Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-20 / 119. szám
1988. MÁJUS 20., PÉNTEK NOGRAD 3 Exportankét Mire képesek megyénk üzemei? Korábban jeleztük, hogy exportankét volt Salgótarjánban, a ruhagyárban. Az eszmecserében részt vett Herkner Ottó, kereskedelmi miniszterhelyettes, Balázs Miklós, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője, dr. Szabó István, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezérigazgatója, Kaszás Józsefné dr., a Salgótarjáni Ruhagyár igazgatója, Kecskés László, a Salgótarjáni -Vasöntöde és Tűzhelygyár gazdasági igazgatóhelyettese, Domonkos Zoltán az öblösüveggyár, Lőcsei József, a síküveggyár kereskedelmi igazgatója, Bablena László, a Balassagyarmati Kábelgyár kereskedelmi osztályvezetője, Máté Lajos, a FERUNION vezérigazgatója, dr. Szűcs László, a METALIMPEX kereskedelmi igazgatója, Nagy Attila, a NIKEX tervelőadója, Nagy Lajos, a Magyar Hitelbank Rit. salgótarjáni igazgatója, Egyed Gyula, a Kereskedelmi Miniszttérium megyei megbízottja. A szerkesztőséget Venesz Károly képviselte. X NÖGRÁD: Milyenek az exportkilátások az első negyedévi teljesítmények alapján? Képes-e a megye hozzájárulni a tervezett 250 millió dolláros külkereskedelmi aktívum teljesítéséhez? DR. SZA^Ó ISTVÁN: — Az első három hónap eredményeit jónak tartom. Még nagyobbak lehettek volna teljesítményeink, ha kalkulációs biztonságunk érdekében időben és gyorsan megismerjük az ösztönzést szolgáló döntéseket. Az idei ösztönzők világosak, és job-, bak, mint a tavalyiak. Ennek tudatában erre az esztendőre 12,5 millió dollár értékű exportot terveztünk. Ennél lényegesen többet szeretnénk elérni. Ügy látom, hogy a külkereskedelmi vállalatok részéről az ehhez szükséges feltételek meglesznek. KASZÁS JÓZSEFNÉ DR.: — A sok gonddal, bajjal járó, de sikeres tőkésexportfejlesztő beruházás eredményeként az elmúlt évben hat hónap alatt 1 millió 200 ezer dollár értékű árut szállítottunk a tőkéspiacokra. Az idén, a pályázatban előírt kötelezettségünknek megfelelően, 4 millió dollár, azaz 200 millió forint exportképes áru élőállítására vállalkozunk, amely a beruházás előtti teljesítmény megduplázását jelenti. Az előző évhez képest jelentősen növeljük az USA-ba küldendő áruk mennyiségét. itteni vevőink összkomfortos kiszolgálást kívánnak tőlünk. KECSKÉS LÁSZLÓ: — A megfelelő exportösztönzés várhatóan eléri a célját. Gazdaságos szerkezetben 3,5—4 millió dollár értékű árut értékesítünk majd, a tőkéspiacokon. LŐCSEI JÓZSEF: — A külkereskedelmi vállalatokkal együtt gyorsan reagáltunk az előnyös változásokra. Ennek köszönhető, hogy az első negyedévben 30—35 százalékkal többet exportáltunk, mint korábban. Néhány olyan termékünk is van, amit bárhol a világon jól el tudunk adni. DOMONKOS ZOLTÁN: — Az elmúlt évben 30 százalékkal növeltük a tőkésexportot. Erre az esztendőre 5,5 millió dollár bevételt terveztünk, amit szerény mértékben megpróbálunk túlszárnyalni. Ezt kívánja a gyár léte. BABLENA LÁSZLÓ: — Az idei 25 millió dollár értékű exportáru előállításához már rendelkezünk a szükséges szerződésállománnyal. Jelenleg tárgyalásokat folytatunk eredeti elképzelésünk ' 100 millió forinttal való túlteljesítésére. A plusztermékekhez szükséges anyagbeszerzést szolgáló intézkedéseket is megtettük. MÁTÉ LAJOS: — A mostani exportösztönzés egy irányba húzza a külkereskedőket és a vállalatokat. Előnye megmutatkozik az első negyedévi jó eredményekben. Veszélye, hogy csak rövid távon oldja meg a feladatokat, hosszabb távon nem járul hozzá a kívánatos szerkezetváltáshoz, a műszaki fejlesztéshez, ugyanakkor feszültséget teremt a belföldi piacon. A pályázati rendszer is csak a minél rövidebt) idő alatt, miinél több export termelésére serkent. BALÁZS MIKLÓS: — Az együttműködési készség és képesség tükröződik az eredményekben. A megye exportáló üzemei az első három hónapban jelentősen, növelték a külföldre szállított áruk mennyiségét. Mindebből nem volna célszerű messzemenő következtetéseket levonni, még akkor sem, ha az érdekelt exportőrök a középtávú terveikben megfogalmazott elképzeléseikhez képest az ütemet felgyorsították. HERKNER OTTÓ: — A fejlett tőkésországokban aktív és közös piackutatással tovább lehet javítani az értékesítési lehetőségeket. Az erőteljes piaci verseny, az egyes területeken jelentkező magasabb igények arra kényszerítik az exportálókat, hogy jó technikai színvonalon és nagyobb tudást megtestesítő termékeket gyártsanak. A piacot tekintve megvan az exportbővítés lehetősége. Ha nem szaladunk el az importtal, akkor jó évet zárhatunk. NÓGRAD: — Milyen változásokat közvetít a piac a külkereskedők és a termelők tapasztalatai szerint. Tudnak-e ezekhez a változásokhoz alkalmazkodni a vállalatok? DR. SZABÓ ISTVÁN: — Tartósan csak akkor tudjuk megtartani az elért eredményeket, ha előnyös változások következnek be a műszaki-technikai színvonalban. Termékeink kiké- szítettségét, feldolgozottsági színvonalát ma már csupán kellő figyelemmel és munkaszervezéssel nem tudjuk megoldani. Ahhoz, hogy mi és a népgazdaság exportoffenaív jegyen, gyorsabban változzon a termék- struktúra, alapvető fordulatra van szükség, a műszaki fejlesztésben. Ennek érdekében olyan világos intézkedések, változatlan feltételek kellenek, amelyek feloldják az e téren meglévő bizonytalanságot, a vállalatok ebből táplálkozó óvatosságát. Mi nem támogatást, hanem jól különválasztható, utólag ném módosítható, pluszterheket nem előíró feltételeket kívánunk, hogy hosszabb távon tudjunk építkezni. KASZÁS JÓZSEFNÉ DR.: — Annak ellenére, hogy a vállalatok tudják, fejlesztés nélkül képtelenség létezni, rendkívül óvatosak, félnék az exportfejlesztő beruházásoktól, mert számukra ez hosszabb távon nem garantál biztonságot. Erre utal a mi példánk is. Két év alatt teljesen megváltoztak a visszafizetési feltételek. Ráadásul a pályázatban előírt kötelezettségeket minden szinten, mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, nem ahogy le van írva. Nehezen értem a felsőbb vezetés álláspontját a szocialista exporttal kapcsolatban. Egyszer azt mondják nekünk, hogy az államközi kontingenst nem kell mindenáron kitölteni. Három hónap múlva épp az ellenkezőjét kívánják tőlünk. Április 1-től 8—15 százalékkal növelték az alapianyagárakat. Ezt megrendelőink utólag nem fogadták el a szocialista exportban sem. Emiatt kénytelenek vagyunk innen visszavonulni. TEXTIL- PROGRESS néven alakítottunk egy vállalatot a szocialista import lehetőségének kutatására.' KECSKÉS LÁSZLÓ: — Bennünket zavar az árfolyampolitika, a bázisszemlélet, valamint az árak emelkedése. Például a Dunaújvárosi Vasmű 25 százalékkal emelte árait, amit a külföldi megrendelő egyáltalán nem fogad el. DOMONKOS ZOLTÁN: — Vevőket veszítünk el, mert az importot nem kapjuk meg időben. Emellett óriási csomagolóanyag-felhasználók vagyunk, évi 100 millió forint értékben. A nemzetközi piacon fele árért meg tudnánk ezt vásárolni, de nem tehetjük, mert a papíripar hivatalosan közli: kielégíti az igényeket. Az ő magas áraik viszont rontják a mi piaci pozícióinkat. LŐCSEI JÓZSEF: — Az importot engedélyező ügyintézőknél, igényeink hosszú ideig elfekszenek. Olyan helyzetbe jutottunk emiatt, hogy alig tudtuk elkerülni a termelés leállítását, az első negyedévben. Tavaly 164 millió forintra kaptunk importengedélyt és 224 milliót használtunk fel. Idén 30 millióval kevesebb importra számíthatunk. Egyébként az export és a belföldi ár közötti 40 százalékos különbség 'a még erőteljesebb tőkésexportra ösztönöz. Javítaná a belföldi ellátást, ha az államközi szerződésben vállaltaknak megfelelően csehszlovák partnereinktől megkapnánk a tavalyi és az idei első negyedévben elmaradt 690 ezer négyzetméter síküveget. BABLENA LÁSZLÓ: — Szabadvezetékből a nyugati szabványoknak megfelelően minden igényt ki tudunk elégíteni. A piacon való maradás viszont megkívánja, hogy fejlesztéseinket a szigetelt vezetékek kialakítására koncentráljuk. Ezzel újabb igényeket kívánunk teljesíteni. Az új termékekkel már az idén megjelenünk. NAGY ATTILA: — A többletexportot minimális importtal szükséges elősegíteni, ehhez azonban gyors döntésekre van szükség. Emellett célszerű megpróbálkozni azzal is, hogy az exportot vásárló külföldi cég biztosítsa az importot. Az új vevőknél ez nem járható út, a régieknél viszont igen. Előnye jelentkezik az import biztosításán kívül a kedvezőbb exportár alakításában. A piaci szervezet korszerűsítése révén a külföldi tőke bevonásával pedig a vállalatok hosszú távra megalapozhatják exportjukat, miközben megfelelő színvonalú technológiához jutnak, amely nemcsak egy, hanem több terméknek teremt kifutási lehetőséget. BALÁZS MIKLÓS: — A közeljövőben a megyei párt- végrehajtábizottság megvitatja megyénk exportáló vállalatainak piaci pozícióját, különös tekintettel a lelassult termékszerkezet-váltásra. Jelenleg az export 80— 90 százalékát 12—13 vállalat biztosítja. Bármelyikük piacvesztesége igen érzékenyen érinti a megye gazdaságát. Arra kell törekednünk, hogy rugalmasabb vállalkozáspolitikával az exportáló üzemek a középszerű terméket váltsák fel korszerűbb, versenyképesebb termékek sokaságával. HERKNER OTTÓ: — A szocialista országokba irányuló export nagyságát az onnan étkező import mértéke határozza meg. A különböző vélekedések ellenére az államközi szerződésben vállalt kontigenseket továbbra is teljesíteni kell. Egyetértek azzal, hogy a korszerűbb, hatékonyabb termékék gyártásához modern technika, technológia kell. Elfogadom, hogy az importkérelmek elbírálását gyorsítani kell, beleértve a pályázatokat is. A tőkésimport szabályozásának rendszerét f>edig szerintem továbbra is fenn kell tartani. DR. SZŰCS LÁSZLÓ: — Az importot koncentráltan kellene kezelni, mert csak így jelent előnyt a népgazdaságnak. Tények bizonyítják, hogy az elért exporttöbblet egy részét elviszi az import hozzá nem értő beszerzése. A külkereskedelmi vállalatoknak olyan kapcsolatrendszerük, tapasztalatuk, piacszervezetük van, amelynek révén, a vállalatok közreműködésével a kevesebb valutából is több importot biztosíthatnak. NÓGRAD: — A gyors tempóban növekvő tőkésexport néhány helyen súlyosan érintette a vállalatok pénzügyi helyzetét. Ennek talán legfőbb oka, a banki ügyintézés lassúságában rejlik, mert emiatt a vállalatok sokszor késve kapják meg az őket jogosan megillető pénzt. Miként lehetne ezen előnyösen változtatni? KASZÁS JÓZ 'EFNÉ DR.: — Az USA-ba és Kanadába csak nagy tételeket tudunk és érdemes szállítani. Ezt a jelentős szállítási költség indokolja. Addig viszont, amíg egy nagy értékű szállítmány összejön, nosszabb idő telik el. Ez viszont pénzügyi nehézséget okoz. Szerencsénkre a Magyar Hitelbank Rt. salgótarjáni . igazgatósága eddig rendkívül mt-.tányosan mérlegelte az előbbi helyzetből adódó gondjainkat. Véleményem szerint meg kellene szüntetni a Külkereskedelmi Bank monopóliumát, a devizagazdálkodást is a megyei bankok kezébe kellene adni. KECSKÉS LÁSZLÓ: — A fizetési határidő elhúzódása, az ebből fakadó hátrány elviszi az exportösztönzés egy részét. Egyik külföldi vevőnk bizonyította, hogy már két hónapja kiegyenlítette számláját, amit mi jóval később kaptunk meg. Először a Külkereskedelmi Bank, aztán a külker- vállalat használta kamatfizetés nélkül pénzünket, miközben nekünk a bank felmondta a hitelt. Időben szeretnénk jogos pénzünkhöz hozzájutni. DOMONKOS ZOLTÁN: — A különböző banki átfutások miatt, a szerződésben lekötött 30—60 napos fizetési határidő esetenként 120— 150 napra nő, mert egy ideig mindenütt ülnek rajta. Ez az állapot nekünk pluszkamatot jelent. BABLENA LÁSZLÓ: — Nálunk egy-egy külföldi ex- pqrtiétel kiszállítása 80 milliót képvisel. Az érte járó pénzt viszont három-négy, vagy hat hónap múlva kapjuk meg. Ez a hosszú átfutási idő fizetésképtelenséget okoz. Amennyiben a jelenlegi helyzet nem változik, akkor veszélybe kerülhet a jelenleginél nagyobb export lehetősége. NAGY LAJOS: — Harminc százalékkal csökkent a forgóeszköz-hitellehetőségünk. A hitelnyújtásnál első osztályú partnereink elsőbbséget élveznek a tőkés- exportban. Mivel valóban hosszú a futamidő, megnéztük, hol akad el a vállatok pénze. Azt tapasztaltuk, hogy a külkerbankhoz május 10-én befolyt összeg csak június végén kerül az exportálóhoz. Hitelt, export- fejlesztési célokra és világbanki fejlesztésekre adunk. MÁTÉ LAJOS: — A hosszú visszafizetési időből adódó kamatterheket célszerű volna az árakban érvényesíteni. HERKNER OTTÓ: — Valóban rossz az a gyakorlat, hogy a külföldi szerződések teljesítéséből befolyó összeg hosszú ideig ténfereg a különböző vállalatok között. Ez nem elfogadható. Az ezzel kapcsolatos észrevételeket továbbítom az érdekeltnek. NÓGRAD: — Mit tartanak az alanyi jogon való külkereskedés lehetőségéről? Tudnak-e, kívánnak-e élni vele? KECSKÉS LÁSZLÓ: — Foglalkozunk az export- import jog megszerzésével. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elszakadunk eddigi partnereinktől: a Trans- elektrótól, a Ferruniontól és a Nikextől. Csak velük együtt tudunk létezni. Folyamatos piackutatással, a korlátok feloldásával előreláthatólag 20—30 százalékkal tudjuk majd növelni a tőkésexportot. DOMONKOS ZOLTÁN: — Nagyon jó a kapcsolatunk az Ártexszel, a Metrinpex- szel és a Konzumexszel, de nem felhőtlen. Mivel sok piacra dolgozunk, továbbra is rájuk kívánunk támaszkodni. Viszont több segítséget kérünk tőlük, hosszabb távú elképzeléseink megalapozottságához. Nem tartom szerencsésnek, hogy a szaporodó, néhány fős exportcégek áron alul ajánlBABLENA LÁSZLÓ: — Nem gondolkodunk a saját külkereskedési jog megszerzésén. Együtt és jól oldjuk meg az értékesítést, a Transelektróval, eseti szerződés alapján pedig a Technoimpexszel. Közös érdekeltség alapján, közösen létrehozott anyagi forrásokból fedezzük a több exporthoz szükséges fejlesztéseket. DR. SZŰCS LÁSZLÓ: — A külkereskedelmi vállalatok is versenyhelyzetben vannak. Mi is új formákkal igazodunk az új követelményekhez. A gyártókkal együtt, közös érdekeltség alapján keressük a részvény- társaság, vagy a korlátolt felelősségű társaság megalakításának feltételeit, lehetőségeit. Emellett részt veszünk közös termelőberuházások megvalósításában is. MÁTÉ LAJOS: — Kalkuláció kérdése, hogy érdemes-e drága pénzért olyan tapasztalatot megvenni, amellyel a korrekt, hozzáértő, nagy piaci és vevőismerettel rendelkező szak- külkereskedelmi vállalatok rendelkeznek. Partnereink 50 százalékának van önálló külkerjoga, ennek ellenére a nálunk lebonyolított forgalmuk 17 százalékkal nagyobb, mint a sajátuké. EGYED GYULA: — A sikeres eladáshoz, az igények érzékeny fogadásához, a piac gyors felméréséhez, a jó minőségű, korszerű termékeken kívül a jövőben mindinkább meghatározó szerepe lesz az idegen nyelv tudásának. Sajnos a minisztérium által kezdeményezett idegen nyelvű tanfolyam iránt igen gyenge volt a megyei exportáló vállalatok többségének érdeklődése. HERKNER OTTÓ: — Jelentős változások történtek az együttműködésben. Egyre több a közös érdekeltségű részvénytársaság és a kft. A jövőben még nagyobb teret szükséges biztosítani a kölcsönös érdekek alapján történő cselekvésnek. Jelenleg 350-re tehető azoknak a vállalatoknak a száma, akik megkapták az önálló exportjogot. Ezer fölött van az eseti jogot kérők száma. Tapasztalataink szerint az újonnan jelentkezők, a piacot saját maguk számára kívánják lezárni. Találkoztunk öt-hat olyan ügyeskedő külkereskedelmi szervezettel, amelyik árualap nélkül kíván kereskedni. A külkereskedelmi szakvállalatoknak 30—40 éves külpiaci hálózatrendszerük van. Ezt nem szabad feladni. A jövőben viszont, a megbízók kívánságainak megfelelően az értékesítés javítása mellett szükség van a szolgáltatások bővítésére, köztük az információs rendszer gyorsítására. Fontos továbbá, hogy a külkereskedők az eddiginél jobban képviseljék megbízóikat, fokozzák operatív munkájukat. Az eszmecsere az egymásra találás, az egymásrautaltság, a közös érdekek felismerésének és képviseletének jegyében zajlott le. Az ezt bizonyító tényeken kívül felszínre kerültek azok a megoldásra váró gondok, amelyek a még nagyobb nyitást, az alkalmazkodást és az eredményesség get akadályozzák.
