Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-17 / 116. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... A Badacsony Vidéki Pincegazdaság szombathelyi gyümölcslé-palackozó üzemében új gépsort helyeztek üzembe, amellyel literes kartondobozba csomagolják a rostos ivólevet. Fotó: Czika László Kalózparadicsom videósoknak Hatvan kutatóintézet Jugoszlávia néhány év alatt az illegális videokazetta-forgalmazás paradicsoma lett. Az első videoklubok 1983- ban nyíltak meg, ma már hetente újabb és újabb alakul. Vannak akik tevékenységük után adóznak a jugoszláv adóhivatalnak, még többen vannak, a'kik nem. Ám olyan egy sem akad, aki jogdíjat fizetne a nyugati gyártónak, vagy az eredeti jogosult külföldi forgalmazónak. A bökkenő: a jugoszláv szerzői jog nem ismeri a video fogalmát. Egy megfelelő törvénymódosításon még csak most dolgoznak. Jugoszlávia talán ae- egyetlen szocialista ország, ahol — a nagy kínálat miatt •— a videokölcsönzés már olcsóbb, mint a mozilátogatás. A jugoszláv videopiac hatalmas: noha a hazai videó- gyártás alig bújt ki a tojásból, importból már vagy egymillió készülék van a lakásokban, ez 3—4 millió fős közönséget jelent a 23 milliós országban. Megéri hát az a mintegy 6000 dollárnak megfelelő beruházás, amennyiből egy videoklubot meg lehet nyitni Belgrád- ban. A kormány kissé későn kapcsolt, de most már állami videoklubokat is akarnak alakítani. Szibériáról, a Szovjetuniónak e gazdag, mesés, ám még ma is titokzatos vidékéről szól a Szovjetunió című folyóirat májusi száma. Megtudhatjuk, hogy Irkutszkban a primitív művészet 20 ezer éves leletei bizonyítják: a vidék ősidők óta lakott. A cárok idején a haladó gondolkodású embereket száműzték ide — ma a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozata keretében több mint 60 tudományos kutatóintézete dolgozik e földrésznyi területen, összesen kilencezer tudományos kutatóval. A folyóirat májusi számának egyik színes fotóján egy párizsi háziasszony látható. A háziasszonynak valószínűleg eszébe sem jut, hogy a gáz. amelynek segítségével elkészíti az ételt, Szibériából érkezik. Csővezetéken évente több milliárd köbméter szibériai gáz jut el Európába. Milyenek e hatalmas vidék természeti adottságai, földrajzi jellemzői, milyen emberek élnek itt és hogyan? Megannyi érdekes téma a lapban — az egész együtt közelíti a lehetetlent, teljes képet adni a magyar olvasónak Szibériáról. Sok világhírű tudós és művész is megszólal. A nálunk is jól ismert szibériai író és közéleti személyiség Valentyin Raszputvin szavait idézzük: „Bár országunk nagy, s Szibéria végtelen, nincs olyan szeglete, amelyet elhanyagolhatnánk. Nincs fa, amelyet feleslegesen kivághatnánk. Nincs forrás, amelyet bepiszkol- hatnánk. Szibéria nagyságában és fenségességében nincs érdemünk, de abban lehet, ha nagyságát megőrizzük utódaink számára.’ Nyikita Hruscsov a szovjet történelem egyik legellentmondásosabb személyisége. Róla olvashatunk érdekes írást a Fáklya májusi számában. E folyóirat legújabb számában több írás is foglalkozik a peresztrojkával, az egyik a munkanélküliség és a hatékonyabb termelés összefüggéseit vizsgálja. A Ljubimov alapította világhírű Szovremenyik színház mellett Szovremenyik —2 néven stúdiószínház nyílt. A májusi Fáklya egyik legutóbbi sikerdarabjukról, a Heraklesz hetedik hőstettéről szól. A darab Augiasz istállója kitakarításának bonyodalmait mutatja be, de a nézőben nem marad kétség az iránt, hogy a mű igazi mondanivalóját nem a görög mondavilágban kell keresni. Bemutatkozik a lapban az idei BNV szovjet kiállításának reprezentása, az örmény SZSZK. A fiatal olvasókhoz szól a „Natasa” című írás egy számítógépszakemberről, aki másodállásban manöken. Riport olvasható a májusi Fáklyában a Baltikum közkedvelt rockegyütteséről a Va- nemoderól. (MTI—Press) Minthogy a láthatatlan jövedelmek nyilvánosságra hozatalának elősegítésében a sajtó élenjár, úgy tartom helyesnek, hogy a kényes témával foglalkozók először magukkal foglalkozzanak, mielőtt „belekukkantanának” mások zsebeibe, borítékjaiba. Tehát: soha életemben nem rendelkeztem láthatatlan jövedelemmel, mivel az újságírói szolgáltatás bármelyik újságárusnál elérhető pár forintos áron. Hálapénzt eleddig nem tekertek golyóstoliam köré. Természetesen nem óhajtom, hogy Bartók Béla feketén „zenéljen” a zsebemben, a fekete számomra akkor is fekete marad, ha ropogós ezresekkel próbálnának meg „felvilágosítani”. Mi, újságírók is azok közé tartozunk, akik munkájuk után fixet kapnak. Azaz fix, hogy hálapénzt nem. Hálás szavakat esetleg kapunk, attól aztán dagadhat — pénztárcánk helyett — a mellünk. De ennyi bőven elég házunk tájáról, mért még azt hiheti valamelyik olvasó, hogy az őszinte bevallás példázatáért az adóhivatal pénzzel illet. .. Napjainkban különben sem az újságírókkal foglalkoznak Bartók, a láthatatlan elsősorban pénzügyek kapcsán (nem mintha örülnénk neki...), hanem azokkal, akik az újságcikkek aláírásai, szignói fölött szerepelnek. A köztudat (és most már az adóhivatal) úgy tartja őket nyilván, hogy „az orvos", „a pincér”, „a benzinkutas”, „a ... ” — utóbbiba sorolandó az összes, egyelőre még nem tisztán látható láthatatlan jövedelemmel rendelkező. A fentiek aktualitása abban keresendő, hogy a láthatatlan jövedelmek után megkezdődött az adóelőlegek befizetése. Elvileg minden érintett összeszámolja „hálás" pénzét, hogy tisztességgel eleget tehessen állampolgári kötelezettségének. Én meg arra gondolok, hogyan lehet az atomkorban ekkora naivitásban élni az adóbevallást illetően. Amúgy én személy szerint például az orvosoktól nem sajnálom a hálapénzt. Egyrészt azért, mert az emberi élettel való foglalkozás nem hasonlítható össze akár iszáztucatnyi nagyfröccs felszolgálásával, másrészt mindenkinek szubjektív véleménye, hogy ad-e pénzt, vagy sem az orvosnak. Egyébként rémlik, mintha a gyógyászati intézmények folyosóin ki lennének téve a hálapénz indokolatlanságára utaló táblácskák. .. Akkor most mi van? Mivel az orvosoknak fizetnek, szedjük be a táblákat? Valami más megoldáson kéne törni a fejünket. Eredményt és bevételt más tőkéből is lehetne faragni. Mi lenne, ha mindenkit — oki megérdemli — rendesen megfizetnénk? A jó fizetés többek szerint növeli a munkakedvet, a meggyőződést, ugyanakkor senki sem tartaná szükségesnek a jattot, hiszen nem lennének (legalábbis kevesebb lenne) telhetetlen zsebek. Csak meg kellene próbálni minél előbb azt a bérreformot. Én jobban bízom a hatékonyságot növelő erejében, mint — teszem azt — folyamatos kölcsöntörlesztő képességünkben. Ezt akár borítékolom is évekre előre. Mindenkinek — adómentesen. — benkő — Pozitív egeszseg, avagy test és lélek harmóniája Beszélgetés dr. Székely Lajos professzorral — Propagandaáradat, új formák, módszerek keresése, alkalmazása az egészségnevelés szolgálatában — ugyanakkor a várt hatás egyre késik. Mi több, a lakosság egészségi állapota nemhogy javulna, de romlik. Profesz- szor úrnak mi erről a véleménye? — Ki kellene már végre kászálódni a zsákutcából, be kellene látni, hogy a sok propaganda önmagáértvaló. Ezzel eredményt elérni nem lehet mindaddig, amíg szemléleti gondjaink vannak. Márpedig vannak bőven. Induljunk ki abból, hogy a társadalmi-gazdasági átalakulás megváltoztatta az életfeltételeket, a család belső struktúráját, a munkakörülményeket. Négy fal között élünk, vagy hajszoljuk magunkat. Az értékek megcsorbultak, hiányzik a humanizmus, az emberbaráti közelség, a társas kapcsolatok fellazultak. Az egészség nem cél, hanem eszköz vágyaink eléréséhez. Hol tartunk ma, milyen igényeink vannak? Vegyük például a gyereket. Elsős korában beül az iskolába, szemben vele a falon a címer, jobbra Petőfi, balra egy cserép kaktusz. Ezt nézi nyolc éven keresztül reggeltől késő délutánig. Aztán hazamegy, beül a tv elé, videózik, nyűglődik. Mi lesz ebből a gyerekből? Szamunkások között végeztünk felmérést mit csinálnak a hét végeken? Lehangoló válaszokat kaptunk. Amikor megkérdeztük, esetleg kirándulni nem mentetek? Visszakérdeztek: Minek? Hová vezet ez a társaság, és mozgás nélküli élet? Az alkalmazkodóképesség problémájához, az egymás iránti tolerancia hiányához, az idegfeszültséghez. S. ekkor jön az ital, a szi- pózás, a mértéktelen dohányzás, jönnek a nyugtatok. Hogy „újult erővel” kezdhessük a következő napi gürcölést, mert ugye sokan azt tartják, „minél többet keresek, annál egészségesebb Hallgatni, vele beszélgetni olyan élmény, amelyet az ember sokáig nem felejt. Az egészségügyi főiskola pedagógiai Intézetének vezetője az évek során közkedveltté vált Nóg- rád megyében is. (Két éve az otthoni balesetekről, azok elkerülésének lehetőségeiről tartott színes előadást Salgótarjánban, több száz fős hallgatóságának. A közelmúltban az egészségvédelmi hónap megnyitóján találkozhattunk vele és kértük meg egy rövid beszélgetésre. Napjaink egyik legaktuálisabb kérdésköréről, az egészségnevelésről, az egészséges életmódról folyt a szó. leszek.” Hát, ez a helyzet ma nálunk. — ön szerint akkor hogyan, mivel lehet a rossz szemléleten, beidegződéseken változtatni? Nem elegendőek a már meglévő humán szolgáltatások, társas támogató rendszerek? — Jó dolog, hogy vannak, de csak azoknak tudnak segíteni, akik belátták már, hogy mindenki a saját egészségéért önmaga felelős. Hogy az egészség nem a kórházban kezdődik, hanem azt megelőzően otthon, a szű- kebb-tágabb környezetben. Mert a pozitív egészség azt jelenti, hogy állapotunkat nem a betegség, hanem az egészség megerősítése oldaláról közelítjük meg. Ez természetes életmódot, sok mozgást, helyes táplálkozást feltételez, s a test harmóniája mellett a lélekét is megteremti. Létezik-e ma harmonikus lélek? Olyan ember, aki képes a kiteljesedésre, a boldogságra, önmaga megvalósítására? Aki üdének, kreatívnak vallhatja magát? Biztos létezik, én ritkán találkozom vele. Hogy mit tartok a legnagyobb for’málóerőnek? A kisközösségeket: a baráti kört, az utcaközösséget, a lakóház kollektíváját, a kismamák játszótéri gyülekezetét. Egyszóval a szoros emberi kapcsolatokat. Az utcában, ahol én lakom, gyakoriak a közös esti krumplisütések, a nagy beszélgetések, a napi gondolatok, gondok kicserélése. Ezerszer többet ér ez, mintha pszichológushoz, mentálhigiénés klubokba szaladgálnánk. — Ezek szerint elveti az intézményesített formákat? — Szó sincs róla. Csupán a módszereikkel, eszközeikkel vagyok sokszor haragban. Mi mindig átesünk a ló másik oldalára. Állandóan harcolunk, hadakozunk kivont kardokkal. Ma már ott tartunk, hogy nem a dohányzás, hanem a dohányzó ember ellen küzdünk, s ez vonatkozik, az ivásra, is. Ne harcoljunk, de mondjuk el a véleményünket ezekben a kérdésekben és bízzuk az égvén józan belátására, hogy mit fogad el belőle. Nevetségesnek tartom, amikor a háromezer forintból élő nyugdíjast arról győzködjük, fogyasszon sok fehérjfedús táplálékot. Miből vegye meg? Mert csupán arra van lehetősége, hogy a körülményeihez képest igyekezzék egészségesen táplálkozni. Szóval az egészség- nevelésnek az lenne a feladata, hogy felkészítse az embereket a különböző élethelyzetekre. Az ifjúságot a munkára, a nőket az anyaságra. az idős embert a nyugdíjasévekre, a szociális gondok várható alakulására, így tanulna meg mindenki optimálisan az adott körülmények között élni, mozogni, alkotni. Mindehhez persze szükséges a társadalmi háttér, a gondoskodás, és — mégegyszer hangsúlyozom — az egyén felelőssége a testi-lelki egészségért az élet védelméért. — Köszönöm a beszélgetést. Kiss Mária A Tokio pályaudvaron mutatták be annak az MLU—001-es lineáris motorvonatnak az életnagyságú modelljét, amely az előző évi próbaútján 400,8 km/óra sebességet ért el. A központi japán vasúttársaság egy új lineáris pálya megépítését tervezi Tokio és Osaka 'között, amelyen egy órára rövidül a városok közti menetidő. Szőtt és fonott fémek Á japán menedzser hétköznapjai A japán menedzserek — írja a The Economist — szakmai életének hétköznapjai a szó szoros értelmében hátborzongatóak. 1986- ban a vállalati kudarctól és valódi vagy vélt üzleti balfogásoktól való félelmében 275 japán menedzser, a felső vezető réteg tagja vetett véget önként életének. Ez volt a legmagasabb szám 1979. a differenciált elhalálozási statisztika bevezetése óta. Az állami irányítási apparátus vezető alkalmazottait és a középszintű vezetőket is beleértve jóval több mint 400 öngyilkosságot jegyeztek fel. De a növekvő stressz is egyre több embert üldöz öngyilkosságba. Csak 1987-ben több mint 1 tucat nagy konszern 50— 60 év közötti vezető menedzserét vitte el a szívinfarktus, háromszor annyit mint 1986-ban. Egy tanulmány, mely összehasonlítja az amerikai AT and T és a japán Nippon Telegraph and Telephone menedzsereit, a japán üzleti élet elnyuga- liasodásában látja a halálesetek drasztikus növekedésének okát. Amorf fémötvözetek akkor keletkeznek, amikor olvadékaikat a másodperc töredéke alatt több mint 1000 C-fokról szobahőmérsékletűre hűtik le. E nagyon rövid idő alatt ugyanis nem képződnek kristályos szerkezetek. Az amorf ötvözeteket úgy gyártják hogy az olvadék finom sugarát gyorsan forgó, hűtött fémkerekekre fogatják rá. Eközben roppant vékony, rugalmas, képlékeny és nagy szilárdságú amorf fémcsíkok keletkeznek. Lágymágneses anyagként kiváltképp alkalmasak arra, hogy csévéket, fojtótekercseket és érzékelőket gyártsanak belőlük, s hogy velük a nagyfrekvenciájú vezetékeket árnyékolják. Japánban nemrég sikerült amorf fémötvözeteket megfonni is. Ezeknek a szálaknak az átmérője mindössze 1 mikrométer, szilárdságuk mégis megközelítően akkora, mint a grafi- tosoké. A szálak elég hosszúak ahhoz, hogy — miután megfonták — meg is szőhessék őket
