Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-10 / 138. szám
1988. JUNIUS 10., PÉNTEK NOGRAD 3 Egy kis mälnatörtenelem Ne csak a nagyra figyeljünk! Bizonyára sokakat elgondolkoztatnak azok a Nógrád megyei statisztikai adatok, mely szerint a megye mező- gazdasági területe az országosból 2,2 százalékot, a bruttó termelési értékből 1,5 százalékot képvisel, ugyankkor a megye részesedése a világ málinatermeléséböl szintén ennyi, mintegy 1,5 százalék! Ez azért is örvendetes, mert Magyarországot az egy főre számított málnatermelés mutatójában a nyolcvanas évtized első éveiben a világ egyetlen országa sem előzi meg és az összmennyiséget tekintve is az ötödik helyet foglalja el a nemzetközi rangsorban. Az elmúlt évben megyénkben termesztették az ország málnatermelésének hatodát, csak Győr-Sopron és Pest megyében lett több ennél 21, illetve 19,9 százalékkal. Ám a. málnatermesztés helyét jelzi az is, hogy a mezőgazdaság bruttó termelési értékéből 3,3 százalékot (országosan kéttized százalékot), a növénytermelésiből 5,8 százalékot (országosan négytized százalékot), a gyümölcstermelésből 36,4 százalékot (országosan 4,1 százalékot) képvisel. Ami tehát az ország gyümölcstermelésében az alma, az Nógrád megyében a málna. •Mindez szükségessé és lehetségessé is teszi, hogy tegyünk egy rövid kis történeti kirándulást a málna- termelés birodalmába. A málnatermesztés történetéről kevés írásos feljegyzés tanúskodik, és sokfelé ágaznak a gyökerek. Tény viszont, hogy már az ősember táplálkozásában is szerepet játszott. Az ásatások során Svájc területéről kerültek elő a cölöpépítmények maradványai között 25 más gyümölccsel együtt a málna maradványai. Ebben az időben még gyűjtögetésből származott. A IV. századból való az első, mint termesztett növényről szóló adat. Majd több mint ezer év telik el fennmaradt leletek nélkül. Megfejtésre váró titok. A XVI. században kerti, a XVII-ben szegélynövényként tesznek a málnáról említést. Az 1718-as esztendő jelenti a választóvizet, ekkor írnak először málnafajtákról, így a közönséges, a fehér gyümölcsű és a kétszer- termő változatokról. Száz év múlva már 23 málnafajta és ennek 25 szinonim neve szerepel. A málna term elés és -nemesítés a múlt századtól indult meg nagyobb léptekkel. A legkorábbi termőtájak a málna közismerten nagyfokú érzékenysége folytán ott alakú,lltak ki, ahol a termőhelyi, éghajlati adottságok mellett a piaci, a közlekedési, s a szállítási viszonyok kedvezően fejlődtek. A főváros és Győr övezetében keletkeztek a legnagyobb felvevőhelyek. Nagymarosról és környékéről a vízi közlekedés fejlődésével olcsón lehetett Budapestre eljutni és a friss árut gyorsan értékesíteni. Ehhez járult még az Ipoly völgye, az Őrség, a Bakony nyúlványai, Zala megye nyugati része, mint termőtájak, ugyanakkor újabbak vannak kialakulóban. A málna gyakran a kiöregedett szőlők helyére került és a befektetést jó terméssel hálálta meg. Fél évszázaddal ezelőtt az ország statisztikailag becsült összes málnatermése 200 tonnát tett ki, s 1950-ben is mindössze 500 tonna termést jegyeztek fel. Nagyobb méretű térhódítása a nagyüzemek kialakulásával, illetve megerősödésével egyidős. Csak érdekességképpen: az 1948—1952-es évek átlagában a 93 ezer tonnás világ- termelésből nem egészen fél százalékkal, 1961—65 között 8,6 százalékkal részesedett hazánk. 1975-ben pedig már közel 50-szer annyi termett, mint negyedszázaddal korábban. A legfrisebb adatok szerint a világ 300 ezer tonnás málnaterméséből országunk 26 ezer tonnát képvisel. Napjaink indoka A nagyüzemi termőterület 1965—66-ban volt a legnagyobb. A hetvenes évtized egészében 1866 hektárnyi telepítés történt úgy, hogy az évtized második felében alig több mint tizedét tette ki a hatvanas évek első öt évének. A csökkenő irányzat nemcsak az állami ösztönzés mérséklődésének a következménye. Közrejátszik az ismert tény, a magas kézi' munkaerő-igény is. Üzemi adatok szerint egy hektár málinaülitetvény teljes számított munkaigénye hozzávetőleg 300 munkanap. A málnatermelés költségeiből a bérköltség aránya 70 százalék körüli. Amikor^ a munkaerő szinte még korlátlanul állt a nagyüzemek rendelkezésére, ez nem okozott problémát. A hetvenes évek közepe óta azonban — részben a fokozott mérvű nyugdíjazások, részben a gépesítés térhódítása következtében — a kézimumkaerő-igé- nyes növényi kultúrák jövedelmező termelése mind nehezebb lett. Egyik fontos tapasztalat, egyben tanulság, hogy a nagyüzemekben ott vert a málnatermesztés hosszú távra gyökeret és fejlődött virágzó ágazattá, ahol kezdettől a részes művelési formát alkalmazták. Így is tipikusan a kisgazdaságok növénye lett. 1986-ban az összes málna 3 százalékát termesztették a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös gazdaságaiban, 37 százalékát nagyüzemi integrációval a háztájiban, 60 százalékát a kisegítő és egyéni gazdaságokban. Kis túlzással Magyarország az utóbbi negyedszázadban „málnatermő nagyhatalommá” vált. E kedvező termelési eredmények többnyire külterjes körülmények kö- zöifct születtek. A termelés színvonala ugyanis elmarad a fejlettebb európai országok átlagától. Ennek, ahogy mondani szoktuk ezeregy oka van, de ha csak egyet kell említeni, akikor az az öntözés hiánya. Ez a negatívum annyiban mégis pozitív, hogy ilyen zamatú gyümölcs, mint nálunk, talán sehol másutt nem terem és ebben a kevesebb víz igen fontos szerepet játszik. Sokszor tapasztaljuk, hogy a minőség gyakran éppen a többlettermés minden áron valló hajszolása miatt szenved csorbát. Importfajtákat termesztünk, amit mások is tudhak, ahelyett, hogy a hagyományost csinálnánk egy kicsivel jobban. Ezerarcú gyümölcs a málna. Energiatartalma 100 grammra vetítve csak kétharmada az almáénaik, fehérjét viszont háromszor annyit foglal magába. Magas C-vitamin-tar talma mellett B|, B2 és P vitaminokat is tartalmaz. Tehát kismértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság. Friss állapotban, extragurülós minőségben konvertibilis elszámoló-, sú piacokon jó áron, szinte korlátlan mennyiségben értékesíthető. A közvéleményt is élénken foglalkoztatta az elmúlt évben az úgynevezett málnaháború. Ennek lényege az volt, hogy a málna termés- mennyisége a megelőző évitől 31, a számítottól 18 százalékkal lett kevesebb. A termelést felvásárló szervek az áraikat nem a várható termés figyelembevételével állapították meg, s így komoly feszültségek alakultak ki a málnafronton. Figyelni a kicsikre A nagybani málnatermelést a kisüzemek határozzák meg. Három rövid következtetés már előremutat. Az egyik az, hogy a málnatermesztésben a főmunkaidőn kívüli munkaidő ésszerűen és eredményesen használható ki. A másik, hogy e tevékenység jól illeszthető a mezőgazdasági kistermelők ösztönzésére irányuló adó- kedvezmény lehetőségébe. Végül, de nem utolsósorban a technológiai — például az öntözés —, valamint a termelési biztonság fokozottabban érvényesíthető, mint a nagyüzemekben. Kézenfekvő mindezek tanulsága: nemcsak a nagyra kell figyelnünk! Dr. Gyöngyösi István, a KSH Nógrád Megyei Igazgatóságának igazgatója A jobb tóiért . Népszerű és fontos táplálékunk, a tej minőségének szigorú vizsgálatában vesz részt a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat pásztói özemében Boéony Klára laboráns. Csodavárás helyett A változtatni akarás és a cselekvés szándéka — úgy hiszem, ez a megállapítás jellemzi a legkifejezőbben a salgótarjáni városi pártbizottság végrehajtó bizottságának legutóbbi vitáját. A többórás eszmecserével a közös gondolkodáshoz kívántak inspirációt adni: az országos pártértekezlet után, az új feltételek között, hogyan kellene dolgozni, irányítani, miben szükséges változtatni. A kezdeményezés erényét az egyik későbbi hozzászóló így fogalmazta meg: a végrehajtó bizottság dicsérete, hogy várakozás, felülről jövő ösztönzés nélkül keresi saját lehetőségeit az elmozdulásban. Csodavárás helyett tehát dolgozik, új módszerekkel az új módszerekért. A sokrétű vita természetesen érzékeltette a kiindulópontokat is. Az egyik megfogalmazásként nem a nulláról kell indulni, nem szükséges mindent újra kezdeni. Salgótarjánban is volt egész sor olyan kezdeményezés, amelyek végigvitele talán fontosabb, mint újabbak kiiötlése. A helyi megvalósítás, szerepét mások is