Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-30 / 155. szám

1988. JÚNIUS 30.. CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Tanácskozik az Országgyűlés nyári ülésszaka Devcsics Miklós és dr. Csehák Judit cseréli ki vélemé­nyét. (Folytatás az 1. oldalról.) igazságügyminiszter — a ta­nácskozás szünetében — Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke előtt letette a hivatali esküt. Az eskütételen jelen volt Grósz Károly, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács tit­kára. A szavazás után Pesta László jegyző ismertette a választás eredményét. El­mondotta, hogy dr. Tóth Ká­rolyt 342 szavazattal 11 el­lenében, Viczián Jánost 338 szavazattal 16 ellenében vá­lasztották meg képviselőnek az országos listán. Bejelen­tette, hogy Stadinger Istvánt 222 szavazattal 129 ellenében az Országgyűlés elnökévé, Horváth Lajost pedig 314 szavazattal 38 ellenében az Országgyűlés alelnökévé megválasztotta. Sarlós István, Köpeczi Béla és Markója Imre rövi­den megköszönte azt a bi­zalmat, amellyel a képvise­lők mindvégig támogatták tevékenységüket. Stadinger István kért szót ezután: Maga és Horváth Lajos ne­vében köszönetét mondott a képviselőknek. Pozsgay Imre államminiszter röviden megköszönte a „megtisztelő és megterhelő bizalmat”. Elmondotta, hogy az egyik legfontosabb feladata lesz a kormány nevében építeni azt az együttműködést, amely a törvényhozó és végrehajtó hatalom között nélkülözhe­tetlen. I jogalkotás szerepe Kulcsár Kálmán igazság­ügyminiszter arról szólt, hogy az ország jelenlegi helyzetében a jognak és a jogalkotásnak önmagában is nagy jelentősége van a po­litikai folyamatok és a gaz­dasági tejlődés támogatásá­ban. Czibere Tibor műve­lődési miniszter hangsúlyoz­ta, hogy igyekszik maximá­lisan megíelelríi annak a kettős feladatnak, amelynek célja a közoktatás, a felső- oktatás ügyének előbbre vi­tele. Ezt követően Tóth Ká­rolyt — egyhangú szavazás­sal — az Elnöki Tanács tagjává választotta meg az Országgyűlés. Ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — megkezdődött a Magyar Népköztársaság 1987. évi költségvetésének végrehaj­tásáról szóló törvényjavas­lat tárgyalása. Az expozét Villányi Miklós pénzügy- miniszter terjesztette a kép­viselők elé. Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy a kormány sta­bilizációs munkaprogram­ját tavaly fogadta el rZ Or­szággyűlés, két törvény megszületésével valóra vált az adóreform első része, megkezdte működését a két­szintű bankrendszer. E lé­pések is világosan kifeje­zik, hogy a kormánynak ha­tározott szándéka a gazda­sági, társadalmi fejlődést szolgáló reformpolitika kö­vetkezetes megvalósítása — hangsúlyozta. — Az 1987-es folyamato­kat csak e szándék egészé­be ágyazva értékelhetjük. A gazdasági fejlődés összessé­gében kedvező képét több tekintetben beárnyékoló mellékhatások csak a jövőt építő törekvésekkel együtt érthetők meg. Az előző két év erőteljes romlásához képest. 1987-ben a gazdasági, pénzügyi fo­lyamatok több fontos terü­leten javultak. Nem v.olt azonban elég erőteljes a változás. A szükséges for­dulatot még nem értük el. Kevés volt a kényszer ar­ra, hogy a vállalatok a ma­gasabb követelményeket tá­masztó piacokon értékesít­sék termékeik növekvő há­nyadát. Tavább nőtt a fogyasztás A jövedelemképződés és -felhasználás összhangja 1987-ben sem jött létre, Áz összhanghiány azonban a korábbi évekétől eltérő mó­don következett be. 1985— 86-ban a belföldi felhaszná­lás lényegében megfelelt a tervezettnek, a jövedelem- bővülés lényegesen elma­radt a számítottól, 1987- ben viszont a jövedelem- képződés meghaladta az előirányzatot. Erős lendüle­tet vett viszont, több mint 12 százalékkal emelkedett a beruházási célú pénzköltés, és a tervekkel ellentétben nem csökkent, hanem szá­mottevően — reálértékben mintegy 3 százalékkal — nőtt a fogyasztás is. Ezért a jövedelemképződés gyors bővülése sem volt elégsé­ges