Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-22 / 174. szám

2 NOGRAD 1988. JÚLIUS 22.. PÉNTEK Grósz Károly Kaliforniában (Folytatás az 1. oldalról.) légkörben, Keleten és Nyu­gaton egyaránt, amelyben a * szövetségeken belül együtt kellett lépni, pusztán azért, bogy erősítsük az egység lát­szatát. Ahhoz, hogy önálló arculatunkat, önálló prog­ramunkat meg tudjuk való­sítani, átalakuló nemzetkö­zi légkörre van szükség. — Olyan évezred végén vagyunk, amelyben új rit­mus fogalmazódik meg. Míg az elmúlt évtizedekben, év­századokban a folytonossá­gon volt a hangsúly, ma a megújuláson. — Ügy gondoljuk, hogy kötelességünk élni a törté­nelem adta lehetőségekkel. Van egy magyar mondás: aki mer, az nyer. Én sze­retném ezt a gondolatot ki­bővíteni: nyerni merni kell. Gi'ósz Károly több kérdést kapott. Az egyik azokra az amerikai sajtóban napvilágot látott híresztelésekre vo­natkozott, hogy a Szovjet­unió esetleg hamarosan egyoldalúan kivonja Ma­gyarországon állomásozó csa­patait. — Egyoldalú kivonásról nem lehet és nincs szó. Van viszont egy érlelődő gondo­lat: mind a Szovjetunióban, mind ismereteink szerint az Egyesült Államokban is tá­mogatják a hagyományos fegyveres erők csökkentésé­nek tervét. Amennyiben a csökkentés megtörténik, an­nak első lépése, állomása lesz a csapatok csökkentése azokban az országokban, amelyek az úgynevezett üt­köző zónákban fekszenek. Ez érinti a nemzeti hadserege­ket is, és különösen érinti azokat a csapatokat, amelyek idegen területen, tehát nem saját országukban állomá­soznak. A Szovjetunió kül­ügyminisztere javasolta, hogy 1995-ig minden kül­földön állomásozó csapatot minden ország vigyen haza. Mi magyarok reménykedünk, hogy ezt a határidőt idő előtt teljesítik — mondta válaszá­ban a miniszterelnök. Sacramentóban, Kalifornia állam fővárosában kezdte meg az Egyesült Államok nyugati partvidékén végbe­menő körútját Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Mi­nisztertanács elnöke. Grósz Károly és kísérete csütörtö­kön reggel repülőgéppel uta­zott Chicagóból Kaliforniá­ba. Az állam fővárosában a magyar kormányfő találko­zott George Deukmejian kor­mányzóval. A szívélyes han­gulatú beszélgetés során képet adott Magyarország gazdasági terveiről és egye­bek között rámutatott: ke­ressük az együttműködés le­hetőségét minden olyan part­nerrel, aki kész erre a meg­felelő feltételek mellett. Ka­liforniában számos olyan amerikai nagyvállalat van, amely már szerzett tapaszta­latokat magyar partnerek­kel, és fejleszteni kívánja az együttes munkát. Deukmeji­an kormányzó örömét fejez­te ki, hogy a magyar minisz­terelnök az államba látogat’ A beszélgetés során megem­lítette: Kalifornia fejlődésé­ben jelentős volt a Magyar- országról bevándorlók szere­pe. Hangsúlyozta, hogy az állam kormányzata bátorít­ja a helyi vállalatok külgaz­dasági kapcsolatainak fej­lesztését. A magyar küldöttség tag­jai találkoztak az állam több más képviselőjével is. A rövid sacramentói meg­álló után a küldöttség repü­lőgépe a San Francisco-i öböl partján Oakland váro­sában szállt le. Itt a világ egyik legjelentősebb ipari konglomerátumának, a Bech­tel cégnek a vezetői várták a magyar kormányfőt és kí­séretének tagjait. A vállalat vezetői sétahajózásra hívták meg vendégeiket, úgy, hogy az úticél a Csendes-óceán partvidékének világhírű, szép­séges központja, San Fran­cisco volt. Közben a hajón megbeszélé eket folytattak a gazdasági együttműködés bő­vítésének lehetőségeiről. A különhajó közép-európai időszámítás szerint éjfél után kötött ki San Francis­cóban és hajnalban a San Francisco-i International Host Committe adott foga­dást Grósz Károly tiszteleté­re, majd a magyar kormány­fő részt vett a World Affairs Council és a Commanwealth Club vacsoráján. A két szer­vezet egyaránt a nemzet­közi kapcsolatok és a keres­kedelmi együttműködés fej­lesztésének fontos testületé, az Egyesült Államok nyugati partvidékén. Amerikai ellenőrök Csehszlovákiában Megérkezett Prágába csü­törtökön az az amerikai szak­értőkből álló csoport, amely a közepes és rövidebb ható- távolságú rakétákról kötött szovjet—amerikai szerződés keretében helyszíni ellenőr­zést végez majd egy volt csehszlovákiai rakétatámasz­ponton. Az amerikai szakértők egyébként még csütörtökön tovább utaztak Prágából Hranice na Moravera, hogy a támaszponton — ahol je­lenleg a csehszlovák néphad­sereg egyik alakulata állo­másozik — megkezdjék az ellenőrzést. A megállapodá­sok értelmében erre egy nap áll rendelkezésükre, de ezt szükség esetén néhány órá­val meg lehet hosszabbítani. Elfogadták a délnyugat-afrikai konfliktus rendezési elveit Szerdán Havannában, aho­gyan Angola és a Dél-afri­kai Köztársaság fővárosában, is, nyilvánosságra hozták a három or.zág által elfoga­dott irányelveket a délnyu­gat-afrikai konfliktus békés rendezésére. A közlemény .azonos szövegű a három fő­városban. Az irányelveket az érin­tett országok megbízottai jú­lius 13-án, kairói találkozó­juk alkalmával rögzítették. A megbeszéléseken közvetítő­ként részt vett az Egyesült Államok küldöttsége is. Ak­kor megállapodás született arról, hogy az okmányt a há­rom ország kormányának végső jóváhagyása után te­szik csak közzé. A 14 pontos nyilatkozat mindenekelőtt leszögezi., hogy az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának tíz évvel ezelőtt meghozott, 435. számú hatá­rozata alapján, Namíbiának meg kell kapnia a független­séget, és a kormányzatot sza­bad és igazságos választá­sok útján kell kijelölni. Az okmány harmadik pontja szerint a rendezés egyik el­ve a kubai haderő átcsopor­tosítása Angolán belül, majd e csapatok szakaszos és tel­jes kivonása az afrikai or­szágból. A kubai csapatkivo­nás helyszíni ellenőrzésére, a két ország közös megegye­zéssel az ENSZ Biztonsági Tanácsát kéri fel. úlius 22-én ünnepük Lengyelországban a lengyel újjászületés napját. A lengyelek nem felszaba­dulásuk napját tették meg legnagyobb nemzeti ünne­pükké, hanem azt a napot, amikor aktívan hozzáláttak a háborúban elveszített nem­zeti szuverenitásuk újjáte- remtéséhez, és elkezdték az új, szocialista rend felépí­téséhez vezető társadalmi átalakításokat. 1944. július 22-én, ennek programját fo­galmazta meg a felszabadí­tott keleti országrészben megalakult lublini ideigle­nes kormány. 1944. július 22. után, még csaknem egyévi szenvedés és kemény harc várt a len­gyel népre. A második vi­lágégés Lengyelország szá­mára volt a leghosszabb és a legborzalmasabb — a há­ború Lengyelország lerohaná- sával vette kezdetét, és a lengyel katonák Berlin be­vételéig .harcoltak a hitler- ellenes koalícióban a szov­jet és a nyugati seregek ol­dalán egyaránt. Az ország lakosságának 22 százalékát, nemzeti vagyonának 38 szá­zalékát veszítette el a világ­háborúban. A szocialista országok fővárosi fiataljainak varsói találkozó­ján részt vevő magyar küldöttség tagjai július 20'án, a Ki­rályi várban. MTI-telefotó Egymáshoz közeledő álláspontok a leszerelés kérdésében Helmut Kohl szerint: Helmut Kohl nyugatnémet kancellár szerint a Varsói Szer­ződés legutóbbi javaslatai nyomán tovább közeledett egy­máshoz a Kelet és a Nyugat álláspontja a leszerelés kérdé­seiben. Üdvözölte azt, hogy a Varsói Szerződés készségét nyilvánította az építő szellemű erőfeszítésekre. Helmut Kohl úgy ítélte meg. hogy enyhíteni kell az úgynevezett COCOM-lista előírásain, vagyis a szocialista országokba irá­nyuló technológiaexport korlátozásain. A kancellár üdvözölte azt, hogy a szovjet párt XIX. konferenciája meg­erősítette Mihail Gorbacsov irányvonalát, amely a szov­jet állam és gazdaság meg­reformálását, valamint a belső és külső nyíltság nö­velését célozza. A Varsói Szerződés legutóbbi javasla­tai — Kohl értékelése sze­rint — közelebb hozták egy­máshoz a Kelet és a Nyugat álláspontját. A kancellár em­lékeztetett: a NATO már korábban is szorgalmazta, hogy lehetőleg még ebben az évben kezdják meg a tárgya­lásokat az európai hagyo­mányos erők egyensúlyá­nak megteremtéséről. Kohl elégedetten nyugtázta, hogy a Varsói Szerződés ezt a meg­közelítést most elfogadta, s hangoztatta: a nyugatnémet Fogadás Tadeusz Czechowicz, a Lengyel Népköztársaság bu­dapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából csütörtökön fogadást adott rezidenciáján. Részt vett a fogadáson Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KISZ Központi Bizott­ságának első titkára, Pál Lé- nárd, az MSZMP KB titkára, Medgyessy Péter, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Katona Imre, az Elnöki Ta­nács titkára, Czibere Tibor művelődési miniszter, Urbán Lajos közlekedési miniszter, Ballai László, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, Andrikó Miklós ke­reskedelmi minisztériumi ál­lamtitkár, Földesi Jenő bel­ügyminisztériumi államtitkár, Madarasi Attila pénzügymi­nisztériumi államtitkár, Mik­lós Imre államtitkár, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnöke, Szokai Imre, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője, Őszi István külügyminiszter­helyettes, valamint a politi­kai, a gazdasági, a társadal­mi és a kulturális élet szá­mos más személyisége. A lengyelek a háború okozta felmérhetetlen károk és szenvedések kapcsán min­denkor nagy szeretettel idé­zik fel, hogyan nyilvánult meg azokban az években is a századokra visszanyúló magyar—lengyel barátság — amit még az sem akadá­lyozhatott meg, hogy a két ország hadserege a szem­benálló felek oldalán har­colt. A második világháború óta országaink a barikád egyazon oldalán állnak, és talán még sohasem halad­tunk annyira közeli utakon, annyira hasonló célok felé mint ma. Mindkét ország gyakorla­tilag azonos gondokkal küzd; ezek közül a legna­gyobb a gazdasági szerkezet évtizedek óta halogatott, ma mór elodázhatatlan átalakí­tása, amihez egyikünknek sem elegendő saját belső erőtautaléka; a külső forrá­sok igénybevételét mindkét esetben nehezítik a jelen­kormány határozott szándé­ka, hogy erre a fejleményre pozitívan reagál. A kancellár azt is üdvö­zölte, hogy a Varsói Szer­ződés a legmagasabb politi­kai szintre emlte a környe­zetvédelem kérdését. „E té­ren is készek vagyunk az együttműködésre” — tette hozzá. Kehi utalt az emberi jo­gokkal kapcsolatban a Var­sói Szerződés csúcstalálko­zóján elfogadott állásfogla­lásra. Hozzáfűzte, hogy az államok szuverenitásának tiszteletben tartása és a bel- ügyekbe való be nem avat­kozás az NSZK számára nem jelenti azt, hogy nem lép fel az emberi jogok ér­dekében szerte a világban. „Az emberi jogok a nem­zetközi politika elfogadott A Szabolcs-Szatmár me­gyei pártbizottság politikai vitafórumot rendezett csü­törtökön Nyíregyházán ..Megújuló gyakorlatunk, megújuló ideológiánk és a pártalapszervezetek” cím­mel a megye 1400 párttit- kárának részvételével. A fó­rumon az MSZMP Központi Bizottságának vezető mun­katársai tartottak vitaindító előadásokat, és válaszoltak a kérdésekre. A pártélet megújulási tö­rekvéseiről szólva Petrovszki István, a KB párt- és tö­megszervezetek osztályának vezetője hangsúlyozta az alapszervezetek önállósá­gának jelentőségét. Ennek kizáróüag a párt politikája és szervezeti szabályzata szab kereteket. Rámutatott: kívánatos, hogy a szerveze­ti szabályzat markánsabb legyen, ám ugyanakkor a párt belső élete ne legyen túlszabályozva. A politika ne kényszerpálya legyen a párttagság számára, hanem olyan döntéseket jelentsen, amelyek