Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-07 / 135. szám
MAI AJÁNLATUNK NÓGRÁDI TÁJAKON. telexen Érkezett. KOSSUTH RADIO: 8.20: Társalgó 9.44: A Magyar Rádió és Televízió énekkara énekel 10.05: Kapcsoljuk a szegedi körzeti stúdiót 10.25: Fúvószenekari hangverseny a 6-os stúdióban 10.59: Népdalkörök énekelnek 11.28: A Pickwick Klub 12.45: Nemzetközi sajtószemle 13.00: Klasszikusok délidőben 14.10: Magyarán szólva 14.30: Dzsesszmelódiák 14.59: Gobbi Hilda rádiós szerepeiből 15.39: Bikíalvy Júlia népdalfelvételeiből 16.05: Zeneiskolásoknak — zeneiskolások muzsikálnak 16.20: A Nyitnikék postája 17.00: Könyvheti mozaik 17.30: Beszélni nehéz 17.45: A Szabó család 19.30: Emberi dolgok 20.30: Lakáshelyzetek 21.00: Berlioz: Faust elkárhozása — drámai legenda 22.00: Hírvilág 22.30: A szimfonikus zene folytatása 23.36: Vonós muzsika PETŐFI RADIO: 8.05: Slágermúzeum 9.05: Napközben 12.10: Zenés játékokból 12.30: Berki László népi zenekara játszik 13.05: Popzene sztereóban 14.00: ,,Negyedszázad a pályán” 15.05: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Csúcsforgalom 17.30: Kamaszpanasz 18.30: Talpalávaló 19.05: Csak fiataloknak! 20.05: Nótaest 21.20: Bűn az élet. Részletek Moldova György riportkötetéből 21.30: Moszkvából érkezett 22.00: Húszas stúdió 23.10: Bemutatjuk Keit Jarrett dzsessztriójának új1 koncertlemezét 23.55: Csongrádi Kata énekel miskolci studio : 6.20—6.30 és 7.20—7.30: Reggeli körkép. Hírek, tudósítások, információk, szolgáltatások Borsod, Heves és Nógrád megyéből. — Reklám. — 17.30: Műsorismertetés, hírek, időjá. rás. —- 17.35: Fiatalok zenés találkozója. Szerkesztő: Beély Katalin és Zakar János — Válaszolunk hallgatóink leveleire. Szerkesztő: Karcsai Nagy Éva. 18.00—18.15: Eszakmagyarországi krónika. — 18.25—18.30: Lap- és müsorelő- zetes. — Reklám. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 1. MŰSOR: 8.55: Tv-torna nyugdíjasoknak 9.00: Képújság 9.05: Vizek, vízpartok élővilága 9.35: Plusz egy fő 10.10: Capek: Benda színész és a többiek. Tv-játék 11.00: Mozgató 11.10: Képújság 16.55: Hírek 17.00: Három nap tévéműsora 17.05: Erős fiúk jutalomútja Riport-dokumentumfilm 17.20: Képújság 17.40: Kalendárium — 1988. 18.25: Reklám 18.40: Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludak- kal. A medvecsalád 19.05: Esti mese 19.25: Reklám 19.30: Híradó 20.00: Reklám 20.05: Mindenki tanköteles XIII 10. rész 21.00: Stúdió ’88 21.45: Kardiológia. Amerikai egészségügyi filmsorozat 22.00: Anyanyelvűnkön 22.30: Híradó 3. 2. MŰSOR: 17.20: Képújság 17.25: Stiri 17.30: Janikovszky Éva: Már megint a 7/B! 18.05: Hucu pásztortűz 18.25: Hangverseny 18.55: Autó-motor sport 19.15: Mindenki tanköteles XIII 9. rész 20.05: Képújság 20.10: Ecranul magazin 21.00: Híradó 2. 21.15: Betűreklám 21.20: Egy félidő Ferenc császárral. . . 22.05: Képes nóták 22.40: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 9.20: Tv-játék (ism.) 10.40: Sportvisszhangok (ism.) 11.45: Tévébörze 16.10: Objektív — magazin 16.40: Ipari tanulóknak 17.10: A nap percei 17.20: A város küldetése — dokumentumsorozat 17.50: Dokumentumfilm 18.20: Esti mese 18.30: Távlatok magazin 19.30: Híradó 20.00: Mától felnőtt — NDK film 21.25: Aktuális kérdések 21.35: Publicisztikai műsor 22.00: Komolyzenei koncert 2. MŰSOR 16.05: Kelet-szlovákiai magazin 16.30: Fiatalok magazinja 17.00: Nemzetközi atlétikai verseny 19.20: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Fiatalok tévéklubja 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: Mit kell tudnunk a lakásokról? MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: A csitri. Színes, szinkronizált francia film. Háromnegyed 6 és 8-tól: A halálosztó. (18) Színes, amerikai fantasztikus kalandfilm. — Kamara: Sóbálvány. Magyar film. — Kohász: Agyúgolyó- futam. Színes amerikai film- vígjáték. — Tarján vendéglő: Diplomás örömlány. Szinkronizált angol—amerikai film. — Balassagyarmati Madách: Kairó bíbor rózsája. Színes, szinkronizált, fantasztikus amerikai filmvigjáték. — Madách Kamara: Az őrült család. (16) Szmes, szinkronizált japán film. — Kistéren vei Petőfi: A bolygó neve: Halál. (16) Színes, szinkronizált amerikai fantasztikus kalandfilm. — Bátonyterenyei Bányász: Sze- leburdi vakáció. Színes magyar filmvigjáték. — Bátonyterenyei Petőfi: Kellemes húsvéti ünnepeket! Színes, szinkronizált francia filmvígjáték. — Pásztói Mátra: íél 6-tól: Nincs kettő négy nélkül. Színes, szinkronizált olasz filmvigjáték. Fél 8-tól: Távoli kiáltás. Színes japán film. Újra Linda A népszerű tévésorozat újabb hét epizódját készíti Gát György rendező, Gyulás Gyula operatőr társaságában. Linda szerepét továbbra is Görbe Nóra alakítja. Vélemény Én hiszek..., mi hiszünk... Látszólag semmi köze a televízióhoz annak, mit mondott Bódi Tóth Elemér újságíró kollegám, költő a salgótarjáni könyvheti megnyitón abban a hasonlatában, amely a levegőre és a művészetre vonatkozott. Szerinte — miközben tudományos mérésekre hivatkozott — az ember életében a művészet szerepe ugyanaz, mint a levegőé: óriási súllyal nehezedik ránk, és észre sem vesszük, de nem élhetünk nélküle. Én hiszek e gondolat igazában, még akkor is, ha jó ideje úgy tűnik, az igaz művészet fölösleges kölönc társadalmunk vállán. Civilizációról ugyanis képtelenség volna beszélni művészet, kultúra híján, s visszaszo- rultságuk (vagy visszaszorí- tottságuk?) miatt elsorvadnak az emberi értékek és érzelmek, csupasz és hideg, szikáran-siváran racionális lesz az ember élete. A homo sapiens egészséges, arányos teljessége féloldalassá kor- csosul, s a felnövekvő nemzedékek torzóban maradva érnek felnőtté. Ez a hiány az élet szépségét károsítja. A televízió műsorszolgáltatása már régóta élen jár humánus, esztétikai értékeink lealacsonyításában, és pár éve ebben sajnos megértő, támogató partnere a könyvkiadás és a filmforgalmazás, a színház is. Mindegyik terület vezetői a kényszerre, a szükségességre hivatkoznak, arra, hogy élni kell, hogy erre van igény. S nincs okunk kételkedni, ha már egyszer alacsony szellemi szinten konzerváljuk (konzerválódik) az embert. Ha nem követeljük meg a tudást, az ismeretet, ha a szerényebb képességű előtt ugyanazok az érvényesülési távlatok, sőt kapcsolatai révén netán jobbak is, ha a szakképzetlent (közel) azonos értékűnek ismerjük el, mint a szakmájában jól képzettet. Akkor valóban csak arra lesz igényük az embereknek, amit szerteszét látni e haza tévéjében, teátrumában, mozijában, kultúrházában — a piff-puffra, a dirr-durra, az ostoba, értelmetlen ijedőzésre, s előbb-utóbb — sajnos ez már most széles körben jellemző - képtelenek leszünk a helyes mérlegelésre, a jó és a rossz, az értékes és az értéktelen szétválasztására. S hogy ebben a küzdelemben melyik fél diadalmaskodhat, nem kétséges. Az emberiség írott történelme alatt több mint tizennégyezer háborút vívott, és körülbelül annyi embert ölt meg, mint amennyien ma népesítjük be a földet. Közben minduntalan a békéért esedeztünk. Komolyan kellene venni hát kimondott szavunkat! Gobbi Hilda születésének 75. évfordulója alkalmából interjút adott Babiczky