ahhoz, hogy ellensú­lyozza a belső felhasználás élénkülését. Az év közben hozott, főként az elosztást érintő központi kormányza­ti intézkedések a kialakuló folyamatokat már csak részben tudták befolyásolni. Az 1986- évi eredmények az 1987. évi állami költség- vetés összeállításakor felté­telezettnél rosszabbak lettek. A gazdasági folyamatok az év első hónapjaiban sem ja­vultak. A kormány számos intézkedést hozott már az év elején, majd később is a gaz­dasági folyamatok kedvezőt­len hatásának tompítására, megszüntetésére, főként a belföldi vásárlóerő szűkíté­sére, javítva ezáltal a költ­ségvetés helyzetét. E lépések egyúttal az 1987. évi nép- gazdasági terv főbb céljai­nak teljesítését is szolgálták. Mint a mostani ülésszakot előkészítő parlamenti bizott­sági viták is rámutattak: ez a gyakorlat ismétlődik, okát fel kell tárnunk, és kiküszö­bölésére kell törekednünk­— A költségvetési hiány mérséklésére vonatkozó dön­téseket mindenekelőtt az kényszerítette ki, hogy kül­ső és belső egyensúlyi hely­zetünk romlásának megálljt kell parancsolni. Figyelem­mel kellett arra is lenni, hogy a számításba vehető külső források mellett már g, terve­zett hiány is túlzott mérték­ben igénybe vette volna a belföldi hitelforrásokat, ami viszont a gazdálkodó szerve­zetek finanszírozását erőtel­jesen beszűkítette volna. Ezért kellett az előirány­zottnál alacsonyabb szintre szorítani a hiányt. Az intéz­kedéssorozat tehát gazdaság- politikai szükségszerűség volt. A költségvetési egyensúly javítása érdekében hozott in­tézkedések a támogatások mérséklését célozták, vagy ha más út nem volt, áreme­lések révén szűkítették a vá­sárlóerőt és egyben csökken­tették a költségvetés hiányát. Egyidejűleg intézkedések születtek a gazdaság szelek­tív élénkítése, ezen belül elsősorban a gazdaságos ex­port bővítése érdekében. A kormány szándéka az volt, hogy az egyensúlyi kö­vetelményekhez igazodóan a költségvetés hiányát 30—35 milliárd forintra szorítsa le. Jelenthetem az Országgyűlés­nek, hogy ez a törekvés — ha nem is a kívánt alsó szin­ten, de — teljesült. A költ­ségvetés végleges hiánya 9 milliárd forinttal kisebb a tervezettnél­A költségvetés helyzetét alapvetően a vállalatoktól származó bevételek és kiadá­sok nagysága határozza meg. A támogatásokkal csökken­tett vállalati befizetések ösz- szege az előző évekhez ké­pest számottevően növeke­dett, mert a gyorsan bővülő vállalati jövedelmekből — az általános osztozkodási szabályok alapján — a költ­ségvetés is nagyobb összegű befizetéshez jutott. Többszöri kísérlet ellenére 1987-ben sem tudtuk megfé­kezni a támogatások növe­kedését. A vállalatok és a szövetkezetek csaknem 213 milliárd forint, nyereséget növelő támogatást kaptak, ami 7 százalékos emelkedés az előző évhez képest. A korábbi évekénél diffe­renciáltabbá vált a gazdál­kodók pénzügyi, jövedelmi helyzete. A nyereségbővülés­sel együtt gyarapodott a magas jövedelmezőségű ipari vállalatok és szövetkezetek száma. A korábbi évek ten­denciájának megfelelően a legjövedelmezőbb gazdálko­dók változatlanul a kisebb egységek közül kerülnek ki, ezek számarányukat tekintve az ipar 30 százalékát adják, vagyonban mért súlyuk ugyanakkor csak 7,5 száza­lék­Az állami költségvetés fel* halmozási kiadása 43,5 milliárd forint, a tervezett* hez közel álló volt. Főként az évközi intézkedések ha­tásának köszönhető, hogy csak szűk körben kellett az előirányzatnál több támoga­tást folyósítani, mindenek­előtt a mezőgazdasági beru­házások és a magánerős la­kásépítésekre. A központi pénzalap első­sorban a termelő infrastruk­túra. az exportbővítő és a fejlett műszaki megoldáso­kat tartalmazó vállalati be­ruházások pénzforrásaihoz járult hozzá. A nagyberuhá­zások mintegy 2,4 milliárd forintos költségvetési terhé­nek több mint a fele az észak—déli metróvonal terve­zett ütemének megvalósítá­sát szolgálta. Intézmények nehéz helyzetben — A költségvetési kiadások között növekvő arányt kép­viselnek a lakossági és a közösségi fogyasztással ösz- szefüggő kiadások, illetve tá­mogatások. A költségvetés egyensúlyának javítása ér­dekében a költségvetési in­tézmények körében az el­múlt évben csökkentettük év közben a támogatásokat. Mindezek az árak növeke­désével párosulva az intéz­ményi előirányzatok reálér­tékének visszaesését okozta. Különösen azok az egész­ségügyi. szociális, oktatási és az igazságszolgáltatási intézmények kerültek nehéz helyzetbe, amelyeknél a mérsékelten bővülő vagy ép­pen csökkenő állami pénz­eszközöket nem. vagy nehe­zen lehet vállalati, esetleg lakossági pénzeszközökkel kiegészíteni. A tanácsok ál­lami támogatása 1.5 milli­árd forinttal alacsonyabb az előirányzottnál. A társadalombiztosítási ki­adások összege 12.6 milliárd forinttal több az előző évi­nél. és 2 milliárd forinttal meghaladja az előirányzatot is. A túllépés döntően az évközi szociálpolitikai intéz­kedések következménye. — Bár a kormány számos intézkedést tett a költség- vetési egyensúly javítására, az előző évihez képest nö­vekvő költségvetési kiadá­sok biztonságos ellátásához a folyamatosan rendelkezés­re álló bevételek nem voltak elegendők. Ez már az elő­irányzatok kialakításakor is előre látható volt. Ezért kért és kapott a kormány az 1987._ évi költségvetési törvényben felhatalmazást az Országgyűléstől rövid lejáratú hitelek felvételére. Az 1987. évi költségvetési hiány végleges rendezéséhez a rövid lejáratú hitelt hosz- szú lejáratúvá szükséges át­alakítani, és a további 9,8 milliárd forint hiány fede­zésére hosszú lejáratú jegy­banki hitelt kell igénybe venni. A pénzügyminiszter ezután rátért az idei feladatok elemzésére. — Gazdasági munkánk kö­zéppontjában a Miniszterta­nács — önök által elfogadott — stabilizációs programjá­ban kitűzőt célok elérése áll. Ez határozza meg a pénzügypolitika közvetlen feladatait is: egyidejűleg kell szolgálnia a külső egyensúlyi helyzet javítását és a belső egyensúly meg­teremtését. Az 1988. év első öt hónap­jának tapasztalatai azt jel­zik, hogy jó és nemkívána­tos folyamatok is jelen van­nak gazdasági életünkben, így legfontosabb gazdaság- politikai célunk: a külső egyensúly terén az eltelt öt hónap adatai figyelemre méltó eredményeket jelez­nek. A kereskedelmi és a nem­zetközi fizetési mérlegre vonatkozó céljaink megva­lósítása azonban komoly erőfeszítéseket igényel: az év hátralévő részében a be­hozatal és a kivitel üteme között 7—8 százalékpontnyi különbséget kell elérni a kivitel javára. Az ipari termelés az év elején még viszonylag gyors ütemben bővült, majd a nö­vekedés mérséklődött. A la­kosság belföldi fogyasztása a tervezett ütemhez közel álló jövedelemkiáramlás mellett csökkent. A kiske­reskedelmi áruforgalom 6 százalékkal alacsonyabb az elmúlt év azonos időszaká­hoz képest. A beruházások — különösen a vállalatiak — igen gyorsan nőnek. A parlament márciusi ülé­sén is elég részletesen szól­tam az év elején kialakult, „likviditási válságnak” ne­vezett pénzügyi feszültség­ről. A második negyedévben a hitelpiacon nem volt szá­mottevő feszültség, a bankok n vállalatok reális hiteligé­nyét kielégítették. A belső pénzpiac egyensúlyának to­vábbra is fontos előfeltétele, hogy a kormány mindent megtegyen annak érdekében, hogy a költségvetés hiteligé­nye a tervezettet lehetőleg ne haladja meg. Az 1988. évi terv megva­lósítását, ennek külső finan­szírozását segíti az a mint­egy 360 millió dolláros nagy­ságrendű hitelmegállapodás, amelyet a Nemzetközi Va­lutaalappal kötöttünk I lakosság megtakarításai A kormány számos intéz­kedést tett és tesz a megta­karítások ösztönzése érdeké­ben. A lakossági megtaka­rítások alakulására több té­nyező együttesen hat. Ezek között nem elhanyagolható az áremelkedés és a kama­tok viszonya. Jelenleg a lakosság megtakarításának módozatai, annak pénzügyi formái számottevően átala­kulnak. Az OTP-betétek növekedése —, bár az utóbbi hetekben kisebb élénkülés jelei már megfigyelhetők — nem közelíti meg az előző évit, a készpénzállomány emelkedése és az értékpapír­vásárlás viszont jóval meg­haladja a tavalyi mértéket. Az év hátralévő részében újabb kincstárjegy kibocsá­tására is sor kerül. Az év eddigi gazdasági- pénzügyi folyamatai alap­ján fennáll annak a veszé­lye, hogy a pénzügyi viszo­nyok kedvezőtlen irányba változnak. Amennyiben az eddig kialakult tendenciák folytatódnak, akkor a költ­ségvetés hiánya meghalad­ja az Országgyűlés által jó­váhagyott mértéket. A ter­vezettnél nagyobb hiány pedig veszélyezteti a külső és belső egyensúlyit. A központi költségvetési szerveknél az 1988. évi ter­vezett támogatás növelése néhány területen elkerülhe­tetlennek tűnik. A növelést indokolja, hogy a bérek bruttósítására jóváhagyott összeg a központi költség- vetési szerveknél nem fede­zi az igényeket. Ez is a költségvetési egyensúlyt veszélyeztető tényező. A közvélemény figyelem­mel kísérte az év elején be­vezetett adóreform előkészí­tő munkáit és annak hatá­sát. A Minisztertanács már több ízben foglalkozott a két adótörvénnyel kapcso­latos tapasztalatokkal. En­nek eredményeként módosí­totta a magánszemélyek jö­vedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény miniszter- tanácsi végrehajtási rendel­kezéseit. Az általános forgalmi adó idei bevételi előirányzatai megvalósulni látszanak. A felnőtt- és gyermekruházati cikkek között kialakult aránytalanságokkal, illetve egyes gyermekruházati cik­kek áremelkedésével szem­ben megfogalmazott kritika, a kedvezőtlen társadalmi fogadtatás nyomán a kor­mány alternatív intézkedési javaslatot dolgozott ki. Az egyik változat a csecsemő- ruházhti termékek adókul­csának csökkentése, a má­sik változat a családi pót­lék emelése volt. A .kor­mány az utóbbit látta cél­ravezetőbbnek, mivel ez a megoldás a valóban érde­kelteket, a gyermekeket tá­mogatja. Az adócsökkentés azonban önmagában nem garancia az ármérséklésre. Az általános forgalmiadó­törvény módosítása — a ta­pasztalaitok további értéke­lése alapján — előrelátha­tóan az Országgyűlés őszi ülésszaka elé kerül. Az adó­rendszer működtetése során észlelt, általánosan tapasz­talt jelenség az adóreform hatásainak visszarendezé­sére irányuló szándék. Nagy a nyomás kedvezmények, mentességek kiharcolására. Ez veszélyes út, pénzügyi helyzetünk miatt erre nem léphetünk. — Az 1988. évi állami költségvetési előirányzatok végrehajtása során, de fő­leg a költségvetéssel szem­beni terven felüli igények elbírálásánál elengedhetet­len a következetes kor­mányzati magatartás. Csak így biztosítható ugyanis az előirányzott költségvetési egyensúly megtartása. Törekvéseink kosszá távnak Az 1987. évi költségvetés végrehajtásának tapaszta­latai — kiegészítve az ez évi folyamatok elemzésével — több vonatkozásban haszno­sítható tanulsággal szolgál­nak a jövőre is, hozzájárul­nak feladataink pontosabb meghatározásához. Azok a gazdaságpolitikai törekvé­sek, amelyek mai munkánk középpontjában vannak. ne'm- rövid távúnk, érvény­re juttatásuk érdekében, hosszabb időszakot tekintve kell cselekednünk kormány, zati szinten is, és a gazda­sági élet minden területén — mondotta befejezésül Villányi Miklós. ☆ Villányi Miklós pénzügy- miniszter expozéja után a következők szólaltak fel: Fe- hérné Eke Katalin (Borsod m.), Lestár Lászióné dr. Var­ga Mária (Budapest), Nyers Rezső (Bács-Kiskun m.), Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest), Fekete János (Békés m.), az MNB elnöké­nek első helyettese, dr. Hell- ner Károly (Budapest) gaz­dasági kamara, dr. Király Ferenc (Szolnok m.), dr. Pus­kás Sándor (Heves m), Ki­rály Zoltán (Csongrád m.). Villányi Miklós pénzügy­miniszter zárszavára, vala­mint a határozat meghoza­talára, az eredeti tervektől eltérően, ma kerül sor. Elénk eszmecsere a nógrádi képviselők között az ülésszak szünetében.

Next

/
Thumbnails
Contents