Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-15 / 168. szám

2 NOGRAD 1988. JÚLIUS 15.. PÉNTEK Befejeződött az MSZMP Központi Bizottságának ülése I (Folytatás az 1. oldalról.) randát nyújt. Biztosítja egy­felől az állampolgár számá­ra, hogy a gyülekezés és egyesülési jog bejelentéshez kötött formáinál, az illeté­kes hatóság csak a jogsza­bályi keretek túllépése ese­tén élhet tiltással. Határozata ellen pedig az állampolgár bírósághoz for­dulhat, ahol a hatóságnak kell bizonyítania elutasító határozata jogszerűségét. De garanciát nyújt a társa­dalom és az annak nevében eljáró hatóság számára is, amennyiben világossá teszi, hogy a gyülekezési és az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti a Magyar Nép- köztársaság alkotmányos rendjét; külpolitikáját, nem­zetközi szerződésekben vál­lalt kötelezettségeit, az ál­lam biztonságát, a közbiz­tonságot, a közrendet, a közegészségügyet és a köz­erkölcsöt, illetőleg mások jogait és szabadságát. Az államigazgatási szervek el­lenőrizhetik a gyülekezési és egyesülési jog gyakorlásának törvényességét és a jogsza­bályokban ezzel kapcsolat­ban előírt feladataik min­denki számára kiszámítha­tóvá teszik a hatóságok ma­gatartását. A Központi Bizottság titkára rámutatott: a tör­vényi szabályozástól min­denekelőtt az állampolgári illetékesség és szuverenitás , megerősödését, a társada­lom úgynevezett „alulról történő” megszerveződésé- nek, az érdek- és véle­ménykülönbségek szerve­zetszerű megjelenésének felgyorsulását és mindezek révén a közéleti aktivitás széles körű kibontakozását várhatjuk. Ugyanakkor szá­molni kell azzal is, hogy a mai, bonyolultabb társadal­mi-gazdasági viszonyok kö­zepette a gyülekezési és egyesülési jog tágabb teret és lehetőséget biztosít az állampolgári elégedetlen­ség kifejezésre juttatásához. félre kell tenni a fenntartásokat, a bizalmatlanságot Világossá kell tenni: a politikának nem áll érde­kében, hogy leplezze, vagy visszautasítsa az elégedet­lenséget. Éppen ellenkező­leg: arra kell törekednünk, hogy az elégedetlenség va­lós okait minél pontosab­ban megismerjük, és az ál­lampolgárok közreműködé­sével, ha módunkban áll, megszüntessük. Vagyis az emberi elégedetlenséget okos, hiteles politikával a változtatások hajtóereje­ként kell felhasználnunk. — Bizalommal kell tekin­tenünk minden olyan ál­lampolgári kezdeménye­zésre, amelynek célja egy­beesik a szocialista társa­dalom normáival. Félre kell tenni a jelenlegi szervezeti kereteken kívül létrejövő szerveződésekkel szembeni fenntartásokat, bizalmat­lanságot. Nem szükséges mindenáron a meglevő szervezetekbe, mozgalmak­ba való integrálásukra tö­rekedni. Tudomásul kell vennünk a sokféleséget, a megszokott formáktól és sé­máktól való eltérést. Nem a szembenálláshoz, hanem az együttműködéshez fűző­dik érdekünk. Vagyis abból kell kiindulnunk, hogy nem az öntevékeny állampolgári kezdeményezések jelentenek veszélyt, hanem éppen azok hiánya, a közöny, a passzi­vitás, a tehetetlenség érze­tének eluralkodása. — ' ’ — elsősor­ség — szá­mosak elé- párt hi- ii tói töb­bé-kevésbé eltérő nézeteket is megfogalmaz. Ez a je­lenség nem tekinthető el­lenzékiségnek, sokkal inkább — a szó klasszikus értelmé­ben vett — alternatív gon­dolkodásként jellemezhető. E nézetek képviselői néma szocializmus, hanem annak működési zavarai ellen lép­nek fel, vagyis a szocializ­mus keretei között keres­nek más megoldásokat. Nem Arcok az ülésteremből alkotnak homogén csopor­tot. — Az előkészítés alatt álló törvények megteremtik a lehetőséget a viszonyok rendezésére az alternatív elgondolásokat képviselő csoportokkal is. Ehhez min­denekelőtt arra van szük­ség, hogy ezek a csoportok — a törvény szellemének és betűjének megfelelő mó­don — definiálják magu­kat, és egyértelműen elha­tárolódjanak a szocializ­musellenes személyektől és csoportoktól. Az alkotmá­nyosság, a törvényesség, az elemi lojalitás és konstruk- tivitás talaján álló csopor­tok nézeteit, törekvéseit úgy gondolom, nemcsak az államigazgatási szerveknek, hanem a pártnak is érdek­lődéssel kell fogadnia, és kizárólag tartalmuk alap­ján, tárgyszerűen kell elbí­rálnunk azokat. Ez eseten­ként szükség szerint éles vitákban, a nézetek kon­frontációja közepette fog megtörténni. Szándékunk­ban áll olyan konzultációs fórumokat, tanácsadó tes­tületeket létrehozni, ame­lyek megfelelő kereteket biztosítanak az alternatív elgondolások megvitatásá­ra, higgadt mérlegelésre. Ehhez azonban kölcsönös jó szándékra és kölcsönös akaratra van szükség. Ki kell alakítanunk az alter­natív elgondolások konst­ruktív kezelésének politikai kultúráját is. Ez érdekében áll minden, valóban meg­újulást, kibontakozást ke­reső erőnek. De nem áll érdekében azoknak, . akik — bármilyen alapállásból — konfrontációra, „erőpró­bára” törekednek. Kétségtelen ugyanis, hogy bár igen szűk bázisra tá­maszkodva, de van az or­szágban kifejezetten szo­cializmus- és rendszerellenes- ség is. Ezt a körülményt hiba volna akár lebecsül­ni, akár túlértékelni. Széles körű társadalmi vita szükséges — Pártunk hosszú idő óta a társadalmi feszültsé­gek és problémák politikai eszközökkel történő ' meg­oldásának gyakorlatát kö­veti. Ez így lesz a jövőben is. Nem keressük a konfron­tációt, de nem is térünk ki előle. Abból indulunk ki, hogy a törvényeket minden­kinek be kell tartania. Ezen az alapon a rendszer destabilizálására irányuló aktív tevékenység ellen — más jogállamok­hoz hasonlóan — minden törvényes eszközt igénybe véve fel fogunk lépni. Fejti György végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a gyü­lekezési és egyesülési jog törvényi szabályozása ré­vén további jelentős lé­pást tesz előre a társadalom azon az úton, amely a szo­cializmus, a reform és a demokrácia összhangjának megteremtése felé vezet. Az előterjesztést követő vitában hárman mondták el véleményüket, a testü­let egyik tagja írásban nyújtotta be hozzászólását. A felszólalók egyöntetűen úgy foglaltak állást: egyet­értenek az előterjesztés cél­jaival, politikai :rányvona- lával. Korom Mihály ki­emelte, hogy a szocialista demokrácia, a szocialista jogállam további építésé­nek útján rendkívül fontos kérdésről van szó. A téma az állam és az állampolgá­rok újszerű kapcsolatainak kialakítása szempontjából is nagy horderejű. A fel­szólalók indokoltnak tar­tották, hogy a törvény meg­alkotása előtt széles körű társadalmi vita tapasztala­tai segítsék a jogalkotókat. Kulcsár Kálmán a jogsza­bály előkészítésének üte­mezéséről szólt, hozzátéve: a társadalmi vita fontos feledata lesz, hogy szelek­táljon a jogszabálytervezet­ben ma szereplő paragrafu­sok között, esetleg bizonyos rendelkezések részletesebb ki­dolgozása mellett foglaljon állást. Korom Mihály és Kulcsár Kálmán egyaránt felhívta a figyelmet arra, hogy a jogszabály megalkotásával olyan joghézag tűnik majd el, amely miatt — jogi szabályozás híján — fon­tos társadalmi kérdéseket eddig politikai eszközökkel kellett megoldani. Egyhangú egyetértés a lő elvekre kidolgozott javaslattal Vitaösszefoglalójában Fejti György rögzítette: a Köz­ponti Bizottság megítélése egységes abban, hogy az új törvény a bizalomra és az önmérsékletre építve nagy jelentőségű, gazdasági erő­forrásokat is felszabadító fordulat lehetőségét teremti meg állampolgár és állam , kapcsolatában. A jogszabály létrehozása egyúttal a szo­cialista pluralizmus törvényi keretei megteremtésének fontos állomását jelenti. Vé­gezetül egyetértett azzal az észrevétellel, hogy azokról a műhelymunkákról, ame­lyek napjainkban is folynak — például az alkotmány fe­lülvizsgálata, a bíróságok szerepének áttekintése, újra­értelmezése, valamint a nép­szavazás, a helyi szavazás kérdése — tájékoztatni kell a szakmai és a széles köz­véleményt. Ezután szavazás követke­zett. A Központi Bizottság a gyülekezési és az egyesü­lési jog szabályozásának fő elveire kidolgozott javaslatot egyhangúlag elfogadta. Ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — Lukács János, a Központi Bizottság titkára tartotta meg előadói beszédét. Hangsúlyozta: az országos pártértekezlet állásfoglalá­sa — az alapvető káderpo­litikai elvek megerősítése mellett — szükségessé teszi a kádermunka néhány kér­désének, közte a párt ká­derhatáskörének módosítá­sát, korszerűbb módszereinek kialakítását. Az állásfoglalás kimondja, hogy „folytatódjon a káderhatáskörök decentra­lizálása, csökkenjen a felet­tes pártszervek hatáskörébe tartozó párt-, gazdasági és társadalmi tisztségek szá­ma”. Mindezeket figyelem­be véve áttekintettük a Köz­ponti Bizottság káderbatás- köri listáját, annak tartal­mát, a hatáskörgyakorlás főbb elveit és eljárásbeli szabályait, s ennek megfe­lelően tesszük meg a javas­latot. A Központi Bizottság tit­kára a továbbiakban kifej­tette: a hatáskör gyakorlása két formában történik. A testület dönt a saját válasz­tási, illetve kinevezési jog­körébe tartozó személyi ügyekben; előzetesen állást foglal a más szervek válasz­tási, vagy kinevezési jogkö­rébe tartozók esetében. A hatásköriség tartalma mind­két esetben csak a munka­köri változásra — választás­ra, kinevezésre, felmentésre — vonatkozik. — A káderhatáskörök de­centralizálásának és gyakor­lásának fontos rendező elve továbbra is, hogy a káderek ügyében ott döntsenek, ahol a legjobban és érdemben tudják megítélni azok mun­káját, magatartását — emel­te ki az előadó. A káder- munka legfőbb feladata ez­után is az, hogy a vezető posztokon feladatuk ellátá­sára alkalmas, a néphatal­mat erősíteni akaró és tudó, a pórt vezető szerepének ér­vényesítésére képes vezetők dolgozzanak. Olyanok, akik élvezik választóik, megbízó­ik megbecsülését és bizal­mát, és akik tisztában van­nak azzal, hogy feladatuk a nép szolgálata; s megíté­lésük alapja mindenekelőtt munkájuk eredményessége — mondotta Lukács János. Az írásos előterjesztést, a szóbeli kiegészítést és a kér­désekre adott választ a Köz­ponti Bizottság egyhangúlag elfogadta. ☆ A Központi Bizottság a Különfélék című napirend keretében tájékoztatást ka­pott Grósz Károly moszkvai tárgyalásairól Mihail Gorba- csovval és más szovjet ve­zetőkkel. A Központi Bizott­ság jóváhagyta az agitációs és propaganda, a gazdaság- politikai, a káderpolitikai és az ifjúsági bizottság, a köz­gazdasági, a művelődéspoli­tikai, a pártépítési, a szövet­kezetpolitikai és a tudo­mánypolitikai munkaközös­ség összetételét. A Központi Bizottság vé­gezetül személyi kérdések­ben döntött. Óvári Miklóst, a Központi Bizottság irodá­jának vezetőjét nyugállo­mányba vonulása miatt, ér­demei elismerése mellett felmentette beosztásából és Major Lászlót, a Magyar Népköztársaság montevideói nagykövetét kinevezte a Központi Bizottság irodájá­nak vezetőjévé. Huszár Ist­vánt, a KB párttörténeti in­tézetének igazgatóját — a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárává tör­tént megválasztása miatt — felmentette beosztásából és dr■ Balogh Sándort, az Eöt­vös Loránd Tudományegye­tem egyetemi tanárát kine­vezte a KB párttörténeti in­tézete igazgatójának. Berecz János szóvivői tájékoztatója Az MSZMP KB ülésének befejező napját követően Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára tartott szó­vivői tájékoztatót. Berecz János beszámolt ar­ról, hogy az első napirendi ponthoz, a gazdasági kérdé­sekhez csütörtökön öten szóltak hozzá: elsősorban az „A” variációt támogatták, de szükségesnek tartották a „B” változat további kimun­kálását is. A szavazásnál a Központi Bizottság — ko­rábbi állásfoglalásától elté­rően — úgy döntött, hogy az új nyugdíjrendszer beve­zetésére csak később kerül­jön sor. A szóvivő utalt ar­ra, hogy a szavazás során hárman voksoltak a gazda­ságfejlesztési tervezetek el­len. Véleményük szerint a szavazásnál hangsúlyozni kellett volna azt is, hogy esetleg egy harmadik vari­áció is szóba jöhet-e. Vagy­is nem a változatokat kifo­gásolták, hanem azt, hogy nem volt további alterna­tíva. A szóvivő nagy jelentősé­gűnek nevezte a második napirendi pontként tárgyalt gyülekezési és egyesülési jog törvénybe foglalásáról szóló javaslatot. Kiemelte, hogy az elvi állásfoglalás yitájában lényegre törő és fontos észrevételek hang­zottak el. Ezek közé sorolta, hogy az állampolgári elégedet­lenséget akár felvonulással is ki lehetne fejezni. A lé­nyeg: az állampolgárok ne- csak a szavazásnál, a vá­lasztásoknál, hanem egyéb módon is véleményt nyilvá­níthassanak, s ennek legye­nek meg a törvényes kere­tei. A káderhatáskör-vitá-' ról szólva a szóvivő elmond­ta, hogy a Központi Bizott­ság egyharmadára csökken­tette azoknak a funkcióknak a számát, amelyek a jövő­ben is hatáskörébe tartoz­nak. Berecz János végezetül elmondta, hogy Grósz Ká­roly közelmúltbeli moszkvai látogatását, tárgyalásait nagy jelentőségűnek értékeli a Központi Bizottság. Az újságírók kérdéseire válaszolva Berecz János elmondta: a Központi Bi­zottság támogatta azt az el­képzelést, hogy az egyesülési törvényjavaslat az egypárt- rendszer keretei között biz­tosítsa az egyesülési és a gyülekezési jogot. Ügy vél­te, hogy az egyesülési és a gyülekezési törvényjavasla­tot nem lenne szerencsés társadalmi vitára bocsátani, mert nem helyes a lakossá­got túlterhelni vitákkal. A választójogi törvény tovább­fejlesztése, annak kiegészí­tése amúgy is szélesebb ér­deklődésre tart számot, s an­nak vitájára hamarosan sor kerül. A közelmúltban meg­alakult szervezetekkel kap­csolatban Berecz János le­szögezte: amíg az Ország- gyűlés az egyesülési és gyü­lekezési törvényt nem al­kotja meg, eddigi szokásaink szerint járunk el. A tudo­mányos dolgozók demokra­tikus szakszervezetének te­vékenységével kapcsolatban rámutatott: nincs okunk ar­ra. hogy ne tűrjük, sőt, eset­leg ne támogassuk. Berecz János elmondta, hogy a két gazdaságfejlesz­tési koncepció tárgyalása so­rán elhangzott felszólaláso­kat külön-külön is fel kell dolgozni, mert nemcsak ja­vaslatok hangzottak el, ha­nem olyan felelősségteljes gondolatok is, amelyek fő­ként a lakosság terheivel, a lakosságot érintő szociális problémákkal foglalkoztak. A SZOT főtitkára sem ar­ra gondolt —, amikor a tervezetek ellen szavazott —, hogy feltétlenül szükség van egy harmadik variációra, ö azt mondta: nem kapott elég biztosítékot a szociális gon­dolkodás kérdéseit illetően. E véleményeket tehát tanul­mányozni kell. Októberben ismét napirendjére tűzi e té­mát a Központi Bizottság — mondta végezetül Berecz Jáncs. (MTI) Párt- és kormányküldöttség érkezett Varsóba Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, a Minisztertanács el­nöke vezetésével csütörtökön párt- és kormányküldöttség utazott Varsóba, hogy részt vegyen a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanács­kozó testületének ülésén. A küldöttség tagja Szűrös Má­tyás, a KB titkára, Várko- ni/i Péter külügyminiszter és Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter, a KB tagjai. A küldöttséggel utazott Szokai Imre, -a KB külügyi osztályának helyettes veze­tője; őszi István külügymi­niszter-helyettes Varsóban csatlakozik a kísérethez. A küldöttség búcsúztatásá­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Lukács János, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, kereskedelmi miniszter, Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője, a KB tagjai, Kővári Péter külügy­miniszter-helyettes, Pacsek József altábornagy, honvé­delmi miniszterhelyettes. Je­len volt Tadeusz Czechowicz, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. ☆ Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, miniszterelnök veze­tésével csütörtökön párt- és kormányküldöttség érkezett Varsóba, hogy részt vegyen a Varsói Szerződés tagálla­mai politikai tanácskozó testületének ülésén­A magyar küldöttséget a varsói repülőtéren Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, az államtanács el­nöke, Zbigniew Messner kor­mányfő és Józef Czyrek, a KB titkára üdvözölte. Jelen volt Biczó György, Magyar- ország varsói nagykövete­Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács elfo­gadta új ügyrendjét. A kormány rendeletet al­kotott az államminiszter feladatáról és hatásköréről. A Minisztertanács megha­tározta a vezető tanácsi tisztségviselők munkavi­szonyával összefüggő kér­déseket. A kormány a kereskedel­mi miniszter felügyelete alatt álló országos hatáskö­rű költségvetési szervként létrehozta az Országos Ke­reskedelmi és Piacfelügye­lőséget, az Országos Ke­reskedelmi Főfelügyelőség jogutódjaként. A Minisztertanács jóvá­hagyta a tervgazdasági bi­zottság döntését a gyermek- intézmények térítésidíj­rendszerének korszerűsíté­séről és a vállalati támoga­tások leépítésének prog­ramjáról.

Next

/
Thumbnails
Contents