aláhúzták. Mondván: a döntések végrehajtásán kell munkálkodni, hogy az ország szekere egy irányba haladjon. Ä múlt, a jelen és a jövő összefüggése számos megvilágításban előtérbe került. Egy szókimondó észrevétel szerint szű- kebb környezetünkben talán túl sokat foglalkozunk a múlttal, idézgetjük haladó hagyományainkat és kevesebb figyelem jut a jelenre és a jövőre, így a mai generációra is. Mi legyen tehát a múlttal? Kapjon olyan helyet mindennapjainkban, ahogyan az a jelent és a jövőt szolgálja. Nagyonis leegyszerűsítve a tényeket, a mondandó lényeges kérdésköre volt: az előbbrelépés érdekében kinek mi a dolga, felelőssége. Milyen legyen a párt és vezető szerepe, e kérdést taglalva a pártértekezletre utalva úgy fogalmaztak: a vita ideológiai tabukat is döngetett. A változtatás irányát pedig jól jelzi az a megállapítás, hogy a vezető szerepet gyakran aprópénzre váltotta a párt, túlságosan is részletekkel foglalkozott. S, hogyan tovább? A párt politikailag tartsa kezében az irányítást, s ne merüljön el a szakmai konkrétságban. A feladatok tisztázása és elhatárolása pedig azért is fontos, mert az összemosás elkeni a felelősséget is. Mindezt a gazdaságra vonatkoztatva: a párt akkor jár el helyesen, ha olyan klímát teremt, amely lehetővé teszi a gazdaság megújulását. A vitában természetesen főszerepet kapott a helyi pártszervek és Salgótarján kapcsolata. A hozzászólások ezt úgy tükrözték, hogy a pártbizottság legyen a városfejlesztés motorja, s ez nem nélkülözheti a kezdeményezőkészséget. Koncepcionálisan és keretjelleggel — nem konkrétan, egy-egy gazdasági egységre —, az érvelés szerint ezt a funkciót nem eléggé töltötte be a pártbizottság. E gondolatsort más azzal folytatta: kezdeményezőkészséggel, az önállósággal, a nyíltsággal és a következetességgel a_ pártbizottság az elsőszámú szószólója legye'n a városnak. Ugyamz egy másik oldalról, amely az erősítendő tekintélyre is apellált: a párt- bizottság jobban hallja meg a városlakók gondjait, s a testület kezelje ezeket saját gondjaként. Az országos pártértekezlet szellemét tovább kell vinni a személyi kérdésekben is — e témakörrel csaknem minden véleményt nyilvánító foglalkozott, egyaránt kitérve az alapszervezetekre és a helyi irányító pártszervekre. Az indoklás szerint ugyanis számos alapszervezet élén is vezetésre képtelenek, nem oda valók állnak. Sarkalatos pontként emlegették, hogy a szükséges kádercseréknél meghatározó, hogy politikailag és szakmailag hozzáértő, erkölcsileg tiszta embereket kell választani. Olyanokat, akiknek van erkölcsi alapjuk mondandójukkal kiállni; akik a hosszú távú célok végrehajtása érdekében képesek a népszerűtlenséget is felvállalni; s akik a saját hatáskörükben lehetséges döntéseket nem másoktól várják. Szükségesnek nevezték a pártbizottság személyi összetételének áttekintését is, kiegészítve egy javaslattal: az alsóbb pártszeí^ek delegálási jogának kiterjesztése jó szolgálatot tehet a kapcsolatok erősítésének is. Ami pedig a gazdaságot illeti: a szerkezet- átalakítás ugyancsak nem mehet végbe a személyi feltételek politikai hátterének megteremtése, a szellemi tőke felértékelése nélkül. A, személyi konzekvenciák gyorsabb levonására van szükség, a felelősség érvényesítésével együtt. Mint mondták: a Személyi kérdések keresztülvitele nem volt következetes a tanácsok területén sem. Az a kívánatos. hogy a mérce az eredményesség legyen, s nem szabad elnézni a hibákat, a normák megsértését. A változásokat a párttestületek önmagu- kon kívánják kezdeni, ezt sokoldalúan alátámasztotta a vita. Számos javaslat szólt például arról, hogyan kellene erősíteni az alapszervezetekkel a kapcsolatot. Kezdve azzal, hogy a szóbeli agitációban nagyobb szerepet szánnak a pártbizottság tagjainak, s folytatva azzal, hogy nagyobb sajtónyilvánosságot igényelnek a párttestületek munkájának. A többórás véleménycsere végefelé valaki azt mondta: mindez összhangban van azzal, amit a pártértekezlet időszakában ts pasztaltunk. A történteket a várakozásunknak megfelelőnek minősítik, az emberek, s a továbblépéshez ez nagy lehetőséget kíné Az alsóbb pártszerveken tehát a sor, s ennek szellemében kezdett határozott lépést a salgótarjáni városi pártbizottság végrehajtó L zottsága. Kelemen Gábor A beavatottság igénye A társadalmi-gazdasági kibontakozás érdekében a párt- és állami szervek mellett jelentős döntéseket hozott a szakszervezet is. A SZOT februári ülésén az idei évre határozták meg a programokat, és megélénkült az élet az ágazati szakszervezetekben, a megyei titkárságokon és az alapszervezetekben. A megye életében az egyik meghatározó szakszervezetnek tekinthetjük a közalkalmazottak szakszervezetét, ugyanis többek között a párt- bizottságok, tanácsok s az igazságügy dolgozóit tömöríti. Bodor Lászlónét, a köz- alkalmazottak szakszervezete megyei titkárát arról kérdeztük, hogyan változott, illetve milyen változások előtt áll szakszervezetük. — Politizálóbb, nyíltabb, őszintébb, s markánsabb szakszervezeti munka a célunk. Ezért is ejtettünk szót legutóbb az szb-titkári értekezleten, ahol közel ötve- nen voltak jelen, a mozgalomban tapasztalható szélsőséges véleményekről, s az ezzel kapcsolatos álláspontunkról. De e jelenség mellett azonban azt is látnunk kell, hogy erősödik tagságunk jóindulatú, jogos bírálata. — Nehézségeink láttán az elégedetlenség gyakran a szakszervezeteknél csapódik le manapság. Mennyire érzékelhető az a közalkalmazottak területén? — A tagság már nem az erőfeszítéseinket jutalmazza, hanem az eredményeket kéri számon a szakszervezettől. Magam is tizenegy bizalmi testületi ülésen jártam a közelmúltban, ahol azt kérdezték, mit tett vagy tesz a szakszervezet. Számon kérik rajtunk a több, érdemibb információt, az őszinte tájékoztatást. A beavatottság lehetőségét igénylik. Joggal. Ez azonban elképzelhetetlen a jelenleginél nagyobb, s jobb nyilvánosság nélkül. — Mit ért a jobb nyilvánosság alatt? — A tömegtájékoztatásban, a sajtóban majdnem minden döntés állami intézkedésként jelenik meg, pedi&s ezeket megelőzi egy sor meg® beszélés, egyeztetés. Ahogy a* Minisztertanács és a SZOT, ugyanúgy a megyei tanács és az SZMT között is több tárgyalás zajlik olyan ügyekben, még a döntés meghozatala előtt ami dolgozókat érinti. Csaknem négyezres tagságunk esetében, s ebben az ágazatban, ami összetételében a legheterogénebb, tizenhét különböző területet foglal magában, nem köny- nyü feladat ez. Egyre jobban kell tudni agitálnunk, meggyőznünk, de ehhez a tisztségviselőket is jobban fel kell készítenünk, szakmailag és politkailag egyaránt. — A mozgalmi munka milyensége az alapszervezetekben mérhető le legjobban, s ebben meghatározó szerepe van az szb-titkár személyének is. Legutóbbi szb-titkári ülésükön ön nyolc új titkári köszöntött. Nem túl sok a személyi változás? — Valóban. Jó egy év alatt, nyolc új titkárt választottak az alapszervezetek a régi helyébe. De nem azért, mert azok roszul dolgoztak volna, hanem mert felgyorsult a tempó. A titkáraink zöme ugyanis áthelyezéssel más, magasabb beosztásokba került, s egyikőjük kivételével a közalakalmazottak szakszervezetének területén dolgoznak. Ugyancsak egy olyan szb-titkár volt, aki nem megfelelően látta el teendőit, s ezért kellett új vezetőt választani. — Milyen hatással volt a taglétszámra az új tagdíj- rendszer bevezetése? — Ez a kérdés, mint minden alapszervezetben, nálunk is nagymértékben foglalkoztatta a tagságot. Sajnos, a szükséges agitációra, magyarázatra a bevezetés előtt kevés idő volt. Szervezettségünk a múlt évihez képest kettő százalékkal csökkent, s az új tagdíjrendszer bevezetésekor huszonötén léptek ki a szakszervezetből. Titkárságunk szervezési munkabizottságának vezetője mindegyik kilépőt személyesen megkereste, megtudni azt, mi volt a kilépésük oka. — Ez már az oly gyakran emlegetett személyre szóló érdekvédelem egyik formája volt? — Annak is vehetjük. Nem azon morfondírozunk, hogy sok vagy kevés a huszonöt tag, hanem az az álláspontunk, hogy nem mondhatunk le egyikőjükről sem. A személyre szóló érdekvédelem azonban ennél többet is jelent, hiszen a létszámcsökkentések, átszervezések során az érintettek sorsának humánus rendezése, jogos, érdekeinek védelme a szakszervezet alapvető feladata. Zs. A. *
