Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-04 / 158. szám
1988. JÚLIUS 4„ HÉTFŐ NOGRAD 3 Öngól Avagy: Kezdeti hadmozdulatok a máinaháborúban „Amikor kimentem a földre, még hetven volt, mire visszaértem, már hetvenöt forint lett ta málna ára.. Időpont: 1988. június 28-a. délután 2 óra. Helyszín: a Nézsai Május ,1. Mgtsz málna átvevőhelye, a falu határában. — Jól számolt? kérdezi az egyik termelő, aki a tszrtől bérli a málnást és nála értékesíti a termést. Ritkaságszámba menő esemény tanúi vagyunk: a pénzt kapó ne'mihogy kevesell!, hanem sokallja a bankókat. — Jól számoltam — üti be a biztonság kedvéért a számokat a gépbe ismét az átvevő. — Negyven kiló gurulós extramálna, kilója 75 forintért... — Amikor elindultam a földre, még csak hetven volt — derül fel a bérlő arca. — Ha ezt tudom, még nagyobb kedvvel szedtem volna! — Valahogy így megy ez itt mostanában — jegyzi meg mellettem Tóth József, a tsz-elnökhelyettese. — Isi Inét dúl a málnaháború. — Kik és miért csatároz- nak? — A környéken jelenleg öten versengünk a málnáért : a gödi tsz, a helyi áf ész, az albertirsai hűtőház, a Skála és mi. A vevők megszerzéséért tart a kíméletlen árharc. Nem ritkán hallani ilyqn mondatokat: kinek viszi a málnát? Adja el nekem, öt forinttal többet fizetek érte. — Önök azért helyzeti előnyben vannak... — Igaz, némileg előnyben vagyunk, de nekünk meg kell töltenünk hűtőházunkat. Minimum ötven vagonnyit kell lefagyasztanunk, de hetven vagon még jobb lenne. Saját földünkről csak e mennyiség fele jön be, a többit a háztájiból kell megszereznünk. A községben tavaly 78— 80 forintért is vásároltak málnát a szezon végén. Most inég csak az idény elején tartunk, s máris 75 forint az ár. Mi lesz még ebből ?!... A nézsai osztási táblánál derekára kötözött műanyagvödörbe szedi az érett málKucsera Jánosné elégedett a terméssel. naszemeket Kucsera Jánosné. — Hat sort béreltünk a fiammal az idén — mondja. — Most, hogy az idő kedvez, 2—3 mázsa málnát is leszedünk egy sorról. Kocsiba ülünk, majd a tsz hűtőházánál széliünk ki. Kiesd a forgalom, nem találkozunk egyetlen járművel sem, a hűtőház is kísértetiesen elhagyatottnak tűnik. — Az elkövetkező két hétben számítunk a málna tömeges érésére — közli Csáti András hűtőipari fő- ágazatvezető. —• Most kihalt a telep, hiszen a tegnap beérkezett málnát éjszaka lefagyasztottuk, ma délelőtt pedig dobozokban a tárolókba helyeztük el. Az elmúlt egy hét alatt, másfél vagon málnát méyhűtöttünk. — Nagy üzlet a málna? — Annak indult, amikor elhatároztuk a hűtőház megépítését. Mindent végigszámoltunk, de arra nem gondolhattunk, hogy ilyen csatározás alakul ki körülötte. Ez a gyümölcs rendkívül jól konvertálható a nyugati piacon. Egy kilogramm körülbelül egy dollárt ér. Az- átal, hogy hetven forint fölött vásároljuk, egyérteműen ráfizetünk a málnára. Mégis vállalnunk kell! — Miért kell egy veszteséges tevékenységet folytatni ? — Mert a fennálló adóságunk egy részét tőkés- valutában muszáj törleszte. nünk. Ehhez pedig exportálnunk kell, bármilyen áron is. Egyes felvásárlóknak viszont meg sem koty- tyan a kilónkénti 20—30 forintos veszteség, hiszen az értékesítésből származó valutából szabadon vásárolhatnak elektronikus- és piperecikkeket, amelyek itthoni eladásával, a veszteséget bőven meghaladó nyereség- íe tehetnek szert. Ezért folytathatják az esztelen árfelhajtást. Tavaly ígéretet kaptunk, hogy nem ismétlődik meg R málnaháború, de az ígéret csak ígéret maradt. .. — A népgazdaságnak tulajdonképpen mindegy, hogy ki hozza a valutát — vetem közbe. — Ebben a folyamatban, amibe mi akár tönkre is mehetünk, hiíszen tavaly már 10 millió forint veszteséget kellett „lenyelnünk”, a másik kárvallott egyér telműen a népgazdaság Óriási valutabevételtől esik el, hiszen a mi mélyhűtött extra gurulós málnánk egy kilogrammját 3,8 nyugatnémet márkáért tudnánk eladni, ehelyett azonban a termés nagy része lémálnaként, 1,6 márkáért kerül ki az országból. Számomra elképzelhetetlen, hogy mitől a fejetlenség, az átgondolatlanság, a szabalyozatlansag. IY11 g g felvásárlók itthon egymásra licitálnak, addig külpiacokon kükereskedőlnk egymás alá kínálva letörik az árakat. — Még így is megéri rie- kik — fordulok a főágazat- vezetőhöz. — Tavaly talán még elment, hiszen nagyon jó piaca volt a málnának. De idén. . . Híreink szerint megjelent a nyugat-európai málnapiacon Chile, az Egyesült Államok, Lengyelország, Jugoszlávia. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy a túlkínálat miatt alacsony árakon értékesül majd a málnánk. — Akkor végülis ki jár majd jól? — Egyrészt a nyugati vásárló, másrészt a termelő lesz a nyertes, aki a legmagasabb árat ígérő felvásárlónak adja el a portékáját, öt nem érdekli, hogy a népgazdaság tetemes valutabevételtől esik el, s a mi téeszünk egyszerűen elvérezhet a málnacsatában. Igen, ez az a bizonyos öngól... (Június 29-én kaptuk a hírt, hogy Romhányban már 85 forintot adtak a gurulós extramálnáért. Sokak szerint az ár akár 100 forintig is felkúszihat.) Mészáros Zsolt A szupermodern hűtöházban mínusz 20 fokon tárolják a málnát. (Képek: Bencze Péter) Kevesebb energiával — nagyobb értéket! A kilencvenes evek kérdőjelei Az egy évtizede — némi késéssel — meghirdetett hazai energiagazdálkodási program az olajat helyettesítő beruházásokra., az energiapazarlás megszüntetésére és az energiával való ésszerűbb gazdálkodásra mozgósított. Napjainkra azonban az ezekben rejlő lehetőségek nagy részét már kimerítettük, ugyanakkor csökkentek az energetikai beruházásokra fordítható összegek. Ilyen körülmények között hogyan teremthető elő a gazdaság további fejlődéséhez szükséges energia? Egyebek között erről beszélgettünk Wiegand Győzővel, az Állami Energiafelügyelet igazgatójával. — A hatvanas évek előrejelzései alapján arra lehetett számítani, hogy az energiafelhasználás húsz évenként megkétszereződik. Energiapolitikánk ma milyen növekedési ütemmel számol? — A legutóbbi évtizedben energiafelhasználásunk növekedési üteme lelassult. A lakossági és a kommunális fogyasztás 5 százalékkal nőtt. A termelőágazatok ma ugyanannyi energiát használnak fel, mint 1978-ban, noha időközben szerényen bár, de növekedett a nemzeti jövedelem (11,3 százalékkal) és az ipar termelési értéke is (17,8 százalékkal). Azzal számolunk, hogy 2010-ig a nemzeti jövedelem évente 2,5—3 százalékkal, az energiafelhasználás azonban évente csak 0,8—1 százalékkal növekedik (ezen belül azonban villamos energiából évente 2,5—3 százalékkal, fogyasztunk majd többet)- Ebből következik: ahhoz, hogy legyen elegendő energiánk, az ipar, a mezőgazdaság fejlődéséhez, erőteljesen csökkentenünk kell a gazdaság energiaigényességét. — Ez régi törekvésünk, ám mind ez ideig csak szerény eredményt sikerült felmutatnunk. Milyen eszközökkel érhető el a kitűzött cél? — Mindenek előtt a termelés szerkezetét kell megváltoztatnunk, mégpedig úgy, hogy a kevésbé energia- igényes ágazatok gyorsabban, az energiafaló ágazatok pedig lassabban fejlődjenek. Ugyanakkor fokoznunk kell a termelés értéknövelő képességét, azaz ugyanannyi anyagból és ugyanannyi energiával értékesebb termékeket kell létrehoznunk, mint ma. A legnagyobb eredményt ettől remélhetjükHa nem sikerül az energiával jobban gazdálkodnunk, ha nem leszünk képesek a szerkezetváltásra, s ha nem tudjuk a termelés értéknövelő képességét fokozni, az energetika a népgazdaság fejlődésének a korlátjává válhat. Ahhoz, hogy 1985 és 2010 között évente 1 százalékkal több energia álljon rendelkezésünkre, mintegy 900 milliárd forintot kell az energiaipar — szénhidrogénipar, a villamosenergia-ipar és a szénbányászat — fejlesztésére fordítanunk. Ez az ipari beruházásokra fordítható összegnek mintegy a 40 százaléka! — Az utóbbi években — miközben a termelőágazatok energiafelhasználása állandósult — a lakosság fogyasztása erőteljesen nőtt. Menynyire tartós ez az irányzat? — A növekedés valóban látványos, s ez annak ellenére van így, hogy a reáljövedelem az utóbbi években csökkent. Ennek több oka van. Az egyik — és talán a legfontosabb — az, hogy ma nagyobbrészt családi házak épülnek, s ezek fűtési energiaszükséglete — egy lakásra számítva — kétszer-há- romszor akkora, mint a lakótelepi — házgyári lakásoké. Az életmódunkban bekövetkezett változás főként a villamosenergia-fogyasztást növelte meg. A