Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-26 / 125. szám

1988. MÁJUS 26., CSÜTÖRTÖK NOGRAD Az adószakértő válaszol Tájékozódásról, bérbeadásról Látogatás a szécsényi sajtgyártó üzemben A Kashkaval a sláger... „Öltöztetik” a Kaabkaval sajtot. A jogszabályokon kívül is az adózással kapcsolatos szinte valamennyi útmutatót, tanácsadót megvett intéze­tünk. Segítség az önök lap­jában folyamatosan megjele­nő kérdezz-felelek sorozat is. Most mégis azt kérdezem, tudna-e olyan útmutatót, vagy összesített módszertani könyvet ajánlani, ami tudá­sunkat közelebb vinné a gyakorlathoz. („Jól akarjuk csinálni” jelige.) Kérdéséből úgy ítélem meg, hogy igényük a költ­ségvetési, vagy egyéb költ­ségvetési rend szerint gaz­dálkodó szervezetek terüle­téről érkezett. Örömmel vesszük, hogy eddig segít­ségükre voltunk az olvasó­ink táborából érkező kérdé­sekre adott válaszainkkal. Most is ezt teszem — bár nem tudom, milyen irodalom van birtokukban —, amikor ajánlom a SALDO Vállalat kiadásában megjelent Adó­reform és költségvetési gaz­dálkodás című oktatási ké­zikönyvet. Felhívom figyel­müket — és másoknak is ..ajánlom — hogy rövidesen kapható lesz az ugyancsak a SALDO kiadásában megje­lentetett könyv, amelynek címe Módszertani útmutató a költségvetési szervezetek­nél az általános forgalmi adó ellenőrzéséhez. E könyv egyébként az APEH appará­Vezetékes ivóvizet kap Vizslás Vizsláson elvétve jut a lakosság kifogástalan ivó­vízhez. Ez a megállapítás azonban remélhetőleg szep­tember 30-tól múlt időben íródhat, mivel a Salgótar­jáni ÉPKAR Kisszövetke­zet kivitelezésében folyó munkálatok határideje szeptember vége. Jelenleg a Vizslás és a Vizslás-Újlak közötti terü­leten létesített víztározó me­dencét betonozzák, a víz­vezeték lefektetése pedig már 90 százalékban megtör­tént. A vezetékes ivóvíz kiépí­tésének második szakaszá­ban a családi házakat kötik rá az ivóvízrendszerre. tusának ellenőrzési módszer­tani útmutatója. Ismereteim szerint ez az alapfogalmak­tól kezdve, konkrét számvi­teli példákon keresztül mu­tatja be a gyakrabban elő­forduló' gazdasági eseménye­ket, de valamennyi haszná­latos nyomtatványt is ismer­tet és magyaráz. Segítségül közlöm a SALDO Vállalat címét: 1518 • Budapest Pf.: 186. Több önálló és lakóépület­hez tartozó helyiséget, tu­dunk bérbe adni. Az ebből származó bevétel javítja költségvetésünket. A terve­zés időpontjában még nem ismertük, hogy az SZTJ me­lyik tételszáma alá kell be­sorolni. Akkor a 714-11-2 tétel alá soroltuk. Több kér­désre adott válasza alapján most elbizonytalanodtunk, kérjük erősítse meg, helye­sen végeztük-e a besorolást, illetve mi a teendőnk? (Vá­rosi ellátó szervezet.) Sajnos, azt tudom monda­ni, hogy a besorolást rosszul végezték. A PM illetékes fő­osztályával és a KSH-val egyeztetett álláspont alap­ján a lakóépületekhez kap­csolódó bérleményszolgálta­tás az SZTJ 712-1 i szám alá tartozik. A tevékenység adó­köteles. a dók ult« a 25 száza­lék. (Függetlenül attól hogy ki veszi igénybe.) Hogy ez Kedden tartotta ülését a fővárosban a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Ta­nácsának elnöksége. A tes­tület egyebek mellett állást foglalt a társasági törvény­nyel kapcsolatosan. Erről kértünk rövid összegzést az egyik résztvevőtől, Da- rankó Károlytól, a Salgó­tarján és Vidéke Áfész köz- gazdasági főosztályvezető­jétől. — Az elnökség tíz alap­elvet fogalmazott meg, me­lyek között talán a leg­fontosabb az, hogy a szö­vetkezetek szabályozása esetben mi a teendő? Az adót visszamenőleg meg kell fizetni. Fontos: e kérdés és több telefonon feltett kérdés alapján szeretném felhívni azoknak a költségvetési szerveknek és intézmények­nek a figyelmét, amelyek korábban rosszul sorolták be a bérbeadás tevékenységét és rosszul fizették az áfa-t, és a bérbe vevő felé már nem tudják érvényesíteni a forgalmi adót. azt a költség- vetési támogatás terhére kell elszámolni (mivel visszame­nőleg azt az év elejétől meg kell fizetni). ■' Van-e lehetőség arra, hogy a bérbe adott helyiségekkel kapcsolatos dijat részletesen (pl.: fűtés, világítás, takarí­tás stb.) számlázzuk? Egyik bérlőnk ugyanis ehhez ra­gaszkodik. Ha igen, mi a teendőnk, hogy kell eljárni? (GAMESZ). Igen, van. Ha bérleti szer­ződés szerint (ui. a bérleti szerződésben foglaltak az irányadók) a nyújtott szol­gáltatást a bérbe adó egv- összegben számlázza, akkor ezt a tevékenységet a 712-11 SZTJ-szám alá kell besorol­ni (és az összes szolgáltatási díjat, a rezsitérítés összegé­vel növelve, együttesen 25 százalékos adókulccsal kell adóznia.) ne tartozzon a társasági törvény hatálya alá, más­részt maradjon meg a szö­vetkezetek önálló szervező­dési formája­— Ez a majdani válasz­tási lehetőséget jelenti? — Igen, bár a közeljövő­ben az elnökség nem tart­ja célnak a részvénytársa­sággá, illetve gazdasági tár­sasággá alakulását, mivel ezek az új formák kifeje­zetten nyereségorientált vál­lalkozások, aminek az el­fogadása alapos, átgondolt döntést kíván. Az itt dolgozóknak ter­mészetes a tömény tejszag. Az idegen azonban úgy ér­zi, sohasem tudná megszok­ni ezt a tejszagtól terhes miliőt. Mentségére szolgál­jon : gyermekkorában olyan sok tejet itattak vele. hogy felnőtt fejjel már látni sem kívánja az egyébként álta­la is egészségesnek és táp­lálónak tartott folyadékot­Mindez persze, magánügy. Ami viszont nagyon is köz­ügy: teljes kapacitással ter­mel a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat pásztói üzemének szécsényi sajt­gyártó részlege. Jelenleg ötvenen keresik itt a ke­nyerüket, túlnyomó több­ségben nők. A kisebbség­ben lévő férfiak egyike Vajda Béla üzemvezető, aki még 1957-ben, művezető­ként kezdte „tejespálya­futását”. Ha valaki, ő iga­zán felmérheti, milyen so­kat változott az élet az üzemben. — Az idei termelési ér­téktervünk már 70 millió forint — mondja az ötve­nes éveit taposó, zömök, vállas ember. — Jelentős előrelépés ez, hiszen tavaly csak 53 millió forint szere­pelt a programban. Ezúttal is teljesíteni akarjuk a kö­telezettségünket. Az üzem első számú ter­méke a Palóc gomolya, melyből az idén 540 tonnát kell gyártani, 50 millió fo­rint értékben. Pálpusztai sajtból 60, Hajdú sajtból 54 tonna az előirányzat. Ez utóbbit terven felül vállal­ta a maroknyi kollektíva, mivel fontos vállalati ér­dekről van szó, tudniillik nyugatra szállítják a köz­kedvelt csemegét. Utoljára hagytuk a slágert, a Kash­kaval sajtot, melyhez juh- tej szolgál alápanyagul. — Április első napjaitól készítjük a Kashkavalt — közli Vajda Béla, miköz­ben szétnézünk az üzem­ben. — Az idén 80 tonnát kell gyártanunk belőle- A mennyiség éves termelé­sünknek nagyjából a tíz százalékát teszi ki, ám ár­bevételünk húsz százalékát biztosítjuk a fontos ter­mékből. A Tejipari Vállalatok Trösztje az utolsó kilo­grammig exportálja a saj­tot. Nem is akárhová, az NSZK-ba, tehát keményva­lutát kap érte. Méghozzá sokat, hiszen egy tonna Kashkaval ára 38Ö0 dollár­mmmmmmmmmmmmmmmmmmm/rn fal egyenlő. Ugyanennyi te­hénsajtért csak 1800 dol­lárt adnak a vevők. Mibe került a gyártási feltételek megteremtése? Az üzemvezető elmagyarázza: 25 millió forint ráfordítá­sával építették át a gyártó­helyiségeket, újították fel a gépi berendezéseket. Űj si­lótartályokat vásároltak és telepítettek. Az üzemben a fehér az uralkodó szín. Fehér azasz- szonyok köpenye, fehér a fejkendőjük, illetve a sap­kájuk. Ki, mit visel... A fehér szín és a tisztaság összetartoznak, elválasztha­tatlanok egymástól- Márpe­dig a sajtgyártó részlegben előírás, alapvető követel­mény a higiénia. — Zupkó Istvánná va­gyok — feleli érdeklődé­semre az egyik fiatalasz- szony- — Tizenöt éve dol­gozom az üzemben. A be­osztásom : pasztőröző. Azt kísérőnk jegyzi meg, hogy pasztőröző csak a leg­jobb szakmunkás lehet. A pasztőrözés, vagyis a tej 30 fokra való felmelegítése, majd lehűtése, ezáltal az ártalmas baktériumoktól történő mentesítése, olyan meghatározó jelentőségű művelet, amely alapvetően befolyásolja a sajt minősé­gét. — Nemcsak a pasztőrö­zésért, hanem a sajtgyártás egész folyamatáért felelős vagyok. Természetesen a művezetővel együtt — je­lenti ki Zupkóné, aki egé­szen más pályán tette meg az első lépéseket. Mező- gazdasági technikumot vég­zett. Állítja: nem bánta meg a választását, hiszen erkölcsileg, anyagilag meg­becsülik. A közelmúltban, a nőnap alkalmából kapott Kiváló dolgozó kitüntetést. Nekiszegezem a kérdést: aztán mennyit keres a szak­munkások legjobbika? — Nem panaszkodhatom. Hazaviszem havonta az öt­ezer forintot — válaszolja az Ipolytartócon lakó két­gyermekes édesanya. Megismerkedem még Pet­ra Józsefnével. ö is más­fél évtizede keresi kenyerét az üzemben, ő is hasonló­képpen elismert szakember. Hamarosan előléptetik pasz- tőrözővé-. Addig azonban még meg kell tanulnia egyet és mást, s ebben Zup­kóné van segítségére. — Hogy szeretem-e a saj­tot? — ismétli meg a kissé meglepő kérdést Petróné, majd így folytatja: —Sze­retem bizony, s gyakran eszem is reggelire. Otthon­ról csak a kenyeret kell hoznom, mert itt annyi saj­tot ehetünk, amennyi be­lénk fér. Ez a mi járandó­ságunk — nevet. Kérésemre az üzemvezető elsorolja a Kashkaval gyár­tási műveleteit. Nem akar­juk hosszú szakmai fejte­getésekkel untatni az ol­vasót, legyen elegendő any- nyi: hozzávetőlegesen ki­lenc hónapba telik, mire juhtej sajt formájában az ínyenc asztalára kerülhet. A nyolc kilogrammos sú­lyú. kerekded alakú Kash- kavalnak ugyanis roppant hosszú az érési ideje. Kolaj László Fotó: Bencze Péter Tíz alapelv Új versenyhelyzet előtt az áffészek? Kereskedők „külön élete” Á Pécskő üzletházban dolgoznak 20 éve — A megnyitás napján, 1968. április 3-án én is ott voltam a bámészkodók kö­zött. Akkor még a mai Cent­rum Áruházban dolgoztam. Furcsa volt számomra, de másoknak is, hogy egy sehol kirakató, szinte teljesen zárt külsejű üzleház a Pécskő. Amikor bementem, bizony meglepődtem a ragyogó el­rendezés és a hasonló jelző­vel illethető kínálat láttán. Mondtam is: „hogy fogunk mi ezekkel konkurálni?...” Mucsina János, aki 1983 óta a Pécskő üzletház igaz­gatója, így emlékszik vissza a nem mindennapi pillana­tokra. „Nem mindennapi”, és ez nem túlzás, mert a korabeli lapok az ország leg­korszerűbb bevásárlóköz­pontjaként („shopping cen­tereként”) emlegették a Pécs- kő üzletházat. Persze azóta is jól meg­fér egymással — a vásárlók örömére — a Centrum és a Pécskő. Érdekességképpen: az üzletház első napi forgal­ma 1 032 105 forint volt, ami a mai árakra vetítve körül­belül 4 millió forintnak fe­lel meg (napjainkban a Pécs­kő átlagos bevétele 900 ezer forint). A 20 éves jubileum ben­sőséges házi ünnepségén Ba- ráthy István mondott beszé­det. Volt mire emlékeznie, hiszen 15 évig állt az üzlet­ház élén. A hallgatóságban 13 olyan hölgy is helyet fog­lalt, akik a megnyitás óta a Pécskőben dolgoznak. Tizenhármuk — Benke Fe- rencné, Galambosi Emilné, Auth Andrásné, Szabó La- josné, Toronyi Béláné, Csá- nyi Dezsőné, Kaj Lászlóné, Földi Pálné, Lőrik Istvánné, Erdélyi Jánosné, Máté Fe- renené, Baráth Jenőné, Gaj- da Erzsébet — közül három­mal beszélgettünk a kereske­delemben töltött „külön éle­tükről”. ☆ Az üzletház igazgatója ál­tali jellemzés álapján a pa­pírosztályon az első kérdés — „ön Benke Ferencné?” — után megtalálom az egyik „húszévest”, aki egyben a papírosztály vezetője. — Azt tudom, hogy a Pécs­kőben „húszéves”, és a ke­reskedelemben? — Harmincöt éve dolgo­zom eladóként (a napi mun­kaidőt és a pihenőnapokat figyelembe véve ez körülbe­lüli nonstop 10 évet jelent a pult mögött — ez már tény­leg egy külön élet!) Beszélgetőpartnerem arca, de maga az egész ember a megtestesült nyugalom be­nyomását kelti, nem vélet­len, a kérdés: — Hogy tudja megőrizni a nyugalmát három és fél év­tizedes kiszolgálás után is? — Elsősorban a szakma szeretete teszi, de egyébként is ritkán hoznak ki a sod­romból. — Talán kevés okot ad­nak rá? — Azt nem mondhatnám, mert ok az mindig akad, vi­szont akkor sem mutatom ki. — Erre neveli a tanulóit it? — A beosztottakat, mert tanuló a papírrészlegen nincs. Pedig nagyon sokré­tű ismeretet igényel az itte­ni munka, hiszen ezek az áruk nem minden esetben „beszélnek önmagukért”. Benke Ferencné az „őr­angyal” patikával szemközti boltban kezdett, majd a For­tuna üzletben töltött évek után került a Pécskőbe, ahol mindig a papírosztályon dol­gozott. Mint meséli, van elvan pesti közületi vásárló­juk, aki a megnyitás óta idejár anyagbeszerzésre. És természetesen a Benkenéhez legközelebb álló vásárló, egyetemista lánya is mindig a Pécskő papírosztályán vá­sárol. .. ☆ Harmadéves tanuló volt 1968 áprilisában Toronyi Bé­láné, így az ő „külön éle­tének” a bölcsőjét a Pécskő­ben ringatták. Nem titkolt örömmel beszél erről. — Nekünk, tanulóknak minden tekintetben új hely­zetet teremtett az üzletház. Azelőtt a mai lakberendezé­si áruház helyén levő Da­rázs-féle méterboltban dol­goztam. Csodálatos érzés volt egy olyan korszerű üz­letbe kerülni, mint amilyen a Pécskő. — Sokat változott azóta az üzletház? — Csak előnyére. Korsze­rűsödött, haladt a korral, még szebb lett. Az osztá­lyunkon a lényeges változást az jelentette, hogy a lakás­textilrészleg átköltözött a Lakberendezési Áruházba. — És a munkatársak? — A régiek közül ketten maradtunk a méterosztá­lyon. — ön hogy győzi nyuga­lommal ? — Nekünk, eladóknak mindig muszáj nyugodtnak maradni. Nem könnyű az osztályon Toronyinéék dolga, mivel azok a bizonyos végek elég nehezek, s napjában ki tud­ja hányszor emelgetik, for­gatják. A tanulókkal is so­kat foglalkozik — így kerül­nek újabb és újabb kereske­dőpalánták a Pécskőbe... ☆ — Én egész kiskorától fog­va ismerem magát! Baráth Jenőné fenti kije­lentése egyszerre megoldja a kapcsolatteremtés esetleges nehézségeit. — Az édesanyjával jártak hozzánk vásárolni, még az anyák boltjába — folytatja. Az „anyák boltja”— ahol Baráthné a Fortuna és a Pécskő előtt dolgozott — a Karancs Szállóhoz közel, a mai Éő téren volt, az utca­fronton. Egy kicsit följebb pedig, a Pécskő felé Lusztig Dezső boltja helyezkedett el. Ez utóbbit azért említem, mert a régi „arcismerős” itt kezdte a szakmát mint ta­nuló, és sok — ma már — felnőtt sírt ki magának „a” Lusztignál valami játékot. De adjuk vissza a szót Baráth- nénak. — Amikor kezdtem a szak­mát még kétéves volt a ke­reskedői iskola. Az igazi is­kolát persze az a 31 év je­lentette, ami a tanulóéveket követte. — Sok embert ismer? — Rengeteget, talán az egész várost. Ami külön ér­dekes az egészben: akik kis­gyerekként fordultak meg nálam a kezdeteknél, most azok hozzák magukkal a gyereküket... — Hogy bírta a 31 évet jobbára állással és türelem­mel? — Szerencsére jó a lábam, egészséges vagyok, és nagyon szeretem a szakmámat. Az üzletház 1968-as képes emlékkönyvében a régi fel­vételek között az egyiken felfedeztem Baráthnét is. Ak­kor is, akárcsak most, a gyermekosztály polcai előtt szolgálja ki a vásárlókat. Néhány ősz hajszálat leszá­mítva, szerintem nem sokat változott. Lehet, hogy az én fiam is megy majd hozzá vásárolni a gyerekével?... Benkő Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents