Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-06 / 107. szám

NÓGRÁÍ5^á3*ÉlWÍ=Í= ggfrssaaELEXEN ÉRKEZETT... Eszperantó a fordítógépben Ügy tűnik, Zamenhof len­gyel szemészorvos százéves találmánya, a mesterséges közvetítőnyelvnek szánt esz­perantó új szerepet kaphat — szintén mint közvetítő — a nyelvi fordításra progra­mozott számítógépekben. A számítógépes programok készítésével foglalkozó BSO holland cég 3 millió dollár­nyi költséggel és több mint hatévi munkával már ki­fejlesztett egy angolról fran­ciára tűrhetően fordító gé­pet szerény, egyelőre csak 2000 szavas kapacitással. Ennek a fordítóprogramnak is azonban, mint minden eddiginek, az a fő hibája, hogy nem képes megbirkóz­ni az élő nyelvek termé­szetéből fakadó jelentésvál­tozásokkal, kétértelműsé­gekkel. Ez a program, ha valamit nem ért, visszakér­dez, s a tapasztalat szerint túlságosan gyakran kénysze­rül erre. Általános használ­hatóságát most teszik pró­A nyáron csaknem 50 ezer pajtás töltheti a szünidő egy részét azokban a közpon­ti és vándortáborokban, ame­lyeket a Magyar Úttörők Szövetsége szervez. Június 13-án kezdődnek az első vándortáborok. Mintegy ezer úttörőcsapat vállalkozott arra, hogy — a gyerekek érdeklődésének megfelelően — részt vesz valamelyik, 8 vagy 14 napos vándortábori programban. Az úttörőszö­vetség 44-féle útvonalat kí­nált választékul nekik — nyolccal többet a tavalyinál. A legnépszerűbbek ma is a mecseki túrák. A gyerekek jól felkészült táborvezetők — pedagógusok, úttörővezetők — irányításával és felügyele­tével ismerkedhetnek meg a kiválasztott tájegység neve­zetességeivel, állat- és nö­vényvilágával, természeti szépségeivel; kirándulásokat tesznek, felkeresnek múzeu­mokat, történelmi emlékhe­lyeket. Az idén változott a szál­láshelyek ára, a típustól függően 10-től 200 százalé­kig terjed az áremelkedés. Élő televíziós adásban közvetítették csütörtökön két alpinistacsoport felérkezé­sét a világ legmagasabb hegycsúcsára, a 8848 méte­res Mount Everestre. A té­vénézők a japán NTV te­levízió forgatócsoportjának köszönhetően először láthat­ták élőben, amint egy ja­pán, egy kínai és egy ne­páli alpinistából álló cso­bára a magyar, majd a kí­nai, a japán és a finn nyelv­vel is. A fordító számítógépek programjában mindeddig logikai rendszerekkel próbál­koztak, számítógépnyelven, ám ezek nem tudnak mit kezdeni például a nyelvtani szabályok alóli kivételekkel. A holland programfejlesz­tőknek így támadt az a máris kisebb-nagyobb ered­ményekkel kecsegtető ötlete, hogy közvetítőnyelvvel pró­bálkozzanak, mégpedig az eszperantóval. Ez a mes­terséges nyelv ugyanis nem ismer jelentésváltozást, sem nyelvtani kivételeket. Fő vonzereje a számítógépesek szemében logikus voltában és egyértelműségében rej­lik. Fogyatékossága ugyan­akkor, hogy műszaki kife­jezésekben nemigen bővel­kedik, ezen azonban köny- nyen lehet segíteni. A fordítógép képernyőjén Emiatt az úttörőszövetség ar­ra ösztönözte az úttörőcsa­patokat: a gyermekeknek ad­janak módot már év köz­ben, hogy papír- és hulladék- gyűjtéssel, vagy más bevé­telt hozó tevékenységgel pénzt gyűjthessenek erre a nyári programra. Emellett az Állami Ifjúsági és Sporthi­vatal 10 millió forint támo­gatást nyújt a vándor-, a központi és az egyénileg szervezett úttörőtáboroknak. Támogatást a rászoruló gyer­mekek kaphatnak, hogy így ők is részt vehessenek e tá­borok programjaiban. Az úttörőszövetség 20 köz­ponti táborban várja a kis­diákokat június 20-tól. A táborozás idején a gye­rekek sátorban, kőházban, faházban, esetleg erdész­vagy turistaházban laknak majd, attóD függően, hogy úttörőtáborban, kempingben vagy munkásőrbázison kap­nak helyet. Lesz olyan tá­bor is, ahol szakosodnak: el­sősorban képzőművészettel, környezetvédelemmel, kör­nyezetkutatással foglalkoz­nak majd az úttörők. port, valamint egy nepáli és két tibeti hegymászó triója két különböző irány­ból megközelítette a csúcsot. A tv-közvetítést és nem utolsósorban a magát a hegymászást megkönnyítet­te, hogy „a világ tetején" éppen szép idő volt, jók voltak a látási viszonyok és mindössze óránként 54 km- es sebességgel fújt a szél. használója előtt egyetlen eszperantó szó sem fog megjelenni. A mesterséges nyelv csak, mint közvetítő, „hordozó közeg” lesz beépít­ve a számítógép program­jába. A jelenlegi kutatások lényege, hogy a — például angol nyelvű — szöveget eszperantóra teszi át a prog­ram, majd a gép „értetlen­kedéseit” kérdések nyomán eloszlatják. Az egyértelművé tett közvetítő eszperantó szövegről ezután az adott anyag több, tetszés szerinti nyelven lehívható lesz. Az ötlet „pofonegyszerű, tehát jó kell, hogy legyen” — mondják a BSO szakem­berei. Ha beválik, megvaló­sul Zamenhof álma egy vi­lágszerte alkalmazható köz­vetítőnyelv széles körű al­kalmazásáról —, bár nem egészen úgy, ahogy a derék lengyel elképzelte. Dehát a számítógépekről még Za­menhof sem álmodott, nem is álmondhatott. Két kerék az élet A 21-es úton kerékpáros küszködött a széllel. Motor­zúgás hallatszott, piros Lada érte utol, s lassítás nélkül előzte is. A szembejövő te­herautó sebességét azonban rosszul mérhette fel vezető­je, mert csaknem egyidőben értek a kétkerekű jármű mellé. Egy ijedt reflexmoz­dulat, s a jobbra kitérő autó az árokba taszította a bicik­listát. .. Az eset négy éve történt. S hogy máig sem felejtették el a kerekezők, az elsősor­ban annak köszönhető, hogy a volán mögött ülők szemlé­lete mit sem változott. Ta­vasz van, így az utakra „ki­rajzottak a nyári autósok” — és elvétve kerékpárosokat is látni. A nógrádi sofőröknek pe­dig egyszerűen szokatlan, hogy kétkerekűeket is látnak olykor (nem úgy, mint mond­juk az Alföldön). Talán en­nek tudható be, hogy az ilyen eseteket egyszerűen egy közlekedési szituációnak te­kintik, s valószínű nem is tudják amikor szinte érintve hajtanak el a kerekezők mellett, hogy egy életet ve­szélyeztetnek. Egy biciklivel felborulni nem nagy kunszt. Olykor a legrutinosabbakkal is előfor­dul. nem kell hozzá a haj­meresztő közelségben elhú­zó autók „segítsége”. Biztonságot nyújtó kerék­párúba nincs a megyének. Hát kerékpárosa? A falvak­ban néhányon. Űtonjáró ke­rekező meg talán féltucat­nyi. Az utak pedig valóság­gal falják az alkatrésze­ket. .. Az igazán elrettentő té­nyező persze az autósmo­rál. Tessék csak nyeregbe szállni, s számolni, hány so­főr nem kerüli a biciklise­ket. Ha pontos a számítás (bár ezt sehol sem veszik nyilvántartásba), kiderül, hogy minden ötödik vezető nem hajlandó tudomásul venni: emberéleteket veszé­lyeztet! Nem hinném, hogy megol­dást jelentene, ha a forgal­masabb utakról kitiltanánk a kerékpárosokat. Ha kerék­párútokra, szélesebb útsze­gélyre egyelőre nem is telik, egy kormánymozdulaton mú­lik minden. Ha mást nem is, egy horpadást a karosszéri­án legalább megtakaríthat vele az úrvezető. (romhányi) Útra kel a dinosaurus. Kamionba rakják a Fort Lauder- dale-i Discovery Centerben egy stegosaurus életnagyságú mását, hogy aztán a Maine állambeli Portlandbe hajóz­zák, ahol egy kiállításon mutatják be. Nyári előzetes Húsz központi tábor, 50 ezer úttörő Elő adás a Mount Everestről Hi van az arany koszorú mögött? Néhány évvel ezelőtt meghívót kaptam a megyei kórházba, egy baráti találkozóra. A késő estébe hajló hangulatos összejövetelen nehéz volt eldönteni, hogy a szovjet IBUSZ-csoport tagjai, vagy a vendéglátók örültek jobban a találkozásnak. Egyvalami biztos — az élmény sokáig emlékezetes maradt itt, Salgótarján­ban és ott, a távoli szovjet városban. Akkor még nem ismertem a találkozó szervezőjét és egyben házigaz­dáját. A bemutatkozásra egy újabb esemény kínált lehetőséget. Amikor Babies professzort, az MSZBT egyik alapító tagját köszöntötték a kórházban, feltűnt a sokaságban egy csinos, agilis fiatal hölgy, aki a hát­térből kormányozta az eseményeket. Azóta többször találkoztam dr. Péteri Lászlónéval, a me­gyei kórház-rendelőintézet MSZBT-tagcsoportjának ügy­vezető elnökével, többször fültanúja voltam a barátsá­gi munkát taglaló beszámo­lóinak. Azok közé az embe­rek közé tartozik, akik csak akkor szólnak, ha van is mondandójuk. Márpedig az intézet kollektívája élen jár a szovjet—magyar kapcsola­tok ápolásában. — Hat évvel ezelőtt kért fel a kórház párttitkára, dr. Géczi Imre, hogy vállaljam el az MSZBT-tagcsoport ügy­vezető elnöki teendőit, őszin­tén bevallom, teljesen ta­pasztalatlan voltam ebben a munkában, mégis igent mondtam. Erőt és bátorsá­got adott a fiatalkori moz­galmi múltam. Szülővárosom­ban. Szegeden, a KISZ-ben szervező titkár voltam, még régebben az általános isko­lában csapatvezető-helyettes. Gondoltam, a régi tapaszta­lataim, a szervezőkészségem nem hagynak cserben. Más azonban lelkes isko­lásokat, fiatalokat mozgósíta­ni és megint más a túlhaj­szolt, több műszakban dol­gozó egészségügyiseket meg­nyerni egy ügynek. — Szerencsés voltam, mert úgy érzem, mégis sikerült. Nem csupán az én érdemem, hogy városszerte felfigyeltek a kórházban zajló barátsági munkára. Sok segítséget, tá­mogatást kapok a kórház igazgatójától, a párttitkártól, és a tizenkét tagú elnökség­től, Mindenkinek megvan a maga reszortja. Kezdetben a baráti találkozókkal igyekez­tünk emberközelbe hozni a távoli országot, mert a sze­mélyes kapcsolatok minden­nél fontosabbak. Dolgozóink szívesen hallgatják a Szov­jetunió gazdaságát, politikai és társadalmi életét bemu­tató előadásokat, részt vesz­nek a városi rendezvénye­ken, többen utaznak évente a barátságvonattal Moszkvá­ba, Leningrádba, élményei­ket megosztják az itthonma- radottakkal. Dr. Péteri Lászlóné a vá­rosi munkaközösség tagja­ként gyakran cserél tapasz­talatot a már „rutinos” ügy­vezető elnökökkel, nem res­tell segítséget, tanácsot kér­ni. Jó barátként emlegeti Hegyes Ferencet, az MSZBT országos elnökségének tagját, aki hat évvel ezelőtt segített az első munkaterv összeállí­tásánál, vagy Szalai Gáspárt, Csatlós Lászlót, régi szóvivő­it a magyar—szovjet barát­ságnak. Ha érdeklődünk, mi­lyen élményeket tárolnak a dolgozók az elmúlt évekből, a baráti találkozók közül el­sőként emlegetik a grúz egészségügyi csoporttal foly­tatott kötetlen beszélgetést. Amikor huszonhárom orvos és két ápolónő szólt elisme­rően a kórház tisztaságáról, a gyógyító munka színvona­láról, a mindkét országot jellemző egészségpolitikai törekvések hasonlóságáról. És milyen élményeket őriz az ügyvezető elnök? — Egy felejthetetlen uta­zást Üzbegisztánba, amit az országos MSZBT-től jutalom­ként kaptam, és a tavalyi kemerovói utat. A személyes találkozások újabb lendüle­tet adnak a barátság mé­lyítéséhez. Célul tűztük ki, hogy a jövőben munkánk minőségét javítjuk és nem csupán a „dolgozóink, de a betegek körében is népsze­rűsítjük a Szovjetunió ered­ményeit, bel- és külpolitikai törekvéseit. A kórházi video- láncon a betegeknek szovjet filmeket vetítünk, szeretnénk szorosabb szálakkal kötődni a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza programjaihoz. Dr. Péteri Lászlóné, a sal­gótarjáni véradó állomás transzfúziós asszisztense igen elfoglalt ember. Uroló­gus férje és tízéves kislánya soha nem reklamálnak, ha később ér haza. Mert tudják, „anyunak megint rendezvé­nye van”. Elsők voltak a gratulálok között is, amikor április negyedikén dr. Péte- riné jó munkájáért átvette az MSZBT aranykoszorús jel­vényt. — ria — Az új adórendszer a Házi logtanácsadóban Márciusi és az áprilisi számát összevonva jelent meg ezúttal a Házi Jogta­nácsadó, amely csaknem tel­jes terjedelmében az új adórendszerrel foglalkozik. A január 1-jével életbe lépett új törvényeket, rende­leteket a Pénzügyminiszté­rium és az APEH legtájé- kozottabb szakemberei érté­kelik, magyarázzák, számos példával segítve az eligazo­dást a számításokban még járatlanoknak. Az adózás alapfogalmai után a magánszemélyek jö­vedelemadójával kapcsolatos tudnivalókat — ezen belül a munkaviszonyból származó jövedelemnek, a szellemi te­vékenység, a mezőgazdasági kistermelés és vállalkozás, az ingatlan, a lakásbérleti jog, a takarékbetétek, vala­mint a kis összegű kifizetések adóztatását — ismertetik a szakemberek. Foglalkoznak a költségelszámolásokkal, a kedvezményekkel és az adó- mentességgel, s tanácsokat, mintákat adnak az adó ki­számításához, az adóelőleg- és az adófizetéshez, az adó­bevalláshoz. Hasonló részle­tességgel szól az összeállí­tás a vállalkozói adóról és az általános forgalmi adóról, s útmutatót ad az adóigazga­tási eljárás szabályaihoz, is­merteti az adózással össze­függő jogkövetkezményeket. (MTI) Táncos lábú gyerekek Már óvodás korú gyermekek is bekapcsolódnak a berceH művelődési ház cigány tánc­csoportjába, amelyet Kovács Pál vezet. Nemzetiségük folklórjának megismerése 'és másokkal történő megismertetése az öntevékeny művészeti kollektíva célja és értelme. Képünkön a még csak iskolába készülő Rafael Krisztián, valamint a nagyobbak: Rafael Attila és Rafael Zoltán. . —kulcsár—

Next

/
Thumbnails
Contents