Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-18 / 145. szám
QDHDT V C DADT • c CDDDT orUn 1 * oKUri 1 orUH 1 "vL. Mérkőzés előtt Nem pulykakakasért, hanem két pontért utazik a Stécé Debrecenbe A másod osztálybeli tagság megőrzéséért kényte- Hen-ketetlem vállalt rá- adásfellépés-sorozat első állomásán az SBTC labdarúgócsapata a Debreceni Kinizsi otthonában lép pályára holnap 17 órai kezdettel. Az élelmezésiek az NB III. Tisza-csoportjában 30 mérkőzésen szerzett 43 ponttal, 65—37-es gólkülönbséggel végeztek a 3. helyen, s szerezték meg ezzel az osztályozókon való szereplés jogát. A sorozat első ösz- szecsapásán — mint ismeretes — 1—1-es döntetlennel tértek haza Gyöngyösről. A két együttes eddig hatszor mérte össze tudását a „cívis városban”, s az eredménylista a Stécé döntő fölényéről árulkodik. Háromszor a bányászok kerültek ki győztesen, további három összecsapásuk döntetlenre végződött. Az ösz- szesített gólkülönbség 7—3. Remélhetően ezen a hét végén se szakad meg a jó sorozat... A héten szokásos edzés- programját végezte a tarjá- ni gárda. A játékosok körében elszánt a hangulat, Kovács Béla (sötét mezben) lendületet adhat a tar- jáni támadásoknak. mint mondják, feltétlenül jó szereplésre számítanak az alföldi városban. Gondot okoz a szakvezetés számára, hogy Zimonyi és Kiss sárga lapok, Liptók sérülés miatt nem lehet ott a készülők között. Az esélyeket latolgatva Répás Béla, a, csapat edzője elmondta, hogy megtekintette a két csoportbeli ellenfél szerdai találkozóját, a holnapi ellenfél várhatóan szervezett, egységes csapat játékkal fog kirukkolni. Ennek ellenére minimálisan egy pont megszerzésére számít a szakvezető, de a győzelem kivívását sem tartja elképzelhet éttermek... b. r. ]ol kormányozzák a Nógrád Volánt Nem a szenzációs eredményekről, inkább a szervezett vállalati, illetve sportköri életéről ismert a Nógrád Volán. A sportegyesület 1969-es megalakulása után 2. sz. Volán SE-ként szerepeltek különböző sportágak bajnokságaiban. öt esztendeje, követve a bázisszerv névváltozását — Nógrád Volán SE- ként. A volánosok azon kevés egyesületek közé tartoznak, melyek az STC megalakulásakor nem olvadtak bele a városi fúzióba. Továbbra és azóta is önállóan működnek. A 2300 főt foglalkoztató vállalat sportegyesületének életéről, a dolgozók testedzési lehetőségeiről beszélgetünk Levenda József általános ellenőrzési osztályvezetővel, a sportkör elnökével. — A sportolók, pártoló tagok, szakosztályok számát tekintve milyen nagyságrendek jellemzik a Nógrád Volán SE-t? — Kis egyesület a miénk, öt szakosztályt működtetünk, amatőr alapokon. Sakkozóink és női asztaliteniszezőink másodosztályú bajnokságban szerepelnek, férfi- asztalitenisz-csapatunk az NB Ill-ban, míg labdarúgóink és kosárlabdázóink a megyei I. osztályú küzdelmekben. Van még egy autós-, szakosztályunk, amely tulajdonképpen teljesen önellátó. Mi — szinte — csak a nevünket adjuk működéséhez. Mintegy 250 igazolt sportolónk van, pártoló tagjaink száma 400 körül mozog. Utóbbi a vállalat létszámához viszonyítva meglehetősen kevés. Nincs ezen csodálkozni való, ugyanis a Nógrád Volánnál foglalkoztatottak a megye más és más településein élnek. így érthető, ha szűkebb pátriájuk csapataival, sportköreivel szimpatizálnak. — Nehéz gazdasági helyzetünkben megvannak-e a sportegyesület működéséhez szükséges anyagiak? — A vállalat vezetése, a hivatalosan engedélyezett kereteken belül minden támogatást biztosít az SE tevékenységéhez. Az ilyen úton kapott összegek további megléte természetesen a Nógrád Volán jövőbeli termelési eredményeitől is függ. Ma a működés feltételei maximálisan biztosítottak. Sport- egyesületünk évi költségvetésének 85 százalékát a vállalat fedezi. A maradék 15 százalékot megyei tanácsi támogatásként kapjuk, a sakk- és az asztaliteniszszakosztály másodosztályú szerepléséhez. — Nem titok, hogy létesítmények tekintetében jó a helyzetük. — Kérdés, hogy melyik oldaláról vizsgáljuk a dolgot. Tény, hogy baglyasaljai pályánk — ahol nemrégiben öltözőt építettünk — kiszol-, gálja az igényeket. Labdarúgóink mérkőzéseinek, valamint vállalati tömegsportrendezvényeknek ad otthont. Zagyvapálfalvai oktatási bázisunk szintén kiváló feltételeket biztosít a mozogni vágyóknak. Műanyag borítású pályánk labdarúgásra és a teniszezésre alkalmas. Nemrégiben készült el tekecsarnokunk is. A dolog másik oldala már anyagi kiadásokra mutat. Sakkozóink, kosárlabdázóink és asztaliteniszezőink „idegenben” edzenek, játsz- szák bajnoki mérkőzéseiket. A terembérleti díjak pedig jelentős összegeket vesznek ki zsebünkből. — Említette tömegsportrendezvényeiket, az oktatási bázis nagyszerű sportolási lehetőségeit. Mennyire élnek a dolgozók a kínálattal, rendszeresen igénybe ve- szik-e pályáikat? — Tömegsport-rendezvényeinket a vállalat szak- szervezeti bizottságával közösen szervezzük és bonyolítjuk le. Helyi szinten nincs sok ezekből. A már hagyományosan, minden év szeptemberében sorra kerülő Volán-sportnap viszont rendszerint dolgozóink százait csalja a baglyasi pályára. Ekkor az atlétikától kezdve a kispályás fociig, az ügyességi vetélkedőktől a tenisz- versenyig folynak a küzdelmek. A legnépszerűbb a kispályás foci. Vállalati csapatunk minden évben indul a salgótarjáni bajnokságon. Gyakoriak az üzemegységek, brigádok, kisebb kollektívák közti mérkőzések is. A rendszeresség azonban nem jellemző. E témánál megemlíteném, hogy szakszervezeti bizottságunk finanszírozásában van egy vállalati természetjárócsoport és horgászkor is. Mindkettő — mégha alacsony létszámmal is — rendszeres kikapcsolódási lehetőséget nyújt az érdeklődőknek. — Visszakanyarodva a versenysporthoz: szakosztályaik eredményessége alapján tervezik-e valamelyikben az előrelépést, a felsőbb osztályba jutást? — Mivel a magasabb osztályú küzdelemsorozat — minden sportágban — magasabb anyagi követelményekkel is jár — nem. Pedig nézze: kosárlabdacsapatunk esztendők óta megnyeri a megyei bajnokságot, az előrelépést ellenben éppen szűk pénztárcánk miatt nem vállalhatjuk. De ugyanez vonatkozik a többi szakosztályra is: hiába jutnának feljebb, a többletkiadásokat nem bírnánk. — Akkor milyen célokkal, elképzelésekkel tekintenek a jövőbe? — Sportegyesületünk elsődlegesen az utánpótlás nevelését, a tehetségek felfelé áramoltatását tartja elsődleges feladatának. Amennyiben e célkitűzésünknek eleget teszünk — tevékenységünk és a múlt példái ezt mutatják —, úgy nem csak a meghatározott feladatokat valósítjuk meg, hanem megyénk versenysportját is segíthetjük. Vállalati szinten pedig nem is lehet