Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-04 / 158. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... Akiről beszélnek ; ? r f :' r Rajt előtt a vezérkontbájnos Sárgállik az ősszel elve­tett árpa, a búzaszemeket még duzzasztja az eső. A Karancssági Egyesült Erő Termelőszövetkezet szere- lói, a majdani kombájno- sok sűrűn tekintgetnek az égre. Vajon esik-e még? Vajon meddig bírja a bú­za szára?" Hányszor kell majd a kalászemelőt a kombájnra felszerelni? Ha­sonló gondok járnak Berta Jenő lakatos-kombájnve- zető fejében is. — Bizony, nem mindegy, hogy milyen géppel indu­lunk. Itt meg különösen nem, ezen a dimbes-dom- bos vidéken. Azt tartjuk, hogy a gépet a műhelyben és nem a táblán kell javí­tani. .. Így nem esik ki a drága idő a tarlón sem! Mi nemcsak szerelők, laka­tosok, hegesztők vagyunk, hanem kombájnosok is... Igaza van Barta Jenőnek. Ezt a termelőszövetkezet el­nöke is megerősíti, amikor a kombájnosokról esik szó. Az elnök így fogalmazott: — Jenő eddig még min­dig a „legek” között végez­te munkáját. Hiszem, hogy ez idén is így lesz... — Sík vidékről került a diimbes-dombos Nógrád- ba... — Még 1973-ban jött létre a zaránki és a karancssági termelőszövetkezet között az együttműködés, ök jöt­tek hozzánk, mi viszonoz­tuk a munkát. En úgy, hogy itt is maradtam vég­leg! Párttag lettem, a kom- bájnosi vizsgám is meg­volt, de szeretem a mű­helymunkát is. Olyan uni­verzális munkaerőnek tar­tanak, s végül is a szívem is idékötött. Szóval szerel­mes lettem a feleségembe, aki állattenyésztő-iskolát végzett. Kaptunk szolgálati lakást, megjött a két gye­rek. Fénycsóvát húz a hegesz­tőpálca a szerelőcsarnokban. Cikáznak a fények, zeng az épület a kalapácsolástól, ugratják egymást a mun­katársak, a jó barátok. Akiknek a legfontosabb: a május közepén megkezdett javítómunkával időben vé­gezni, de úgy, hogy a kom­bájn megállás nélkül vág­hassa a rendet. — Nálunk az a legény, aki minél előbb, minél jobb minőségben végzi el a sze­relőmunkát, a legjobb eredményt éri el az aratás­nál. Ma már a termelőszö­vetkezetben sincs erőltetett versenymozgalom. Értéke­lik a napi teljesítményt, prémiumot kapunk a szem­veszteség-csökkentésért. csakúgy, mint a lemázsált termésért, vagy a tarló „magasságáért”. Ezt meg­érti az ember, ennek szel­lemében végzi munkáját... Idén nagyon szép a bú­zánk, jó termést is ígér. Most a gépeken és rajtunk kombájnosökon a sor! Re­mélem. hogy nem lesz kü­lönösebb gond. Magam is arra törekszem, hogy me­gint a „legek” között le­gyek aratáskor... Berta Jenőt elszólítják. Addig magam is csodálom az E—516-os kombájnt, amely gazdájával együtt indulásra készen áll. Ami­kor visszatér, szinte sze­mével babonázza a gépet, végigsimítja olajos tenye­rével. s azt mondja: — Tudja van egy ötéves fiam. Mostanában mindig azt kérdezi tőlem, arról fag­gatja anyját is, mikor me­het már kombájnozni? Péter-Pál napja után be­indulnak a gépek. Július 7- én, harmincnegyedik szüle­tése napján bizony már a hegyoldalakon zúg az a kombájn is, melyet Berta Jenő vezet, mint barazdíro- zó, vagyis első gépes. Somogyvári László ÉM _________J____kt________________.____ K atona József nem­zeti drámájának fő­hőse, Bánk bán viseli ugyanazt a nevet, mint egy kis Nógrád megyei falucs­ka. Hogy az egykor valósá­gosan is élt személyiségnek volt-e valami köze ehhez a településhez, nem tudni. Az ellenben cáfolhatatlan tény, hogy ez a jólcsengő hely­ségnév ma már számos ér­deklődőt vonz a Cserhát vi­dékére. Húsz esztendeje nőtt meg az ázsiója Bánknak. Körül­belül akkor, amikor az ot­tani tó — ma már horgász­paradicsom! — fölötti domb­oldalt parcellázni kezdték. Bánk szép, pihenésre, kikapcsolódásra, a hét vége kellemes eltöltésére alkal­mas hely! Egyrészt a pata­kokkal át- meg átszabdalt falu kínál romantikát — a folklór iránt érdeklődők szá­mára pedig egy kis néprajzi érdekességet, hiszen házait zömmel szlovák betelepül­tek utódai lakják —, más­részt meg a tengerszemhez hasonló tó. Aki Rétság után letér a 2-es számú főútvonalról, alig 3,5 kilométer megtétele után csodálkozhat rá e ter­mészeti kincsünkre. Keres­ni nem sokat kell, mert a falu főutcája éppen hozzája szalad, s a vendég máris láthatja, mit tudott alkotni, az okosan gondolkodó em­ber. A Bánki-tó ugyanis mes­terséges képződmény. Ügy keletkezett, hogy hajdan el. zárták a Lókos-patak útját, s a víz a völgykatlanban meg­rekedt. A tó 300 méternyi átmérőjű, mélysége % déli parton 5, másutt általában 3 méter. Amilyen szép, mondhat­ni, olyan szerencsés is ez a tó. Időközben ugyanis ki­derült, hogy nemcsak a Ló­kos-patak táplálja, hanem a medrében fenékforrások is fakadtak, s így a vízellátá­sával máig sincs gond. Mindemelett „szórakozta­tó” is, hiszen iszapos fe­nekében metángáz kelet­kezik, s ha azt a kemény telek idején a meglékelt jég felett meggyújtják, ez a tünemény pompás látnivaló. A jég persze csak ritkán borítja a tavat. Annál töb­bet üldögélnek partján a horgászok. Már egy 1911- ben kiadott, Magyaror­szág vármegyéit bemutató könyvsorozat is azt írta, hogy „.. .a Bánki-tóból éven­te három métermázsa ha­lat halásznak ki, és értéke­sítenek a közeli környé­ken...”, de ez a mennyiség azóta megsokszorozódott. Je­lenleg a 9,2 hektáros álló­víz valóságos halbánya, hi­szen a horgászok nem csak kifogják, de rendszeresen és módszeresen újratelepítik is a halakat. Míg másutt általában az a módi, hogy a pecások ha­ragban vannak a fürdőzni- vágyókkal, Bánkon megvan a külön helyük a horgászok­nak, és a strandolóknak is. Ez utóbbiak már csak azért is csapatostul jönnek, mert Nógrádnak kevés a termé­szetes állóvize, valamint azért, mert a napsütéses nyári napokon a Bánki-tó hőmérséklete akár 25 Celsi- us-fokra is felmelegszik. Ez pedig még a legkisebb gye­rekeknek is kellemes. Nógrádnak ez az ékessé­ge immár a néptáncosok, -dalosok találkozóhelye is. Éppen ott, a tóra ráépített színpadon szokták megren­dezni a bánki napok ren­dezvényeit, amelyek közép­pontjában mindig a hagyo­mányőrző folklórműsor áll. Lévén a falu lakossága szlo­vák eredetű, erre az éven­kénti találkozóra több szlo­vák együttes jön el hatá­rainkon innenről és túlról. Bánk tehát mindenkép­pen megér egy alkalmi ki­térőt, sőt akár több napig tartó víkendezést is... A. L. Eszperantótábor gyermekeknek A Magyar Eszperantó Szövetség Nógrád Megyei Bizottsága július 4—16. kö­zött immáron harmadik al­kalommal rendezi meg esz­perantó olvasó- és alkotótá­borát, a salgótarjáni napkö­zis és úttönő-váltótábor la­kói részére. A gyermekek játékos for­mák segítségével ismerked­hetnek meg a nemzetközi nyelv alapjaival. A nyelvi laboratóriumi és olvasó­tábori foglalkozásokon, a hazai és külföldi líra gyer­mekekről szóló legszebb ver­seit dolgozzák fel. Míg az alkotó foglalkozásokon töb­bek között a linómetszés, nyomtatás, bábkészítés, fa­ragás, rajzolás, festés tit­kaival ismerkednek, pihe­nésképpen pedig kirándul­nak, sportolnak a gyerekek. A tábor folytatja az esz- perantista helytörténeti ku­tatásokat is városunkban. Női sorsok Egy amerikai kutató- csoport a világ különböző térségeiben élő "nők hely­zetéről átfogó tanulmányt jelentetett meg. Már a mű címe is sokatmondó: „Sze­gények, állapotosak, jog­fosztottak”. A tanulmány készítői a világ száz országának leg­jellemzőbb statisztikai ada­tait értékelték a következő öt szempont szerint: a nők egészségi állapota, a há­zasságkötés és gyerekválla­lás körülményei, az okta­tásban való részvétel, fog­lalkoztatottság, társadalmi egyenlőség. A világon sehol nem él­veznek a nők egyenlő jogo­kat a férfiakkal, így egyet­len ország sem érdemelte ki a „kiváló” minősítést. A legjobbak kategóriájába Svédország, Finnország és Egyesült Államok utón az NDK, Norvégia, Kanada és Dánia kapott helyet. A vi­lág legszegényebb térsé­geiben az asszonyok a lét­minimum határán élnek. Politikai és jogi szempont­ból teljesen jogfosztottak. A legutolsó helyen álló Bangladest e szomorú rang­sorban Mali, Afganisztán, Észak-Jemen és Pakisztán előzi meg egy-egy ponttal. Világviszonylatban a nők az élelmiszerek mintegy fe­lét termei k meg, földdel azonban szinte sehol nem rendelkeznek. Ök adják a fizetett munkaerő egyhar- madát, de a legorosszabbul fizetett ágazatokban alkal­mazzák őket. A munkaválla­ló nők a munka végeztével otthon újabb műszakokat teljesítenek a háztartásban, és a gyereknevelésben —, ime egy-egy gondolat a ta­nulmány ismerős következ­tetéseiből. Az egyes kategóriákban elért pontok összesítése után felállított rangsorban Ma­gyarország a tizenharmadik helyet kapta. /-------------------------------------------------------------------------------------V n r"p várható a nt M eseményei Hétfőn Balassagyarmaton ülést tart a városi tanács. A természetvédelmi területek helyzetének vizsgálata mellett megvitatja a művelődésügyi, egészségügyi, szociális és munkaügyi tevékenységet a Balassagyar­mati Fémipari \ állalatnál. Kedden nemzetközi pop-rock tábor nyílik Salgó­tarjánban. Ugyancsak a megyeszékhelyen koordináci­ós értekezletet tartanak, ahol az időszerű mezőgazda- sági munkák, mirdenekelőt a gabonabetakarítás ösz- szehangolásáról esik szó. Szerdán megnv’tja kapuit Salgótarjánban az ifjú­ságpolitikai nyári egyetem. A megnyitó előadásit Csa­lád és társadalom címmel Pozsgay Imre tartja. Ülé­sezik Salgótarjánba!, a Nógrád Megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság, napirendjén a találmányok és újítá­sok hasznosítása szerepel. Csütörtökön dr. Czeizel Endre genetikus lesz a ven­dége a salgótarjáni nyári egyetemnek, ahol az opti­mális családtervezésről tart előadást. Szombaton NSZK-beli vendégszereplésre indul a Vigano, salgótarjáni gyermektáncegyüttes. V________________________________________________________ Műszaki tanácsadás A Nógrád Megyei Közlekedési Felügyelet salgótarjáni műszaki állomásán szombaton ingyenes műszaki .ellenőr­zést, illetve tanácsadást tartottak az autósoknak. A mű­szaki vizsgában foglaltak mellett járulékos szolgáltatást is végeztek, például fényszóró-beállítást. Erre a szolgáltatás­ra évente egy alkalommal kerül sor, s legalább száz az ér­deklődők száma. Az autótulajdonosokat, akiknek a gép­járműve nem felelt meg a követelményeknek, hibajegyzék­kel látták el. (Fotó: Rigó) Vízen, levegőn, élelmiszeren Strázsán a KÖJÁL A Nógrád Megyei Köz­egészségügyi-Járványügyi Ál­lomás éves vizsgálati prog­ram alapján dolgozik, amit természetesen az élet köve­telményei diktálta aktualitá­sok is bővítenék. Az intéz­mény első féléves munkájá­ról beszélgettünk dr. Döm- södi Péter igazgatóval. — Vizsgálataiknak volt-e valamilyen koncentrált irá­nya? — Az első fél évben a le­vegő minőségét vizsgáltuk kiemelten. Megállapítottuk, hogy csökkent az ólomszeny- nyezés, viszont az égéster­mékek aránya növekedett Mintavételezést emberi vér­rel is folytattunk. — Mi a magyarázata az előbbi észrevételeknek, s mit mutattak a vérminták? — A levegő ólomszennye­zettségének csökkenése az üzemek technológiai módo­sításaiban, illetve abban ke­resendő, hogy a közlekedés­ben használt benzin ólom- tartalma csökkent. Heti 20 vérmintát vettünk az embe­rektől- A vérben fellelhető ólomtartalom attól függ, hogy hol él az ember. — Nem a munkahelye ha­tározza meg? — Elsősorban a lakókör­nyezete a meghatározó. Ha rangsorolni kellene, akkor a falun dolgozó falusi, és a városban, gyárban dolgozó városi ember képviseli a két szélső pontot. Az utóbbiak vérében a legmagasabb az ólomtartalom. — Az elmúlt évekhez ké­pest van összehasonlítási alapunk? — A vérminta-vizsgálato­kat csak tavaly kezdtük, a levegő szennyezettségét azon­ban már 1976-tól vizsgáljuk. — Voltak-e problémák az ivóvízzel, illetve az élelmi­szerrel? — Az ivóvízzel nem volt különösebb problémánk. Me­gyénk minden községében, városában található vízmű­egységben jó minőségű a víz­— Csak talán túl klóros... — Ezt sajnos, már termé­szetesnek kell tekintenünk, bár a víz szagát a folyóvíz­ből származó szerves anya­gok is befolyásolják. — Létezik-e más fertötle- nítési eljárás is? — Vannak eljárások nem klóros fertőtlenítésre, de ezek többszörösen drágábbak. — Térjünk rá az élelmi­szerekre! Mi a friss tapaszta­lat? — A friss tapasztalat az, hogy egy nem épp friss ta­pasztalat továbbra is jellem­ző környezetünkre. Neveze­tesen az, hogy nem csökken a gombamérgezettek száma. Egy évben körülbelül százan vannak. Jelenleg harminc­nál tartunk..- az élelmisze­reknél maradva, szólni kell a szalmonelláról, ami külön vizsgálati eljárást képez munkánkban. Amennyiben az élelmiszeripari feldolgozás során lazaság történik, meg­sértik a technológiai előírá­sokat, már kész a baj... — Hogyan védekezhetünk ellene? — A közétkeztetésben szál- monellás eredetű betegség ed­dig nem volt, de egyéneknél emelkedett a fertőzések szá­ma. Mi az, amit tehetünk? A védekezés kulcsszava: tisztaság! Minden táplálékot alaposan meg kell mosni, il­letve kisütni. Az élelmisze­rekkel kapcsolatos alapvető higiéniai előírásokat nem­csak a kereskedelemben, ha­nem otthon is be kell tarta­ni. A húst például csomagol­juk be, és mindenképp külö­nítsük el más élelmiszerek­től a hűtőszekrényben. — Ha KÖJÁL, akkor bír­ságok is-.. — Nézze, a tisztaságot nem azért kell megőrizni és be­tartani, mert jön a KÖJÁL. A tisztaság mindannyiunk ér­deke. No, de ha ezt nem tart­ják be, veszélyeztetik má­sok egészségét is, akkor jön a jogos bírságolás. — Eddig mennyit szabtak ki? — Körülbelül 80 ezer fo­rint értékben bírságoltunk, lényegében az élelmiszeripar­ban. Ezek 5—600 forintos bírságok. — ösztönzi-e ez az érin­tetteket a hiányosságok meg­változtatására? — Igen, de nagyon jól tud­ják azt is, hogy akár be is zárathatjuk az egységüket, ha nem változtatnak. — Tehát változtatnak?-.. — Egy-két héten belül minden rendbejön... Benkő Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents