Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-30 / 155. szám
1988. JÚNIUS 30.. CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Tanácskozik az Országgyűlés nyári ülésszaka Devcsics Miklós és dr. Csehák Judit cseréli ki véleményét. (Folytatás az 1. oldalról.) igazságügyminiszter — a tanácskozás szünetében — Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke előtt letette a hivatali esküt. Az eskütételen jelen volt Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. A szavazás után Pesta László jegyző ismertette a választás eredményét. Elmondotta, hogy dr. Tóth Károlyt 342 szavazattal 11 ellenében, Viczián Jánost 338 szavazattal 16 ellenében választották meg képviselőnek az országos listán. Bejelentette, hogy Stadinger Istvánt 222 szavazattal 129 ellenében az Országgyűlés elnökévé, Horváth Lajost pedig 314 szavazattal 38 ellenében az Országgyűlés alelnökévé megválasztotta. Sarlós István, Köpeczi Béla és Markója Imre röviden megköszönte azt a bizalmat, amellyel a képviselők mindvégig támogatták tevékenységüket. Stadinger István kért szót ezután: Maga és Horváth Lajos nevében köszönetét mondott a képviselőknek. Pozsgay Imre államminiszter röviden megköszönte a „megtisztelő és megterhelő bizalmat”. Elmondotta, hogy az egyik legfontosabb feladata lesz a kormány nevében építeni azt az együttműködést, amely a törvényhozó és végrehajtó hatalom között nélkülözhetetlen. I jogalkotás szerepe Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter arról szólt, hogy az ország jelenlegi helyzetében a jognak és a jogalkotásnak önmagában is nagy jelentősége van a politikai folyamatok és a gazdasági tejlődés támogatásában. Czibere Tibor művelődési miniszter hangsúlyozta, hogy igyekszik maximálisan megíelelríi annak a kettős feladatnak, amelynek célja a közoktatás, a felső- oktatás ügyének előbbre vitele. Ezt követően Tóth Károlyt — egyhangú szavazással — az Elnöki Tanács tagjává választotta meg az Országgyűlés. Ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — megkezdődött a Magyar Népköztársaság 1987. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az expozét Villányi Miklós pénzügy- miniszter terjesztette a képviselők elé. Elöljáróban emlékeztetett arra, hogy a kormány stabilizációs munkaprogramját tavaly fogadta el rZ Országgyűlés, két törvény megszületésével valóra vált az adóreform első része, megkezdte működését a kétszintű bankrendszer. E lépések is világosan kifejezik, hogy a kormánynak határozott szándéka a gazdasági, társadalmi fejlődést szolgáló reformpolitika következetes megvalósítása — hangsúlyozta. — Az 1987-es folyamatokat csak e szándék egészébe ágyazva értékelhetjük. A gazdasági fejlődés összességében kedvező képét több tekintetben beárnyékoló mellékhatások csak a jövőt építő törekvésekkel együtt érthetők meg. Az előző két év erőteljes romlásához képest. 1987-ben a gazdasági, pénzügyi folyamatok több fontos területen javultak. Nem v.olt azonban elég erőteljes a változás. A szükséges fordulatot még nem értük el. Kevés volt a kényszer arra, hogy a vállalatok a magasabb követelményeket támasztó piacokon értékesítsék termékeik növekvő hányadát. Tavább nőtt a fogyasztás A jövedelemképződés és -felhasználás összhangja 1987-ben sem jött létre, Áz összhanghiány azonban a korábbi évekétől eltérő módon következett be. 1985— 86-ban a belföldi felhasználás lényegében megfelelt a tervezettnek, a jövedelem- bővülés lényegesen elmaradt a számítottól, 1987- ben viszont a jövedelem- képződés meghaladta az előirányzatot. Erős lendületet vett viszont, több mint 12 százalékkal emelkedett a beruházási célú pénzköltés, és a tervekkel ellentétben nem csökkent, hanem számottevően — reálértékben mintegy 3 százalékkal — nőtt a fogyasztás is. Ezért a jövedelemképződés gyors bővülése sem volt elégséges ahhoz, hogy