Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-11 / 139. szám
A nográd Diósjenőn .................................................................................................................__ .........i K emping az erdő alatt. A mai zsákmány. VaJyó József, a kemping őre 24 órás szolgálatban. Nyárkezdet strand nélkül Így június elején a kora délutáni órákban olyan a faluközpont, mint más csendes hétköznapokon. Alig látni az utcán embereket, két fiatal lány a kis parkocska sövényénél biciklire támaszkodva beszélget, egy hatvan körüli férfi ballag a Diófa vendéglő felé, az ABC előtti járdát egy eladólány söp- rögeti. A plébánia utcára kiültetett alma- és körtefái már dús zöldbe burkolóztak, az ágakon termőnek indult a gyümölcs, az oszlopokra festett kék turistajelzéseket ma még alig követik hátizsákos túrázók. Az iskolaév utolsó hete. Még nem kezdődtek meg a környékbeli, varázslatosan szép és friss levegőjű erdőkbe, völgyekbe a nagy kirándulások. Mégis a levegőben valahogy benne van: itt a nyár, a vakáció, nyaralás, kikapcsolódás, pihenés hetei jönnek. Olyan napok, nyári hét végék, amikor a Diósjenőn tartózkodók száma majdnem megduplázódik: üdülők, kempingezők, turisták, vendéghorgászok keresnek felüdülést a diósjenői tájban. Csak a íürdőzőket nem vonzza most a környék. A község egyik végében, a kemping közelében ugyan még karcolatlan a táblán a kiírás: Strandfürdő, de az omladozó falú medencében már megkapaszkodtak a nyárfacsemeték, sűrűn nőtt gazok, bokrok között szinte elveszik az öltöző épülete. Egyértelmű bizonyíték: ezen a strandon évek óta nem mártóztak vízbe, s az idén sem lesz lubickolok kiáltásaitól hangos a medence. A helybeliek a strand harmincméteres nyárfáinak kivágását sajnálják, aminek tavaly esett neki a fűrész. Bár a dologba belenyugodtak volna, mert úgy tudták, azért vágják ki a fákat, hogy megkezdődhessen a munka, a strand helyreállítása. De csak nem látott ahhoz hozzá senki. — Pedig hajdanában — magyarázza egy helybeli készséges útikalauz — olyan víz volt ezen a helyen, hogy a fürdőzők mellett még a kis ladikok is elfértek a vízen. Az az idő már messzi van! Az 1932-ben épült strandot annak idején két patak táplálta, s a buzgárok mára lassan kiapadtak, a közeli dombok forrásai, azt mondják nem tudnák ma már megtölteni a medencéket. Vízszegényes időben régebben is probléma volt a strand utántöltésével. Ez volt az egyik oka, hogy a Köjál leállította itt a fürdést. Mi lesz a diósjenői stranddal? — kérdeztük a községi tanácson. Munkácsi Márton vb-titkár az ügyben kedvező változásokról tudott beszámolni, annak ellenére, hogy a strand teljes rekonstrukciója húszmillió forintba kerül, s erre a községi tanácsnak csak egy- millió forintja van. — Május végén tartottunk egyeztető tárgyalást a strand újjáépítéséről, ahol abban is megállapodtunk, ki és mennyivel támogatja a rekonstrukciós munkát, öszszességében a Közép-duna- völgyi Intéző Bizottság, a megyei tanács, a víz- és csatornamű-vállalat, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, a Budapesti XVIII. Kerületi Tanács támogatásával jön össze a szükséges pénz. A kivitelezés az idén július elsején megkezdődhet, s a tervek szerint év végére nyolcvanszázalékos készültséget ér el a munka. Megvan tehát minden remény arra, hogy jövő év júliusában ismét megnyílik a diósjenői strand, medencével, pancsolóval, és vízvisszaforgató is épülne. Jó hír ez a jövőre, s remélhetőleg ez majd elejét veszi a tiltott fürdőzésnek is a diósjenői tavon, ahol hatóságok ugyan megtiltották a fürdést, de mégis minden nyáron többen is megmártóznak ott, a horgászok nem kis bosszúságára. Ezt kánikulában nemigen lehet megakadályozni. A tó környékén a nyári hónapokban a horgászok, helybeliek, turisták mellett kétszáz telektulajdonos keres felüdülést. Most még csendesek a szép kivitelű hétvégi házak, a fákkal, bokrokkal beültetett, gondozott udvarok. Jelenlétük Diósjenőn most már „törvényesítve” lett, hiszen éppen ezen a héten határozott úgy a tanács végrehajtó bizottsága, hogy létre kell hozni az üdülőhelyi szakbizottságot, ami saját érdekképviseleti szervükként rendszeresen kapcsolatot tart a községi tanáccsal. — Eddig is voltak ugyan utcabizalmiak, de úgy gondoljuk, a szakbizottság megalakításával, amelyben az üdülőket öten képviselik, még jobban együtt tudnak működni a tanáccsal, megismerik lehetőségeinket, a község helyzetét, s így reálisan tudunk terveket, fejlesztéseket kialakítani. Az együttműködésnek ez a természetes rendje, mert az is igaz, hogy a tanácsiak nem térhetnek ki az elől, ha ügyes-bajos dolgaikkal a hétvégiház-tulajdonosok keresik meg őket. Legutóbb is az üdülőtulajdonosok bejelentésére a mezőgazdasági területekről lezúduló csapadékvíz elvezetését kellett megoldani egy övárok kiépítésével. Nincs tehát rossz kapcsolat a tanács és az üdülők között, s ugyanez mondható el a helybeliek és hétvégiház-tulajdonosok viszonyára is. Tíz év óta egyetlen bejelentés sem érkezett ellenük. Sőt, mi több. barátságok is szövődnek. Ellenbach Imre, aki ottjártunkkor majdnem magányosan horgászott a tó partján, mesélt erről. — Van egy budapesti család, akiket már nagyon'várunk, hogy jöjjenek, hiszen úgy vagyunk velü,k, mint a testvérek. Előfordult, hogy hajnalban ülök a tó partján, s ők meleg kávéval kínálnak, én pedig, ha jó fogás van, egv-egy halat adok nekik. De mások között is nagyon szép barátságok jöttek össze. No, persze vannak más dolgok is. A horgászok békéje a zsúfolt nyári hét végeken nem mindig zavartalan. — Kijön a városi ember ide két napra, s azt gondolja, no most aztán már mindent lehet. Fürödnek, ször- föznek, hangoskodnak. Ilyenkor a helybeli horgászok már nem is jönnek ki, szombat-vasárnap inkább sokan otthon maradnak, mert több a horgász, mint a hal — vélekedik egy másik horgász, s mutatja az illegálisan „kijelölt” helyet, ahol a fürdőzők megmártóznak. Beszélgetésünkkor előkerülnek a tó gondjai js, amik közül a legnagyobb az, hogy nagyon eliszaposodott. Jó tíz-tizenöt éve felmerült, hogy kotorni kellene, készült is erre tanulmányterv, de bizony ma már nemigen van erre senkinek pénze. Az öreg Balázs István meséli, elég gyengén sikerül mostanában a fogás, nem jó szezon a mostani. El kell neki hinni, mert azt mondja, ötven éve jár ide horgászni. De hogy mégsem egészen így van a dolog, azt viszont az bizonyítja, amit megint csak ő maga mond, hogy éppen nyolc napja fogott egy hatkilós halat. Térjünk vissza a tó környékéről a falu másik végébe, a strandhoz, illetve a strand fölötti kempinghez. Itt látszik leginkább, hogy megérkezett a nyár, autóbuszok jönnek-mennek, túrázók böngészik a térképet, gyerekek futballoznak a kemping melletti pályán. .. — Mostanában még csak legtöbben egy-két napra jönnek — mondja Valyó József, a kemping szolgálatban lévő portása. — De már mindennapos a forgalom, ma reggel utazott el egy harmincfős csoport, tegnap jöttek Nyíregyházáról és Budapestről többfős csoportok. Most körülbelül százan vannak itt, negyedannyian, mint a. zsúfolt nyári napokon. A kemping ellátási színvonalán mindig javítanak valamit. Most például hat négyágyas szobát komforto- sítanak. Hiszen holnap már többen lesznek, holnapután pedig még többen. Diósjenő mindig is kedvelt helye volt a turistáknak, a friss levegőre, szép környékre vágyóknak. Három vendéglátó- egységben főtt ételre is találhat az utazó, bár igaz, ezeknek a kapacitása majdnem teljesen le van foglalva előre a főszezonban. Működik két presszó, egy pléhcsárda, három élelmiszerüzlet, amelyben ugyan, néha szombatonként, előbb fogy ki a kenyér, van két zöldség-gyümölcs áruda. Diósjenő tehát várja a nyári vendégeket. S ha a tó körül adódnak is incidensek, azért az nem rettenti vissza a horgászegyesületet sem, hogy társadalmi munkában ne tegyenek meg mindent a tóért. Utat, parkírozóhelyet építettek, fásítottak, rendbe rakták a tó környékét. Mert ha majd elmúlik a nyár, a tó akkor is Diósjenőn marad, s azok vannak mégiscsak többen, akik egész évben ott élnek. Zsély András Fotó: Kulcsár József Hétköznapi utca. Hová menjünk? Irak észen. Elárvult medence nyárfacseme.tékkel Hétvégi házak a tó fölött. Harap a b&L
