogan sóhajt, mint aki révbe ért. — Asszonyom — szól csodálkozva, ám szelíd hangon az idős bácsi, — én önnek adtam át a helyemet. — Óh, hát nem mindegy, melyikünk ül? — válaszol a fiatalasszony és szépen elsimítja kicsinye ruhácskáját, és kedvesen hozzáteszi: — Meg is köszöntük! Mit mondjon az udvari- askodó öregúr? Leforrázva odébb nyomakodik a kocsi belseje felé, talán szégyelli is magát, amiért ennyire udvari atalan volt. A körülötte ülők, állók, egykedvűen merednek maguk elé, néznek a semmibe: nem az ő gondjuk, minek okvetet- lenkedik az apó? - • O O O Űjfent autóbusz de ezúttal az egyes, Zagyvarónáról a központ felé. Itt nincs zsúfoltság, alig négyen-öten állnak a kocsi belsejében és peronján, és megint egy ok- vetetlenkedő öregúr lesz a főszereplő. Egy ideig nyugodtan nézi a mamát, és mellette az ablaknál ülő tizenéves fiacskáját, aki élvezettel ropogtatja a szo- tyolát, és természetes mozdulatokkal szórja a padlóra a héját. Pár perc múlva, amikor tekintete találkozik az őt szemlélő öregével, felhagy a padlóra szórással, s a héjat most már az ülés és az oldalfal hasadéka közé préselgeti. A mama néha-néha rátekint a csemetéjére, elégedetten veszi tudomásul, milyen rendesen ül a gyerek. A végállomás előtt — feltehetően nyugalmát vesztve — az idős utas csendesen szól a fiúcskára: — Fiacskám, aztán a végállomáson majd kérjél egy seprűt, és seperd össze a megtermelt szemetet. Jó?... És horribile dictu: egy idősebb hölgy személyében még félhangosan helyeselge- tő társa is akad. A mama leszálláshoz készülődve ingerülten szól gyermekére: — Gyere! — és villámló szemekkel néz a két akadékos- kodóra. — Vén szamarak! Ha lehetne, szeme most bőven ontaná a halált. Miért? Mert helyette igyekeztek rendre szoktatni a jövő majdani formálóját. O O O Ezúttal csak a buszmegállóból... Egykedvűen üldögéltem az SBTC-klubbal szemközti megállóban, a 7A-ra várva, ahonnan éppen ekkor vonult el kiskocsijával a takarító személyzet, elhagyva a tisztára rendezett terepet. Jólesett a kulturált környezetben tölteni a várakozási időt, üldögélni a pár hónapja megrongált padok ízlésesen helyrehozott deszkáin. Mellettem egy fiatalasz- szony: (meglehetősen szépen öltözve, ujjain 4—5 gyűrűvel) szívta cigarettáját. Az ördög gonoszkodott velem: ugyan hová fogja dobni a csikket? Volt, ugyanis, 5—6 méternyire, két oldalon is szemétgyűjtő. Amikor feltűnt a Bárna feliratú távolsági busz, a hölgy felállt, kézbe vette kis csomagját, földre ejtette a félig szítt cigarettát, és — mily pedantéria! — jobb lábával gondosan eltaposta, simává dörgölte, majd a felszálláshoz előbbre lépett. Sajnos, nem bírtam megállni, megszólítottam: — Asszonyom, látja, milyen rendes, tiszta volt a váró, a járda, s maga máris beindította a szemetelést. Itt van két szemétgyűjtő is, miért nem oda dobta a csikkjét?” Megütközve nézett rám, úgy gondoltam, valami keményet fog mondani, de csalódtam. Fél lábbal már a kocsi lépcsőjén állott, amikor nyugodtan visszaszólt: — És miért izgatja ez magát? Valóban. Miért izgatom en magamat mások trehány- sága miatt? O O O Egy másik megállóban, a salgótarjáni Kemerovo-te- lepen, a lakásom közelében, az úgynevezett piros iskolánál várom a buszt, s már régóta irritál egy látvány. A megálló aszfaltozott járdájának folytatásaként, betonlapokból kiképzett járda, amely az iskola bejárata előtt vezet el, kis kanyarral, kis lejtővel folytatódik, és éppen e kritikus részen — enyhén szólva — elkeserítő állapotban van. E lejtős kanyarba a kopott, foghíjas építmény, a kiálló lapok meglehetősen akadályozzák a zavartalan, biztonságos közlekedést. Olyan a helyzet, aminél csak a szerencsés véletlen hozhatta, hogy a vidáman ugrándozó, futkározó gyerekek közül még senki nem szenvedett balesetet. Naponta több százan közlekednek itt, ezen a járdának mondott utcarészen, s eddig (idestova már egy éve) még nem gondolt senki arra, hogy rendbe kellene tétetni, vagy az illetékeseknek jelenteni... Ki az illetékes? Kié a buszmegálló? Ki visel gondot a területre? Nem kutatom. Nem ez a lényeg!... —rt— Közismert tény, hogy a Coca-Cola ízesítő anyagának összetétele a legszigorúbban őrzött gyártási titkok egyike;, Amióta a múlt században egy atlantai gyógyszerész, John Pemberton elsőnek állította össze az ízesítő szirupot a szénsavas üdítőhöz, s különösen azóta, amióta egy kollégája, Asa Candler világraszóló üzletté fejlesztette az ital gyártását, senkinek sem sikerült a titok pontos megfejtése. Közismert, hogy az ital nevét arról a növényről kapta, amelyből a kokain készül, s a növényt .felhasználta az ital gyártásához. A cég vezetése most a The New York Times kérdésére elismerte, hogy valóban használ cocanövényt az alapanyag elkészítéséhez, de közölte: az italban természetesen nincs kokain, csupán a coca levelének olyan kivonata, amely nem tartalmaz kábítószert. Atmeneti- otthon-tialózat volt állami gondozottaknak Átmeneti otthon-hálózatot épít ki a volt állami gondozottaknak, illetve a rossz anyagi körülmények között élő fiataloknak az Otthonteremtők Országos Egyesülete. A május végén alakult szervezet az állami gondozásból kikerültek, és a 30 év alatti hátrányos helyzetű fiatalok lakáshoz jutásának segítését vállalta fel- Olyan átmeneti otthonokat kíván létrehozni, amelyekben néhány évig alacsony bérleti díjért lakhatnak a rászorulók. A fiatalok — a takarékfeltételeket vállalva — össze- g.vűjthetik a lakásbefizetéshez szükséges összeg egy részét. A hiányzó pénzt az egyesület alaptőkéjéből pótolja. Az egyesület most arról tájékozódik, hogy megyénként hányán kérnének támogatást lakáshelyzetük megoldásához. Számba veszi az otthonok kialakítására alkalmas, használaton kívüli házakat, valamint a beépíthető telkeket is. A volt állami gondozottak felkutatása, szociális körülményeik vizsgálata megkezdődött a fővárosban, s az ország más vidékein is. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban elsősegély- nyújtó-tanfolyamot szerveztek, amelyen harmincán vettek részt. A dolgozók ismereteikről elméletben és gyakorlatban vizsgáztak a napokban. —RT— Miből van a Coca-Cola?
