Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-05 / 106. szám

198«. MÁJUS 5.. CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Mikor végezzük az elszámolást? Július 1-vel megyek nyug­díjba. Ebben az évben utána már nem lesz adóköteles be­vételem, mert úgy döntöt­tem, hogy a második fél év­ben pihenni fogok. Munkát már csak jövőre vállalok. Vállalatommal elszámolás­ra kerül-e az adóelőleg, vagy csak év végén kaphatom azt vissza, s hogyan? (Ba­log I. és Kovács J. salgó­tarjáni olvasók.) Kérdésükre egyértelműen választ ad a jogszabály: év közben a magánszemélynek a munkáltató nem térít visz- sza adóelőleget. A munkál­tató ugyanis nem tudhatja, a magánszemély felelőssége tudatában sem .nyilatkozhat, hogy az év hátralévő idő­szakában saját akaratából nem vállal-e, vagy vala­milyen oknál fogva nem kényszerül-e munkát vál­lalni. Ebből következik, hogy elszámolásra csakis év végével kerülhet sor. Ebben az esetben pedig önöknek, mint nyugdíjasok­nak kell az elszámolást az adóhatósággal megtenniük. Az adóhatóság a beadott bevallás alapján (aminek a benyújtási határideje 1989. március 20.) 1989. április 20- iig köteles visszautalni az esetleges adótöbbletet a ma­gánszemély részére. Folyamatos munkaviszony­ból 1981. május 19-től, 1988. március 26-ig táppénzesál­lományba kényszerültem, majd innen rokkantsági nyugdíjba mentem egészsé­gi állapotom megromlása miatt. A múlt évre így nem tudtam kivenni a nékem járó 22 nap fizetett szabad­ságomat. A vállalatom most azt megváltja. Kérdésem: személyi jövedelemadó alá esik-e az így kapott összeg? (Kecskés Józsefné salgótar­jáni olvasó.) Igen. Az idén megszűnő munkaviszony miatt ki nem vett szabadság megváltásá­nak ez évben kifizetett ősz- szege — a jogszabály itt a munkaviszony megszűnésé­nek okai között nem tesz különbséget — személyi jö- vedeQemiadó-köteles. Nem éri viszont hátrány a ked­ves olvasót, mert a szabad­ság megváltásának az alap­ja az 1987. évi kereset fel­bruttósított összege. Egy vállalatnál vállal­tam fél évre munkát, mint nyugdíjas. A havi kerese­tem és a nyugdíjam alapján vontak tőlem adóelőleget, mert az együttes éves jö­vedelmem még az alkalma­zotti kedvezmény figyelem- bevételével is meghaladná a kedvezményes összeget. Elő­reláthatóan nem hosszabbít­ja majd meg szerződésemet a vállalat, így viszont nem éri el a 96 -ezer t+ 6 ezer forintot. Elszámoláskor visz- szakapom-e a levont adó­előleget, vagy várni kell nekem is az év végi elszá­molásig? Bár fél évre kötötték a szerződést és most úgy néz ki, hogy nem hosszabbítja meg azt a munkáltatója, en­nek ellenére az ön esetében is év végén kerül sor el­számolásra, végelszámolás­ra, mivel az év hátralévő időszakában esetleg még más vállalatnál is vállalhat munkát. Ezért önre vonat­kozóan is az általános sza­bály érvényesül, miszerint csakis az év lezárásával tör­ténhet meg a végleges el­számolás. A visszaigénylést önnek kell kezdeményeznie az adófelügyelőségen a be­vallás benyújtásával. Gyógyszerkutatás — számítógéppel Kalifornia vonalban! Korunk egyik legmoder­nebb technikai eszköze a számítógép. E kor­szerű eszköz napjaink­ban már az élet minden te­rületén helyet követel ma­gának. Segíti a tudományos kutatók és a háziasszonyok munkáját egyaránt. Hogy miként használható konkré­tan a komputer a műszaki haladás meggyorsítása érde­kében? Az alábbiakban er­ről! lesz szó. Ahogy dr. Náray-Szabó Gábor, a Chinoin gyár tu­dományos információs osz­tályának vezetője, a Ma­gyar Kémikusok Egyesüle­tének főtitkára mondja, ma már a gyógyszerkutatás min­den szakaszában ott van, sőt, kell hogy legyen a szá­mítógép is. Példákat említ, miköz­ben ujjaival a mikroszámí­tógépen „zongorázik”. Ennek nyomán egy molekula szí­nes, térbeni alakzata jele­nik meg a gép képernyő­jén. A molekula — mintegy amőba — hol összehúzódik, hol kitágul, s különböző ol­daláról látható. A látvány érdekes, de még inkább az amit erről Náray dr. el- ■mond. Tegyük fel, hogy a magas vagy alacsony vérnyomás ellenszerét kell megtalálni. Ma már tudjuk, hogy ezért egy enzim a felelős, amely­nek szerepe van a vérnyo­más szabályozásában. Esze­rint, ha el akarunk jutni a gyógyszerig, akkor meg kell ismernünk e bonyolult ösz- szetételű fehérjét. Ez elméletileg kézenfek­vő. A bonyodalom ott • kez­dődik, hogy a szóban forgó enzim alapos megismerésé­hez vagy 5—10 ezernyi ké­miai reakció előidézésére, magyarán kémiai kísérletre van szükség. Igaz, a kivá­lóan képzett és tapasztalt gyógyszerkutató egy-két ezerre tudja redukálni ezt a számot, de még az egy­két ezernyi kísérlet elvégzése is rendkívül hosszadalmas volna a hagyományos mó­don. Annak viszont, aki­nek számítógépe van, s ért a „nyelvén”, magyarán képes arra, hogy a gép klaviatúrá­ján „játszadozva” száz-, sőt ezerszám szimulálja, mo­dellezze a lehetséges vegyi reakciókat, az rendkívül nagy előnyhöz jut a hagyo­mányos módszerhez képest. De ma már a gyógyszer- kutató a komputer segítségé­vel azt is megtudhatja, hol tart a világ azon a szakte­rületen, ahol ő dolgozik. Hogy világosabbá váljék, mire gondol, a komputerhez invitál, s elmondja: ha a vállalat gyógyszerismertető osztálya azt szeretné meg­tudni, hogy milyen új gyógy­szereket találtak fel az el­múlt esztendőkben, egy bi­zonyos fajta gyógy szercsa­ládban (ilyen családba tarto­zik például a Chinoin világ­hírű terméke, a Nospa görcs­oldó orvosság is), a szakértő tájékozódhat róla, ugyanis az USA Kalifornia államá­nak Palo Alto városában ta­lálható egy nemzetközi in­formációs központ, a Dialog Information Services Inter- corporation, amellyel per­cek alatt kapcsolatba lehet lépni a számítógéppel, mű­holdon keresztül. S valóban: a számítógép hívására a kaliforniai város rövidesen jelentkezik. Az egész művelet nem tartott tovább 3—4 percnél, s az írásos információ árát is beleértve alig 44 dollárba került ez a kérdezz-felelek „játék”. Az Ajkai Alumíniumkohó- és Timföldgyárban a hagyomá­nyos cikkek — a timföld, az alumíniumtömb és a különbö­ző öntvények — mellett megkezdték a magasabb feldolgo­zottsági fokú termékek kísérleti gyártását. Közéjük tartozik a kisnyomású öntőberendezésen készített gépjármű-kerék­tárcsa, amelynek minőségét és a technológia kidolgozását most végzik a szakemberek. Fotó: Arany Gábor Vetési ügyelet a Rábában A tavaszi vetési idényben éjjel-nappali ügyeletet szer­veztek a Bába Mosonma­gyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárában a mezőgazda- sági gépalkatrész-igények kielégítésére. Három szerviz- kocsijuk áll készenlétben, hogy ha géphibát, vagy al­katrészhiányt jeleznek a gaz­daságok, azonnal indulhassa­nak. Elfogadnak telefonos hívást, telexbejelentést, táv­irati értesítést egyaránt. A mezőgazdasági partnerek ez év elején feladott alkat- részrendelésánek egyébként már a tavasz beköszöntése előtt eleget tett a Rába, így a tavaszi időszakban csak a munka közben meghibáso­dott alkatrészek pótlásáról kell gondoskodniuk. (MTI) Jó hírű varroda... Patvarosné Tari Zsuzsa, a Kelemen Tiborné csomagolásra készíti elő a szállítmányt, gyártószalag mellett Kulcsár József felvételei A helybéli asszonyoknak jó munkalehetőséget ad az üzem Másfél évvel ezelőtt hoz­ták létre a Szurdokpüspöki Béke Termelőszövetkezet varrodáját, ahol kéttucatnyi asszony és leány keresi a kenyerét, a budapesti Má­jus 1. Ruhagyárnak bér­munkában dolgozva. Az ügyes kezű varrónők, akik úgyszólván hibátlan minősé­get produkálnak. Az első negyedévben 750 ezer forint árbevételt ért el a kicsinyke részleg, s a termékek csak­nem 90 százalékát külföldi megrendelésre varrták. A szovjet partnernek kisma­maruhák, az NSZK-beli fél­nek szoknyák készültek a varrodában. f&llo «tagon nem Hoz pénzt... Méghozzá nem is keveset visz. S, hogy mennyit? Vál­lalata válogatja. A Romhányi Építési Kerámiagyárnak 651 ezer, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárnak másfél millió forintjába került tavaly a vagonok késve történt ki-be rakodása, illetve a koesilemondás. Ennyit fizettek a MÁV kasszájába. Az idén viszont gyökeresen megváltozott a helyzet a vasutasok jóvoltából. Áprilistól ugyanis az ed­digi 500 helyett már 1000 forintot számít fel a fuvarvál­lalat egy-egy kocsi lemondásáért, s nem tudok róla, hogy kisebb összegről szóló számlát küldene ki kötbérként. A két vállalat említése nem véletlen. A legutóbbi szállítási bizottsági ülésen már ki tudja hányadszor ke­rültek az erről szóló vasúti jelentések utolsó rubrikáiba. Persze, akad még „vetély- társuk” Nógrád megyében. A MÁV intézkedése természe­tesen megmozgatta a szállí­tási vonal felelőseit, s nap­jainkban is azon törik a fe­jüket, miként csökkenthet­nék meddő kiadásaikat. Előt­te azonban nem árt, ha kö­rülnézünk házunk táján, lé­vén hogy az szb felkért egy bizottságot, járjon utána a vállalatok és a MÁV között keletkezett feszültségnek. Salamon Zoltánt, a rom­hányi gyár gazdasági igaz­gatóhelyettesét kerestem fel elsőként: — Meglévő kapacitásunk­kal, gépeinkkel, embereink­kel egész éven át képesek vagyunk elvégezni az átra­kással járó feladatainkat. Azaz eltudnánk, ha egyen­letesen, ütemesen érkeznének az áruféleségek. A MÁV ugyanis irányvonatot állít össze a megadott címre, s a szerelvény olykor meghalad­ja a reális időre kirakható nagyságot. Jó esetben — pél­dául tőkésimport beérkezé­sekor — napi 9—10 vagonra vállalkozhatunk, ömlesztett áru esetén — mint a Bulgá­riából érkező kaolin, amit csak lapáttal, jelentős kézi munkával pakolhatunk — ez a szám csökken. Tovább ne­hezíti helyzetünket, hogy a Bánk—Romhány közötti vas­útvonal terhelhetősége korlá­tos, ezért időnként tehergép­kocsit is be kell iktatnunk főként a kiszállításba. A tárgyalások már meg­kezdődtek a MÁV Budapes­ti Igazgatóságával, s remél­hetőleg a közeljövőben elke­rülhető lesz a dömpingszerű — esetenként 20 kocsiból ál­ló — beérkezés. Automatiku­san adódik a kérdés: miért nem állít több gépet mun­kába a vállalat? A választ Simon László anyaggazdál­kodási és szállítási osztály- vezetőtől várom: — Fejlesztési keretünket elsősorban a technológia kor­szerűsítésére fordítjuk. Csúcs­időre felkészülni többet álló, mint „járó” — gépek­kel ma luxus volna szá­munkra. Tárgyalásaink biz­tatóak, s eszerint a vasút fi­gyelembe veszi kapacitásun­kat. Bár az ő álláspontj ük is érthető, hiszen a Nemtiből jövő agyagot nem hozhatják 2—3 vagononként, csak ha a kellő mennyiségű kocsi ösz- szeállt. Ezen a fronton tehát csak a kölcsönös megegyezés ve­zethet eredményre, bár te­gyük hozzá, mindenképpen valakinek a zsebére megy a kompromisszum. Némiképp más a helyzet az SVT-ben. A termelés ösztönzése érde­kében létszám-racionalizálást hajtottak végre, aminek kö­vetkezeiében majd egy tu­cattal csökkent a segédmun­kások és a gépkocsivezetők száma: — Ilyen feltételek mellett képtelenség időre kirakni és megrakni a vagonokat — magyarázza Gyulavári Lász­ló szállítási osztályvezető. — Ugyancsak kedvezőtlenül érintett bennünket az éjsza­kai műszak megszüntetése, valamint a hét végi rakodási műszak leállítása. Emellett a dömpingszerűen érkező va­gonok sem a mi malmunk­ra hajtották a vizet, s mit tehet a vállalat, fizet... Tegyük hozzá: ezek a ta­valyi tapasztalatok, mert idő­közben kedvező változás állt be a gyár fuvarfogadásában és termékfeladásában. Erről faggattam Teplán Károly ke­reskedelmi főosztályvezetőt: — Az alapvető baj nem a létszám-ésszerűsítésben, il­letve a túlműszakok meg­szüntetésében keresendő, ha­nem abban, hogy a válto­zást nem követte szervezési intézkedés. A MÁV által megtett lépés egyébként jo­gos, mert szüksége van a meglévő vagonpark jobb ki­használására, felújítására, s ezt csak szigorítás révén ér­heti el. A korábbi gyakorlat, miszerint a bírságként be­folyt összeget központilag szétosztották a „trehányaik” között — rakodási készségük javítására, — járhatatlan. Ma a MÁV önállóan rendel­kezik a pénz fölött. De visz- szatérve gyárunkra: a ne­gyedéves összehasonlító ada­tok is bizonyítják, hogy szer­vezéssel sikerült jelentősen csökkentenünk a kocsiállás- pénzt. Amíg tavaly az emlí­tett időszakban 189 ezer fo­rint volt a kifizetett összeg, addig idén csupán 64 ezer forint. Sokat köszönhetünk dolgozóinknak, hiszen otthon tartanak „ügyeletet”, s szük­ség esetén hét végén is be­jönnek. A partnerek árufeladása persze, ma még kiszámítha­tatlan, ezért a szervezés is csupán csak csökkenti a bün­tetőtarifát, megszüntetni nem képes. — Elégedetlenek vagyunk a jelenlegi számokkal, de számos tartalék rejlik gyáron belül is. Ma például nem tudtunic megrakni két vagont a kívánt színű készülékkel, ami egyértelműen a terme­lési folyamat hibája. Ez rög­tön 2000 forint mínuszban. Az okokról jelentést kérek osztályvezetőimtől és ennek megfelelően vonjuk felelős­ségre a mulasztókat. T. Németh László

Next

/
Thumbnails
Contents