Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-13 / 140. szám
Tovább erősödnek a magyar—indiai kapcsolatok Radzsíu Gandhi programjából: városnézés, vidéki látogatás, elutazás Lombos Márton (1916—1988) Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy életének 73. évében, hosszú szenvedés után, 1988. június 10-én elhunyt Lombos Márton, Balassagyarmat Város Tanácsának nyugalmazott tanácselnöke. Temetéséről később történik intézkedés. A GYÁSZOLÓ CSALÁD MSZMP Balassagyarmati Városi Bizottsága, Balassagyarmat Város Tanácsa Radzsiv Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke magyarországi hivatalos baráti látogatásának második napján, szombaton a főváros nevezetességeivel • ismerkedett és rövid vidéki utazást tett. A program kora reggel az indiai vendégek szállásán kezdődött, ahol Radzsiv Gandhi a magyar—indiai baráti kör képviselőivel találkozott kötetlen beszélgetésen. Az együtt elfogyasztott reggeli után a kormányfő és kísérete a Magyar Nemzeti Galériába látogatott. A miniszterelnök és felesége, Sonia Gandhi —, akit hazájában a művészetek szakavatott pártolójaként ismernek — nagy érdeklődéssel szemlélte a XIX. századi magyar festészet mestereinek vásznait. Budáról Pestre vezetett a magas rangú vendégek útja. A IX. kerületben, a Duna- part Közraktár utca melletti szakaszán ünnepélyesen felavatták Dzsavaharlal Nehru emlékkövét, amelyen a márványba vésett, felirat „a baráti indiai nép nagy fiának” állít emléket. A partszakasz mostantól a kiemelkedő indiai államférfi nevét viseli. Az avatóünnepségen részt vett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke, Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöké, s mások. Iványi Pál és Radzsiv Gandhi a zuhogó eső ellenére nagy számban összegyűlt érdeklődő közönség előtt rövid avatóbeszédet mondott. Az indiai miniszterelnök — a természet szeretetét kifejező iadiai szokás szerint — facsemetét ültetett el nagyapja, Dzsavaharlal Nehru emlékköve mellett. Az indiai vendégek ezután a magyar vendéglátók társaságában vidéki látogatásra indultak. A balatonfüredi Baricska csárdában elfogyasztott, indiai ízeket idéző ebéd után Radzsiv Gandhi, felesége és a kíséret a magyar—ándiai kopcsolato- kat kedves színfolttal gazdagító Balaton-parti településsel ismerkedett. Balaton- füred, a több évtizedes múltra visszatekintő hagyománynak megfelelően szinte kötelező állomása a hazánkba látogató magas rangú indiai vezetők programjának. A nagy indiai költő, Rabindranath Tagore nevét viselő tóparti sétánkon a távoli országból érkező vendégek, kormányfők, államfők egy-egy fát ültetnek el látogatásuk emlékére. Az évek során parkká terebélyesedett emlékhelyen a vendéglátók megmutatták Radzsiv Gandhinak azt a fát, amelyet édesanyja, Indira Gandhi ültetett el 1972- es magyarországi látogatása alkalmával. A hagyományokat megtartva Radzsiv Gandhi egy hárscsemetét helyezett a sétány földjébe. Budapestre visszatérve a délutáni órákban az indiai delegáció szálláshelyén a két küldöttség Grósz Károly és Radzsiv Gandhi vezetésével újabb plenáris megbeszélést tartott, amelyet ezúttal teljes egészében a kétoldalú kapcsolatoknak szenteltek. A találkozón megelégedéssel állapították meg, hogy hagyományosan jók a két ország közötti kulturális kapcsolatok, amelyek nagy múltra tekintenek vissza. Ezt a többi között az immár huszonöt éve aláírt magyar—indiai kulturális egyezmény is bizonyítja. Magyar részről ugyanakkor azt is leszögezték, hogy mind a kulturális kapcsolatok, mind a műszaki-tüdo- mányos együttműködés terén még sok lehetőség kínálkozik. Ennek jegyében ígéretet tettek, hogy a Delhiben működő kulturális és tudományos központ működését — a kívánságnak megfelelően — hazánk tovább bővíti. Az indiai miniszterelnök és felesége este Grósz Károly társaságában megtekintette a KISZ Központi Művészegyüttesének műsorát a társulat székházában. ir Hivatalos baráti látogatásának befejeztével szombaton elutazott