Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-27 / 152. szám

CDADT ...................... -.....................y,.— SPUH 1 brUH 1 ■vL Holland diadal és egyebek Mérlegen a 8. labdarúgó Európa-bajnokság Szombaton délután ponto­san 17 óra 20 perckor Vaut­rot játékvezető hármas síp­szava véget vetett a 8. lab­darúgó Európa-bajnokság küzdelmeinek. Az öreg föld­rész elitgárdáit felvonulta­tó kéthetes monstre sorozat szinte soha nem látott, sű­rített formában tükrözte vissza a sportág pozitív és negatív vonásait. A futball- parádé élményanyaga még bizonyára sokáig élénk be­szédtéma marad kontinens- szerte a szurkolók és a szak­emberek körében, ám kell némi idő, amíg a látottak kikristályosodnak, egységes képpé összeállnak, hogy le­vonjuk a végső következte­téseket, magunkévá tegyük a megfelelő tanulságokat. Mi addig is elkészítettük, s íme ezúton kedves olvasóink rendelkezésére bocsátjuk a kontinensviadal részletes lel­tárát, csokorba kötve e so­rok írójának néhány szub­jektív észrevételével. ☆ A döntő jegyzőkönyve: Hollandia—Szovjetunió 2—0 (1—0). München, 78 ezer né­ző, v.: Vautrot (francia). Hollandia: Van Breukelen — R. Koeman — Rijkaard, Van Tiggelen — Van Aarlie, Wouters, Gullit, Mühren, E. Koeman — Vanenburg, Van Basten. Szovjetunió: Dasza- jev — Higyijatullin — Alej- nyikov, Rácz — Demjanven- Iko, Litovcsenko, Zavarov, Mihajlicsenko, Gocmanov (Baltacsa, 68- p.)., — Bela­nov, Protaszov (Paszulka, 71. p.). Gólszerzők: Gullit a 34., Van Basten az 55. percben. 34' perc: E. Koeman a ll­es pont magasságából át­ívelt a balösszekötő helyére, Van Basten visszabólintotta a labdát és a fedezetlenül érkező Gullit hat méterről a kapu közepébe fejelt. 1—0. 55. perc: A. Mühren bal­ról keresztbe emelt, s a jobbösszekötő helyén érke­ző Van Basten 8 méterről kapásból a hosszúsarokba vágta a labdát. 2—0. Jó: Van Breukelen, Wou­ters, E. Koeman, Van Bas­ten, illetve Higyijatullin, Li­tovcsenko. ☆ A kontinensviadal nyolcas döntőjét az NSZK nyolc vá­rosában bonyolították le és soha nem tapasztalt érdek­lődés kísérte. A torna ti­zenöt összecsapását 984 ezren tekintették meg a helyszí­nen, tehát mérkőzésenként átlagosan 65,5 ezren ültek a lelátón- A legtöbben, 78 ez­ren Münchenben az NSZK— Spanyolország és a döntőbe­li Hollandia—Szovjetunió, a legkevesebben 52 ezren Han­noverben a Szovjetunió—Ír­ország találkozót látták. A nyolc csapat képvisele­tében összesen 106 játékos lépett pályára. A legtöbben, 19-en a dánoknál, a legkeve­sebben. 13-an az olaszoknál szerepeltek. A maximális 450 percet tízen (Van Breukelen, Rijkaard, Van Tigellen, Van Aarle, Wouters, R. Koeman, Totó A totó 26. heti játékszelvé­nyén szereplő mérkőzések eredményei: 1. Malmö—Karl-M.-Stadt 5-0 1 2. Hannover—Den H'aag 4-1 i 3. Magdeb.—B. Uerding. j-2 2 4. C. Halle—Bröndby 0-2 2 5. RH Cheb—Vejle l-l X 6. Tatabánya—Vienna 2-2 X 7. Norrköping—Haladás 2-2 X 8. Dunajs. St.—Young B. 3-1 1 9. Kaisersl.—LKS Lódz 4-1 1 10. Admira W.— FC Luz. 2-0 l 11. Aarhus—S. Tirol 0-1 2 12. Grassh.—P. Szczecin 1-0 1 13. Karlsruhe—Vojvodina 2-3 2 Pótmérkőzések: 14. MTK-VM—Graz. A* 0-1 2 15. Odense—Alkmaar 4-2 l IC. Göteborg—Szí. Szófia 2-1 l Gullit, Higyijatullin, Mihaj­licsenko, Rácz küzdötték vé­gig, míg a legkevesebb időt, öt percet a holland Suvfijn töltötte a pályán, azt is két részletben. A legidősebb résztvevő a dán Morten Ol­sen (1949. 08. 14.) és az an­gol Peter Shilton (1949. 09. 18.), a legfiatalabb az olasz Paolo Maidini (1968. 06. 26.) volt. A 15 mérkőzésen összesen 34-szer rezdült meg a háló, ami mérkőzésenként 2,2 gó­los átlagot jelent. Az ered­mények eloszlása: 2—0: öt­ször, 1—0: négyszer, 1—1: kétszer, 3—1: kétszer, 2—1: egyszer, 3—2: egyszer. Ak­cióból 28, közvetlen szabad­rúgásból 1, büntetőből 2, szögletrúgást követően 3; lö­vésből 27, fejesből 7 gól esett. A játékosok kétszer céloztak pontosan a 16-oson kívülről• A gólokat megle­hetősen egységes időbeli el­osztásban „helyezték el” a résztvevők. Az első félidő­ben 11, a 46—70. perc között 12, a hajrában 11 találat született. A torna folyamán összesen 28 játékos volt eredményes. A góllövőlista: 5 gólos: Van Basten (hol­land), 2 gólos: Völler (nyu­gatnémet), Protaszov (szov­jet), 1 gólos: Butragueno, Gordillo, Michel (spanyo­lok), Brehme, Klinsmann, Thon, Matthäus (nyugatné­metek), Laudrup, Povlsen (dánok), Mancini, Vialli, Al- tobelli, De Agostini (ola­szok), Houghton, Whelan (írek), Alejnyikov, Rácz, Mi­hajlicsenko, Paszulko, Litov­csenko (szovjetek), Robson, Adams (angolok), Kieft, R. Koeman, Gullit (hollandok). Az úgynevezett kanadai táblázatra (a góllövő mellett a gólpasszt adó játékos . is beleszámít) 44-en iratkoztak fel. Ebben a kategóriában is a holland Van Basten (5+1) került az élre, megelőzve a nyugatnémet Völlert (2+1), a szovjet Ráczot (1-1-2) és a holland Gullitot (1+2). A leggyorsabb gólt a szovjet Alejnyikov érte el (3. p., Anglia ellen), a legkésőbb született találat a holland Van Basten nevéhez fűződik (89. p. NSZK ellen). Az EB — bár nem volt hí­ján a szokásos keménykedé­seknek, „sanyargatásoknak” — alapvetően sportszerűnek minősíthető. A bíróknak senkit sem kellett idő előtt „kiutasítani” a játéktérről- összesen 30 sárga lap került kiosztásra, ami mérkőzésen­kénti 2 darabos átlagnak fe­lel meg. A legtöbb lapot, ötöt, a döntőmérkőzésen a francia Vautrot mutatta fel. A legtöbb kártyát, 9-et a szovjetek között osztották szét, míg az angolok (!) és az írek nem kaptak figyelmez­tetést. A játékosok közül a szovjet Kuznyecov és az olasz Ferri kényszerült pihe­nőre, és két sárgát kapott még a szovjet Litovcsenko, Higyijatullin és a holland Wouters. Súlyos sérülést sem voltunk kénytelenek re­gisztrálni. A mérkőzéssorozaton 14 játékvezető működött közre, mindannyian más-más nem­zet képviseletében. Működé­sükre magas színvonal, nagy­vonalúság, lojalitás volt jel­lemző. Általában akcióközel- ből ítélkeztek, nem tördelték feleslegesen a játék folya­matosságát. Csak az angol Hackett és a román Igna te­vékenysége keltett visszatet­szést. Két fellépése egyedül a francia Vautrot-nak volt. A látottak alapján rova­tunk is összeállította az EB válogatottját: Van Breukelen (holland) — R. Koeman (holland) — Kuznyecov (szovjet), Rijkaard (holland) — Donadoni (olasz), Whelan (ír), Matthäus (NSZK), Rácz (szovjet), Gullit (holland) — Van Basten (holland), Vialli (olasz). A 8. kontinensviadal nem hozott forradalmi újításokat a világ labdarúgásában, de megerősítette a sportág fej­lődési irányait. A sportág szélsőségesen az erőfutball irányába tolódott el. Már- már nyomasztó volt a fizi­kailag tökéletesen felkészült „gladiátorok” látványa. Lép­teik nyomán szinte szikrát vert a talaj, s olykor nyűg­nek tűnt számukra a labda. A foci igazi lényegét, a já­tékot, szellemes, fifikás meg­oldásokat, látványos csele­ket, tért ölelő átadásokat, s mindent ami vonzóvá teszi a játékot, alig-ialig láttunk. Ugyanakkor a kollektív játék szervezettsége soha nem lá­tott csúcsokra érkezett- A prímet vivő csapatok játéka tökéletesen megkonstruált gépezetre emlékeztetett. Fo­kozott szerepet kaptak a „haditervek”, a begyakorolt játékszituációk. A játékosok számára szinte szűknek tűnt a 8250 négyzetméternyi te­rület. Azok az együttesek számít­hatnak sikerre, amelyek a két klasszikus vonal, az erőfutball és a művészi já­ték jegyeiből minél harmo­nikusabb egységet tudnak összegyúrni. A siker vulga­rizált képlete tehát tökélete­sen szervezett csapatjáték, magas szintű egyéni teljesít­mények harmóniája. A mostani EB-n tapasz­taltak tovább erősítik, hogy az európai klubfutball erő­viszonyai nem feltétlenül tükröződnek vissza a nem­zeti válogatottak produkció­jában. A transznacionális profi együttesek „személy­zeti munkája” nem feltétle­nül kedvező az adott ország futballkultúrája számára. Az utóbbi két évben BEK-dön- tős portugálok már a selej­tezőkön elvéreztek, az idén két fináléban érdekelt spa­nyol, vagy a még ma is a világ legjobbjai között szá­mon tartott angol klubok já­tékát hiába próbáljuk visz- szakeresni a válogatott pro­dukcióján. A játékosok egyé­ni teljesítményének vizsgá­lata zavarba ejtő: nem tisz­tázódott, hogy istenek alko­nyáról, vagy egy megbom­lott értékrend helyreállásá­ról kell-e beszámolnunk. Az eddig magasra taksált But­ragueno és Michel alaposan leértékelődött, az ír Aldrid­ge, az angol liga gólkirálya jószerével helyzetbe se ke­rült. .. Hogy mi, magyarok meny­nyit értünk volna ebben a mezőnyben? Jó alkalom volt az összehasonlításra a torna szünnapján lejátszott MNK- döntő. Bevallom, jómagam egyfolytában az „R” betűt keresgéltem a képernyő fel­ső sarkában, gondolván, hogy lassított felvételben pereg­nek az események... De ha már hazai tájakon járunk, érdemes kicsit elidőzni a magyar foci újmódi sajátos­ságai mellett. Mondják, hogy a mi játékosaink tudnak ám focizni, csak ha éppen kül­földi ellenféllel kerülnek szembe, úgymond rendesen beijednek- De vajon mitől is lenne önbizalmuk, mikor tudják jó előre, hogy húsz perc után úgy sem tudnak lépést tartani ellenfelükkel?! Mert a magyar foci rákfené­jét mindenféle széttagoltság, évenkénti szervezeti változta­tás, bundázás, szakmai és tekintélyvita ellenére a já­tékosok fizikai elmaradott­ságában kell keresni! És amíg ezt nem tudjuk fel­számolni, focistáink legfel­jebb a tv képernyőjén ke­resztül csodálhatják a leg­jobbak produkcióját és jó előre „citerázhatnak” az egyébként hamar elbukott spanyolok és írek nevének puszta hallatán is... Balás Róbert Labdarúgó HB III. Mátra-csoport Érdemjegy: közepes A nemrégiben befejeződött bajnoki pontvadászat — az előzetesén táplált reményektől függően — kinek kellemes, kinek kellemetlen érzésekkel marad meg emlékezetében. A kővetkező sorokban a négy nógrádi résztvevő vezetői, edzői beszélnek az előzetes tervek­ről; azokról, amelyek megvalósultak, s azokról, ame­lyek dugába dőltek, szólnak az egész idényben mu­tatott produkciókról, a hogyan továbbról — egyszó­val az 1987—88-as idény tapasztalatairól... 7. Romhány 30 10 12 8 38—39 31 Majnik János edző: — Az­zal a célkitűzéssel vágtunk neki a bajnokságnak, hogy a korábbi években jobbára kiesés ellen harcoló együttes átszervezésével egy küzdő­képes csapatot alakítunk ki, amely alkalmas a 8—9. he­lyezés elérésére. Erősíteni kívántuk a közösségi szel­lemet, s úgy terveztük, hogy környékbeli, a településhez kötődő játékosokra építünk. Elképzeléseinket nagy vo­nalakban sikerült megvaló­sítani : a 7. helyen zártuk a bajnokságot. A kezdés zök­kenőkkel járt. Eltávozott Szlezák, Kaliczka és Tréznik, több ingázó játékosról pedig mi magunk mondtunk le. Közben egy csapatra való új játékos érkezett, beépí­tésükhöz időre volt szükség. Többek között ennek tudható 9. St. Síküveggyár 30 10 Protovin Ferenc ügyvezető elnök: — Az első öt hely valamelyikének megszerzé­sét céloztuk meg, majd a sikeres őszi szereplés utón az 1—3. helyezésre módosí­tottuk terveinket. Komolyan gondoltuk az NB II-be ju­tást és ehhez minden felté­telt biztosítottunk! Ennek ellenére a tavaszi 14 mérkőzésen mindössze 11 pontot hozott a csapat és lecsúszott a középmezőnybe. Ezt a szereplést a vezetés szégyenteljesnek minősíti. A gyengélkedés oka, hogy tavaszra romlott az edző és a játékosok viszonya, klik­kek alakultak ki a játékosok körében. A balsikerrel vég­ződött Hatvan elleni mér­kőzést követően elbeszélget­tünk a játékosokkal, akik azonnali edzőcserét követel­tek. Az elnökség azonban kiállt az öt és fél éves mű­Vidomusz Tibor edző: — A csapatom teljesítette az alapvető elvárásokat, benn­maradt az NB Ill-ban. Én­be a szeszélyes őszi szerep­lés. A tavaszi idényben na­gyot léptünk előre. Gondot okozott a szűk játékosállo­mány, hisz a tavaszi idényt 14 játékossal voltunk kény­telenek végigküzdeni. Ezért nem sikerült előbbre lépni az egyéni képzés terén. A fegyelemmel nincs gond: a bajnokságot kiállítás nélkül megúsztuk. Hangsúlyozom, hogy a sikerként elkönyvelt helyezést egységes csapatjá­tékkal harcoltuk ki. Egyé­nileg a legtöbbet Józsa, Pin- giczer, Bera és Sági nyúj­totta. Hodur gólképességével lendítette a csapat szekerét. Többet vártam viszont Var­ga I.-től. A folytatásról egyelőre nem tudok nyilat­kozni, mert valószínű, hogy nem én fogom irányítani tovább az együttest. 10 10 53—53 30 ködése során eredményes munkát végzett Kiss László mellett, majd befejezés előtt négy fordulóval megvontunk minden kedvezményt a já­tékosoktól ! Egyénileg nem lehet senkit kiemelni a csa­patból, sőt néhány játékosról lemondunk. Rendet terem­tünk a fejekben, leszereljük a hangadókat! A keretben több változás várható. Eldőlt, hogy Ko­vács István a mi játékosunk lesz és tárgyalunk a nagy- bátonyi Bodor és a kistere- nyei Tarlósi megszerzése ér­dekében. Tervezzük a véde­lem erősítését és egy meg­bízható kapus igazolását. Július 5-én, Szalay Miklós edző irányításával kezdjük a felkészülést. Az új idény­re — az erősítési tervek re­alizálódásától függően — 1—5. helyezés megszerzését tűzzük ki célul. nek ellenére, nem vagyok elégedett, mert több pontot könnyelműen elhullajtot- tunk. Csatáraink, rengeteg helyzetet elhibáztak, de gondok voltak a középpályán is. Nagyon hiányzott egy vezéregyéniség, és érthetet­len volt a játékfelfogás is, mert a védelmet nemigen segítették. Hátsó alakzatunk volt a legerősebb csapat­rész, annak ellenére, hogy sorozatos sérülések és sárga lapok miatt ritkán tudott azonos összetételben pályára lépni védelmünk. Egyénileg Paumann Zsolt nyújtotta a legtöbbet, de elégedett va­gyok Nagy, Földvári és Stark játékával is. Többet vártam Vandától, Tréznik- től, Szűcstől, Szőczeitől és Szálaitól. A játékosok hoz­záállásával, edzésmunkájá­val elégedett vagyok. A mérkőzéseken előfordultak akaratbeli és taktikai hiá­nyosságok, kiütközött a ru­tintalanság. összességében az a véleményem, hogy a csapat kihozta magából, ami­re képes. Szerződésem június 30-ig szól, ezért a folytatás­ról még nem tudok nyilat­kozni. 13. Nagybátony 30 6 14 10 30—37 35 Veres László technikai ve­zető: — Csapatunk eddigi III. osztályú történetében a legrosszabb eredménnyel zárta a bajnokságot. A sze­zon kezdete előtt a szakosz­tály vezetése reálisan az 5—8. helyezés elérését tűz­te ki célul. Terveink nem valósultak meg. A gyengébb szereplés oka egyértelműen az őszi harmatos produk­cióra vezethető vissza. Öt­ször szenvedtünk egygólos vereséget. A sorozatos sé­rülések miatt hiányzott a tervszerű csapatépítés. Jól sikerült télj felkészülési idő­szakot követően tavasszal már ötvenszázalékos teljesít­ményre voltunk képesek. A hazai eredmények elfogad­hatók, a pontok 80 százalé­kát otthon szerezte meg a csapat. Vendégként viszont mindössze egy győzelemre, és négy döntetlenre futot­ta. A szakvezetés egyedül Bertók teljesítményével volt elégedett. Lényegesen többet vártunk viszont Szőkétől, Mihalkótól, Utasítói és Haj­darától. A játékosállományt feltétlenül fel kell frissíteni, több játékos átigazolása ügyében folynak a tárgya­lások. Kiss János edző szer­ződése lejárt és eltávozik a sportegyesülettől. Július elején Nagybátonyban kezd­jük meg a felkészülést. 12. Bgy. HVSE 30 8 10 12 38—47 26 Mint arról korábban beszámoltunk, a hét vé­gén három napon ke­resztül Salgótarjánban adtak egymásnak rande­vút az ország túrázó kedvű közalkalmazottai. Az ágazati szakszervezet védnöksége alatt éven­te megrendezésre ke­rülő természetbarát-ta­lálkozón ez alkalommal ti alapszervezet képvi­seletében több mint hét- százan vettek részt a ki­rándulásokat, baráti ta­lálkozókat, zenés műso­ros estet kínáló jó han­gulatban lezajlott ese­ménysorozaton. Bábel László felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents