Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-28 / 153. szám

MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RÁDIÓ: •»20: Hogy tetszik lenni? Nyugdíjasok műsora. 8.50: Külpolitikai figyelő 9.00: Napközben 11.00: Népdalok 11.32: a Pickwick klub 12.45: Intermikrofon 13.00: Klasszikusok délidöben 14.10: Magyarán szólva 14.30: Dzsesszmelódiák 15.00: Kapcsoljuk a miskolci körzeti stúdiót 15.20: Puttony. Tudnivalók utazóknak H.05: Szívesen hallgattuk 17.00: Tűnődés a tünetekről 17.30: Az állami orosz ének­kar Csajkovszkij-íel- vételeiből 18.45: a Szabó család 19.30: a Rádiószínház bemu­tatója. Az istennő fia. Szomorú játék 20.30: Tudomány és gyakor­lat 21.00: Operabérlet Szöktetés a szerájból 22.00: Hírvilág 22.30: A Rádió lemezalbuma 23.35: Jascha Heifetz hegedül PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Napraforgó 9.05: Nóták 9.30: Sportvilág 9.40: Rivaldafényben. Olasz krimik zenéjéből 11.05: Világújság 11.10: Térkép és útravaló 11.30: Balaton rádió 12.10: Magyar zeneszerzők népdalfeldolgozásaiból 13.05: Szíriusz kapitány és Leonidia néni 13.35: Edmondo De Amicis: Szív. (7.) 14.00: örökzöld dallamok 15.05: Könyvről könyvért 15.15: Csúcsforgalom 17.30: Táncházi muzsika 17.45: Közvetítés a vízilabda- bajnokság döntőjéről 18.00: Helykereső 19.05: Csak fiataloknak! 20.00: Kérted — hallgathatod! 20.25: A Rádió Dalszínháza. Pajzán históriák 21.05: A kápolna titka. Gal­góczi Erzsébet regényé­nek rádióváltozata. (1983) 21.23: A Locomotív GT 1971 és 1986 között készült felvételei 22.20: Messze, messze . . . 23.10: Bemutatjuk a dán rádió bigbandjét. II/2. rész 23.50: Régi fúvósmuzsika MISKOLCI STÚDIÓ: 6.20—6.30 és 7.20—7.30: Reg­geli körkép. Hírek, tudósítá­sok. információk, szolgáltatá­sok Borsod. Heves és Nóg- rád megyéből. — Reklám, — 17.30: Műsorismertetés, hírek, időjárás. — 17.35: Zenedoboz. A stúdió zenés rejtvénvmü- sora. Telefon: 35-510. Szer­kesztő: Beély Katalin. — 18.00—18.15: Észak-magyaror­szági krónika. — Reklám. — 18.25 18.30: Lap- és műsor­előzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 1. MŰSOR: Kb. 7.30: Mihail Gorbacsov fő­titkár beszámolója az SZKP pártértekezletén. Közvetítés Moszkvából Kb. 10.30: Tévétorna nyugdíja­soknak Kb. 10.35: Képújság Szünidei matiné Kb. 10.40: Mindent tudni akarok. Kb. 10.50: Időlabirintus. Angol filmsorozat. VII 6. rész: A forra­dalom. (Ism.) Kb. H.15: Jókai Mór: Az utolsó budai pasa (1964.) (Ism.) (FF) Tévéfilm Kb. 12.10: Régi mesterségek. A kö munkásai. (Ism.) Kb. 12.35: Mozgató Kb. 12.40: Képújság 16.25: Hírek 16.30: Tizen Túliak Társa­sága. Vakáció 17.10: Alpok-Adria magazin 17.40: Három nap tévéműsora 17.45: Egy szó, mint száz. Nyelvi fejtörőjáték 18.25: Reklám 18.35: Tévétorna 18.40: Nils Holgersson csodá­latos utazása a vadlur dakkal 19.05: Esti mese 19.25: Reklám 19.30: Híradó 20.00: Reklám 20.05: Mindenki tanköteles. XIII 13. rész. 21.00: Régi magyar táncmu­zsika 21.05: Tudósítás az SZKP or­szágos pártértekezleté­ről 21.35: Stúdió ’88 22.20: Képes nóták (FF) 22.35: Híradó 3. 