megalkotásában maga is részt vesz — han­goztatta. Több kérdés kap­tős adósságterhek. A két or­szág vezetői igen hasonlóan képzelik el a szocializmus korszerű formáját. Varsóban is, akárcsak Budapesten a legfőbb törekvés, hogy egy piacorientált, hatékony, vál­lalkozó szellemű, nyitott de­mokratikus és pluralista tár­sadalom bontakozzék ki, amelynek polgárai cselekvő módon vehetnek részt a döntések hozatalában és vég­rehajtásában, megvalósítá­sában egyaránt, szabador kifejezésre és érvényre jut­tatva eltérő nézeteiket és ér­dekeiket. Lengyelországban meleg rokonszenvvel és élénk fi­gyelemmel kísérik reform­erőfeszítéseinket — a ma­gyar vezetés, a közvélemény, a sajtó hasonlóképpen meg­értéssel figyelte és támogat­ta már évekkel ezelőtt azo­kat a lengyel erőket, ame­lyek a politikai és gazdasági válságból kivezető utat a közmegegyezésben látták, a témái közé tartoznak. Ezért üdvözlöm, hogy ezt a kérdést a magyar vezetés különös­képpen törekszik a magáévá tenni” — jelentette ki Hel­mut Kohl nyugatnémet kan­cellár. Kohl közölte: októberben esedékes szovjetunióbeli lá­togatása során a leszerelés, a gazdaság, a környezetvé­delem és a nyugatnémet— szovjet viszony kérdéseiről tárgyal majd Mihail Gor- bacsovval. A kancellár be­jelentette: Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter, augusztus elsején és másodi­kén Moszkvában találkozik szovjet partnerével, Eduard Sevardnadzéval, hogy előké­szítse a kancellári látogatást. Ügy vélte egyben, hogy be­látható időn belül sor kerül­het Scholz nyugatnémet és Jazov szovjet honvédelmi miniszter találkozójára is. Kohl indokoltnak tartja a COCOM-lista előírásainak enyhítését. A szocialista or­szágokba irányuló technoló­giaexport korlátozását Kohl szerint is fenn kell tartani, de módosítani kell a tilalmi listát. csán szólt arról, hogy a köz­vetlen pártirányítás fogal­mát a politikai befolyáso-' lássál kell felváltaná. Andics Jenő, a KB agi- tációs és propagandaosztá­lyának vezetője egyebek kö­zött elmondta: amikor a szocializmus megújulásáról beszélünk, fel kell tenni a kérdést, milyen szocia­lizmust akarunk, mert al­ternatív utak állnak előt­tünk. Választható jövőnk van, s a politika feladata a világos célok megfogalma­zása. Ugyanakkor a feltéte­lek megváltozásával a cé­lok is módosulhatnak, s a vitákban formálódhatnak. Kifejtette, hogy a múlt be­ható elemzése nélkül nem lehet tudatosan alakítani a jövőt, s rámutatott, hogy ha­zánkban ma megvannak az átfogó gazdasági és politikai modellváltás feltételei. Hang­súlyozta: a szocialista gaz­daságról való gondolkodás­ban vissza kell nyúlni Le­ninhez. s megújuló gyakor­latunkban a modern szoci­alista árutermelés kérdései­re kell összpontosítani. demokratikus reformokban jelölték meg. Mindkét or­szág eredménnyel igyekszik meríteni a másik tapasztalata­iból, és egyformán érdekelt egymás, s a Szovjetunió re­formfolyamatának sikeres folytatódásában. A hasonló helyzet, az egy­becsengő célok, a hasonló­an megválasztott és alkal­mazott megoldások a kap­csolatok fejlesztését nemcsak vezetőink számára könnyítik meg. A kapcsolatteremtés az utca embere szintjén is ép­pen Magyarország és Len­gyelország között a legaka- dálytalanabb. Személyes ta­pasztalatok alapján, a szük­ségleten tabuktól megszaba­duló sajtóból — amely mind­két országban egyre plasz- tikusabban mutatja be a másik nép eredményeit és gondjait — országaink pol­gárai minden eddiginél reá­lisabb képet alkothatnak egymásról. A rokonszenv, a közös érdekek mellett ez adhat új, mai és reális tar­talmat a történelemben gyö­kerező hagyományos ma­gyar—lengyel barátságnak: nemzeti ünnepen és a min­dennapi együttműködés hét­köznapjain egyaránt. Politikai vitafórum lllyiregyhäzävi Lengyelország nemzeti ünnepén

Next

/
Thumbnails
Contents