Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-17 / 144. szám

A* Mk fMBIB •jL SPORT m í i"» e ff ff ff ff-7*_ Sportbaráti kapcsolat Vendégek Bouderathból Röplabda NB II., nők Lehet a víz színén sétálni? Mérlegen az SVT SC Csupán egy szerencsés vé­letlennek köszönhető, hogy tavaly a nyugatnémet TTC Bouderath és a Nagybátonyi Bányász asztaliteniszezői sportbaráti kapcsolatot ala­kítottak ki. Történt ugyanis hogy az NSZK-beli klub ver­senyzője, Sylvester Hiller —, akinek magyar, pontosabban nógrádi származású felesége van — a nyári időszakban, Nagybátonyban töltött sza­badsága idején a helyi csa­pat edzéseit látogatta. Ez a személyes ismeretség adta az ötletet, hogy a két egyesület felvegye a kap­csolatot, mely elsősorban a harminckét éve az NSZK- ban élő Kiss András áldo­zatos és lelkes szervezőmun­kájának és patronálótevé­kenységének köszönhetően tavaly létrejött. A nagybátonyiak 1987 jú­niusában egy hétig voltak a bouderathiak vendégei. A Kölntől 50 kilométerre fek­vő kis település asztalite­niszklubja —, mert csak ez az egy szakosztálya van a TTC Bouderathnak — most viszonozza az NBSC láto­gatását. A nyugatnémetek 18 órás utazás után, szerdán késő este érkeztek Nagybá- tonyba. A vendégeket Szabó Fe­renc, a Bátonyterenyei Vá­rosi Jogú Nagyközségi Ta­nács elnöke és Balázs Ist­ván, az NBSC elnöke fogad­ta. Nógrád megyei tartóz­kodásuk első napján az NSZK-beli csapatvezetők — Kiss András tolmácsolásával — készséggel válaszoltak kér­déseinkre. — Milyen egyesület a TTC Bouderath? — Amatőr alapokon mű­ködő, tulajdonképpen önel­látó egyesület a miénk — mondta a 35 éves Herbert Nuss, klubelnök, aki aktívan asztaliteniszezik ma is. — A kölni körzeti bajnokság­ban szerepelünk, versenyző­ink pedig sok egyéni vidalon indulnak. Ezért is örömteli számunkra, hogy a magyar első osztályban szereplő nagybátonyiakkal együtt edzhetünk. Szakmailag e rövid együttlét alatt is sokat tanulhatunk tőlük. — Egyébként száz igazolt sportolónk van — vette át a szót Peter Held elnökhe­lyettes. — Többségük fiatal, csupán húszán tartoznak a felnőtt korosztályhoz. Min­denki munka és a tanulás mellett sportol, s mi egye­sületi vezetők is civil fog­lalkozásunk mellett vezetjük a klubot. — Hogyan alakul magyar- országi programjuk? — Ötnapos itt-tartózkodá- sunk alatt közös edzéseket tartunk, s indulunk vendég­látóink szombati versenyén. Közben a környék, valamint Pest, Nógrád és Heves megye egy-egy nevezetességével is megismerkedtünk. Első be­nyomásaink kedvezőek. Akik közülünk még nem jártak Ma­gyarországon, azok is jól ér­zik magukat. Tetszik az önök országa. Szeretnénk kapcso­latainkat tovább ápolni. Terveink szerint —, s ezt a hétvégén egyeztetjük a nagy­bátonyi vezetőkkel — jövő­re újra mi látjuk vendégül a nógrádiakat. Labdarúgás Bércéi—Nézsa 0-3 (0-2) Bércéi, 300 néző, v.: Ká­poszta. Bércéi: Kovács — Gyurcsek, Hellenpach, Mol­nár I., Molnár P., Grósz (Brányik), Káplár, Matyó- ka, Gönczöl, Kollár (Blas- kó), Strechó. Edző: Dobrocsi Lajos. Nézsa: Kucsera T. — Solti (Pollálk), Bera, Heve­si, Kucsera B., Szabó, Zaty- kó, Zsirai, Fenyvesi, Sebes­tyén (Kovács), Qndrik. Ed­ző: Pollák Viktor. A megyei labdarúgó-baj. nokság I. osztályában, a 27. fordulóban félbeszakadt mérkőzést szerdán játszot­ták le. A hazaiak rendre elhibázták gólszerzési lehe­tőségeiket, így az ezüst­éremre pályázó vendégek kontratámadásokból szer. zett találatokkal, megérde­melt győzelmet arattak. G.: Fenyvesi 2, Kucsera B. Jók: Hellenpach, Molnár P., Strechó, ill. Kucsera B.. Fenyvesi, Ondrik. —molnár— ☆ A megyei B osztály Zagy- vavölgye-csoportjának ered­ményei : Erdőkürt—Kazár 2—1, Tar—Szirák 11—0. Vizslás—Somoskőújfalu 3—3. Cered—Kís-Zagyvavölgye Tsz 2— 0, Héhalom—SVT SC 3— 2, Szurdokpüspöki—Bá- nvagépgyár 3—0, Ménkes— Mátraszőlős 1—1, Ipolytar- nóc—Gergei SE 0—1. Zsivótzkytól Gécsekig A kalapácsvetés legjobb" jainaik névsora azokkal kez­dődik, akik már bekerül­tek a „nyolcvanasok” klub­jába, azaz egyszer vagy többször 80 méternél na­gyobbat dobtak. Eminek a „csapatnak” szerda este óta magyar tagja is van, a 24 esztendős Gécsek Tibor személyében, aki a schwe- ehati nemzetközi viadalon 80.10 méterrel javított ma­gyar csúcsot, a hazai kala­pácsvetők közül elsőként átjutva a 80 méteres ha­tárvonalon. Igaz, e versenyszám vi­lágcsúcsa a szovjet Jurij Szedihnek köszönhetően 86.74 m, a szombathelyi atléta teljesítményét mégis nagyra kell értékelni. Gé- csék talán képes lesz arra, hogy helyreállítsa a magyar kalapácsvetők tekintélyét, amelyet egykor Németh Imre, Csermák József, Zsi- vótzky Gyula és a többiek alapoztak meg. Éppen húsz éve, hogy Zsivótziky Mexikó­városban 73.76 méteres vi­lágcsúccsal olimpiai bajnok lett, aztán e versenyszám- ban már csak a müncheni ötkarikás játékok hozott a magyaroknak elfogadható eredményt, ahol Zsivótziky, Eckschmiedt és Encsi is be­került az első 12 közé. Űiabb két év elteltével En­csi még EB nyolcadik lett Prágában, de aztán a leg­nehezebb dobószám ma­gyar képviselői még ennyire sem vitték, 1976-ban és 1980-ban az olimpián, ugyan­úgy 1983-ban a vb-n és 1986-ban az EB-n senki sem volt érdemes a kikül­detésre. Közben, persze, a ma­gyar csúcs gyakran válto­zott. Zsivótzky eredményét 14 évvel Mexikó után Ta­más Gábor múlta felül 73.86 méterrel. A 75 méteres szintet először Táczi Tibor érte el 1982-ben, a 77 mé­teren pedig — 1984-ben — Szntás Imre jutott túl. Az első 79 méteren felüli ered­mény ugyanakkor Vida Jó­zsef nevéhez fűződik, aki 1984-ben 79.06 méterig repí­tette a kalapácsot. Ezután újaibb öt rekordjavításra volt szükség, hogy megszü­lessen az első magyar „nyolcvanas”. (Fontos figyelmeztetés: ha jó sorsod mostanság valami röplabdázóféle szerzettel hoz össze, alaposan nyisd ki a szemed, mert közel sem biztos, hogy rövid időn be­lül hasonló csodában lesz részed!) Az egykor szebb napokat látott nógrádi röplabdasport ma már fájdalmas, elkesere­dett utóvédharcait vívja. Hogy egyáltalán még teheti, az csak néhány, zömmel idő­sebb fanatikus sportember ügybuzgalmának és egy-két tucatnyi, abszolút amatőrfel­tételekkel sportoló fiatal áll­hatatosságának köszönhető. Azoknak, akik még elszige­teltségükben is olyan mikro­klímát teremtenek, amelyben minimális külső „behatással” is képes virágot hajtani a gyökerét és táptalaját vesz­tett növény. Ám nehéz bele­gondolni, hogy megfelelő tö­rődés, megbízható szakmai háttér nélkül mi vár a még kitartó kevesekre... úr Ebben a légkörben vágott neki az NB II. Középcso­portjában szereplő SVT SC gárdája az 1987—88. évi baj­nokságnak. .. 5. SVT SC 22 13 9 46—37 35 A küzdelemsorozat előtti tervezgetéskor a tűzhelygyá­ri együttesnél is érződött né­mileg a sportágat körülvevő bizonytalan légkör. Az egye­sület vezetői — miután ala­posan felmérték a rendelke­zésre álló anyagi és tárgyi feltételeket — az előző évi 6. helyezésből kiindulva, az előrelépés lehetőségét magá­ban hordozó eredményt, az 1—6. hely valamelyikének megszerzését tűzték ki cé­lul. Reményeiket arra ala­pozták, hpgy a .fiatal átlag- életkorú — de már jelentős előiskolával rendelkező — együttes játéka tovább csi­szolódik, letisztul a lányok eddig meglehetősen rapszo- dikus teljesítménye. Ám ami­kor kiderült, hogy a kezdő hatos egy-két tagja más tá­jak felé vonzódik, és nincs kit a helyükre állítani, Kő­bán László edző már a biz­tos bennmaradás kiharcolá­sát tekintette reális „prog­ramnak”. Így kétségek között kezd­ték a pontvadászatot a má­sodosztály legerősebbnek tartott csoportjában, de csakhamar kiderült, hogy alaptalan a túlzott pesszi­mizmus. A megmaradottak Természetjárók teljesítmény­túrája Az SBTC természetjáró­szakosztályának tagjai nem­csak a társadalmi ünnepe­inkhez kapcsolódó, valamint saját szervezésű kisebb tú­rákon vesznek részt, hanem a nagy állóképességet és fi­zikai megterhelést is jelen­tő teljesítménytúrákon is indulnak. A „Gerecse 50” áprilisi 50 km-es túrája után a na­pokban a tarjáni természet- járók hét tagja részt vett a kék túra alapításának: 50. év­fordulója tiszteletére rende­zett 70 km-es teljesítmény­túrán. A Vértes-hegységben Ver- bovszki László, Verbovszki Lászlóné, Brada Istvánná, Jánosi Mihály, Nagy Gá- borné, Nagy Enikő és Nagy Réka 17 óra alatt teljesítet­ték a 70 km-es távot. Mint a kis csapat vezetője, Ver­bovszki Lászlóné elmondta, idejükkel nem javítottak vi­lágcsúcsot — nem is ez volt a cél —, de örömteli, hogy az idősebbek mellett a 10 éves Nagy Réka és a 12 éves Nagy Enikő is teljesí­tette a távot. még jobban „odaálltak”, a némileg kényszerűségből tűz- közelbe került fiatalok lel­kesedéssel igyekeztek pótol­ni a hiányzó rutint. A csa­pat „játszott”, és — rövi- debb megtorpanásoktól el­tekintve — hozta az alig re­mélt eredményeket. Az őszi idény vége az ötö­dik helyen találta a tűz­helygyári gárdát. Ennek el­lenére Kőbán edző — saját kérésére — leköszönt, és a tavaszi felkészülést már Far­kas Róbert szakmai irányítá­sával kezdték. Az elődjéhez hasonlóan nagy tapasztala­tokkal rendelkező edző új elképzelésekkel, új játékele­mekkel a tarsolyában érke­zett. A beígért stílusváltás — áttérés á többvariációs lehetőséget tartogató, egy feladóra épülő támadási szisztémára — azonban ta­vasszal csak csíráiban mu­tatkozott. Ennek legfőbb okát az egész idényt végig­kísérő, soha nem látott sérü­léshullámban látja. Az együt­tes állandó toldozgatása köz­ben nem jutott elég energia az új befogadtatására. A nehézségek ellenére az együttes mindvégig megtar­totta kedvező pozícióját és az ötödik helyen végzett. A gárda legfőbb erénye az eddig kevésbé tapasztalt mo­rális egység, a hatékony ütő­Megyei amatőrcsapat-baj- nokság helyosztói az 1—8. helyért, Salgótarján, sport- centrum, 15 óra. SZOMBAT ASZTALITENISZ Nemzetközi csapatverseny, Bátonyterenye, Bartók Béla Általános Iskola tornater­me, 10 óra. TÖMEGSPORT Moziüzemi vállalatok mun. kahelyi olimpiája, területi döntő (férfi és női kispályás labdarúgás), Salgótarján, tóstrandi pálya, 9 óra. Kispályás labdarúgó-, láb­tenisz- és lövészverseny az NSZ nagybátonyi gépüzemé­nek szervezésében, Bátony. terenye, sportpálya, 9 óra. játék. Ugyanakkor a jelen­leg alkalmazott kétfeladós támadójáték variációs lehe­tősége szegényes, de gond van a sánoolással és a me­zőnybeli védekezéssel is. Az egyéni teljesítménye­ket vizsgálva a két ütőjáté­kos, Szép és Szkiba produk­ciója kívánkozik az élre. Sé­rüléséig Schuyer is lendítő- je volt a csapatnak. Szár- nyasi szélsőségei ellenére a fontos összecsapásokon rend­re hozta magát, Percze Il­dikó végig hasznosan oldot­ta meg feladatkörét. Tollár ellenben — főleg ütőteljesít­ményével — elmaradt a vá­rakozástól. fi „kispadosok” közül Varga a nehéz idősza­kokban jól helyettesítette a hiányzókat. A fiatalok közül Hrozik, Bakos és Novák ígé­retes teljesítményt nyújtott. A tervekkel kapcsolatban Szatmáry Szilárd szakosz­tályvezető — az új csoportbe­osztás ismerete nélkül — nem vállalkozott tippelésre. Any- nyit azonban elmondott, hogy a bázisvállalat továbbra is biztosítja a zavartalan működéshez szükséges anya­gi feltételeket, és feltétlenül számítanak arra, hogy a megkezdett munka mind jobban beérik, és ennek ered­ményeként képes lesz to­vábbfejlődni a csapat. Megyei bajnokság: Örha- lom—Palotás v.: Marcsok, Nógrád Volán—Salgó Öblös, v.: Kriston, Nézsa—Szécsény. \s. Dóra, Szőnyi SE—SKßE, v.: Káposzta, Kisterenye— Balassi SE, v.: Berta, Ka- rancsilapujtő—Bércéi, v.: Bognár, Ötvözet MTE— Pásztó, V.: Tasfeó, Érsekvad- kert—Mátranovák, v.: He­ves megyei játékvezető. Osztályozó az NB II-be jutásért: Debreceni Kini­zsi—SBTC, Debrecen, 17 óra. HORGÁSZAT Megyei nyílt verseny, Ma. conkai-tó, 6.30 óra. ÖKÖLVÍVÁS Balassagyarmati HVSE— Salgótarjáni BTC NB Il-es csapatbajnoki mérkőzés, Ba­lassagyarmat, városi sport- csarnok, 9.30 óra. (vaskor) Szponzorok ne kíméljenek! További feltételeim: megegyezés szerint Lépten-nyomon azt hallani, hogy a vállalkozói szel­lemet kell erősíteni, mert, ha ez a szellem lebeg kö­rül mindenkit, akkor szellemes húzásaink révén felül tudunk emelkedni problémáinkon. Nekem, sajnos, eddig semmi ilyenfajta szellemes nem ötlött az agyam­ba, pedig amúgy nap mint nap gondolkodásra vagyok kényszerítve. Szerdán aztán renkívül jó tippet kap­tam a Népszabadság sportoldalán olvasható kéthasábos hirdetésből. A bekeretezett hirdetésben a Honvéd Katona J.ó- zsef SE labdarúgó-szakosztálya szponzorokat keres. Ez eddig különösebben nem érdekes, sőt inkább di­csérendő, mert szándékát a glasznoszty szellemében hirdeti. De, ami a leendő mecénásainak tett ígéretei­ből kitűnik, az több mint meglepő. Idézem: „(A HKJ SE) , labdarúgócsapata három éven belül (1991. június 30-ig) feljut az NB III. Ba- konv-csoportjából az NB II. Nyugati csoportjába. — Az 1988—89-es bajnoki idényben az 1—4. helyen, az 1989—1990-es bajnoki idényben az 1—2. helyen végez az NB III. Bakon,v-csoportjában.” Olyanokat már nem is idézek, mint a szponzorok emblémáinak viselése satöbbi, egyet azért még igen, egy sejtelmes megjegyzést a hirdetés legalján: „A további feltételek: megegyezés szerint.” Először az jutott eszembe, hogyha az országot is így be lehetne programozni, mondjuk például 1990- ben már nem csökken tovább az életszínvonal, 1991- ben már emelkedni fog, akkor minden magyar har­sányan buzdítaná a munkát és önmagát. Hamar rá­jöttem azonban, hogy ilyesmit csupán szűkebb ré­gióban, momentán a magyar labdarúgásban lehet meg­tenni. Nem tudom, hogy a HKJ SE alkalmaz-e te­nyérjóst, vagy szándékoznak-e az NSZK-beli labdarúgó Európa-bajnokságon feltűnt sztárok közül vásárol­tatni, de önbizalmuk, megmondom őszintén, lenyűgö­zött. Tippet kapván, önös érdekeimre gondolva — a glasznoszty szellemében én is szponzorokat keresek. Tapasztalván, hogy, aki dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni, olyan vállalatokat, szövetkezeteket, intézmé­nyeket, vállalkozókat, akik könyvírásom idején segít­ségemre lennének utazásaim és költségeim fedezésé­ben. 1989-re ígérek egy Zalatnay-formátumú botrány- könyvet (nem magamról!), 1990-re pedig a román „te­lepülésfejlesztéssel” is végzek, körülbelül 532 oldalon. És természetesen 1991. június 30. után hozzálátok a Honvéd Katona József SE labdarúgó-szakosztálya sikersztorijához... Benkő Mihály *—bal as— Hét végi sportműsor '' \CÉllÉfÍÍll!l!IßR.>'■•ÍÉlk§' , ' ' ■■' ' ■' ­PÉNTEK TENISZ VASÁRNAP LABDARŰGÁS Működik a* SVT sánc.,.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents