Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
epoRT V EÉ5 : jf OrUn 1 wrUn 1 ..1 ””!»!!! j ---W ■ V/ fl 1v*_ Hová tűnnek a kiscsapatok? Gyakori utazgatásaim során, a gépkocsiból, autóbuszból Kishartyánban mindig megpillantom a labdarúgópályát, Látványa egyre szomorúbb. Labdázó, futkározó kissrácok helyett libák, és más házi szárnyasok vették birtokukba a területet. A két kapu üresen árválkodik. Pontosabban árválkodott. Az egyiket bontani kezdték. Eltűnt a keresztléc és az egyik oldalsó kapufa. A maradék „fagerenda” önmagában szomorkodik Olyan benyomást kelt, mint egy e’száradt, lombját, ágait és termését vesztett fa. Kishartyánban így áldozik le legnépszerűbb sportágunk. A példa persze nem egyedi. Másutt nem bontják le a játék nélkülözhetetlen kellékeit. A pályák látványa viszont megmutatja használják-e sportcélokra az adott település létesítményét. Van község, ahol a térdig érő fű, valamikor ott felejtett kifakult szögletzászlók jelzik: bizony régen pattogott itt labda. Egy szó, mint száz: csendben, sz:nte észrevétlenül I szűnnek meg kistelepüléseink capatai. Az indokok változók, de mindenütt találunk magyarázatot. Nincs pénz a sportkör működtetésére. Nincs a faluban olyan sportszerető közösség, mely kézbe venné a labdarúgás szervezését, irányítását. Nine., tizenegy épkézláb ember, no és ifjúsági korú játékos. További példálódzás helyett íme egy korántsem mai, két évvel ezelőtti adat. Ekkor folytattak széles körű vizsgálatot megyénk labdarúgásának helyzetéről. 1983-as kimutatásokhoz képest jelentőben csökkent a csapatok száma. 127 helyett 1985 végén 108 felnőtt-, 104 ifjúsági helyett 86, 57 serdülő- helyett 48 csapatot regisztrálhattak a vizsgálat készítői. Az osztályba sorolás szerinti kimutatás is kedvezőtlenül alakult. Elsősorban az alacsonyabb szintű, körzeti bajnokságokban szereplő együttesek száma apadt le. Természetszerű, hogy a fentiekkel egyenes arányban csökkent a sportolók száma, miként a játékvezetőké és az edzőké is. Csupán az érdekesség kedvéért lapoztam fel a NÓGRÁD két — találomra kiválasztott — évfolyamának lapjait. 1970-ben gyakorta adott híradást lapunk a Karancsalja, Mizserfa, Karancsberény, Nóg- rádszakál, Hollókő, Magyargéc, Karancsság és Mát- raszele együtteseinek mérkőzéseiről. Ebben az időszakban Nógrádmegyerben két csapat is működött! Ma pedig? Hiába keressük az említett települések nevét a tudósításokban, nem találjuk. Csillaguk leáldozott, eltűntek a porondról. . . 1979-es lapszámainkban Galgaguta, Terény. Endre- falva, Nógrádsáp, Legend, Bárna, Mátramindszent lab- darúgócsapatainak eredményei még olvashatók. Manapság nem. Nyomtalanul eltűntek. . . S, a felsorolás korántsem teljes! A helyzet kissé fájdalmas és aggasztó. Nemcsak, hogy megszűnnek kistelepüléseink csapatai, a körzeti bajnokságok is fogyatkoznak. Szécsény és Bátony- terenye körzetében nincs pontvadászat, de a Pásztó, Salgótarján, Rétság és Balassagyarmat környéki versengésben sem haladja meg a tízet az induló együttesek száma. Ez pedig — aligha kell bizonygatni — el szomorító. A labdarúgás — még a legkisebb településeken is — népszórakoztató játék, tízek, százak, ezrek, hét végi programjának már-már nélkülözhetetlen része. Ugyanakkor legalább ennyi ember rendszeres mozgását, sportolását biztosítja. Kiscsapataink megszűnésével százak és százak távolodnak el a pályáktól, a rendszeres testedzés — ebben a formában biztosított — lehetőségétől. Bár a csapatok megszűnésében a nullára redukálódás veszélye nem áll fenn, az évek óta tartó folyamat nem sok jót ígér. Még szerencse, hogy a labdarúgás megszűnésétől nem kell tartanunk. Ez viszont kiscsapataink eltűnését nem magyarázza. . Vaskor István SOROKBAN Ausztriában a nemzetközi spörtlövőverseny első napján két magyar sportoló vere- kedte be magát az első három közé. Záhonyi Attila és Gönczi Anna különösen a döntőben lőtt kiválóan, előbbi második, utóbbi harmadik lett. ☆ Bulgáriában megkezdődött a nemzetközi ifjúsági vízilabdatorna. A nyitónapon a magyar 16 évesek válogatottja Olaszországgal mérkőzött, s 9—4 (2—0, 3—0, 2—3, 2—1) arányban vereséget szenvedett. ☆ Belfortban a sakk Világ Kupa-viadal 13. fordulójában Ribli Zoltán sötéttel újabb döntetlent ért el — 28 lépés megtétele után egyezett meg a pontosztozkodásban a jugoszláv Lju- bomir Ljubojeviccsel. Ribli- nek ez volt a 12. remije, az angol Speelman ellen viszont nyert, vagyis továbbra is őrzi veretlenségét. További • - eredmények: Speelman (angol)—Karpov (szovjet) döntetlen, Szpassz- kij (francia)—Timman (holland) döntetlen, Hjartarson (izlandi)—Hübner (nyugat* német) döntetlen, Andersson (svéd)—Nogueiras (kubai) döntetlen, Beljavszkij (szovjet)—Juszupov (szovjet) 1—0, Elveszt (szovjet)—Szokolov (szovjet) döntetlen, Short (angol)—Kaszparov (szovjet) 0—1. Az állás: Kaszparov 10,5, Karpov 8,5, Elveszt 8, Hübner, Szokolov, Szpasszkij 7,5—7,5, Ribli 7, Short, Speelman 6—6, Andersson, Beljavszkij, Nogueiras 5,5—5,5, Hjartarson, Ljubojevics, Juszupov 5—5, Timman 4 pont. ☆ A magyar triatlon-sport- egyesület szombaton Sopronban rendez újabb versenyt az Expressz Kupáért. A mind népszerűbb sportág hét végi rendezvényén 100 indulóra számítanak, Az Expressz utazási iroda szponzorálja a Nyergesújfalu—Dorog versenyt is, és a két viadal férfi- és női összetett győztesének vándorserleget adnak. Hat szakosztály a Szécsényi SE-ben Álmodozás nélkül, reális tervekkel Hat szakosztályával nem tartozik megyénk legnagyobb egyesületei közé a Szécsényi SE. A hétezer lélekszámú kisváros klubja szerény pénzügyi keretek között, de megfelelő anyagi háttérrel működik. A helyi vállalatok, üzemek, a termelőszövetkezet és a tanács a sportcélokra fordítható pénzbeli és egyéb támogatásokkal teremti meg a szakosztályok életének, a sportolók versenyeztetésének feltételeit. Géczy Ferenc három esztendeje látja el az ügyvezető elnöki teendőket. Amikor leülünk, hogy az egyesület mindennapjairól, terveikről beszélgessünk, kiteríti kártyáit. Nem titkolja gondjaikat, ugyanakkor büszkén sorolja eredményeiket is. Hogy valamilyen rendezőelv jellemezze diskurzusunkat, a szakosztályok szerinti értékelést választjuk vezérfonalnak. ☆ Hosszú éveken keresztül az atlétikai, a labdarúgó-, a sakk- és a súlyemelő-szakosztály működött a klubnál. Géczy irányítása alatt élesztették fel Csipkerózsika- álmából az asztaliteniszt, majd nemrégiben egy divatsportág, a karate szakosztályát is megalakították. Az atléták utánpótlás-korosztályú versenyzőinek nevelése évtizedeken át zökkenő- mentesen folyt. A megtorpanást, a mélypontot 1987 első fele jelentette. Edzők mentek el, csupán a szakosztályvezető maradt a fiataloknál. Sürgősen kellett lépni, s a szécsényiek nem tétlenkedtek. Tolnai Nándor személyében egy fiatal, szakmailag felkészült edző került a szakosztály élére, akinek munkáját jelenleg egy testnevelő tanár segíti. Tervük, hogy a rendelkezésre álló anyagi feltételek mellett három, szakember foglalkozzon az atlétákkal. Az ügyvezető elnök idei eredményeikkel illusztrálja a szakosztályban folyó színvonalas munkát. A megyei elvárások az 1988-as idényben öt ezüst", valamint tizenhárom bronzjelvényes szint teljesítését határozták meg. Az esztendő első felében kilenc ezüstöt és tizenegy bronzot szereztek. Ez önmagáért beszél és az eredmények további javítására még bőven van idő! ☆ Talán véletlen, hogy Géczy Ferenc másodikként említi a sorban a labdarúgókat. A városban ugyanis a focisták szereplése az állandó beszédtéma. A sportszeretők, a szurkolók nagy része itt is a foci eredményei alapján ítél! A nemrégiben befejeződött megyei I. osztályú bajnokságban csapatunk csupán minimális különbséggel szorul le a dobogóról és negyedik lett. Hogy megmaradnak-e az állóvízben, s elevickélnek ebben az osztályban évekig? Géczy úgy fogalmaz, hogy az NB III-as szereplés feltételei biztosítottak, most már a csapaton a sor. hogy a következő évi bajnokságban kivívja ezt a jogot. A szakosztályi munkától kicsit elkanyarodva labdarúgó-baráti körükről váltunk szót. Igaz csupán ötve- nen vannak, de évi tagdíjuk, a személyenkénti ötszáz forint jelentős segítség a futballisták premizálásában. ☆ Három kisebb szakosztályuk. a karate, az asztali- tenisz és sakk. A közvélemény keveset tud ezekről, noha a sakkozók például megnyerték az 1988., évi megyei bajnokságot, jogot szerezve az NB II-es osztályo* zón való részvételre. Mi történne esetleges továbbjutásuk esetén? A dolog egyértelmű: biztosítottak az előrelépés anyagi feltételei, a többi az együttesen múlik. Az asztalitenisz viszonylag szűk rétegnek nyújt állandó sportolási lehetőséget, a karate ellenben egyre népszerűbb. A mintegy jó esztendőn keresztül önellátóén működő csoport néhány hónapja került az egyesülethez. A közel ötven ifjú karatéké így — biztos hátteret érezve maga mögött — rendszeresen tréningezhet. Nem kell tartaniuk attól, hogy tornateremről tornateremre járva előbb-utóbo megunják és elküldik őket... ☆ A szakosztályi értékelés végére a súlyemelők maradnak. Azok, akik vannak, de még sincsenek! Mert tény, hogy a szécsényi „erős emberek gyülekezete” papíron létezik, a valóságban nem. Ennek oka: az edzéseiket hosszú ideig szolgáló helyiség alkalmatlan lett a gyakorlásra. a településen viszont nem sikerült másik termet szerezni. Így kényszerpihenőt tart a szakosztály, várva, hogy mielőbb elkészüljön a kondicionálóterem... Igen, a Kossuth-ligeti labdarúgópályák mellett építik széles körű társadalmi összefogással a termet. Jó ütemben haladnak a munkálatok. A terem átadásával nem csak a súlyemelők helyproblémája oldódik meg, hanem ez többi szakosztályuk téli alapozásában is segítséget nyújt. A bővítés terve is elkészült: futófolyosó csatlakozik majd az épülethez, mely szintén többirányú hasznosítást kínál. ☆ A Szécsényi SE — a körülményekhez, a helyi feltételekhez viszonyítva — szervezetten működik. Az ügyvezető elnök úgy mondja, hogy p nehezedő gazdasági körülmények között eredményeik szinten tartása az elsődleges feladatuk, de — mint a labdarúgás és sakk célkitűzésénél megfogalmazott gondolatok mutatják — ösztönzik az apró lépegetést előre. Ezeket az elképzeléseket pedig a város párt- és állami vezetői is üdvözlik és támogatják. A sportolók tehetnek érte valamit — a pályákon... — sk —
