Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-17 / 144. szám
1988. JÚNIUS 17.. PÉNTEK NOGRAD 3 „Egy fiú a gyárból00 H telepi gyerek Munka Érdemrendje Ipari termék a tsz-bő! Evek 6ta dolgozik bérmunkába a Budapesti Harisnyagyárnak a Palotáshalmi Május 1. Tsz. Képünkön a félkész harisnyanadrágokat formázzák. Műszaki fejlesztés ffeff-e az elefántnak biliárdozni? II gazdaságpolitika nem iparbarát Tud-e az elefánt biliár- dozm ? Természetesen nem. Ha megtanítják rá, nem több cirkuszi látványosságnál. Ahhoz, hogy az elefánt bdldárdjátékos legyen, át kell változnia ügyes, játékos lénnyé. A magyar vállalat egyelőre olyan elefánt, amelyik mit sem tud kezdeni a műszaki fejlesztésnek nevezett dákóval, csak vaktában döfködi a játékteret. A gazdaság ma olyan piacokra figyel, ahol a műszaki fejlesztést nem értékelik, ahol a szellemi értéknek nincs ellenértéke. Magyarországon a gazdasági klíma — a kinyilvánított szándékokkal ellentétben — fejlesztésellenes, nincs a szabályozásnak, az adózásnak egyetlen olyan eleme sem, amely a műszaki fejlesztést ösztönözné. 11 költségvetés mint mecénás A gazdaságpolitika ugyanis nem iparbarát. A pénzügyi megszorítás halmozottan hátrányos helyzetbe hozza azokat az ágazatokat, amelyek nem igazodnak az egyoldalú megkötöttségekhez. A költségvetésnek ma rövid idő alatt nagy bevételre van szüksége, s ennek az érdeknek homlokegyenest ellentmond a műszaki fejlesztés igénye, amely mindenképpen hosszú távú gondolkozásmódot feltételez. A pénzügyi megszorítás tovább súlyosbítja a helyzetet. Mindez azt eredményezi, hogy csak szóban ismerjük el a pénz jelentőségét, a valóságban a centralizált terv- gazdaság kötöttségei érvényesülnek. Mi lehet a gazdasági környezet megváltoztatásának feltétele — tette fel a kérdést Angyal Ádám, a Ganz- Danubius vezérigazgatója azon a konzultáción, amelyet a műszaki fejlesztés ellentmondásairól a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) tudománypolitikai bizottsága rendezett Budapesten. Szerinte olyan pénzügyi rendszer kellene, amely nem bünteti az állam szempontjából kedvezőtlen folyamatokat, hanem támogatja A Romhányi Építési Kerámiagyár Rl-es és R2-es üzemei a tervezettnél körülbelül 6—8 százalékkal nagyobb ütemben termelték, ami mind négyzetméterben, mind árbevételben megmutatkozott. I Az Rl-es üzem június a piaci látószögből kedvező tendenciákat. A költségvetés a támogatás eddigi rendszerének megszüntetésével tartsa meg az ipar mecénásának szerepét oly módon, hogy mint állami vásárló jelenik meg a piacon. A kormányzati megrendelés jelentsen biztos üzletet a vállalatoknak, amelyekért érdemes versenyezni, s amelynek elnyeréséhez érdemes —, sőt szükséges — a meglévő gyártmányait fejleszteni. Ilyen körülmények között az állam nem viszonozás nélkül támogatna egy-egy iparágat, hanem teljesítményekre ösztönözne, megújulásra sarkallna. A nyugat-európai országok Euréka-programja, s valamennyi látványos fejlesztési szuperakció ilyen alapokon született meg. Az innovációt ösztönözné az is, ha például a költségvetés lemondana egy évre, vagy hosszabb időtartamra az adóról azoknál a vállalatoknál, amelyek különösen nagy erőket összpontosítottak a beruházásra, műszaki fejlesztésre. Gyakorlatilag ma is az történik, hogy az összegyűlt bevételt a kormányzat újra elosztja. Csak éppen a mai gyakorlat szerint a gyengébbeknek jut a jobbaktól behajtott többletjövedelem. Az adóelengedés viszont biztosítaná, hogy a nyereséget ott használják fel, ahol megtermelték. Leértékelt mérnökök Keményebb feltételekhez kellene kötni a részvételt a kiemelt állami nagyberuházásokban. A jelenlegi gyakorlat szerint a pályázatoknak nincs különösebb jelentősége. Megtörtént például —, mint az egyik résztvevő elmondotta —, hogy az egyik cég ugyanazt a pályázatot hat különböző helyre nyújtotta be, s ebből négynél el is nyerte a támogatást. Ilyen körülmények között a kiemelt témák finanszírozására szánt pénzeszközök is szétfolynak, a támogatás messze nem hozza meg a várt hasznot. Az értékrendek eltorzult arányait elemezte Havas Miklós, a SZÁMALK vezér13-ig 16 ezer négyzetméter padlólapot termelt 7,3 millió forint értékben. Az R2-es termelése ezt is meghaladta, 19,5 ezer négyzetméteres termelésük értéke 9,5 millió forint. Az R3-mas üzemben a fővárosi mert-esek (minőigazgatója. Ha egy fejlesztő- mérnök akárcsak három hónapra munkát vállal a határ túlsó oldalán, első havi fizetéséből vesz egy mikro- komputert, utána egy japán kisautót. Ha Hegyeshalomnál a vámnál felbecsülik értékeit, már egészen más lesz az értékrend. A legértékesebb a japán kisautó, aztán jön a mikrokomputer, legutoljára jön a mérnök, aki egyévi fizetéséből sem tudja kifizetni a két tárgy vámját. S, tegyük mnidjárt hozzá: nem a vám sok. A teendő tehát csak egy lehet: az embert kell felértékelni a gépekkel szemben. Egy példa a múlt századból A mai helyzetben aligha lehet csodálkozni azon, hogy a vállalkozók nem vállalják a fejlesztést. Elég csak az elvonás mértékét elemezni ahhoz, hogy kiderüljön, mennyire érdektelen a vállalat az innovációban. A SZÁMALK például tudatos műszaki fejlesztésre szakosodott vállalat, amely ezzel a tevékenységével közel 2,5 milliárd forint árbevételt ért el. A különböző adók levonása után a vállalatnál 2,5 millió maradt fejlesztésre, egy újabb 2,5 milliárdos fejlesztési tartalmú forgalom fedezésére. Az iparfejlesztés preferálására iskolapéldát majdnem egy évszázaddal ezelőtt Baross Gábor mutatott, amikor az elmaradt ipar megsegítésére egy infrastrukturális beruházásba kezdett: a vasút kiépítésére. A vasútépítéshez acél kellett, s létrejött Diósgyőr, a sínekre vasúti kocsi, amelynek gyártására hatalmas vállalkozássá szerveződött a Ganz. De tegyünk mellé egy mai példát. Hogy az infrastruktúrák hiánya ne bénítsa meg a gazdaságot, 40 milliárd forintos beruházással korszerűsítik a postai hálózatot. A magyar vállalatok beszállása a nagyarányú' vállalkozásba nem éri el a 35 százalékot. Kommentárra nincs szükség. Az elefántot nem elég tanítani a biliárdozásra. B. Zs. ségellanőrök) hetente kétszer fordulnak meg. Június első két hetében, szokás szerint, volt miből szemrevételezniük, hiszen az üzem 90 ezer négyzetméteres termeléséből 46 ezer került exportra 10,5 millió forint értékben. Kétszeres kiváló dolgozó: legutóbb, április 4-re pedig a Munka Érdemrend bronz fokozatát vehette át Ádám Antal, az OBV salgótarjáni bányagépgyárának dolgozója. — Toncsiü! — az óriás szerelőcsarnokban szinte elveszik a kiáltás, de rátalál arra, akinek szól. Vaslemezeken lép át Toncsi, azaz Ádám Antal míg művezetőjéhez ér. A sötétkék munkásruha megemelkedik váll- ból, amikor gazdája tudomást szerez jövetelem céljáról, ám arcából kiolvasható, hogy: „beszélhetek éppen magamról, bár nem szoktam én az ilyesmit”. — A bányagépgyár környékén nevelkedtem — mondja, amikor a zajos csarnokból kilépünk. — Telepi gyerek voltam, mint sok mostani kollégám. Az általános iskolát 4,2-del végeztem, utána a Stromfeldbe, a gépipari technikumba jelentkeztem. Akkora volt a túljelentkezés, hogy sajnos nem jutottam be... — Ma már hihgtetlenül hangzik, de akkor, 1961-ben igen nehéz volt bejutni a jó tanulónak is a gépipariba. A telepi srácok közül többnek is itt dolgoztak a szülei a gyárban. Különösebbet nem tudtam erről a helyről, de amikor a srácok közül munkára jelentkezett néhány, én is velük tartottam. Lehettünk vagy 35—40-en, akiket először tudásszintfelmérésnek vetettek alá a gyárban, hiszen itt volt a felvétel). Csak ha megfeleltünk, kezdhettük el tanulni a szakmát. — Mi volt az a szakma? — Géplakatosnak tanultam. A legjobb segédek mellé kerültünk, s mégcsak tanműhelyben sem fordultunk meg. Viszont a mindennapi munkát életközelből tapasztaltuk és tanultuk. Máig is jobb módszernek tartom ezt, mint a tanműhelyt. Akikkel végeztem egytől egyig kitűnő szakmunkásokká váltak. Számíthatunk a SZÜV-re A Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat salgótarjáni központja teljesítette megemelt tervének időarányos részét az év első öt hónapjában. A SZÜV országos hálózatában a salgótarjáni központ terjeszti a személyi jövedelem- adóval kapcsolatos ADÓDA számítástechnikai rendszert ami a szervezési és programozási osztályukon vásárolható meg. Ugyancsak a tarjámak „mozgékonyságát” dicséri, hogy áron alul kínálnak IBM kompatibilis személyi számítógépeket és a hozzájuk szükséges alkatrészeket Választékbüvités árucserével Árucserével bővíti az idegenforgalmi idényre a Balaton északi partján és a Velencei-tónál levő üzletek választékát a csaknem ötezer boltot ellátó Bakony Füszért. Csehszlovákiából például nagy mennyiségű sört, Lengyelországból kozmetikumokat, napozószereket, a Szovjetunióból pedig kerékpárt és hűtőszekrényeket szereztek be hazai termékekért. A vállalatnak külön üzletrésze lesz a júliusban átadásra kerülő balatonalmádi Fórum bevásárlóközpontban. Itt az árusítás mellett kiállításokat, bemutatókat s különféle műsorokat is rendeznek. (MTI) — Nem bánta a gépiparit? — Egyelőre nem. A sors fura iróniája, hogy szakmunkásként nem tudtam elhelyezkedni. Itt maradtam a gyárban, de igény híján, csupán betanított munkásként dolgoztam. Ez nem tartott soká, mert hamarosan gépre kerültem. Marógépen és gyalugépen folytattam. — Ez furcsa... — Megszoktam ezt is. Egy idő után már némi leleményt is sikerült becsempésznem a gyalulásba. Egy síktárcsába egyszerre tíz vídiakést fogtam be, így tízszer gyorsabban szélezhettem a munkadarabot. — „Hecc” volt, avagy feltámadt a „géplakatos ösztöne”? — Is-is, de inkább a gondolkodó munkás cselekedeteként jellemezném. Persze még várt rám egy szovjet toronyeszterga is. Ez újabb 'gép volt, újabb hellyel. ■ — És még mindig nem a 'szakmában. .. — Indiai exportra készítettem görgőket egészen addig, míg meg nem kaptam a behívót. A leszerelés után aztán a gépek mellől is „leszereltem”, végre géplakatosként dolgoztam. — Nem volt szokatlan, hiszen ha jól követtem, akkor a szakmunkásvizsga óta nem is gyakorolta a szakmát? — A vizsgát követően jó egy évig dolgoztam gépeken. Ez azért nem volt olyan rettenetesen hosszú idő ahhoz, hogy kiessek a szakmából. Igaz, ott volt még a katonaság 27 hónapja, utána azonban mindent bele! Egy kis műhelyben, a Villában (a bányafelvonóról kapta a nevét) egy idősebb szaki mellé kerültem, akitől megkaptam a pótlást és a további útmutatást is a szakmából. Két év múlva önálló munkát végezhettem. — Az eddigiekből úgy tűnik, nem adták könnyen az önálló szakmai tevékenységet a gyárban. (Tudósítónktól) Megnövekedett az újítási kedv a BRG Mechatronikai Vállalat szécsényi gyáregységében, ezáltal tartalmában és számszerűségében is eredményesebbé vált az újítómozgaliom. Bizonyítja mindezt az a tény, hogy az év eddig eltelt időszakában már annyi újítást nyújtottak be, mint az elmúlt évben összesen. A tizenhat „ötlet” közül csak egyet utasítottak el, a többi közvetlenül segíti a munka hatékonyabbá tételét, növeli annak jöve— Mivel nagyobb berendezéseken dolgozunk, nagyon fontos a csoportmunka. Természetesen ezen belül vannak részfeladatok, amiket már a vezető lakatosok, vagy pedig az ő irányításuk alatt- végeznek. — A szakmához visszatért. A gépipari technikumra nem gondolt újra? — Nemcsak gondoltam, hanem el is végeztem 1970 —74 között. Később, 1983- ban az ipari szakmunkás- képzőben a szakközépiskolai tananyagot elsajátítva szereztem meg az érettségit. Még abban az évben jelentkeztem a miskolci műszaki egyetemre. Az egyetem nagy falatnak bizonyult, de az is lehet, hogyha járok előkészítőre, sikerül a felvételi. Kimaradt..., am nem unatkozom azóta sem. Éveken keresztül géemkáztam, közben védőgázas hegesztői minősítéssel „kárpótoltam” magam. Most már, újabb váltásként, elsősorban hegesztek. Ez is precíz munkát követelő szakma. Ádám Antal, a Gagarin Szocialista Brigád tagja, az őt körülvevő közösségről is szeretettel szól. Megcsillan a szeme, amikor említést tesz a brigád legutóbbi, Vállalat kiváló címéről. Amikor visszaballag a csarnokba, talán el is felejti a beszélgetés apróbb részleteit. Sivító zaj fogadja, benne a munkája. Jóban-rossz- ban kitartott a bányagépgyár mellett. Dolgozott gépekkel, dolgozott gépeken, és most hegeszt gépeket. Három gyermek apja, és..., hogy múlnak az évek: a Bányászati Szolgálati Érdemérem bronz és ezüst fokozatának a tulajdonosa. Szép munkasikerek állnak mögötte, amellett megmaradt „telepi gyereknek” — a Gorkijon lakik a családjával. Benkő Mihály delmezőségét. A szaíkmunká" sok, műszakiak és gyártás- előkészítők által benyújtott javaslatok közül hármait minősítettek „ikis” jelentőségűnek. Számos újítás segíti a dolgozók egészségének, biztonságának a védelmét. A legeredményesebb újító Csampa András, fiatal technológus. A gyáregység vezetése rendszeresen foglalkozik a mozgalommal és a kapcsolódó ügyintézéssel: mindez elősegíti a dolgozók újítási kedvének növelését, szellemi alkotó tevékenységük fokozását. Milliókkal „mérik" a négyzetmétert Lendületben az újítómozgalom ' Mint tavaly, egész évben
