Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

1988. JÚLIUS 2.. SZOMBAT NOGRAD 5 Egy igazgató évtizedei Búcsú az iskolától ip vről évre kevesebb színházi előadást látni Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ színpadán. Két éve még tizenhárom, tavaly már csak tíz művet mutattak be, s idén hetet a bérleti­sorozatban, kettőt bérleten kívül (az egyik nem önálló mű, hanem kabaréöszeállítás volt). Műfaji szempontból: három dráma, két-két vígjáték és musical, egy-egy regény- adaptáció és kabaré alkotta az évadot. Áz idén már egyetlen operett-, vagy operaelő­adást sem láthattunk — nyilván azért mert — főképpen az utóbbi — a statiszéria, a ze­nekar szerepeltetése miatt ezek igencsak költségesek. Megyénkben a színházi programok leépü­lése egyébként nem újkeletű, egyúttal szo­rosan kapcsolódik az országos tendenciákhoz. A hetvenes évtized vége felé vonult ki foko­zatosan falvainkból központi helyzetű nagy- településeinkről a Déryné-Népszínház, s újabb keletűen egyre csökken az előadás­szám legstabilabb megyei színjátszó he­lyünkön, Salgótarjánban is. S ez ellen egye­lőre nincs mit tennünk. Akaratunkat, vágya- inkát leradírozza a gazdasági helyzet elle­hetetlenülése, s kényszerpályára kerültünk, azon kényszerülünk továbbhaladni. Nagy a valószínűsége annak, hogy a me­gyei művelődési központ még mndig kényte­len az előadások számát csökkenteni, olyany- nyira nőnek az árak... Akkor persze megye­székhelyszintű színházi évadról aligha be­szélhetünk, minthogy már ez a mostani is némi jóakarattal aposztrafálható annak. Az évadbeli kilenc bemutatót egy neves színészeket tömörítő társulás (Haumann Péterrel az élen) és hat színház (az egri, a békéscsabai, a szolnoki, a székesfehérvári, a győri és a budapesti Rock) jegyzi. S itt je­gyezhetjük meg — a műfaji megoszlásról már szóltunk —, hogy három művet magyar szerző neve fémjelez. Egészében tehát elége­dettek lehetünk a kínálattal: minden szem­pontból igyekezett változatos lenni, kedvére tenni a közönségnek. Legtöbbször az első évadjukat töltő egriek jártak Salgótarjánban. Tőlük láthattuk Bau- marchais klasszikus vígjátékát, a Figaró há­zasságát, a szintén klasszikus Pygmaliont G. B. Shaw-tól, valamint Sütő András kitű­nő drámáját, az Egy lócsiszár virágvasárnap­ját. Az újraszerveződött színház értéket tisz­telő szándékát, tartalmi, művészi igényessé­gét tükrözi ez a választás. A néző megbizo­nyosodhatott, hogy feladatukat komolyan és tehetséggel végző művészek dolgoznak a szomszéd megyében. Érdemes rájuk figyelni, velük szorosabbra fűzni a kapcsolatot, mert ez talán lehetővé teszi a számunkra, hogy az új évadban is annyi bemutatót tarthassunk, mint a mostaniban. Az egriek előadásai egészében átlagos színvonalúnak tekinthetők. Egyes részletei kitűnőek, a rendezői szándék tiszta és vilá­gos, némelyik színészi alakítás pompás, a díszlet- és jelmeztervezői munka dicséretes. Csak a minőség egyenetlen egy-egy produk­ción belül: ami általában a színészi kvalitá­sokkal függ össze, kisebb mértékben a színé­szi munka feloldódó fegyelmezettségével. A békéscsabaiak Üj Zrinyiászának bemu­tatását kizárólag a Mikszáth-évforduló ma­gyarázza. Mellesleg már korábban bebizonyo­sodott — anélkül, hogy bármiféle előítéle­tünk, vagy ellenszenvünk lenne —, hogy olyan messziről, mint Békéscsaba, indoko­latlan együttest utaztatni. Ez vonatkozhatna a győri társulatra is, amelyik Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marciját hozta el Salgó­tarjánba. Csakhogy — szerencsénkre — ez A „BÁNKI NYÁR” NYITÁNYA — Lehetetlen helyzet előtt áll az ember... Erre még nem is gondoltam, hiszen mozgékony, közösségi ember voltam világéletemben... — mondja kerülgetve a szót, de csöppet sem keseregve Nagy Géza, a Karancssági Általános Iskola igazgatója, akinek az 1987—88-as volt az utolsó hivatalos tanéve. Most kezdem igazán érteni a nyugdíjas embereket. A nyugdíj teljesen más helyze­tet teremt, el kell fogadni, alkalmazkodni, igazodni hozzá... A hegyoldalba épített szol­gálati lakás barátságos nagyszobájának kellemes hűvösében beszélgetünk, a nagyra nőtt szobafenyő szom­szédságában. — Az új iskolába szán­tam — jegyzi meg csende­sen a pedagógus, —, de már nem lesz belőle semmi. A tervek elkészültek, csak hát a gazdasági helyzet másként alakult. Pedig a lakosság is az új iskolára szavazta meg a tehát. S a nevelőtestület is nagyon megérdemelné már, hogy egy műszakban tanítson, mert óriási erőfe­szítésekbe kerül a színvonal megtartása. Karancsságon öt tante­remben kell a nyolc osztályt elhelyezni, aztán a három napközis csoportot, s az út­törőfoglalkozások számára is szükséges a hely. A kisterenyei mozdony- vezető fia a jászberényi ta­nítóképzőt végezte el, s ott ismerkedett meg a felesé­gével. Két évig Kotyházán tanított, az asszony Patakon, mígnem 1951-ben összeháza- , sodtak, és együtt! jöttek Ka- rancsságra. Nagy Géza azóta igazgató, leszámítva azt a négy évet, amit hajdan a szécsényi járási, illetve a salgótarjáni megyei műve­lődési osztályon töltött. — Valahogyan mindig visszahozott Karancsságra a iközösség. Más megbízatása­im nem tudták pótolni a megszokott munkát. Itt meg tudtam fogni, mérni tudtam munkám eredményességét. Bizonyára nem árulok el tit­kot, ha azt mondom, sose volt könnyű falun tanítani, a pedagógusokat, én igye­keztem... Igazi jó munkakö­zösség alakult ki, s az isko­lán kívül is összetartottunk, együtt dolgoztunk. A fele­Tábor és tanfolyam fogyókúrázóknak Az akupunktúrás fogyó­kúráról tartott tájékoztatót Tóth Istvánné, a kezelési mód ismerője, a salgótarjá­ni Kohász Művelődési Köz­pontban összegyűlt érdek­lődőknek. Az intézmény ugyanis júliusban az elő­zetes igényekre alapozva fogyókúrázóknak indít tan- folyamot. Akárbsak a József Attila..Művelődési Központ, és a KÖJÁL egészségneve­lési osztálya, amélyék Szín- tén a fogyni vágyóknak ter­veznek rendezvényt. Közös szervezésű tábort indítanak Legyünk karcsúak elneve­zéssel a túlsúlyban lévő gye­rekek számára, akik sajnos nincsenek kevesen. A tá­borban az egészséges, fo- gyókúrás étrenddel való is­merkedésen túl szerepel gyógy testnevelés, kirándulás és más célt szolgáló prog­ram is, á/július 25-r-aiigusz- tus 5-ig tervezett túrnukb'an amelyre július 5-ig még el­fogadnak jelentkezéseket. ségem például pesti lány, magyar szakos, tanította be a színdarabokat, én tangó- harmonikáztam, több tanár­társunk szerepelt, nekik is megtetszett az itteni lég­kör, közösség... S, ahogy tel­tek az évek, mehettem vol­na máshová, Pestre is, de itt tartott a kollektíva, a szí­vem. A négy óvónővel együtt, 18 tagú a tantestület. A 14 tanár közül kilenc több mint húsz éve él, dolgozik Ka­rancsságon. Házaspárok ne­veit említi, akik az ötvenes években, nem sokkal utána kerültek a faluba, összefor­rott, jó a karancssági neve­lőtestület, s joggal érdemel­te ki az idei pedagógusna­pon a megyei művelődési osztály jutalmát a fokozot­tan hátrányos helyzetben végzett eredményes tevé­kenységéért. Nálunk két műszakban reggel fél nyolc­tól este fél hatig folyik a tanítás, évtizedek óta. A tárgyi ellátottság sem meg­felelő, nitrátos a vizűik. A diákok 45 százaléka — nö­vekvő arány — cigány. — Nagy előnyünk, hogy már a gyerekék szüleit is azok tanították, akik most itt dolgoznak. így folyama­tos az oktató-nevelő mun­ka, lehet építeni az előzmé­nyekre, lehet az ismertséget kamatoztatni. A szülők is megértőek, fölöslegesen nem jönnek panaszkodni. Az öt­venes évek elején átlago­san 30—35 nap volt az iga­zolatlan hiányzások száma, legutóbb csak 0,1 nap. Karancsság kis falu, kicsi az iskolája is. Nagy Géza az itt töltött 37 év alatt pár- híján 800 gyereket bocsá­tott szárnyaira. A gyerekek 93 százaléka — az utóbbi évek jellemzője — időben w­elvégzi a nyolc osztályt. A technika szakos iskolaigaz­gató kimutatást is készí­tett, ki milyen fokra jutott később. Íme: a végzettek 22 százaléka betanított, 46 szá­zaléka szakmunkás lett, 23 százalék középiskai, 9 száza­lék felsőfokú végzettséget szerzett. Húszán pedagó­gusként, 11-en agrár- és ipari mérnökként dolgoz­nak, 17-en egyéb diplomás­pályán. — Szinte a két kezemen meg tudom számolni, kik­ben csalódtam. Nem volt hiábavaló a rengeteg mun­ka, tanítványaink tisztes­séges, dolgos emberek let­tek. Nagy Géza már a főisko­lán végzett mozgalmi fel­adatot, s közösségi munka nélkül később sem létezhe­tett. Karancsságon a legré­gebbi tanácstag — 35 éve. A Pedagógusok Szakszerve­zete megyebizottságának 36 esztendeje a tagja, huszon­hat éve a központi vezető­ségbe is beválasztották, négy éve megyei elnök. Hivatali, és társadalmi munkájának sikeres végzéséért többször kapott kitüntetést, tíz éve Állami-díjban részesült. Nyugodt, kiegyensúlyozott ember, s ennek megfelelően fogadja nyugdíjazását is. Szeptemberben őt már nem hívja a csengőszó. De, tár­sadalmi megbízatásaiból >s kitűnik, nem fognak tétle­nül telni a napjai. — A szakszervezeti vá­lasztásokig dolgozom, tehát nem szakadok el teljesen az oktatástól. Ám, hogy a napi feladatoktól megszabadul­tam, több időm lesz a me­gye pedagógusai érdekei­nek a képviseletére. Egy­szerre, tiszta, lelkiismeret­tel megyünk el nyugdíjba a feleségemmel, mert ugyan megszakad mindaz, amiért eddig éltünk, tudjuk, hogy nem volt fölösleges az éle­tünk, az itteni munkánk. Karancsságon tisztelnek bennünket, és mi is tisztel­jük az embereket. S ha ne­héz is a válás, jó szívvel emlékezünk egymásra. Nagy Géza augusztusban Kisterenyére költözik, saját házába, a szülei mellé. Nyolcvan fölött járnak, már nehezen bírják magukat, ki­jár nekik a fiúi segítség. S. L. A Bánki-tó partján július 2-án, szombaton ■ délelőtt ve­szi kezdetét, az a két hóna­pig tartó rendezvénysorozat, amely a nyárra szóló köz- művelődési programok so­rában az egyik legrangosabb helyet vívta ki, százaknak kínálva kellemes időtöltést, jó szórakozást. A Tóparti randevú szom­bati programja, amely fe­lett a Rétsági Városi Jogú Nagyközségi .KISZ-bizottság Vállalta a védnökséget, már délelőtt elkezdődik. Vetél­kedőkkel, sportversenyek­kel és videodiszkóval, a terítéken, főként a fiatalabb korosztály érdeklődésére ala­pozva. A nagyrendezvények sorában először (július Sí­én), Humorparádé címmel kabaréműsort láthatnak, 16-án, a Zi-Zi Labor ad kon­certet, augusztusban pedig a Budapest Ragtime Band, majd 27-én, a Bikini együt­tes koncertje zárja a sort s egyben a nyári rendezvény.-, .sörözatot. Á közbülső ' idő­ben nem csak a szórakozta­tó zene kedvelőinek ajánla­nak programokat, hanem a színházrajongóknak is, akik a Jurta színház művészei­nek előadásában a Magyar passió című darabot lát­hatják július 23-án. A népi kultúra hivatásos, és amatőr képviselői sem maradnak távol a rendez­vény színhelyétől, július 30-án például a jánosi né­pi együttes produkcióját szemlélhetik a szabadtéri színpadon, akik bemutató­juk után táncházba invitál­ják a táncoslábúakat. A csehszlovákiai népi együt­tes augusztus 5-re, péntekre tervezett fellépése pedig már a hagyományos — idén a 22. — nemzetiségi napot ve­zeti be, amelyet 6-án, szom­baton tartanak. Délelőtt most is sportrendezvények­re várják az érdeklődőket, nem marad el a nemzetisé­gi ; községek labdarúgó- csapatainak kupamérkőzé­se, ' $ a falvak bemutatkozá­sa sem, Amelynek egyik ér­dekes attrakciója lesz a táj­jellegű ételek kóstolója, amelyre már az étrendet ál­lítják össze a rendezők a beérkezett receptek alap­ján. Most is kipakolnak a népművészek a tóparton, sátraikban kínálva a porté­kát. Délután a nemzetiségi együttesek színpompás fel­vonulásával, s színpadi be­mutatóikkal folytatódik a jiap, este pedig nemzetiségi bállal zárul. Idén is találnak maguk- nakvalót a mozinézők is, a filmvetítések ideje most is este fél kilenc lesz, amint az egyéb szórakoztató ren­dezvényeké is. S talán az is vonzó lehet a látogatóknak, hogy a belépőjegyek ára — kivéve a popkoncertekét — száz forint alatt marad, s például a népiegyüttesek, va­lamint az augusztus 20-i rendezvény műsorát belé­pőjegy nélkül tekinthetik meg a tóparton lévők. olyan kimunkált, színészileg is gazdagon, árnyaltan megoldott, mulatságos előadás, hogy vele szemben elnézőek lehetünk, sőt megkockáztatjuk az önellentmondást: jöjje­nek máskor is (ha tudják tartani a színvona­lat.) * Nem is olyan régen még csaknem kizáró­lag a szolnokiak jártak hozzánk, most pedig mindössze egyetlen előadást tartottak. Schwajda György és Döme Zsolt mai musi­caljét, a Rákóczi-tért mutatták be. Az ere­deti és vérbő ötletekre épülő mű kidolgozat­lan, mind írói, mind rendezői, színészi szem­pontból egyaránt. De e kidolgozatlanságok mindegyike az elsőből, az íróiból ered. Em­lékezetes színházi élmény lehetősége maradt kihasználatlanul. A Kakuk Marci művészi színvonalával ve­tekszik Arthur Miller Pillantás a 'hídról cí­mű drámájának előadása. A székesfehérvári színház és a Komárom Megyei Játékszín több fővárosi színház híres művészét szer­ződtette, így a siker egyértelmű. A színészi teljesítményekkel szemben nem is lehet ki­fogásunk, inkább a dráma mai érvényessége, izgalma, nem eléggé meggyőző a számunk­ra. Mindamellett ez a két mű, tehát a Kakuk Marci és a Pillantás a hídról jelenthette számunkra a legkiegyensúlyozottabb, legegy­ségesebb színházi élményt. A „Lócsiszár” ugyan mindkettőnél mélyebb tartalmú mun­ka, színi megformáltsága, azonban nem teszi igazából versenyképessé az említettekkel. A bérletes sorozaton kívül látott Csak a nőkön nem fog az idő című kabaréösszeállí­tás kacagtató, felhőtlen másfél órát jelentett, de, sehogyan sem hasonlítható a többi pro­dukcióhoz. A másik bérleten kívüli produk­ció, a Rock Színház Evita című musical­je viszont már mérhető azokkal, és megíté­lésünk szerint a színházi szezon legjobb előadása "volt. Egységben játszott, létezett színész és táncos, énekes és muzsikus, díszlet és jelmez, fény, vagyis mindaz a kifejező esz­köz és lehetőség, ami egy előadást létrehoz. Ez a magyarázata annak, hogy a színház sok éve tartja műsoron ezt az egyébként külö­nösebben nem magas értékű színdarabot, és Nyugat-Európa színpadjain is sikert-sikerre halmoz. S ha újból végigtekintünk a látott produk­ciókon, elégedetten állapíthatjuk meg: ki­fejezetten rossz produkciót nem láthattunk, bár kettő a képzeletbeli osztályzókönyvben csupán elégséges osztályzatot érdemel. A többség közepest, illetve annál valamivel job­bat. A Kakuk Marci a jelest közelíti, míg az Evita el is éri azt. Úgy érezzük, hogy a József Attila Műve­lődési Központ munkatársai jól éltek a fel­kínált lehetőségekkel, és azokat a produkció­kat választották bemutatásra, amelyek ér­deklődésre tarthatnak számot a salgótarjáni közönség körében, szórakoztattak és él- ményszerűen elgondolkodtattak az életünk­ről, emberségünkről, egymáshoz való viszo­nyunkról, érvényesülésünkről. Tudjuk ugyanakkor, hogy ez a kínálat eltér az ere­detileg meghirdetettől, mert — mint már annyiszor — az intézmény ezúttal is változ­tatásra kényszerült, mindig önhibáján kívül.. A színházak diktálnak, s nem tudom lesz-e mód a jövőben ez ellen valamit is tenni. Mert a közönség — okkal — nem szereti a műsorváltozásokat.... S jó lenne az is, ha sikerülne arányosí­tani a játékrendet, ami alatt azt ért­jük, hogy ne torlódjanak a bemutatók az évad végén, játsszanak közben is. Sulyok László Panasz nélkül, kétségek között Észrevételek az elmúlt színházi évadról Richard Deacon (NagybrUannia): Tudathatár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents