Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

IRODALOM Varázsgolyók A tiszteletre méltó Benito Ippolito sértődötten árulja a salátát, a sár­garépát meg a pálmalevelet és a krumplit. Mögötte a templom fekete fala — és hetven év. A zöldségárusok és a mű­vészek élete ugye kiszámít­hatatlan — eszerint Benitóé kétszeresen is az. Néha ma­ga mögé néz, ráhaffligatóz-ik a templomablakra, aztán az égre veti szemét, és irigy­kedve csóválja a kobakját, hia gyors röptű madaraikat tót. Olykor énekel is a zöld­ségeskocsi mögött, lehunyt szemmel, a sárgarépának. Ha zavarják, rövid indulat- szavakat csapkod a vevők­höz, s haragjában tüstént megemeli az árakat, legalább tíz százallékkal. Este betolja kocsiját a szomszéd mészárosmester kamrajába, és elindul a ki­kötőpart felé, hogy késede­lem nélkül jelenjék meg szokott kocsmájában, ahol tisztelik. A főnök rendelés nélkül hozza néki a bort. Az oldódási folyamat az első fél liter vörös után kez­dődik. Ha kérdezik, készség­gel válaszol. Ha nem. akkor kimondatlan kérdésekre ad feleletet. Közben oldalba bök, s le is gorombít, ha szükségét látja? Ügy tartják, sokat tud az életről. — Az életről?... Magának elmondom, uram. Kizárólag magának, mert megsajnál­tam azt a randa, szomorú fejét. A pohárból kicsordul ■ a bor, föilpúposodik az abro­szon. Benito széles folttá maszatoija, s ujja párnájá­val belefojtja a csillogást a bortócsába. — Mindenki másképp alkarja az életét, mint aho­gyan éi. „Ez nem élet”, mondják nyakra-főre, mert mit is mondhatnának egye­bet. Pedig csak a művészet uram, az az igazi! Az viszont én vagyok magam. Én Benito Ippolito, a golyókkal! Az nem szemfényvesztés, nem ám... És mégse kell, uram, setnikinek. Szégyellheti magát a világ!... Egy golyó, kettő, három négy. öt... de ez még mind semmi! Hanem ének­kísérettel, nem ám csak amúgy szárazon! És hozzá jól kibabrálok még a rit­mussal is: mert ha lasssú tempóban énekelek, akkor természetesen lassabban ha" jiigálok. No, mindegy: nem •magyarázni kell ezt, hanem tisztelni és csodálni! Tisz­telni, uram. és csodálni, úgy, ahogy mondom... Amikor fi­atal voltam, és szakáll bor- zolódott az állam csücskén, cirkuszban léptem föl. Ké­sőbb ének helyett szájhar­monikáztam inkább, a go­lyókat emeletmagasra dobál­tam, a közönség azonban alig érintette össze a tenye­rét. Fogalmuk se volt. sze­gényeknek. hogy mit látnak! Megbuktam. Szerencsére! Örök szégyen, ha ott. a ren­geteg csavargó és csepűrágó között sikerem lett volna!... Egy szép napon otthagytam tehát, uram, az egész ban­dát. Csak úgy kimentem a sátorból, kivonultam és el­indultam. Gyalog, nyilván­való. Nápolyiba, uram! Egye­nesen Nápolyba! Pedig vén este volt, ás zuhogott az eső. De megérkeztem mégis. S azonnal önállósítottam ma­gam, igenis... És jöttéik a bámészkodók! Jöttek hát — de micsoda népség! Nem érdemeltek többet három .golyónál. A negyediket elő se vettem, csak hárommal dobálóztam, és alig énekel­tem hozzá valamit. Egy da­rabig nézték lógatták a po­fájukat, aztán továbbmen­tek. Az isten verte volna meg valamennyit!... Elővet­tem hát fnégis a negyedik golyót... Megbuktam, hála a Madonnának, így is. Mert ugyan miféle sikere lehet, uram. manapság egy művész­nek!... Fogtam hát magiam, és kimentem a rakodók kö­zé. De most aztán mindjárt négy golyóval kezdtem! — Itt aztán már sikere volt? Végre! — Jaj, boldog ember ön, uram... Szóval, nem volt sikerem. Úgy mentek él mel­lettem, mintha csupasz hir* detőoiszlop lennék!... Estefe­lé akkoriban már alig jár­taik arra: találtam hát én is egy eldugott helyet magam­nak. bokrok fogták körül, s a bokrok fölött, a magas­ban, villany égett. Itt, a bokrok közt, egyedül, min­den más volt. Hat, jó uram, hat, értse meg: hat golyó­val dolgoztam magamnak, és mind a hat más színű!... És akkor, képzelje, fél1 szem­mel észrevettem, hogy meg­áll egy hölgy, és rám cso­dálkozik. Igen. Fekete ruhát viselt, és szőke volt... Elő­kaptam hát a hetedik golyót! Életemben először! Hét go­lyó, mind a hét más színű! És szájharmonika-kísérettel! Úgy ám, nem puszta ének­szóval! Kivert az dzzadás, éreztem, hogy lucskos a te­nyerem, a lábam reszketett — de azért álltam a he­lyemen becsületesen és uram, egyszer se hibáztam! És ami­kor beféjéztem, még' akkor se néztem rögtön a nőre, nem én, nagyuram. hanem vártam, míg magától szólal meg. Olyan hangja volt, mint a csillagoknak... — Benito, a csillagoknak nincsen hangjuk... — Mit mond? Nincs a maga ócska botfülének!... Mert azt mondta a nő: ..Uram, ha nem zavarnám túlságosan, mondja meg ne­kem, merre van a kijárat, eltévedtem...” És én ekkor azt mondtam, de gondolhat­ja. milyen állapotban: ,,Asz- szonyom, menjen innen, itt nincs semmiféle kijárat!” Mire ő még védekezett is: .,Ön goromba ember, uram!” De én is: ..Igen, én bizony goromba ember vagyok de becsületes és jószívű, asz- szonyom, és ha nem hordja el magát tüstént, akkor én bizony hozzávágom a go­lyókat, mind a hetet!” Kis időre elhallgatott. Szó­rakozottan pöokölgette a morzsákat az abroszról. — A nők az igazi művé­szettől sohasem esnek sze­relembe... — folytatta el­gondolkozva. — Azoknak kókler kel. uram. aki ci­linderben rántottat kever, és kotkodácsoió tyúkot húz ki belőle!... Jelentőségteljesen nézett körül: — Pszt... Csak ő... De róla ne is merészeljen kérdezős­ködni senki! A drágám! ö volt az egyetlen... Különben szót se addig, míg föl nem kel a helyéről! Álljon föl, álljon föl mindenki! — üvöltözte, és égnek lendí­tett karral vezényelte a tisz­teletet: — Ezennel fölké­rek mindenkit, hogy egy néma perccel adózzanak Ad­riana asszony áldott emlé­kének ! A vendéglős kezében meg­állít a pohár, s a gyéren ülő vendégek föltápászkod- taik. kényszeredetten moso­lyogtak. Csak a sarokban ülő, nagy fejű, nagy bajuszé, de feltűnően alacsony ember­ke pislogott révülten tovább­ra is. — Maga is álljon föl, hallja-e, maga szőrös no" kedli! Az apró ember riadtan ugrott föl. S egy percig ke­mény csend falazta be az ivót. Amikor Benito Ippolito engedélyezte a leülést, a nagy bajuszű még mindig állt. — Maga süket! Nem hall­ja?! Vége a kegyeletnek! — Igenis, kérem... — vo* nogaitta a vállát az ember­ke, majd engedelmesen, de kissé bizonytalanul vissza­csúszott a székére. Benito pedig folytatta: — Mert az utcáról nősül­tem, szép uram, igenis. Amikor még négy golyó jár­ta... Micsoda nő volt! Gon­dolhatja! Abban az időben tizenhét lány sétált ott, pon­tosan tizenhét — de én őt választottam... Nem, ő soha nem tudta meg, hogy művész-vagyok. Ö, kérem. soha. Még hogy abban az egyet­len nőben is csalódjam, akit tiszta szívből, igazán szerettem!... Hanem azt mondtam neki: titkos rangú, nyugdíjképes állami hivatal­nok vagyok, és sokat kell utaznom... Két hónapig, uram. két álló hónapig jár­tam hozzá, és csak azután véttem feleségül. Hitesen, persze, törvény előtt, aho­gyan dukál... De nászéjsza­ka nem volt. kegyes uram, nem, nem. Á házasságikötés után bizony nem feküdt le velem, mert alapjában véve úrinő volit... El is kellett ak­kor haigy-nom Nápolyt, de többször visszatértem, és ilyenkor mindig elmentem abba az utcába. Néha egy teljes órát is elbeszélgettem a feleségemmel, az utcán: nem sajnálta hites urától az időt... Egyszer aztán, amikor már nem is tudom, honnan jöttem vissza, nem találtam öt. Rettenetes. Meghalt, mondták a lányok. És hogy mindenki sajnálta, én is... Hát így lettem özvegyem­ber, majd később zöldség- árus; a művészet abbama­radt... Nem a legrosszabb hély ez. uram. Nem a for­galom miatt, hisz az ördög­nek kell az a sok mocs­kos vevő!... Hanem a temp­lomból kihallatsziik a mu­zsika és az ének. Be azon­ban nem megyek, és uram. maga se menjen, ha istent iismer. különben úgy jár, mint én... Nézze csak, nem csinálok belőle titkot: egyszer találkoztam az Istennel. Nem hiszi ? No, nem is itt talál­koztam vele, ő nem jár ilyen ócska helyekre... A parton ültem, egyedül. Éj­fél körül járhatott. Elővet­tem a szájharmonikát, de nem jött ki belőle melódia. Ez még nem fordult velem elő! Végre megszólalt. de akkor sem a dal bújt ki, hanem egy idegen, suttogó hang. Azt mondta: ..Halló, itt az Isten beszél! Fárad­jon el a karnagy úrhoz, és jelentkezzék a kórusba. Szük­ségem lenne a maga hang­jára!”... Másnap jelentkez­tem hát a karnagynál. Rög­tön azt kérdezte, ki küldött? Mondtam, természetesen, hogy az Isten. Erre hüm- mögött. nem is volt kíváncsi a hangomra, hanem elkül­dött simán... Hát azóta én nem megyek be a templom­ba. nagyuram, hanem csak innen kívülről hallgatom a zenét és az éneket... Hirtelen megunta a be­szélgetést. De az is lehet, hogy elfáradt. Lehunyta a szemét, és hátradőlt. Egy rövid perc múlva elaludt. • BARANYI FERENC: FIGYELJ RÁM Figyelj rám egy kicsit s ne bújj előlem el, ilyenkor önmagad elől is rejtezel. Vedd észre, hogy: vagyok. Vedd észre s adj jelet. Beszélj — vagy legalább rebbenjen a szemed. Erezd meg, hogy nekünk nem nyugtató a csönd, felgyűlik, mint a sár, s mindkettőnket elönt. Közöld magaddal is, mitől engem kímélsz, szólalj meg akkor is, ha ellenem beszélsz, ne bújj előlem el, figyelj rám egy kicsit, mondj, súgj, ints vagy jelezz valamit, valamit! MEZEY KATALIN: Vándordalok í. Ég-föld közötti utazás: minden amink van, csupa baj, teher. Biztonságot csak a semmi ad: üres kéz és üres tarisznya, s halkan dobogó mellkosarad. 2. Vándor vagyok. Rendetlen hánytorog minden köröttem: teleszemetelt, csodálkozó világűr. Senki se tudja, holnapra hol leszek? KOVÁCS ISTVÁN: GYÓNÁS Ki türelmét veszti és gyenge, kezet emel a még gyengébbre. Különösen, ha az eredendően az ő kiszolgáltatottja. Aztán csak kezet emel és azt mondja: kifogyott a béketűréséből. És végül már nem is érvel, csak kezet emel. Ki újra meg újra kezet emel, annak önmagához nincs türelme... ☆ Kislányom sír, s bennem a Gonosz, mint lámpalázas börtönőr, kacag: a foglya vagyok. Ügy tesz, mintha sajnálna, s én sértődött dühvei leplezem legbensőbb rácsaimat, -ír Álmodhatok-e Istennel, ha nem tudok szemébe nézni? KISS TAMÄS: VIRÁGÉNEK Zsálya, szegfű, tulipán, lépni lépteid után, jönni hegyen-völgyön át, nyitni kerted ajtaját. Fűre melléd leülni, gyenge válladra dűlni, hallani a csenden át szívünk muzsikaszavát. Tóra menni játszani, abból ki se látszani, odalenn a víz alatt kézzel fogni a halat. Bartha Gábor: Ismerkedés Kezdetben vala Ádám és Éva. Ádámnak roppantul egyszerű dolga volt, mert elég volt egyet szólnia és Évával már kész volt az is­merkedés. Ez később egysze­rűsödött. Előős estébé em­berré vadulván egyszerűen rabolták az asszonyokat. Nyilván akit elraboltak, az sejtette, hogy meg akarnak ismerkedni vele. Az áldott középkorban pengetés hang­szer kellett a vallomáshoz, később elég volt egy kis éji zene (nem Mozart) is. Ter­mészetesen nem akarom rész­letezni a különböző korok különféle ismerkedési mód­jait, hiszen ahhoz egy ta­nulmány sem lenne elég. Mindössze példázni akartam, hogy az ember szolgálatában mindig volt valamilyen se­gédeszköz, lett légyen az alma vagy bunkó, lant vagy cigányprímás. szolgálatké­szen felajánlott esernyő, il­latos levélkék (nem Tersánsz- ki!). A segédeszközök sok­féleségéből egyértelműen bi­zonyítható, hogy az elszánt férfiember nem válogat az eszközeiben. Az alábbi dióhéjnyi tör­ténetet azért közlöm, mert híve vagyok mindennek ami modern (igaz a bunkó is az volt a maga idejében). Or­szágúti tanúja voltam: ment egy kicsike, Trabant, egér­kén, szürke, bohókásan pi­ci és kedves. A kormánynál szürke kosztümben egy ra­gyogóan csinos és fiatal hölgy ült. így aztán a Tra­bant alig látszott, mert min­den férfiszem a hölgyveze- töre figyelt. Az meg az útra, a drága. A Trabant mögött szá" guldva jött egy csupa króm, csupa fény, csupa kényelem autócsoda. A kormánynál egy nagyon elegáns úr ült, akin látszott, hogy volt ide­je megtanulni az eleganciát lévén már túl volt az ötve* nen. Kérem most figyeljenek! A televízió jóvoltából van szerencsénk ismerni a kü­lönböző madarak, halak, szárnyasok és szárnytalanok, tollasok és tolltalanok nász- táncait. (Várom a sorozat végét, amikor megismerhe­tem a hidegvérűek násztán- cait) Nos, az autók nász­tánca a következőképpen! zajlott. A találkozás: A krómcsoda sivítva előz. A Trabant rez­zenéstelen. A krómcsoda fé­kez. Egy arc mosolyogva hát­rabámul. A Trabant in­dexel és tempót sem váltva előz. A szép kocsi megindul, a motor felbőg és a Trabant elé vág. És ott villog. Ott úgy lassít, hogy kerülni is nehezen lehessen, de a Tra­bant indexel és tempót sem váltva előzne. Néhány pillanatig párhuzamosan megy a két kocsi. A Trabant lassít. A másik is. A Tra­bant gyorsít, de a másik is és abból a nagyon szép ko­csiból már kézzeHábbal ma­gyaráz a nagyon elegáns és nagyon csúnya férfi. , A történet teljes kibon­tásához most a fenti so­rokat vagy tizenkétszer is­mételni kellene. Gáz. fék, gáz. fék, gáz. fék... Mindig ott a gáz. ahol a fék és min­dig ott a fék, ahol a gáz. Amikor az egyik fékez a másik ad gázt és csak azért nem gázol, mert szerencsére néptelen az út. Az ismerkedési szertartás vége? Lévén egy harmadik kocsiból láttam, túlságosan részletességgel nem pletykál­hatok. Az olvasó fantáziájá­ra bízom, hogy láttam-e egy árnyas pihenőben békén összesimulni a Trabantot és a krómozott csodát, avagy csak egyiket láttam egy tra­gikus szerelem emlékein me­rengeni a vontatókötélen? A történet befejezése ugyanis szelíden szomorú. Túl az Au­tó csárdán a Trabant várat­lanul másfelé kanyarodott. Az esti szürkületben sokáig állt még ott egy ragyogó meseautó és hűtlen kedve­sét keresve csak villogott, csak villogott. Réti Zoltán: Tehénpásztor. Kende Sándor:

Next

/
Thumbnails
Contents