László színházi és tévérendezőnek, s megszállott érték- és szépséghirdetése számomra rendkívül rokonszenves. Hiszem, érzem, tudom, hogy értünk — miközben sajnos miattunk — pörlekedik, csak a nehéz helyzetben, a sokféle (és a pillanatnyilag előnyösebb) érdekek között sokaknak olyan nehezükre esik gondolatainak értelmét el- és megfogadni. Szívből kívánom, hogy ennek az országnak szüksége legyen a versre, a színházra, a művészetre — mondta ez a nagyszerű művész, ez a cigiző „boszorkány”, önzésből talán? No nem. egy matrónától mindez már távol áll. A pályatársak, a közösségi, a társadalmi felelősség vezérli nyelvét. Mostanában nagyon sok bajunk volt Salgótarjánban a tévéadással. A Kemerovo- lákótelep néhány házában hetekig rosszul lehetett fogni a kettes programot, a múlt hét egyik napján — lapunkban jeleztük — az egyes műsort szóró „valami” mondta fel a szolgálatot. Szerencsére péntek estére helyreállt a megszokott rend, és láthattuk Mata János rendező és Balog Judit szerkesztő-riporter Ezer év című riportfilmjét a most ezeréves fennállását ünneplő orosz ortodox egyházról. Örömmel néztem a csodás építményeket, hallgattam az egyházi méltóságokat, például Pityirim, Filaret metro- politákat. Amit láttam, amit hallottam, nem lepett meg, hiszen nagyon régóta tudom, hogy nem volt helyes és példás az a gyakorlat, amelyet a Szovjetunióban, majd nálunk és a többi szocialista országban is folytattak, történetesen az egyházpolitikában, az állam és a vallás viszonylatában. Nagyon régóta tudom azt is, hogy ezen csak társadalmilag-gazdasá- gilag megerősödve, a demokratizmust valódi jogaiba helyezve leszünk képesek változtatni. Elindultunk, és egy ideje egyre többen együtt gyalogolunk ezen a úton. Hiszem, hogy sikeresen végigmegyünk rajta. Az MSZMP májusi országos pártértekezlete biztatást adott, s remélhetőleg ennek megfelelően foglal állást az SZKP előttünk álló konferenciája is. Szükségünk van egymásra, szükségünk van értelmünk és józanságunk, életképességünk igazolására,, , Sulyok László A zene hidakat épít A uézsai Palóc kórus sikere A nézsai Palóc kórus nagy sikerrel vendégszerepeit az ausztriai Enns városkában. A kórust 19 éves fennállása óta a rétsági Börzsöny Áfész patronálja. Lázas izgalommal készültünk erre a nem mindennapi útra. Enns mun- káskórusánák tagjaival tölthettünk felejthetetlen napokat. Kedélyes, barátságos embereknek ismertük meg az ennsieket. Jókedvük, optimizmusuk akaratlanul is magával ragadta a mi kolóniánkat. A Stadthalle padsorai zsúfolásig megteltek. Enns lakossága kíváncsian várta a számunkra különös népviseletbe öltözött vegyes kar produkcióját. A sokszínű program keretében Enns polgár- mestere fogadást adott tiszteletünkre. A csoport valamennyi tagjának szeretettel adományozta Enns város (alapító levelének és címerének kicsinyített mását. Both József, az Áfész képviselője tolmácsunkon, Végh Józsefen keresztül ismertette a fogyasztási szövetkezetek (kultúráját, valamint helyét és jelentőségét a magyar •népgazdaságban, és megköszönte a meleg fogadtatást. A koncertre május 29-én került sor. A helyi együttesek nívós műsorának színifoltja volt a nézsaiak fellépése. Már az énekesek bevonulását is vastaps kísérte. Magyar, szlovák és német nyelvű műsorukat tapsviharral jutalmazta a hálás közönség. „A zene hidakat épít” — hirdette a német .nyelvű prospektus. A híd •szimbólum, út a népiek közötti barátság felé. A koncert fináléjában Szarka La- josné karnagy nagy hozzáértéssel vezényelte a 80 fős közös kórust. Enns munkáskórusa először énekelte a közismert magyar népdalt: Széles a Balaton vize, keskeny a híd •rajta. Nézsa 1989-ben látja vendégül az ennsieket, akik Bánk víziszínpadán is fellépnek majd a hagyományosan megrendezett nemzetiségi fesztiválon. A négynapos ausztriai út során, talán életre szóló barátságok szövődték. Könnyeztünk, amikor elváltunk egymástól, és amikor Hegyeshalomnál megpillantottuk a kiírást: Magyar Népköztársaság. Meghatottan mondunk köszönetét a rétsági Börzsöny Áfész vezetőinek áldozatkész munkájukért. A fogyasztási szövetkezetek országos és megyei szerveinek, akiknek segítségével felejthetetlen élményben lehetett részünk. További szép sikereket kívánunk a nézsaiaknak. Idegenben népszerűsíteni a magyar dalt, nincs ennél szebb feladat. Nézsa kiválóan teljesítette. Gratulálunk. Petényi Anna Névtelen levél Nem szoktunk foglalkozni névtelen levelekkel. Most, hogy mégis írunk róla, ennek az az oka, hogy szeretnénk felvilágosítással szolgálni és megsegíteni a levélírót a helyes lelkiismeret kialakításában. Az egyik balassagyarmati intézmény igazgatósága névtelen levelet kapott. Panaszolja a levélíró, hogy olyan személyt — nyugdíjast — foglalkoztatnak, aki közel van már nyolcvanadik életévéhez és bizonyára csak azért dolgozik, mert „pénzéhes” és elvonja más dolgozók elől — például az erdélyi menekültek elől — a munkavállalás lehetőségét. Még meg is fenyegeti az intézmény vezetőségét, hogy figyelemmel fogja kísérni milyen intézkedés született. Mi jól ismerjük az öreg nyugdíjas dolgozót, aki senki elől nem veszi el a kenyeret, hiszen szerény díjazásért csak négy órában dolgozik. Olyan erdélyi menekült, aki szakember és négy órai munkát vállalna, nem jelentkezett. De ettől eltekintve, az intézmény éppen azért foglalkoztatja a még fiatalos erőben lévő öreg dolgozóját, mert évtizedes intézményi működése alatt rászolgált a megbecsülésre. Ma is kellő szakértelemmel, régi tapasztalatokkal rendelkezve példaadó munkát végez, akire az intézménynek ma Is szüksége van. A névtelen levélíró bizonyára olyan nyugdíjas lehet, akinek munkájára bizonyos okok miatt az intézmény nem tart igényt, és aki már egyszer megkísérelte rosszindulatú intrikával az intézmény vezetőségét arra hangolni, hogy a megbecsült öreget bocsássák el. Hátulról jövő támadása akkor is kudarcot vallott. A névtelen levélíró most is önmaga felett mondott ítéletet és levele odakerült, ahová az ilyen levelek kerülnek: a papírkosárba. —pat— LAPRÓLLAPRA Mihail Bulgakovnak igen nagy a népszerűsége Magyar- országon. Ez késztette arra a folyóirat szerkesztőségét, hogy a júniusi számot teljes egészében a nagy írónak szentelje. Bulgakov írásai között rövid önéletrajz található. A i,Feljegyzések a mandzsettán” ismert ugyan, de ebben a formájában most jelenik meg először. Közli a folyóirat a Fehér gárda című regény ugyancsak eddig nem ismert, eredeti zárófejezetét: Az író alkotói sokszínűségét igazolja az — Ádám és Éva — című színmű és a Csicsikov kalandjai, avagy a holt lelkek című íilmpoéma. Különösen érdekes az — Ádám és Éva — ma úgy mondanánk sci-fi —: Napgáz- támadás során elpusztul egész Leningrád. Egy találmánynak köszönhetően csak néhány ember marad életben. Az ő viselkedésüket vizsgálja ebben a különleges helyzetben Bulgakov.' A kortársak közül Valen- tyin Katajev, és Venyiamin Kaverin idézi fel az író alakját. Az utódok pedig — Csingiz Ajtmatovtól Tandori Dezsőig — a Szovjetunióban és Magyarországon egyaránt a legnagyobb elismerés és tisztelet hangját szólaltatják meg a XX. század egyik legnagyobb írója előtt.