más célunk, mint az oly sokszor megfogalmazott feladat: dolgozóink minél szélesebb rétegeivel megszerettetni a rendszeres testmozgást, sportolást. Vaskor István Nem bundáitok Zalaegerszegen Balázs Zsolt örömmel látogatott haza Megtért tékozló fiúként állt a háló elé a Salgótarjáni Építőipari Műszaki Szakközépiskola és a Madách gimnázium által közösen rendezett nosztalgiamérkőzésen Balázs Zsolt, a Zalaegerszegi TE NB I-es labdarúgócsapatának kapuvédője. Az immár 32. életévében járó, erősen őszülő hajú portás korábban az SBTC-nél és a Balassagyarmati SE-nél híyta fel magára a figyelmet, majd hét évvel ezelőtt vándorbotot vett a kezebe, s azóta legfeljebb magánemberként volt alkalma találkozni a nógrádi szurkolókkal. — Hogy kerültél az ország túlsó szegletébe? — Hát valahogy eljutott oda a hírem... Akkoriban több élvonalbeli csapattól is kaptam ajánlatot, s ezek közül úgy éreztem, Zalaegerszegen van legtöbb esélyem a folyamatos szereplésre. Azóta kiderült, hogy nem választottam rosz- szul. Bemutatkozásom óta mindössze két bajnoki mérkőzésről hiányztam sérülés miatt. Túl vagyok a kétszá- zadik NB I-es szereplésen. — Egy időben neved puszta említése is nagy indulatokat kavart a nógrádi focitársadalomban. A közvélemény mérges STC kontra Bgy. SE ellentétekről, „féltékeny ségi jelenetekről” hallott, és mindezeket alátámasztani látszott, hogy nem sokkal később simán odaadtak az első távolabbi vidékről érkező „kérőknek”. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra? — Erre inkább az akkori vezetők tudnának válaszolni. Tény, hogy 1979-ben többször is komolyan szóba került, hogy visszaigazolok a Stécéhez. Én szívesen ráálltam a dologra, mert vonzott az élvonalbeli szereplés lehetősége. Már minden rendeződött, a leendő lakást is kiválasztottuk, ám végül Az ősz hajú kapuvédő, mögötte pedig a nosztalgiamérkőzésen szintén részt vett Urbányi. Fotó: Bábel maradnom kellett az Ipoly partján. Az igazat megvallva, ezt se bántam, mert Gyarmaton szerettek, fiatal korom ellenére csapatkapitánynak is megválasztottak. — A nemrég befejeződött bajnoki pontvadászat hajrájában előfordult gyanús eredményekkel kapcsolatban a Zalaegerszeg neve is gyakran szóba kerül... — Véleményem szerint fele se igaz a bündavádak- nak. Ebben a mai magyar NB I-ben nincsenek nagy különbségek a csapatok között. Akinek van 1—2\ épkézláb csatára, az már bajnokesélyes, akinek nincs, a kiesés ellen küzd. így az egyes mérkőzéseken elvileg bármilyen eredmény előfordulhat. Hogy mi bundáz- tunk-e? Ügyse árulnám el, de elég megnézni, hogy a hajrában kik ellen kellett pályára lépnünk. „Rossz” volt a sorsolásunk. Azt a 3 milliót, amit a Rába játékosai a dobogóról való lecsúszással veszítettek, vajon honnan szedtük volna össze?! A szövetség lépései a közvélemény számára készültek. Bizonyítékok nélkül nem lehet senkit elítélni, én pedig nehezen képzelem el, hogy lesz olyan ember, aki odaáll, mondván: „Uraim, én bundáztam!”... — Túl a harmincon, már szokás számvetést készíteni. — Elégedett vagyok pályafutásommal. Nyolcadik éve stabil NB I-es játékosnak számítók. Ráadásul szerencsés alkat is vagyok. Elkerültek a sérülések, megfelelő a fizikai állapotom. Nem iszom, nem dohányzóm, nincs súlyfeleslegem. Épp ezért 4—5 évig még nyugodtan elvédhetek az élvonalban. Különben is, a kapusok szívósabbak, mint a mezőnyjátékosok. Nem akarok hosszasan példálózni, elég, ha a mai nagy öregek közül Shiltont, vagy Mészáros Bubut említem. — Gondolt-e a profiéletre? — A következő idényben szeretnék belekóstolni az idegenlégiósok életébe, ha lehet, valamilyen „minőségi” csapatnál. Ügy tudom, akadnak érdeklődők, de kissé magasnak tartják vételáram. .. Búcsúzásunkkor./ Balázs Zsolt elmondta még, hogy a Zalaegerszegen töltött évek alatt megszokta új környezetét. Családi házat épített és úgy tűnik, hogy feleségével, valamint lányával és fiával végleg megtelepszenek az ország másik szegletében. Mindezek ellenére mindig szívesen gondol vissza a nógrádi barátokra, csapataira, játékostársaira és a szurkolókra. Ezúttal is örömmel látogatott, haza, mert jólesett számára egykori iskolájának meghívása a nosztalgiamérkőzésre. A kapust tehát nem felejtették el Salgótarjánban... Balás Róbert S o r o Vasárnap délelőtt Hollókő felé fordul a tájfutás szerelmeseinek figyelme. A település és környéke ad otthont az országos csapat- bajnokság ez évi küzdelmeinek. A 10 órakor kezdődő versenyen várhatóan rajthoz áll a sportág teljes hazai élgárdája. Szalay a jövőben az „üvegeseket” dirigálja. k b a n A közalkalmazottak szakszervezetének két jelentős sporteseményére kerül sor a közeljövőben megyénkben. Salgótarjánban rendezik meg az ágazat országos természetbarát-találkozóját június 24—26. között, valamint a Magyar Hírlap Kupa kispályás labdarúgóbajnokság területi versenyét, július 2-án. Edzőkeringő Az NB III-as labdarúgó-bajnokság befejezése után néhány nappal máris két — megyei vonatkozású — edzőcseréről kaptunk hírt. A Nagybátonyi Bányásznál lejárt Kiss János szerződése és ezt nem hosszabbítják meg. Helyette a jövőben Toldi Miklós irányítja a gárdát. A vezető 'edző segítője Veres László lesz. Ugyancsak nem hosz. szabbít szerződést — közös megegyezéssel — a Salgótarjáni Síküveggyár SE és az eddigi vezető edző, Kiss László. A szakember helyett Szalay Miklós kerül a harmadosztályú együttes élére. Romhányl vonatkozású hír, miszerint Májúik János edző szerződését meghosszabbítják, mert elégedettek munkájával. 2,3 millió dollárért D étári a Juventusé Az AFP-hírügynökség jelentette Tarin óból, hogy az Eintracht Frankfurt és a Juventus megegyezett arról, hogy Détári Lajos, a nyugatnémet klub középpályása egy Frankfurtban töltött év után az olasz bajnokság 6. helyezett együtteséhez, a Juventush oz szerződik. Az AFP szerint a szerződésről csütörtökön este döntöttek, a Juventus 3 milliárd lírát (2,3 millió dollárt) fizet Détáriért. A kommentár szerint a Juventus a gyengén sikerült idény után minden erőfeszítést megtesz azért, hogy ismét jól szeretjei jen. A hír hallatán az MTI munkatársa Komora Imrét, Détári apósát, a Bp. Honvéd volt vezetőedzőjét kérdezte: mit tud a szerződésről? — Semmit — hangzott a válasz. — Lajos és leányom, Andrea jelenleg Spanyolországban üdülnék, és csak vasárnap térnek haza. Meglep a szerződés ténye, hiszen Détári Juventushoz való szerződését bonyolító olasz menedzser, Finorelli az elmúlt napokban arról tájékoztatott, hogy az Eintracht Frankfurt még nem akarja eladni a veje- met. A hírt az AFP jelentése után az APA osztrák hír- ügynökség is megerősítette.
