Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

epoRT V EÉ5 : jf OrUn 1 wrUn 1 ..1 ””!»!!! j ---W ■ V/ fl 1­v*_ Hová tűnnek a kiscsapatok? Gyakori utazgatásaim során, a gépkocsiból, autó­buszból Kishartyánban mindig megpillantom a lab­darúgópályát, Látványa egyre szomorúbb. Labdázó, futkározó kissrácok helyett libák, és más házi szár­nyasok vették birtokukba a területet. A két kapu üresen árválkodik. Pontosabban árválkodott. Az egyiket bontani kezd­ték. Eltűnt a keresztléc és az egyik oldalsó kapufa. A maradék „fagerenda” önmagában szomorkodik Olyan benyomást kelt, mint egy e’száradt, lombját, ágait és termését vesztett fa. Kishartyánban így áldozik le legnépszerűbb sport­águnk. A példa persze nem egyedi. Másutt nem bont­ják le a játék nélkülözhetetlen kellékeit. A pályák látványa viszont megmutatja használják-e sportcé­lokra az adott település létesítményét. Van község, ahol a térdig érő fű, valamikor ott felejtett kifakult szögletzászlók jelzik: bizony régen pattogott itt labda. Egy szó, mint száz: csendben, sz:nte észrevétlenül I szűnnek meg kistelepüléseink capatai. Az indokok változók, de mindenütt találunk magyarázatot. Nincs pénz a sportkör működtetésére. Nincs a faluban olyan sportszerető közösség, mely kézbe venné a labdarúgás szervezését, irányítását. Nine., tizenegy épkézláb em­ber, no és ifjúsági korú játékos. További példálódzás helyett íme egy korántsem mai, két évvel ezelőtti adat. Ekkor folytattak széles körű vizsgálatot megyénk labdarúgásának helyzetéről. 1983-as kimutatásokhoz képest jelentőben csökkent a csapatok száma. 127 helyett 1985 végén 108 felnőtt-, 104 ifjúsági helyett 86, 57 serdülő- helyett 48 csapatot regisztrálhattak a vizsgálat készítői. Az osztályba sorolás szerinti kimutatás is kedvezőtlenül alakult. Elsősorban az alacsonyabb szintű, körzeti bajnoksá­gokban szereplő együttesek száma apadt le. Természetszerű, hogy a fentiekkel egyenes arányban csökkent a sportolók száma, miként a játékvezetőké és az edzőké is. Csupán az érdekesség kedvéért la­poztam fel a NÓGRÁD két — találomra kiválasztott — évfolyamának lapjait. 1970-ben gyakorta adott híradást lapunk a Karancsalja, Mizserfa, Karancsberény, Nóg- rádszakál, Hollókő, Magyargéc, Karancsság és Mát- raszele együtteseinek mérkőzéseiről. Ebben az idő­szakban Nógrádmegyerben két csapat is működött! Ma pedig? Hiába keressük az említett települések nevét a tudósításokban, nem találjuk. Csillaguk leál­dozott, eltűntek a porondról. . . 1979-es lapszámainkban Galgaguta, Terény. Endre- falva, Nógrádsáp, Legend, Bárna, Mátramindszent lab- darúgócsapatainak eredményei még olvashatók. Ma­napság nem. Nyomtalanul eltűntek. . . S, a felsorolás korántsem teljes! A helyzet kissé fájdalmas és aggasztó. Nemcsak, hogy megszűnnek kistelepüléseink csapatai, a kör­zeti bajnokságok is fogyatkoznak. Szécsény és Bátony- terenye körzetében nincs pontvadászat, de a Pásztó, Salgótarján, Rétság és Balassagyarmat környéki ver­sengésben sem haladja meg a tízet az induló együtte­sek száma. Ez pedig — aligha kell bizonygatni — el szomorító. A labdarúgás — még a legkisebb településeken is — népszórakoztató játék, tízek, százak, ezrek, hét végi programjának már-már nélkülözhetetlen része. Ugyanakkor legalább ennyi ember rendszeres moz­gását, sportolását biztosítja. Kiscsapataink megszűné­sével százak és százak távolodnak el a pályáktól, a rendszeres testedzés — ebben a formában biztosított — lehetőségétől. Bár a csapatok megszűnésében a nullára reduká­lódás veszélye nem áll fenn, az évek óta tartó folya­mat nem sok jót ígér. Még szerencse, hogy a labda­rúgás megszűnésétől nem kell tartanunk. Ez viszont kiscsapataink eltűnését nem magyarázza. . Vaskor István SOROKBAN Ausztriában a nemzetközi spörtlövőverseny első napján két magyar sportoló vere- kedte be magát az első há­rom közé. Záhonyi Attila és Gönczi Anna különösen a döntőben lőtt kiválóan, előb­bi második, utóbbi harma­dik lett. ☆ Bulgáriában megkezdődött a nemzetközi ifjúsági vízi­labdatorna. A nyitónapon a magyar 16 évesek váloga­tottja Olaszországgal mér­kőzött, s 9—4 (2—0, 3—0, 2—3, 2—1) arányban veresé­get szenvedett. ☆ Belfortban a sakk Világ Kupa-viadal 13. fordulójá­ban Ribli Zoltán sötéttel újabb döntetlent ért el — 28 lépés megtétele után egyezett meg a pontosztoz­kodásban a jugoszláv Lju- bomir Ljubojeviccsel. Ribli- nek ez volt a 12. remije, az angol Speelman ellen viszont nyert, vagyis továbbra is őrzi veretlenségét. További • - eredmények: Speelman (angol)—Karpov (szovjet) döntetlen, Szpassz- kij (francia)—Timman (hol­land) döntetlen, Hjartarson (izlandi)—Hübner (nyugat* német) döntetlen, Andersson (svéd)—Nogueiras (kubai) döntetlen, Beljavszkij (szov­jet)—Juszupov (szovjet) 1—0, Elveszt (szovjet)—Szokolov (szovjet) döntetlen, Short (angol)—Kaszparov (szovjet) 0—1. Az állás: Kaszparov 10,5, Karpov 8,5, Elveszt 8, Hüb­ner, Szokolov, Szpasszkij 7,5—7,5, Ribli 7, Short, Speel­man 6—6, Andersson, Bel­javszkij, Nogueiras 5,5—5,5, Hjartarson, Ljubojevics, Ju­szupov 5—5, Timman 4 pont. ☆ A magyar triatlon-sport- egyesület szombaton Sopron­ban rendez újabb versenyt az Expressz Kupáért. A mind népszerűbb sportág hét végi rendezvényén 100 indulóra számítanak, Az Expressz uta­zási iroda szponzorálja a Nyergesújfalu—Dorog ver­senyt is, és a két viadal férfi- és női összetett győz­tesének vándorserleget ad­nak. Hat szakosztály a Szécsényi SE-ben Álmodozás nélkül, reális tervekkel Hat szakosztályával nem tartozik megyénk legnagyobb egyesületei közé a Szécsé­nyi SE. A hétezer lélekszá­mú kisváros klubja szerény pénzügyi keretek között, de megfelelő anyagi háttérrel működik. A helyi vállalatok, üzemek, a termelőszövetke­zet és a tanács a sportcé­lokra fordítható pénzbeli és egyéb támogatásokkal te­remti meg a szakosztályok életének, a sportolók verse­nyeztetésének feltételeit. Géczy Ferenc három esz­tendeje látja el az ügyveze­tő elnöki teendőket. Ami­kor leülünk, hogy az egye­sület mindennapjairól, ter­veikről beszélgessünk, kite­ríti kártyáit. Nem titkolja gondjaikat, ugyanakkor büsz­kén sorolja eredményeiket is. Hogy valamilyen rende­zőelv jellemezze diskurzu­sunkat, a szakosztályok sze­rinti értékelést választjuk vezérfonalnak. ☆ Hosszú éveken keresztül az atlétikai, a labdarúgó-, a sakk- és a súlyemelő-szakosz­tály működött a klubnál. Géczy irányítása alatt élesz­tették fel Csipkerózsika- álmából az asztaliteniszt, majd nemrégiben egy divat­sportág, a karate szakosztá­lyát is megalakították. Az atléták utánpótlás-kor­osztályú versenyzőinek neve­lése évtizedeken át zökkenő- mentesen folyt. A megtor­panást, a mélypontot 1987 első fele jelentette. Edzők mentek el, csupán a szakosz­tályvezető maradt a fiatalok­nál. Sürgősen kellett lépni, s a szécsényiek nem tétlen­kedtek. Tolnai Nándor sze­mélyében egy fiatal, szak­mailag felkészült edző ke­rült a szakosztály élére, aki­nek munkáját jelenleg egy testnevelő tanár segíti. Ter­vük, hogy a rendelkezésre álló anyagi feltételek mellett három, szakember foglalkoz­zon az atlétákkal. Az ügyvezető elnök idei eredményeikkel illusztrálja a szakosztályban folyó szín­vonalas munkát. A megyei elvárások az 1988-as idény­ben öt ezüst", valamint ti­zenhárom bronzjelvényes szint teljesítését határozták meg. Az esztendő első felé­ben kilenc ezüstöt és tizen­egy bronzot szereztek. Ez ön­magáért beszél és az ered­mények további javítására még bőven van idő! ☆ Talán véletlen, hogy Géczy Ferenc másodikként említi a sorban a labdarúgókat. A városban ugyanis a focisták szereplése az állandó beszéd­téma. A sportszeretők, a szurkolók nagy része itt is a foci eredményei alapján ítél! A nemrégiben befeje­ződött megyei I. osztályú bajnokságban csapatunk csu­pán minimális különbséggel szorul le a dobogóról és ne­gyedik lett. Hogy megmaradnak-e az állóvízben, s elevickélnek ebben az osztályban évekig? Géczy úgy fogalmaz, hogy az NB III-as szereplés fel­tételei biztosítottak, most már a csapaton a sor. hogy a következő évi bajnokság­ban kivívja ezt a jogot. A szakosztályi munkától kicsit elkanyarodva labda­rúgó-baráti körükről vál­tunk szót. Igaz csupán ötve- nen vannak, de évi tagdí­juk, a személyenkénti öt­száz forint jelentős segítség a futballisták premizálásá­ban. ☆ Három kisebb szakosztá­lyuk. a karate, az asztali- tenisz és sakk. A közvéle­mény keveset tud ezekről, noha a sakkozók például megnyerték az 1988., évi me­gyei bajnokságot, jogot sze­rezve az NB II-es osztályo* zón való részvételre. Mi tör­ténne esetleges továbbjutá­suk esetén? A dolog egyér­telmű: biztosítottak az elő­relépés anyagi feltételei, a többi az együttesen múlik. Az asztalitenisz viszony­lag szűk rétegnek nyújt ál­landó sportolási lehetőséget, a karate ellenben egyre nép­szerűbb. A mintegy jó esz­tendőn keresztül önellátóén működő csoport néhány hó­napja került az egyesület­hez. A közel ötven ifjú ka­ratéké így — biztos hátteret érezve maga mögött — rend­szeresen tréningezhet. Nem kell tartaniuk attól, hogy tornateremről tornateremre járva előbb-utóbo megunják és elküldik őket... ☆ A szakosztályi értékelés végére a súlyemelők marad­nak. Azok, akik vannak, de még sincsenek! Mert tény, hogy a szécsényi „erős em­berek gyülekezete” papíron létezik, a valóságban nem. Ennek oka: az edzéseiket hosszú ideig szolgáló helyi­ség alkalmatlan lett a gya­korlásra. a településen vi­szont nem sikerült másik termet szerezni. Így kény­szerpihenőt tart a szakosz­tály, várva, hogy mielőbb elkészüljön a kondicionáló­terem... Igen, a Kossuth-ligeti lab­darúgópályák mellett épí­tik széles körű társadalmi összefogással a termet. Jó ütemben haladnak a mun­kálatok. A terem átadásával nem csak a súlyemelők hely­problémája oldódik meg, ha­nem ez többi szakosztályuk téli alapozásában is segítsé­get nyújt. A bővítés terve is elkészült: futófolyosó csatlakozik majd az épület­hez, mely szintén többirá­nyú hasznosítást kínál. ☆ A Szécsényi SE — a körül­ményekhez, a helyi feltéte­lekhez viszonyítva — szer­vezetten működik. Az ügy­vezető elnök úgy mondja, hogy p nehezedő gazdasági körülmények között eredmé­nyeik szinten tartása az el­sődleges feladatuk, de — mint a labdarúgás és sakk célkitűzésénél megfogalma­zott gondolatok mutatják — ösztönzik az apró lépegetést előre. Ezeket az elképzelé­seket pedig a város párt- és állami vezetői is üdvözlik és támogatják. A sportolók tehetnek érte valamit — a pályákon... — sk —

Next

/
Thumbnails
Contents