Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-20 / 119. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... Az OHodösoktol a nyugdíjasokig Mindenkit várnak a könyvtárba... Balassagyarmat és környékének minden rétege számára szervez folyamatosan programokat a Madách Imre Városi Könyvtár. Ebben az évben már 46 rendezvény volt, középiskolások illetve felnőttek számára, ezeken 1221-en vettek részt. A gyermekrészleg 99 rendezvényét pedig 2170 óvodás, illetve általános iskolás korú könyvbarát látogatta. A könyvtár az egyes osztályok tanterveit figyelemmel kísérve a város minden iskolája, illetve kollégiuma számára ajánl különböző tantárgyakhoz kapcsolódó programokat, de a vonzás- körzetből is gyakran keresik fel az intézményt, hogy a tanulóknak alkalmuk nyíljon megismerkedni a szak- katalógusok használatával, a folyóiratokkal és mindazokkal az eszközökkel amelyek az adott község könyvtárában nem találhatók meg. A rendhagyó irodalomórák keretében a könyvtár munkatársai rendszeresen tartanak előadásokat, az éppen tanult alkotókról, illetve irányzatokról, de segítséget adnak a különböző versenyekre való felkészülésben is. Maguk is írnak ki pályázatokat, óvodásoknak csakúgy, mint szocialista brigádtagoknak. A közeljövőben a Csukás István irodalmi pályázat döntőjét és a városismereti brigádvetélkedőt rendezik meg: Kapcsolatban állnak a városi szociális otthon és az öregek napközi otthonának lakóival is, legutóbb anyák napi műsort szerveztek számukra, de hangoskonyv- szolgáltatással is segítik az ott lakók művelődését, illetve szórakoztatását. Novembertől, amikor megnyílik az új oktatási és művelődési központ, a könyvtár a mostani 276 négyzetméter helyett 700 négyzetméteren működik majd és megoldódik a hanganyag elhelyezésének és használatának problémája is, hiszen külön zenei részleg áll majd a látogatók rendelkezésére. Segíts magadon! Gyarmati ISZI-sek a városért, önmagukért Aki ismeri Balassagyarmatot, tudja, hogy Arató János a 217. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója mindig tud valami merőben újat mondani intézményéről a^látogatónak. Köztudomású, hogy iskoláink költségvetése — „törvényszerűen” nem túl bőkezű. Ám, aki modern eszkö- z-ökkel, korszerű módszerekkel kívánja végezni az oktató-, nevelőmunkát, annak új formákat kell keresni a pénzügyi lehetőségek bővítésére. — Csak értéktermelő munkákat vállalunk, s természetesen keressük az egészséges arányt a társadalmi munka és a gazdálkodó tevékenység között — magyarázza Arató János, amikor új kezdeményezéseikrő] kérdezem. Nem egy vezetőtől hallani a városban; „az ISZI-sekre mindig számíthatunk, a segítséget kérő szót meghallják mindig”. Most is így van ez, ám munkájukat igyekeznek a város érdekei mellett saját hasznukra is végezni. — Jónak tartanánk többek között egy olyan tanulóbázis kialakítását, amely nem konkrétan afz iskola anyagi lehetőségeit gazdagítja, ám nagy könnyebbség lenne azoknak a vállalatoknak, akik kapcsolódnak az iparitanuló-képzéshez. Ahol egy-egy szakmát a legtöbb ipari tanuló gyakorolja, ott képeznénk ki a bázist, a vállalatnál, s akinek ilyen szakemberre van szüksége, szerződést kötne a fiatallal fizetve az oktatási költségeket, tanulóit ezen a bázison taníttatná — magyarázza az igazgató. Ebben a tevékenységben felvállalták a közvetítő szerepét, mert ők ismerik a legjobban mindazon üzemek iparitanuló-gondjait, akikkel kapcsolatban állnak. Szintén ehhez kapcsolódik, az a gondolat, hogy az Ipoly Bútorgyárban a tanműhely bővítését már ők végeznék. Hiszen így a fiatal szakembernövendékek szakmai túr dását már konkrét termelő- munkában mérhetik, s a munka fizetsége az iskolát gazdagítja. De haszon ez a vállalatnak. és a városnak is, mert nem kell kivitelező után kutatni, legalábbis nem minden munkára... Ilyenformán volt nagy segítség Gyarmatnak az, hogy a mostanában szerveződött kereskedelmi-ipari szakmunkásképző intézet felújításában 80 ezer Ft értékben végeztek az iparisok szakmunkát, így tetőátrakást, kőműves- és szobafestő- munkákat. valamint, az épület teljes villanyszerelési teendőit. — Szeretnénk ezt a vállalkozási rendszert kibővíteni. A már meglévő videoberen- dezéseinket is bevételessé akarjuk tenni, reklámfilmeket és egyéb videósfilmeket szeretnénk készíteni. — teszi hozzá az igazgató. Kezdeményezéseik önmagukért beszélnek. S gazdasági tevékenységeik mellett nem kis sikereket érnek el a tanulmányi munkában, a kulturális életben. Jó hírnevet szereznek a városnak országos szemléken is, amellett, hogy folyamatosan önmaguk javát szolgálva igyekeznek gazdagítani a várost. Azokat a vállalatokat, akikkel, akikért dolgoznak, s nevelve szakembereket is. (—hr—) Fészekrakók Az otthonteremtés, pláne az első lakáshoz jutás roppant bonyolult, körülményes (sokaknak az első pillanatban talán lehetetlennek tűnő), de mindenképpen megterhelő folyamat. S hogy menfiyire kusza a helyzet, illusztrálásához elég néhány „pillanatfelvételt exponálni” a fiatalok között. Az első helyszín Pásztó. Sálekné Volek Zsuzsa egyfajta, nálunk még szokatlan megoldási lehetőséget ismertetett : — Elképzelésünk szerint hogyha készfél lakást kérünk, olyat, arhit mi fejezünk be, jóval olcsóbban jutunk megfelelő otthonhoz. Ez az elgondolás picivel közelebb hozhatná az annyira vágyott lakásokat. S a végleges belső berendezést azután (kinek-kinek lehetőségei hogyan engedik), majd kialakítjuk. A pásztói fiatalok vélemé. nyét Neumann Tamás, a városi KISZ-bizottság tagja tolmácsolta: — A lakások felét licitre árulják. Irritáló, hogy ezekhez a „beugró” több mint félmillió forint, amit persze legkevésbé a leginkább rászorultak tudnak előteremteni. A tehetősebb szülők viszont olyan gyermekeiknek vásárolnak lakást, akik még hosszú évekig velük együtt laknak. ☆ Az elmondottakra Sisák Imre, a városi tanács ügyfél- szolgálati irodájának vezetője válaszolt. — Neumann Tamás felvetéséhez annyit fűznék hozzá, hogy csak a szabadforgalomban érvényesített lakásokra lehet igaz. Az újonnan épült, vagy a tanácsnak visszaadott lakásokra a végrehajtó bizottság jelöl ki vásárlót, s abban, hogy milyen döntés születik, nemcsak anyagi, hanem szociális szempontok is közrejátszanak. Jelenleg kilencvenkilenc igénylőt tartunk nyilván, sokuk első lakására váró fiatal házas. A hetedik ötéves terv szerint pedig még százharminchat lakás épül a városban. .. A probléma azonban korántsem ilyen egyszerű, hiszen a fiatalok közül sokan — mondjuk minden második —, csak azért jelentkeznek, nehogy megfeledkezzünk róluk. Az induláshoz szükséges három- százezret azonban nem tudnák az idén befizetni... Az OTP pásztói fiókjának igazgatóját, Zeke Lászlót a készfél lakásokról kérdeztük. — Ezeket lakható állapotban kell átadni, ezért nem sokkal olcsóbbak a teljesen kész lakásoknál. Típusonként száz-, százötvenezer forinttal kerülnek kevesebbe, s megvásárlásukhoz a fiataloknak ugyanúgy igénybe kell venniük valamennyi kölcsön és hitel lehetőségét. Ráadásul évekig üresen áll az egyik szoba, vagy hiányosan felszerelt a konyha... Konkrét, névre szóló kérelem azonban hozzánk sem érkezett, de természetesen adott esetben nem zárkózunk el az effajta igény teljesítésétől. ☆ Ezek után arra voltunk kíváncsiak, vajon mit tehet a fiatalokért a KISZ? Szvetlik Mária, a pásztói városi KISZ-bizottság titkára szerint: — Semmit. Esetleg az üzemi, gyári kölcsönök odaítélésekor figyelembe vehetik a fiatalok mozgalmi munkáját. JCanyó Tibor, a balassagyarmati városi KlSZ-bizott- ság titkára már többről számolt be: — Gyarmaton mi részt veszünk a végrehajtó bizottság ülésein, s ezekben a vitákban természetesen a fiatalok érdekeit képviseljük. Kisné Karakasev Anna, a salgótarjáni városi KISZ-bi- zottság első titkára pedig egy, a megyében szokatlan formát mutatott be: — Bizottságunk a Salgótarjáni Városi Tanáccsal kötött szerződés alapján évente három lakásra jelölhet vevőt. Ez évben tizenhat pályázó közül (természetesen valamennyien szerepelnek a tanács igénylőinek nyilvántartásában is), mozgalmi munkájuk alapján választottuk ki azt a három fiatalt, aki még az idén lakáshoz jut. ☆ Fülöpné Mákos Ildikó óvónő. Tizenegy éves mozgalmi múltja alapján az egyik salgótarjáni „kiválasztott” a három KISZ-aktivista közül. Férjével jelenleg a szobabérlők házában lakik. — Még 1984-ben adtuk be lakáskérelmünket a tanácsra. Most, úgy néz ki, sikerülni fog, bár tartunk tőle, hogy a nyugati városrészben épülő lakások egyikére jelölnek minket. Már pedig ezek az otthonok nagyon drágák, mi nem tudjuk kifizetni... S ha így van, mit ért a jelölés? Romhányi Tamás Budán 1831-ben jelent meg az Egyiptomi álmoskönyv. Ebben az álmok jelentésén kívül képek is segítenek megérteni az álmokat. A magyarázatok édes-naiv bájukkal, humorukkal jó szolgálatot nyújtanak fiataloknak, ■ öregeknek, férfiaknak és nőknek egyaránt. Ama bibliai József óta egészen Sigmund Freudig, illetve a mi Krúdy Gyulánkig az álmoskönyvek, álomfejtések, álommagyarázatok és minden efféle tudományok nagy érdeklődésnek örvendenek, független attól, Álmoskönyv hogy a mélyen tisztelt publikum valójában hitt-e ezekben és intelmeiket, tanácsaikat megfogadta-e. A jelen kiadvány a „praktikusabbak” sorába tartozik, amennyiben nem sokat ideologizál, hímez-hámoz, hanem ábécérendbe szedve az álmok lényegét, rögvest tömör magyarázatot is ad rájuk. Például "így: D — Daruszót hallani: betegnek jó, vagy: Szűz leánnyal lenni, szép hír. A könyvecske záradékában a szerencsetábla a betűk és számok kabalisztikus kapcsolatára is fényt derít, s jgy korunk emberének is hasznára lesz a könyvecske, főleg a lottózók számára „melyben feltaláltatik, hogy mindegyik betű micsoda számot foglal magába, és hogy az álomban látott dolgokat, mellyik számmal lehessen legbiztosabb szerencsével a Lotteriába betenni következő keződő betűkre figyelmezz.” Ez — ugye — pénzügyi szenzáció. Ezért is — a Képzőművészeti Kiadónál megjelent hasonmás kiadást — csak ajánlani lehet minden gazdasági gonddal küzdő olvasó számára. 4. Túl magas a zsiráf. A Rio de Janeiró-i állatkertbe szállított állat nem fér át a közúti felüljáró alatt. Így a sofőrnek rá kell valahogy birnia a „ma- gasnyakút” a fejhajtásra. Celofánba vagy esetleg nejlonba - öltözött esküvői pár egy fehérneműcéget reklámoz a brit főváros utcáján. AT £rdekességek a nagyvilágból Utcai portrékészitő és modellje a szovjet főváros első cáján, az Arbaton 1988 áprilisában. sétálóutTeveháton kiránduló nyugati turisták a több mint 2000 éves egykori főváros, Nabtia közelében. 1