2. MŰSOR: 16.45: Képújság 16.50: Stiri. Hírek román nyelven 16.55: Vízilabda-bajnoki mér­kőzés 18.00: Paganini: Etűdök. An­gol film 18.20: Portréfilm Kondor Bé­láról 19.00: Képújság 19=05: Mindenki tanköteles. Xlll/12. rész. (Ism.) 20.05: Zonebutik 21.05: Csali. Horgásztízperc 2i.i5: Híradó 2. 21.30: Betüreklám 21.35: Krimileckék. Történe­tek ínyenceknek 1. Tony halála 2. Egy kis memento 3. A következő reggel 4. Kalapok és dobozok 22.35: Bartók: Egynemű ka­rok. (Ism.) 22.45: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 9.00: Tv-játék. (Ism. 10.15: Sportvisszhangok 11.20: a híradó sajtókonfe­renciája. (Ism.) 16.10: Objektív. Magazin 16.40: Dokumentumfilm a me­zőgazdaságról 17.10: A nap percei 17.20: A felfedezett szépség. Sorozat l7.4ü: Puplicisztikai műsor — katonákról 18.20: Esti mese 18.30: önöké a szó... (a számítógépekről) 19.30: Híradó 20.00: Európai történet. Szov­jet film 21-30: Fás. Dokumentumfilm a marokkói városról 22.15: Zenei nokturno. Komoly zene 2. MŰSOR: 17.30: Az Incheba-film 1988 műsorából 18.05: Megyei magazinok 18.25: Gyerekei* magazinja 19.10: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Fiatalok tv-klubja 21.30: Híradó 22.00: Világhiradó 22.15: Bernardo Bellotto. NDK-dokumen tűm film MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: A kicsi kocsi Monte-Carlóba megy. Színes. szinkronizált amerikai í'ilmvígjáték. — Ka­mara: Emberrablás magyar módra. Színes magyar film- vígjáték. — Kohász: A tua- reg bosszúja. Színes olasz kalandfilm. — Tarján vendég­lő: Érints meg és menj! Szí­ne*. szinkronizált amerikai film. — Kertmozi: King Kong. Színes, fantasztikus amerikai szuperprodukció. — Balassa­gyarmati Madách: A csiV*i. Színes, szinkronizált francia iilm. — Madách Kamara: Az elefántember. Szinkronizált angol film. — Kisterenyei Petőfi: Ügy érezte, szabadon él. Színes magyar dokumen­tumfilm. — Bátonyterenyei Bányász: A halálosztó (18). Színes amerikai fantasztikus kalandfilm. — Bátonyterenyei Petőfi: Veszélyes nyom. Szí­nes. szinkronizált jugoszláv bűnügyi film. — Pásztói Mát­ra: Fél 6-tól: Asterix és Cé­zár ajándéka. Színes francia rajzjátékfilm. Fél 8-tól: Sma- rasderdö. Színes, szinkroni­zált amerikai kalandfilm. Ezerkétszáz korhű jelmezbe és fegyverzetbe öltözött statiszta próbálja az 1815-ben vívott Waterlooi csatát az eredeti helyszínen. A próbákkal a csata 175. évfor­dulójára készülnek. NÓGRÁDI TÁJAKON. .. TELEXEN ÉRKEZETT. . . Vélemény Társunk (?) az erőszak Életkoromnál fogva adatik, hogy több mint két évtize­de figyelemmel kísérhetem emberi fajunk, kiváltképpen szűkebb környezetem — la­kóhelyem és Magyarország — fejlődését. Bámulatos utat tettünk meg, úgy általában és egykori mezítlábas-zsíros kenyeres-stoppolt nadrágos önmagunkhoz képest. Anya­gilag, szellemileg gyarapod­tunk, differenciálódtunk, ám nem vettük észre, hogy társadalmunk egészséges szövetét itt-ott kikezdte a kór, példaként említve csak: az ocsmány, mocskos be­széd, a durva, agresszív vi­selkedés, az alakoskodó, ha­zug magatartás. Ezek a kórismék valahol szorosan összefüggenek, egy­mást erősítik, s végső ere­dőjükben a kultúra, a mű­velődés elégtelenségét lá­tom. Azt a mulasztásunkat —, ha nem súlyos vétkün­ket —, hogy