ellensúlyozza a belső felhasználás élénkülését. Az év közben hozott, főként az elosztást érintő központi kormányzati intézkedések a kialakuló folyamatokat már csak részben tudták befolyásolni. Az 1986- évi eredmények az 1987. évi állami költség- vetés összeállításakor feltételezettnél rosszabbak lettek. A gazdasági folyamatok az év első hónapjaiban sem javultak. A kormány számos intézkedést hozott már az év elején, majd később is a gazdasági folyamatok kedvezőtlen hatásának tompítására, megszüntetésére, főként a belföldi vásárlóerő szűkítésére, javítva ezáltal a költségvetés helyzetét. E lépések egyúttal az 1987. évi nép- gazdasági terv főbb céljainak teljesítését is szolgálták. Mint a mostani ülésszakot előkészítő parlamenti bizottsági viták is rámutattak: ez a gyakorlat ismétlődik, okát fel kell tárnunk, és kiküszöbölésére kell törekednünk— A költségvetési hiány mérséklésére vonatkozó döntéseket mindenekelőtt az kényszerítette ki, hogy külső és belső egyensúlyi helyzetünk romlásának megálljt kell parancsolni. Figyelemmel kellett arra is lenni, hogy a számításba vehető külső források mellett már g, tervezett hiány is túlzott mértékben igénybe vette volna a belföldi hitelforrásokat, ami viszont a gazdálkodó szervezetek finanszírozását erőteljesen beszűkítette volna. Ezért kellett az előirányzottnál alacsonyabb szintre szorítani a hiányt. Az intézkedéssorozat tehát gazdaság- politikai szükségszerűség volt. A költségvetési egyensúly javítása érdekében hozott intézkedések a támogatások mérséklését célozták, vagy ha más út nem volt, áremelések révén szűkítették a vásárlóerőt és egyben csökkentették a költségvetés hiányát. Egyidejűleg intézkedések születtek a gazdaság szelektív élénkítése, ezen belül elsősorban a gazdaságos export bővítése érdekében. A kormány szándéka az volt, hogy az egyensúlyi követelményekhez igazodóan a költségvetés hiányát 30—35 milliárd forintra szorítsa le. Jelenthetem az Országgyűlésnek, hogy ez a törekvés — ha nem is a kívánt alsó szinten, de — teljesült. A költségvetés végleges hiánya 9 milliárd forinttal kisebb a tervezettnélA költségvetés helyzetét alapvetően a vállalatoktól származó bevételek és kiadások nagysága határozza meg. A támogatásokkal csökkentett vállalati befizetések ösz- szege az előző évekhez képest számottevően növekedett, mert a gyorsan bővülő vállalati jövedelmekből — az általános osztozkodási szabályok alapján — a költségvetés is nagyobb összegű befizetéshez jutott. Többszöri kísérlet ellenére 1987-ben sem tudtuk megfékezni a támogatások növekedését. A vállalatok és a szövetkezetek csaknem 213 milliárd forint, nyereséget növelő támogatást kaptak, ami 7 százalékos emelkedés az előző évhez képest. A korábbi évekénél differenciáltabbá vált a gazdálkodók pénzügyi, jövedelmi helyzete. A nyereségbővüléssel együtt gyarapodott a magas jövedelmezőségű ipari vállalatok és szövetkezetek száma. A korábbi évek tendenciájának megfelelően a legjövedelmezőbb gazdálkodók változatlanul a kisebb egységek közül kerülnek ki, ezek számarányukat tekintve az ipar 30 százalékát adják, vagyonban mért súlyuk ugyanakkor csak 7,5 százalékAz állami költségvetés fel* halmozási kiadása 43,5 milliárd forint, a tervezett* hez közel álló volt. Főként az évközi intézkedések hatásának köszönhető, hogy csak szűk körben kellett az előirányzatnál több támogatást folyósítani, mindenekelőtt a mezőgazdasági beruházások és a magánerős lakásépítésekre. A központi pénzalap elsősorban a termelő infrastruktúra. az exportbővítő és a fejlett műszaki megoldásokat tartalmazó vállalati beruházások pénzforrásaihoz járult hozzá. A nagyberuházások mintegy 2,4 milliárd forintos költségvetési terhének több mint a fele az észak—déli metróvonal tervezett ütemének megvalósítását szolgálta. Intézmények nehéz helyzetben — A költségvetési kiadások között növekvő arányt képviselnek a lakossági és a közösségi fogyasztással ösz- szefüggő kiadások, illetve támogatások. A költségvetés egyensúlyának javítása érdekében a költségvetési intézmények körében az elmúlt évben csökkentettük év közben a támogatásokat. Mindezek az árak növekedésével párosulva az intézményi előirányzatok reálértékének visszaesését okozta. Különösen azok az egészségügyi. szociális, oktatási és az igazságszolgáltatási intézmények kerültek nehéz helyzetbe, amelyeknél a mérsékelten bővülő vagy éppen csökkenő állami pénzeszközöket nem. vagy nehezen lehet vállalati, esetleg lakossági pénzeszközökkel kiegészíteni. A tanácsok állami támogatása 1.5 milliárd forinttal alacsonyabb az előirányzottnál. A társadalombiztosítási kiadások összege 12.6 milliárd forinttal több az előző évinél. és 2 milliárd forinttal meghaladja az előirányzatot is. A túllépés döntően az évközi szociálpolitikai intézkedések következménye. — Bár a kormány számos intézkedést tett a költség- vetési egyensúly javítására, az előző évihez képest növekvő költségvetési kiadások biztonságos ellátásához a folyamatosan rendelkezésre álló bevételek nem voltak elegendők. Ez már az előirányzatok kialakításakor is előre látható volt. Ezért kért és kapott a kormány az 1987._ évi költségvetési törvényben felhatalmazást az Országgyűléstől rövid lejáratú hitelek felvételére. Az 1987. évi költségvetési hiány végleges rendezéséhez a rövid lejáratú hitelt hosz- szú lejáratúvá szükséges átalakítani, és a további 9,8 milliárd forint hiány fedezésére hosszú lejáratú jegybanki hitelt kell igénybe venni. A pénzügyminiszter ezután rátért az idei feladatok elemzésére. — Gazdasági munkánk középpontjában a Minisztertanács — önök által elfogadott — stabilizációs programjában kitűzőt célok elérése áll. Ez határozza meg a pénzügypolitika közvetlen feladatait is: egyidejűleg kell szolgálnia a külső egyensúlyi helyzet javítását és a belső egyensúly megteremtését. Az 1988. év első öt hónapjának tapasztalatai azt jelzik, hogy jó és nemkívánatos folyamatok is jelen vannak gazdasági életünkben, így legfontosabb gazdaság- politikai célunk: a külső egyensúly terén az eltelt öt hónap adatai figyelemre méltó eredményeket jeleznek. A kereskedelmi és a nemzetközi fizetési mérlegre vonatkozó céljaink megvalósítása azonban komoly erőfeszítéseket igényel: az év hátralévő részében a behozatal és a kivitel üteme között 7—8 százalékpontnyi különbséget kell elérni a kivitel javára. Az ipari termelés az év elején még viszonylag gyors ütemben bővült, majd a növekedés mérséklődött. A lakosság belföldi fogyasztása a tervezett ütemhez közel álló jövedelemkiáramlás mellett csökkent. A kiskereskedelmi áruforgalom 6 százalékkal alacsonyabb az elmúlt év azonos időszakához képest. A beruházások — különösen a vállalatiak — igen gyorsan nőnek. A parlament márciusi ülésén is elég részletesen szóltam az év elején kialakult, „likviditási válságnak” nevezett pénzügyi feszültségről. A második negyedévben a hitelpiacon nem volt számottevő feszültség, a bankok n vállalatok reális hiteligényét kielégítették. A belső pénzpiac egyensúlyának továbbra is fontos előfeltétele, hogy a kormány mindent megtegyen annak érdekében, hogy a költségvetés hiteligénye a tervezettet lehetőleg ne haladja meg. Az 1988. évi terv megvalósítását, ennek külső finanszírozását segíti az a mintegy 360 millió dolláros nagyságrendű hitelmegállapodás, amelyet a Nemzetközi Valutaalappal kötöttünk I lakosság megtakarításai A kormány számos intézkedést tett és tesz a megtakarítások ösztönzése érdekében. A lakossági megtakarítások alakulására több tényező együttesen hat. Ezek között nem elhanyagolható az áremelkedés és a kamatok viszonya. Jelenleg a lakosság megtakarításának módozatai, annak pénzügyi formái számottevően átalakulnak. Az OTP-betétek növekedése —, bár az utóbbi hetekben kisebb élénkülés jelei már megfigyelhetők — nem közelíti meg az előző évit, a készpénzállomány emelkedése és az értékpapírvásárlás viszont jóval meghaladja a tavalyi mértéket. Az év hátralévő részében újabb kincstárjegy kibocsátására is sor kerül. Az év eddigi gazdasági- pénzügyi folyamatai alapján fennáll annak a veszélye, hogy a pénzügyi viszonyok kedvezőtlen irányba változnak. Amennyiben az eddig kialakult tendenciák folytatódnak, akkor a költségvetés hiánya meghaladja az Országgyűlés által jóváhagyott mértéket. A tervezettnél nagyobb hiány pedig veszélyezteti a külső és belső egyensúlyit. A központi költségvetési szerveknél az 1988. évi tervezett támogatás növelése néhány területen elkerülhetetlennek tűnik. A növelést indokolja, hogy a bérek bruttósítására jóváhagyott összeg a központi költség- vetési szerveknél nem fedezi az igényeket. Ez is a költségvetési egyensúlyt veszélyeztető tényező. A közvélemény figyelemmel kísérte az év elején bevezetett adóreform előkészítő munkáit és annak hatását. A Minisztertanács már több ízben foglalkozott a két adótörvénnyel kapcsolatos tapasztalatokkal. Ennek eredményeként módosította a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény miniszter- tanácsi végrehajtási rendelkezéseit. Az általános forgalmi adó idei bevételi előirányzatai megvalósulni látszanak. A felnőtt- és gyermekruházati cikkek között kialakult aránytalanságokkal, illetve egyes gyermekruházati cikkek áremelkedésével szemben megfogalmazott kritika, a kedvezőtlen társadalmi fogadtatás nyomán a kormány alternatív intézkedési javaslatot dolgozott ki. Az egyik változat a csecsemő- ruházhti termékek adókulcsának csökkentése, a másik változat a családi pótlék emelése volt. A .kormány az utóbbit látta célravezetőbbnek, mivel ez a megoldás a valóban érdekelteket, a gyermekeket támogatja. Az adócsökkentés azonban önmagában nem garancia az ármérséklésre. Az általános forgalmiadótörvény módosítása — a tapasztalaitok további értékelése alapján — előreláthatóan az Országgyűlés őszi ülésszaka elé kerül. Az adórendszer működtetése során észlelt, általánosan tapasztalt jelenség az adóreform hatásainak visszarendezésére irányuló szándék. Nagy a nyomás kedvezmények, mentességek kiharcolására. Ez veszélyes út, pénzügyi helyzetünk miatt erre nem léphetünk. — Az 1988. évi állami költségvetési előirányzatok végrehajtása során, de főleg a költségvetéssel szembeni terven felüli igények elbírálásánál elengedhetetlen a következetes kormányzati magatartás. Csak így biztosítható ugyanis az előirányzott költségvetési egyensúly megtartása. Törekvéseink kosszá távnak Az 1987. évi költségvetés végrehajtásának tapasztalatai — kiegészítve az ez évi folyamatok elemzésével — több vonatkozásban hasznosítható tanulsággal szolgálnak a jövőre is, hozzájárulnak feladataink pontosabb meghatározásához. Azok a gazdaságpolitikai törekvések, amelyek mai munkánk középpontjában vannak. ne'm- rövid távúnk, érvényre juttatásuk érdekében, hosszabb időszakot tekintve kell cselekednünk kormány, zati szinten is, és a gazdasági élet minden területén — mondotta befejezésül Villányi Miklós. ☆ Villányi Miklós pénzügy- miniszter expozéja után a következők szólaltak fel: Fe- hérné Eke Katalin (Borsod m.), Lestár Lászióné dr. Varga Mária (Budapest), Nyers Rezső (Bács-Kiskun m.), Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest), Fekete János (Békés m.), az MNB elnökének első helyettese, dr. Hell- ner Károly (Budapest) gazdasági kamara, dr. Király Ferenc (Szolnok m.), dr. Puskás Sándor (Heves m), Király Zoltán (Csongrád m.). Villányi Miklós pénzügyminiszter zárszavára, valamint a határozat meghozatalára, az eredeti tervektől eltérően, ma kerül sor. Elénk eszmecsere a nógrádi képviselők között az ülésszak szünetében.