Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-14 / 167. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON, ^ TELEXEN ÉRKEZETT... Értesítjük Tisztelt Olvasóinkat, hogy lapunk mától, július 14-től, részleges belső változtatásokkal lát napvilágot, lgyl az Ovasók fóruma következő héttől már kedden és csü­törtökön jelenik meg. A többszöri megjelenés célja, hogy olvasóinkkal az eddigieknél is szorosabb kapcsolatot tart­sunk. Ezért továbbra is számítunk közreműködésükre, vár­juk leveleiket, közérdekű észrevételeiket. Meddig lesz az időjárás az úr? Arcok a nyári egyetemről Egy indulatos családsegítő A NÓGRÁD két évvel ez­előtt részletesen foglalkozott a lépcsőházi beázásokkal. A mi lépcsőházunk kimaradt a sorból. Igaz, többször kap­tunk ígéretet a hiba kijaví­tására, a „szakemberek” meg is jelentek, s a hiba ki­küszöbölésével távoztak. Mindegyik „javítás” után azonban ismét beázott a földszint, a víz elárasztotta a pince egy részét- ötödik alkalommal a víz már az első emeleten is megjelent- Azt gondoltuk, ezek után már tartósan pontot tesznek az ügy végére. De nem így történt. A vásártéri nyugdíjasok nevében szeretném kérni se­gítségüket. Még a múlt év őszén festés céljából elvitték a padokat a parkból, s ebből sajnos csak a fele került vissza eredeti helyére. Hogy hová lett a többi? Rejtély! Ezt szeretnénk mi is meg­tudni. Idős nyugdíjasok vagyunk, szeretünk pihenni, beszélget­ni, nézelődni. De sokan va­gyunk, az ülőalkalmatosság meg kevés. Mindig azt fi­gyeljük, hol szabadul fel egy hely, amit aztán gyorsan el­A NÖGRÁD július 7-i szá­mában az Olvasók fórumá­ban jelent meg Czigány Pál- né levele, melyben az olvasó egy úgynevezett magányosok klubja létrehozásának szük­ségességét veti föl. Intézményünk szívesen helyt adna ilyen klubnak, amennyiben vannak olyan magányosok, akik ezt igény­lik, s egyúttal a szervezés­ben. a programok kialakí­tásában is vállalnák a köz­reműködést. Július 2-án, amikor az a nagy zivatar vonult végig városunkon, újra a víz lett az úr a földszinten. S érde­kes módon a villanyórák szekrényein keresztül jutott be a lépcsőházba. Gondolt-e már valaki arra; mi lesz, ha valakit baleset ér? A lakóház felújítása 1982- ben történt. Azóta észleljük ezt a hibát. Ezek után már csak abban reménykedhe­tünk, az időjárás kegyes lesz hozzánk zivatarügyben. Miskolczy István St. Lőwy S. u. 5. foglalunk. A lesbenállás megszüntetésére nem kaphat­nánk vissza a hiányzó pado­kat? Bántó, hogy a parkban el­helyezett szemetesedények­nek nincs gazdája- Azokat nem ürítik ki- Vagy esetleg valamelyik köztisztasági al­kalmazott ellógja munkaide­jét? Reméljük észrevételeink eljutnak az illetékesekhez, s kérésünk teljesítése nem okoz nagy gondot. Vágvölgyi Istvánná Klubhelyiségünket hét végén, szombati, vagy va­sárnapi napokon tudnánk rendelkezésükre bocsátani. Várjuk hát jelentkezésüket intézményünk városi cso­portjánál. személyesen, vagy a 13-637-es telefonon. Radácsi László igazgató József Attila Városi- Megyei Művelődési Központ St. Vízvédelem A felszín alatti és feletti vízkészletek védelme az egyik legfontosabb környezetvé­delmi feladat Bátonytere- nvén. Az élő vízfolyások — a Zagyva folyó, a Tarján-, a kazári, a Kecskés- és a Bátony-patakok — medré­nek folyamatos tisztítása is gond, ezért a helyi tanács 1989—90-ig ötmillió forint értékű vízrendezési munkát kíván megvalósítani. A la­kosság egészséges ivóvízzel való ellátása javult, jelenleg az ott élők nyolcvan száza­léka kap vezetékes vizet. Szovjet vitorlások, Alaszkában Két szovjet vitorláshajó megismétli Alaszka felfede­zőinek útját. A két 13 méter hosszú szovjet hajó Vlagyi­vosztokból indulva az Egye­sült Államok e sarkvidéki államában végiglátogatja azokat a helyeket, ahol 1739. és 1742. között partra szállt Vitus Bering, a híres dán felfedező expedíciója. Kikötnek Yakutat város­kában, amelynek helyén an­nak idején először léptek partra a felfedezők, és Sit­kéban, ahol az amerikai orosz kolónia fővárosát meg­alapították. Vitus Beringet Nagy Pé­ter cár küldte 1725-ben a Csendes-óceán északi terüle­teinek felderítésére. Bering második útján — ezt ismét­lik meg a szovjet vitorlá­sok —, 1741-ben fedezte fel Alaszkát. Alaszka Oroszországé lett, 1867-ben a cári kormány po­tom 7,2 millió dollárért el­adta az Egyesült Államok­nak, nem sejtve, hogy né­hány évvel később mennyi aranyat találnak majd Alaszka földjében. Alaszka 1958-ban lett az USA 49. állama. Veszélyes kínai kozmetikum A kínai hatóságok betil­tották egy szeplőtelenítő ké­szítmény forgalmazását, miután a felhasználó höl­gyek szerint az kedvezőtlenül befolyásolta házaséletüket, s ráadásul egészségi szem­pontból is veszélyesnek bi­zonyult. Égy dél-kínai tartomány­ban több mint 200 nő pa­naszkodott amiatt, hogy a szer nemhogy eltüntetné, de egyre növeli szeplőik számát. Egy mérges háziasszony el­mondta: amióta a készít­ményt használja, férje sem­milyen érdeklődést nem ta­núsít a házasélet iránt. Egy másik asszony szerint férje válni akar, mivel a szer használata következtében teljesen megcsúnyult. Az ifjú hölgy szólásra jelentkezett. Magabiztosan lépkedett a mikrofon elé, de látszott az arcán, hogy kemény indulatok fűtik. Vitába szállt azokkal, akik a gyereket társadalmi ter­mékként kezelik, mert sze­rinte demográfiai válság ide vagy oda, ezt a kér­dést a morál, az etika ol­daláról kellene megközelí­teni. — Mindig ilyen indula­tos? — kérdezzük Nagyidai Sándornét, aki a Szabolcs megyei Ibrány községből érkezett a salgótarjáni if­júsági nyári egyetemre. — Van rá okom, hogy néha elkapjon a hév. Kü­lönösen olyankor jövök dühbe, ha valaki megkérde­zi: Honnan jött? Szabolcs­ból? Hát ott is élnek em­berek? Na, erre ön hogyan reagálna? — Én inkább azt kérdez­ném, milyenek az emberek arrafelé? — Éppen olyanok mint másutt, csak talán még több gonddal küszködnek, nehezebb az életük, mint az ország más részén élők­nek. Naponta jelentkezik a foglalkoztatás hiánya, amely Napon szárítkozó, tarka­barka fiú-lány csapat gyű­rűjében fiatal nő ül a sal- góbányai KISZ-iskolás tá­bor főépülete előtt. A gye­rekek a másfél hete meg­nyílt napközi lakói, a ba­rátságukat élvező felnőtt pedig az egyik „vigyázó- juk”, Ringeisen Andrásné, a salgótarjáni Gagarin Ál­talános Iskola tanára: — Változatos programot állítottunk össze az itt pi­henő csapatnak: számítógép­kezelést, angolt tanulhat­nak, sok-sok sportjátékkal, .s a „mikor mihez van ked­vem” szerinti szabadidős- foglalkozásokkal fűszerezve. A KISZ KB nemrégiben felmérte, hogy az ország­ban hol lehetséges az egész­séges életmódra nevelés je­gyében hasznos nyári prog­ramot szervezni, a megyei és a kórházi KlSZ-bizott- ság, a megyei tanács egész­ségügyi osztálya pedig — kapva az alkalmon — meg­szervezte a tábort, a vaká­ciózok és a szülők örömére. Akadtak segítőtársaik is, a vendéglátó-, a sütőipari vál­lalat, és a Nógrád Volán. Túróczi Réka is közénk telepedik, őt „annyi min­den érdekli”. A Gajdos testvérpár nagyobbika, Bar­úgy tűnik hosszú távon sem oldódik meg kedve­zően. Alacsony az iskolá­zottsági szint, nincs ipar, a többség mezőgazdasági munkákból tartja fenn ma­gát. — A bemutatkozáskor el­mondta, hogy ön valójában középiskolai tanár, s csak néhány éve vállalta el az ibrányi családsegítő köz­pont vezetését. Mi motivál­ta ebben a döntésben? — Meglehet, hogy ezen a területen többet tudok se­gíteni az embereknek, te­kintve a feladat összetett­ségét. Ibránynak hétezer lakosa van, többnyire me­zőgazdasági dolgozók. A közeg tehát — ami az élet­formát, életmódot illeti — meglehetősen homogén. A csaknem kétezer család kö­zül eddig ötszázzal kerül­tünk kapcsolatba, ebből ki­lencven a cigánycsaládok száma. A legtöbb baj for­rása, hogy a szabolcsiak nehéz szociális körülmények között élnek. — Ügy tudom, a család- segítő központok működé­si területe, tennivalói ma még nem eléggé behatárol­tak. Nincsenek egységes módszerek. na, most megy majd ne­gyedikbe, kedvence a te­nisz, s itt igazán nem tart­ja őt vissza ettől senki. Kaszás Erika, a Lovász József Általános Iskola orosz—angol szakos nevelő­je két héten át az angol nyelvet próbálja megkedvel­teim a gyerekekkel, játéko­san, mesével, dalokkal. For- gószínpadszerűen, a négy csoportból mindennap má­sik vesz részt a foglalkozá­sokon, csakúgy mint a szá­mítógépes oktatáson. Négy lelkes egyetemi hall­gató — Szabó Szilvia, Tóth Ákos, Monok Judit és Chikán Henrietta vezeti az utóbbit, szinte valameny- nyien számítástechnikát is tanulnak. — Meglepő a kitartó ér­deklődésük, s az is, mi­lyen jól haladnak, pedig vannak köztük, akik elő­ször „játszhatnak” ilyen gépeken — mondja Chikán Henrietta. Hlinka Péter a legkisebb ebben a csoportban, kéré­semre ügyesen bemutat egy programot. Póczos Hel­ga elégedetten szemléli a képernyőre kivetített „szir­mot”, aminek rajza pon­tos munkáját dicséri... — Olyan izgalmas és ér­— Éppen azért szeretem a továbbképzéseket, konfe­renciákat, mert ott sok újat, hasznosíthatót tanul meg az ember, amit aztán továbbíthat a munkatársai­nak is. Legutóbb a szegedi egészségügyi konferencián vettem részt, de bizakodva jöttem a salgótarjáni nyá­ri egyetemre is. — Nem csalódott? — Nem. Még akkor is kamatoztathatóak az el­hangzottak, ha azokkal nem minden esetben értünk egyet. A vita arra szolgál, hogy a véleményeket ütköz­tethessük. Különösen az az előadás tetszett, amely a tömegszervezetek, a csalá­dokat segítő intézmények feladatait próbálta helyre­tenni. — Mi a véleménye Sal­gótarjánról? — Az első benyomásom, hogy az emberek fegyelme­zettek, a szolgáltatás szín­vonala jó. Ami pedig a városképet illeti, tetszik benne, hogy levegős, mo­dern és többekkel ellentét­ben én egyáltalán nem ér­zem zsúfoltnak. — ria — dekes, hogy sikerül-e a programozás, s megjelenik-e a képernyőn a várt ábra — lelkendezi a két újdonsült barátnő: Csiszár Esztella és Kissik Barbara. Ök Salgó­tarján más-más iskolájá­ban idén hatodikba men­nek, s mindketten bizto­sak abban, hogy sokat ta­lálkoznak majd. Olaszné Podos Márta az egyik irányítója a délutáni szabadidős-játékoknak, ő a Beszterce-lakótelepen ta­nít: — Barátkozók, nyíltszí- vűek ezek a fiúk, lányok. Kifogyhatatlanul mesélik saját élményeiket, melyek főszereplői — érdekes mó­don — kedvenc állataik. Napokkal ezelőtt a nagy vihar elmosta a fecske­fészkeket, felejthetetlen, hogy aggódtak a bajba jutott kisfecskékért. Én szívesen hallgatom vala- mennyiüket, tudom, .otthon erre jut a legkevesebb idő. Az itt dolgozó pedagógu­sok, egyetemisták ellenszol­gáltatás nélkül végzik teen- tőiket, ajándékuk a sok­sok mosoly, a gyerekek ba­rátsága. érdeklődése: „Lesz jövőre is ilyen tábor”? — Mihalik — Hová tűntek padjaink? Válaszol az illetékes A NÓGRÁD július 7-i szá­mának Olvasók fórumában „Egy bizonyos panasz” című írásra az alábbi tájékozta­tást szeretném adni: — „A hivatalunk részére terjesztés céljából érkezett olimpiai sorsjegyeket a posta terjesz­tési hálózatán keresztül érté­kesítjük (hírlapkézbesítők, hírlapárusok.) A forgalmazás egy hete alatt a kapott mennyiség több mint 90 százalékát ad­tuk el. Tekintettel arra, hogy a panaszos nem a posta bi­zományosa, olimpiai sorsjegy­gyei való ellátásra lehetősé­günk nincs.” Bácskai Károly hivatalvezető Salgótarján, 1. sz. pKDStahivatal írásunk nyomán Lesz iöuöre is? „Hintatábor" Salgóbányán Érdekességek A híres ascoti királyi lóversenyre a nagy melegre való te­kintettel az előkelő hölgyek nem mindennapi kánikula- kalap-kreációkban érkeztek. a nagyvilágból A magas hegycsúcsok és a gleccserek hazájának legfontosabb közlekedési eszköze a helikopter, amely a legjárhatatlanabb helyekre is el tudja juttatni az embert és a szükséges fel­szerelést. Dien Quang 2. számú termelőszövetkezete 80 hektár eperfa- ültetvényéről 20 tonna selyemhernyógubót adott a népgaz­daságnak.

Next

/
Thumbnails
Contents