gyakran „elfe­lejtettük” megteremteni a szavak és a tettek egységét, jóllehet mindig és minden le­hetséges fórumon ezt han­goztattuk. Nem is lett más, mint puszta kinyilatkozta­tás, írott malaszt, aminek aztán most — már egy ide­je — egyre szembetűnőbben, egyszersmind egyre meg­rázóbban éljük át nem kí­vánt hatásait. A generációk egymásra épültségében, bi­zalmában, egész viszonyában nehézségek, problémák ke­letkeztek. A témakört még csak fel­vázolni sem tudjuk teljes­ségében, hiszen annyira összetett és szerteágazó, hogy tanulmányok sokaságát lehetne írni róla —, mint ahogyan egyébként írják is. Annyit azonban tehetünk, hogy észrevételeinkkel kap­csolódunk a televízió csü­törtökön sugárzott Űj hullám című (elsősorban) fiatalok­nak szóló műsorához, amely nagy teret szentelt a mind inkább elharapódzó, még pontosabban: mind kendőzet- lenebbül és arcátlanabbul, mind ijesztőbben jelentkező erőszaknak. A tömegtájékoz­tató eszközök sokasága szólt már a Népszava fotóripor­terének esetéről, akinek a kezéből a „szkinhedek” (bőrfejűek) egyike rúgta ki lényegében ok nélkül a fényképezőgépet, a' munka­eszközét. Az MTV kontra gazdag­réti Globál tv ügye sem nél­külöz morálisan elítélendő mozzanatokat, bármennyire is rokonszenves és úgy lát­szik, hogy a „kis hal” lec­kéztette meg a nagyot. Ép­penséggel nincs kifogásom az ellen, hogy valakik megve­gyék egy sportközvetítés ki­zárólagos jogát, de azt kul- kuráltan illik bejelenteni a számba jöhető konkurensek­nek, nem pedig csak a hely­színen. akkor is tuszkolva, rángatva, cirkuszolva mások előtt. Ez utóbbi eset is a kul­turáltsághoz vezet bennün­ket, amely, ugye, nem ki­mondottan az iskolai vég­zettség, a társadalmi mun­kamegosztásban elfoglalt hely függvénye. Mert, ha igen, akkor aligha törte vol­na el az egyik focizgató ka­masz kezét valamelyik dip­lomás, vezető beosztású úr- elvtárs, aki a szülők kér­dőre vonására még fennebb hangon felelt. Az ügyben február óta nincs bírói íté­let. Hát mégis az úr-elv- társnak van igaza? ö tény­leg támadhatatlan, még ak­kor is, ha bűnös, vádolható? Ja, persze Galgóczi Erzsé­bettől sem kért bocsánatot senki, amikor meg merte ír­ni véleményét egy ügyes­kedő téeszelnökről, és a ma­gas hivatalnok hatalmassá­gai elé ráncigálták, szokás szerint és méltatlanul, mert az elnököt két év múlva mégiscsak lecsukták. Ezt az Új nyitott könyv A törvény szövedéke című legfrissebb adásából tudhattuk meg. No, de bocsánatkérés, vagy né­mi kártalanítás nélkül en­gedték szabadjára az egykori hortobágyi internáltakat is, akikről a Gulyás fivérek ké­szítettek Törvénysértés nél­kül címmel nagyhatású fil­met. Végső soron a politika „baklövései” és a kultúrá­latlan ság hiányosságai együtt ültethetők napjaink erősza­kosságai miatt a vádlottak padjára. Emiatt tépheti meg a nagy hasú, terhes cigány- asszony a gyerekét tanító fiatal tanítónőt, emiatt fog­hat le két kisiskolás egy har­madikat, miközben a negye­dik püföli, rúgja azt. Mint a filmekben, a vadnyugatról. Holott ez utóbbi esetek itt történtek a megyénkben, Salgótarjánban. A múltba néznünk nem azért kell, hogy legyen kit megköveznünk. Hanem: le­gyen okulásunk, tudjunk ja­vítani a magunk érdekében. Sok az adósságunk, sok a pótolnivalónk! Sulyok László örvendetes, hogy citeráslányokból hagyományőrző csoport alakult Taron. A Kéknefelejcs nevet viselő öntevékeny mű­vészeti együttes a helyi népdalkincset őrzi és eleveníti fel produkcióival. —kulcsár-fotó— Vonzóak a nemzetiségi estek Galgagután a honismereti kör tagjai voltak azok, akik a község kulturális életének megújítása érdekében az egyesületi forma mellett döntöttek Az alakulás óta eltelt évek során számos kezdeményezést vittek si­kerre, és ebben az évben is több kisközösséggel gaz­dagodtak. Beindult az ifjú­sági klub. amelynek szer­vezői fiatal, pályakezdő pe­dagógusok. Sikerült a közép- korosztályt is megnyerniük, megalakították az úgyneve­zett kötőklubot, amelynek tagjai a 30—44 év közötti­ekből kerülnek ki. A Moza­ik elnevezésű egyesület közművelődési programjai­nak sorában jelentős helyet foglalnak el a nemzetiségi estek — lévén szlovák nem­zetiségű a község —, ame­lyeket hazai és az anyaor­szágbeli szlovák csoportok fellépései színesítenek. Vol­tak már Galgagután Pilis- szentkereszt. Békéscsaba, Nyitra. Biela és Martin kul- túrcsoportjai, s nem hiá­nyoznak ezekről az össze­jövetelekről a Magyarorszá­gi Szlovákok Demokratikus Szövetségének munkatársai sem. akik esetenként aktu­ális kérdésekről adnak tá­jékoztatást a községbeliek­nek. Wagner Sándor emlékkiállítása Szécsém/bcn Az idei nyáron Wagner Sándor (1838—1919) emlékki­állítása fogadja az érdeklő­dőket Szécsényben, a Kubi- nyi Ferenc Múzeumban, a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Magyar Nemzeti Galéria rendezésé­ben. A kiállítást a galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum történelmi képcsarnoka, valamint magángyűjtemé­nyek anyagából nyitották meg áprilisban, Wagner Sándor születésének 150- év­fordulóján, a közönség szep­tember 4-ig gyönyörködhet a képekben. A katalógust dr. Szinyei Merse Anna írta és tervezte, aki a kiállítást is rendezte. A galéria és a megyei múzeumok együttműködése hosszú múltra tekint vissza. Az együttműködés szakmai aspektusai a múzeumok tu­dományos tevékenységében nyerik el értelmüket. A nagyközönség számára min­denekelőtt azok a reprezen­tatív tárlatok érdemelnek megkülönböztetett figyelmet, amelyek e kapcsolat ered­ményeként például éppen Szécsényben, Nógrád megye egyik legfrekventáltabb mú­zeumában, a vár történelmi környezetében vonzzák a kül- és belföldi látogatókat. Ezek a kiállítások a galé­ria és más intézmények jó­voltából a magyar művé­szettörténet jeles vagy ese­tenként kevésbé emlegetett alakjainak életművét mutat­ják be a közönségnek, fi­gyelmet érdemlően gondos válogatásban és kiváló ren­dezésben. Az évek során egymást követő kiállítások komoly szerepet tölthetnek, be a közönség művészettör­téneti — egyébként többnyi­re roppant hiányos — isme­reteinek bővítésében, a mű­vészettörténet korszakainak, irányzatainak 1 megismerteté­sében, az alkotók munkás­ságának élményt adó bemu­tatásában. Múlt századi festészetünk­ről szólva — e korszak egyik elfelejtett mestere Wagner Sándor — mindenekelőtt két fogalom említése szükséges. E két fogalom: historizmus és akadémia. E fogalmak jól kiegészítették egymást. Gent- hon István szerint „az egyik a tárgyat, a másik a megol­dást adta”- A múlt századi történeti festészet egyik irá­nyaként a historizmus nagy pályát futott be, eredményei beépültek a közízlésbe, csak­úgy, mint a különböző ko­rabeli művészeti iskolákban kifejlődött művészi stílus, az akadémikus festészet meg­oldási módja. E fogalmak hamarosan konzervatívvá váltak, meg­csontosodtak, élettelenné vá­ló formákba merevedtek, jól­lehet hatásuk hosszú ideig szívósnak bizonyult. Mind­azonáltal, a korszak, amely létre hívta őket, jeles ered­ményeket is magáénak mondhat mind alkotókban, mind művekben s a honi művészettörténetnek is szer­ves részét jelenti. Mára a megítélés is dif­ferenciáltabbá, árnyaltabbá vált. Hiszen e kor kiemel­kedő mesterei, valamint tör­téneti képei nélkül, amelyek egyébként elsősorban nem is vizualitásukkal, hanem „ol­vashatóságukkal” hatottak — és hatnak — jóval szegé­nyebbek lennénk. Az e szel­lemben fogant életművek ja­va nemzeti festészeti örök­ségünk gondosan őrzendő ré­sze. Wagner Sándor a korszak csillagainak fényében bizo­nyos mértékben háttérbe szorult mesterek közé tar­tozott. A nagyközönség a ga­lériában néhány történeti je­lenetére, lovaskompozíciójára emlékezhet. Esetleg Petőfi- illusztrációjáról is tudnak az érdeklődőbbek. Egyik fő mű­ve azonban mindenesetre ismert, ez a Dugonics Titusz önfeláldozása, amit 1859-ben festett. (E téma Szécsényben is jelen van egy 1860-as réz­karc erejéig.) De más híres képei is is­mertek, köztük az Izabella királyné búcsúja Erdélytől (1863), ennek egyik olajváz­lata látható a jelen tárlaton, továbbá még számos portré, életkép, költői, drámai élet­képekhez készült illusztrá­ció, történeti jelenet. Mind­ez jelzi, hogy korábban meg­érdemelt sikereket mondha­tott magáénak kortársai ré­széről. Négy hatalmas falképet is festett a müncheni nemzeti múzeum számára. Nagymé­retű körképe, a Konstantin győzelmi bevonulása az óko­ri Rómába 312 évben Mün­chenen kívül Berlint és Lon­dont is bejárta, végül az Egyesült Államokban ma­radt. Művészetének mél­tánylását ieizi, hegv 1868- ban meghívták a müncheni akadémia tanárának. Ezen időtől kezdve művészi mun­kássága mindenekelőtt fes­tői erejében csökkenni lát­szik. Wagner Sándornak életé­ben egyetlen gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Halála után Münchenben, a Glaspalast 1920-as kiállításán különte­remben rendezték meg ha­gyatéki kiállítását- Miként azt Szinyei Merse Anna ír­ja: „Így a jelenlegi emlék- kiállítás — szűkös lehetősé­gei ellenére — egyszerre több generáció számára kell érzékelhetővé tegyen egy jellegzetes XIX. századi mű­vészkarriert.” A szűkösség arra utal, hogy a mester nagymére­tű történeti képeit nem hoz­hatták el a Budavári Palota állandó kiállításáról. Ugyan­akkor viszont igyekeztek mindezt pótolni a reprezen­tatív kompozíciókról készí­tett nagyméretű múlt szá­zadi metszetekkel. Figyelmet érdemlő a tematikai és a műfaji gazdagság is, amellyel a látogató Szécsényben ta­lálkozhat. T. E. s

Next

/
Thumbnails
Contents