legutóbbi tizenöt évben például a villanybojlerek száma 170 ezerről 1,2 millióra nőtt. Hazánkban ma egy-egy háztartás évente átlagosan 2000 kilowattóra villamos energiát használ fel. Ez — ha a fejlett iparú országokhoz mérjük magunkat — nem nagy érték, ezért arra kell felkészülnünk, hogy a háztartási villamosenergia-fogyasztás tovább növekszik. — Vilamosenergia-fogyasz- tásunk tehát évente csak 2,5—3 százalékkal növekedhet• De vajon milyen forrás nyújt ehhez fedezetet? — Villamo.senergia-ellá- tásunk ma biztonságosabb, mint eddig bármikor, a rendszer kapacitása 1995-ig, 630 megawattal bővül. Ennek ellenére — a tervezett növekedési ütemmel számolva — az 1992-től 1995-ig terjedő időszakban — az újabb paksi atomerőművi egységek üzembe helyezéséig — 500—1000 megawatt teljesítményre nincs fedezetünk. Ez a hiány újabb alaperőmű építésével nem oldható fel: az építkezéshez már kevés az időnk, s erre egyébként pénzünk sincsen. A helyzeten csak úgy lehetünk úrrá, ha mérsékeljük a fogyasztást, illetőleg ha építünk néhány, jó hatásfokú, és a terhelésváltozáshoz is rugalmasan alkalmazkodni- tudó gőzturbinás egységet. Az ipart, a lakosságot és az intézményeket kettős — a csúcsidőszakban magasabb — tarifával ösztönözhetnénk arra, hogy takarékoskodjanak az energiával. Ha ezt nem sikerül megvalósítanunk, 1992. és 1995. között a csúcsidőszakban korlátoznunk kell az ipar villamosenergia-fogyasztását. — Mi a helyzet a földgázzal? — Az új jamburgi gázvezeték 1989-ben 0,5, 1993- tól pedig évente 2 milliárd köbméter gázt szállít. Ez lehetővé teszi, hogy gázfogyasztásunk 1995-ig a szükségleteknek megfelelően növekedjen. Az ezt követő néhány évben sem lesz gondunk a gázzal: beindul a paksi atomerőmű két új, egysége, f ezért egy ideig a villamos energia termeléséhez kevesebb gázra lesz szükségünk. Azt, hogy a kilencvenes évek után mi lesz, ma még nem tudjuk pontosan. A második jamburgi gázvezeték építésében való részvételünket lemondtuk, mivel a költségvetés erre a célra nem tudott kellő ösz- szeget előteremteni. 2000-től — jelenlegi ismereteink szerint — a hazad gázmezők hozama is számottevően csökkenni fog, Fel kell rá készülni, hogy a gáz egy részét (de a kőolajét is) alighanem dollárért kell majd beszereznünk. Dél-koreai termékbemutató KGYV itt és ott Az utóbbi időszakban a környezetvédelmi beruh á" zásokkal foglalkoznak job- bára a Kohászati Gyárépí* tő Vállalat salgótarjáni tervezőirodájában. Jelenleg a Rába Vagon- és Gépgyár Vörös Csillag traktorgyár részlege ívkemencéjének füstgázelszívó és poriévá* lasztó rendszerén dolgoznak. Hasonló technikai ele* mek kivitelezése van folyamatban az Ózdi Kohászati Üzemek üstkemencéjénél.. A KGYV fenti munkái mellett befejezés előtt áll a Pásztói Szerszám- és Készülékgyár technológiai rekonstrukciója. A gyár öntödéjét 1969—1971-ben a KGYV tervezte. A Dél-Koreai Kereskedelemfejlesztési Társaság (KOTRA) és a Magyar Gazdasági Kamara közös szervezésében június 28. és július 2. között a budapesti Hilton Szállóban termékbemutatót rendeztek a délkoreai vállalatok. Húsz cég — közöttük világszerte ismert kereskedőházak, például a SAMSUNG, a Lucky—Goldstan, a Hyundai, a Daewoo — mutatta be kínálatát. főként elektronikai, számítástechnikai és textil- ruházati cikkeket. A bemutató alkalmából Byung Hyun Shinnek, a Dél-Koreai Bankszövetség elnökének vezetésével delegáció látogatott hazánkba. A küldöttséget fogadták a Magyar Gazdasági Kamara vezetői. Beck Tamás elnök és Lőrincze Péter főtitkár. A megbeszélésen áttekintették a KOTRA és a kamara eddigi közös rendezvényeinek eredményeit, s megállapodtak a további teendőkben. A magyar exportkínálat jobb megismertetése érdekében decemberben . Szöulban kiállítást rendeznek magyar termék- ismertetőkből és katalógusokból. A delegáció tárgyalásokat folytatott a Magyar Hitel Bankban, a Skála—Coop- ban, a Magyar Külkereskedelmi Bankban, valamint a Híradástechnikai Szövetkezetben. A dél-koreai szakemberek szimpózium keretében tájékoztatták magyar partnereiket országúik gazdasági helyzetéről, beruházási politikájáról, egyúttal megismerkedtek a magyar gazdasági élettel és bankrendszerünk reformjával.