Budapestről Radzsiv Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke, aki Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának, a Minisztertanács elnökének és Kádár Jánosnak, az MSZMP elnökének meghívására tartózkodott hazánkban. Az indiai kormányfőt ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadás mellett Grósz Károly, Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár, Madarasi Attila pénzügyminisztériumi államtitkár és Bányász Rezső kormányszóvivő búcsúztat- 'ta a nemzeti lobogókkal díszített Ferihegyi repülőtéren. Az indiai miniszterelnök Boeing óriás repülőgépe éjszaka 10 óra utón szállt fel Ferihegy betonjáról. (MTI) Fischer— Genscher találkozó Szombaton Potsdamban sor került az NDK és az NSZK külügyminisztereinek első találkozójára német földön. Oskar Fischer, az NDK és Hans-Dietrich Genscher az NSZK külügyminisztere, akik mindketten a potsdami kelet—nyugati konferencián vettek részt, e tanácskozás témáiról és a bécsi európai utótalálkozó kérdéseiről folytatott eszmecserét. A két német állam külügyminiszterei eddig csak az ENSZ székhelyén, illetve más nemzetközi fórumok alkalmával — a két német állam területén kívül — tárgyalt egymással. Az NSZK részéről mindeddig elutasították, hogy bármelyik német állam területén külügyminiszteri találkozót tartsanak. A bonni felfogás szerint ugyanis az NDK számukra nem tekintendő külföldnek és a két német állam közötti kapcsolatok alakítása nem 3 külügyminiszter hatáskörébe tartozik. (MTI) Új püspökök Csehszlovákiában Katolikus püspököket szenteltek fel szombaton Prágában. A csehszlovák állam és a Vatikán megállapodása alapján a pápa a prágai főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki Jan Lebeda prépostot, a prágai főegyházmegye érseki helynökét, valamint Antonin Liska prágai érsekségi kanonokot. A csehszlovák állam és a Vatikán megállapodása értelmében a pápa a nagyszombati főegyházmegye püspök-apostoli kormányzójává nevezte ki Jan Sokolt, a nagyszombati .főegvházmegye gondnokát. (MTI) Péntek este óta leng a gyászlobogó a balassagyarmati tanács épületén, jelezve, hogy elhunyt a város egykori megbecsült tanácselnöke, a város díszpolgára. Mindenki mély gyásszal és részvéttel adózik emlékének, emberségének. Lombos Márton Becske községben született 1916. február 16-án. Szülei falusi szatócsok voltak, akik 12 gyermeket neveltek, ö kereskedelmi tanulóként kezdte, majd kereskedősegéd volt 1939-ig, amikor is katonai szolgálatra hívták be. 1942. május 15-én a már megkülönböztető intézkedések és törvények miatt munkaszolgálatra vitték. Ezt követő élete örökös rettegés volt. Végül is nem kis szerencsével megmenekült a dachaui haláltáborból, ahonnan 1945 augusztusában tért haza. 1946-tól 1948-ig önálló kereskedő, ezt követően a földműves-szövetkezetnél boltvezető, vállalatvezető, textil-nagykereskedelmi vállalat igazgatója, a Nyuaat- Nógrád megyei Névbolt Vállalat igazgatója 1965-től töltötte be Balassagyarmaton a Hollandia történetének legnagyobb apartheidellenes tüntetését tartották szombaton Amszterdamban Nelson Mandela tiszteletére, a bebörtönzött dél-afrikai polgárjogi harcos születésnapján. A szervezők szerint legalább harmincezer felvonuló volt a tüntetésen, amelyet szakszervezetek, az egyház és apartheidellenes csovárosi tanács elnöki tisztségét 1977-ig, nyugállományba vonulásáig. Megbízatása alatt átlagon felüli teljesítményt nyújtott a városfejlesztésben, a lakosság életkörülményeinek javításában. 1945-től tagja a pártnak. Tagja volt a városi pártbizottságnak és a végrehajtó bizottságnak, az MSZMP városi bizottsága fegyelmi bizottságának, egy ideig a Nógrád Megyei Tanácsnak. Több mint két évtizeden át kiemelkedő társadalmi tevékenységet fejtett ki. Nyugállományba vonulása után sem pihent. Lombos Márton kimagasló munkáját több alkalommal magas kitüntetéssel ismerték el: a Munkás- Paraszt Hatalomért Érdemérmet, a Szocialista Munkáért Érdemérmet, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, a Honvédelmi Érdemérem különböző fokozatait, a kétszer is megkapott Munka Érdemérem arany fokozatát, valamint az Április Negyediké Érdemér- • met mondhatta magáénak. Emlékét a közéleti és az alkotó embernek kijáró tisztelettel őrizzük. portok közösen hirdettek meg. A holland kormányhoz intézett felhívásban a tüntetők követelték, hogy Hollandia léptessen életbe további megszorító intézkedéseket Pretoria ellen. Velencében szombaton szintén megemlékeztek Mandeláról, s a város díszpolgárává fogadták őt. Tüntetés Mandeláért Munkásörparancsnokok tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról.) őröknek a párt politikájának szolgálatában, a megújulás érdekében végzett szép hivatásuk teljesítéséhez. Vitával folytatódott vasárnap a munkásőrparancsnokok IV. országos értekezlete. A záróülés elnökségében helyet foglalt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke és Lukács János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára is. Az MSZMP országos értekezletének állásfoglalásából adódó,' a munkásőrség tevékenységének megújulását szolgáló feladatokat megvitató kétnapos tanácskozáson több mint félezren vettek részt, s közülük mintegy öt- venen mondták el véleményüket a vitaanyagról. Többen hangsúlyozták, hogy napjainkban a munkásőrök elsődleges feladata a közéleti helytállás, a társadalmi munka, a meggyőző szó, az emberi törődés, a közösségi és az elvtársi szolidaritás. Felhívták a figyelmet arra, hogy a munkásőrök kiképzését az eddiginél is szervezettebbé, hatékonyabbá kell tenni. A munkásőrség politikaiin- tézmény-jellegének erősítése azonban nem jeleníthet lemondást a fegyveres felkészültség fejlesztéséről. A testület megújulása igényli a politikai munka korszerű gyakorlatát is, a még nagyobb nyíltságot. Számos munkásőrparancs- nok sürgetett határozott fellépést a zavartkeltők, az ellenséges nézeteket terjesztők ellen. A vitában elhangzott, hogy a munkásőrök hangulata a párértekezlet óta jobb mint korábban volt; dolgozni akarnak, eredményeket, sikereket elérni. Az országos pártértekezlet állásfoglalásához kapcsolódó tennivalókról szólva többen kifejtették: végrehajtásának garanciája lehet a munkásőrök szándékainak, tenni akarásának a mostani tanácskozáson is tetten érhető kinyilvánítása. Felhívták a figyelmet arra, hogy csökken az önként vállalt közéleti munka rangja, s számos helyen tapasztalható sanda megjegyzés tevékenységükkel kapcsolatban. A vasárnap délelőtti vitában felszólalt Grósz Károly is. Elöljáróban köszönetét mondott a munkásőröknek a politikai program végrehajtása érdekében kifejtett támogatásért, majd így folytatta: — A nagy jelentőségű tanácskozás hatására egyértelműbbé vált, hogy kik vannak velünk, kik akarnak nekünk segíteni, s kik azok, akik változatlanul bizonytalanok és vívódnak. S tisztábban lehet látni: kik vannak ellenünk. Ezt akartuk! Szerettünk volna egyszer világosan eligazodni ezen a politikai térképen. Olyan helyzet alakult ki, hogy az egyén eldöntheti: mit vállal, s mit tagad meg ebből a programból. Ma a párttagság önbizalma növekvőben van, felemeltebb fejjel jár — joggal. Vannak még persze, akik töprengenek, vívódnak, kicsit zavarban is vannak, de a párttagság zöme felelősen gondolkodó ember; érzi, hogy támogatást kapott. S a vezetés és a tagság közötti párbeszéd értékesebb, aktívabb, alkotóbb, mint korábban volt. S ez lendületet, bátorítást ad a pártmozgalomnak. Bízom benne, hogy mindez tettekben nyilvánul meg. Grósz Károly az ellenség, az ellenzékiek nyíltabb jelentkezését említve kijelentette: rendeződésüket, erőgyűjtésüket, pölitikai koncepcióik kidolgozását, kivitelezését nem szabad tétlenül szemlélni. Ha a helyzet úgy alakul, a vezetés — felelőssége tudatában — adminisztratív eszközöket vesz igénybe. De csak akkor dönthet nyugodtan, ha érzi maga mögött a „hátországot”, a tömegtámogatást, s mindenekelőtt a kommunista közösség támogatását. Az ellenséggel és az ellenzékiekkel szemben — kellő toleranciával — egységet kell teremteni a mozgalomban, a közéletben. A továbbiakban felhfvta a figyelmet arra, hogy felütötte fejét a közvéleményben a túlhajtott magyarkodásba bújtatott nacionalizmus. Értékrendzavar tapasztalható — jelentette ki, s leszögeztte: ma a haza érdekét igazából az képviseli, aki fellép a nacionalizmussal szemben, s az indokolatlan magyarkodás hirdetése helyett a valódi hazaszeretet talaján áll. A munkásőrök tevékenységét méltatva a párt főtitkára megállapította: soha ilyen éhség a tiszta emberi viszonyok és a közösség iránt nem volt, mint napjainkban. S ha ez így van — márpedig így van —, akikor csak múló, átmeneti tünet lehet a bizonytalankodás, és elismerően szólt a munikásőregy- ségeken belül a közösségi szellemet gazdagító erőfeszítésekről, s a különböző formájú szervezeti törekvésekről. Az ország gazdasági helyzetét vizsgálva Grósz Károly kijelentette: nagy ritmusváltásra van szükség, új módszereket, eszközöket kell kialakítani. A társadalmigazdasági folyamatok vé- gigvitelének alapkérdése: az alkotó, értékteremtő munka. Ugyanakkor át kell rendezni az ösztönzőket, a kényszerpályákat is, ezek csakis együtt és egyszerre működhetnek hatékonyan. Utalt arra, hogy az oktatásban át kell csoportosítani a rendelkezésre álló eszközöket, ugyanis a mai felkészültségi szinten nem lehet a jövő évszázad várható követelményeinek megfelelni. Rámutatott: új magatartás, új szemléletmód várható el az alkalmazott kutatás, a műszaki fejlesztés területén. S itt — ezt világosan ki kell mondani — egyetlen norma fogadható el: a teljesítmény. A főtitkár meggyőződésének adott hangot, hogy az ország túljutott a nehézségeken, a gondokon. S, ebben —, mint oly sokszor már — úttörő szerepet vállaltak a haladó erők. Hozzátette: a nehézségeken csak úgy lehet úrrá lenni, ha hiszünk abban, amit csinálunk. Hit nélkül nem lehet élni, dolgozni, alkotni — mondotta végezetül, s sok sikert kívánt a munkásőrök alkotó munkájáhoá. A tanácskozás az Interna- cipnálé eléneklésével ért véget. it Az értekezlet szünetében Grósz Károly rövid nyilatkozatot adott a televízió HÉT műsorának. A munkásőrség szükségességének megkérdőjelezésére vonatkozó kérdésre válaszolva kijelentette: — Az elmúlt 32 esztendő bizonyította, hogy szükség van a testületre, amelyben az egyén és a társadalom közötti viszony tükröződik; eltűnnek a beosztásbeli különbségek, itt az emberi értékek a fontosak. Megállapította, hogy a munkásőrök szerepet játszanak a közbiztonság alakításában és a fiatalok nevelésében is. Egy másik kérdés kapcsán kifejtette: — A társadalmat mostanában érő, egyre erőteljesebb kritikai megjegyzéseken nem csodálkozom, ebben a nehéz időszakban ez természetes, bár hozzá kell tennem, hogy — a tapasztalatok szerint — mintha újabban sikk lenne értékeink kikezdése is. Grósz Károly szólt a Politikai Bizottság munkájáéról, utalva arra, hogy a testület —, mint a párt végrehajtó szerve — az országot érintő valamennyi kérdéssel foglalkozik, s a legszélesebb rétegektől szerzett élményanyagok segítségével tud fontos döntéseket hozni. A PB közelebbi, júniusi ülésén várhatóan egy hoszabb távú gazdaságpolitikai programról is határoz. Az előkészítésén már munkálkodnak a szakemberek. A pártértekezlettel kap- csalatos kérdésre a főtitkár kifejtette: felfokozott várakozás tapasztalható az értekezlet óta, a sürgetés, olykor a türelmetlenség is tetten érhető. Figyelmeztetett viszont arra is, hogy a kapkodás legalább annyira káros az ország életében, mint a késlekedés. — Rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg országunk iránt, különösen a pártértekezlet óta — hangsúlyozta Grósz Károly, s bejelentette: meghívást kapott egyebek között a Szovjetunióba, Lengyelországba, Ausztriába és az Amerikai Egyesült Államokba. Még nincs ugyan a pontos idő meghatározva, de rövidesen sor kerül egy hivatalos útra a Román Szocialista Köztársaságba. (MTI)
