Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
A NÓGRÁD SZÉCSÉNYBEN A kultúra helyi fellegvárai Az épülő, csinosodó, egyre inkább városias jelleget hordozó Szécsényben nagy hangsúlyt kap a lakosság művelődési igényeinek kielégítése, a szabad idő kulturált, szervezett eltöltése. Szigeti Lászlóné, a városi tanács meis-osztályának vezetője — mielőtt tapasztalatszerző sétánkra indulnánk — mindezen gondolatot még kiegészíti: nemcsak hogy hangsúlyt kap a közművelődési intézmények tevékenysége, hanem az elmúlt néhány esztendőben munkájuk Színvonala kedvező irányban változott. Programkínálatukkal, rendezvényeikkel kielégítik az igényeket. Más kérdés viszont, hogy kik és miként élnek ezekkel? A barátságos hangulatú városözpontban csupán néhány száz méter választja el a művelődés három helyi centrumát, a Krúdy Gyula városi könyvtárat, a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központot és a Kubinyi Ferenc Múzeumot. Három köz- művelődési intézmény, funkciójukból eredően más-más profillal, de azonos céllal: a lakosság művelődési, szabadidős-igényeinek kielégítéséért. ☆ A városi tanács épületének közvetlen szomszédságában található könyvtárban csendesség honol. Ottjártunkkor néhány kisiskolás keresi a számukra érdekesnek ígérkező újabb olvasmányokat. Fasching Károlynét szervezőmunka közben zavarjuk meg. A helyi szakközépiskola által kért egyik irodalmi előadás időpontját és témáját egyezteti. Fasching Károlynénak 1974 óta a könyvtárvezetői iroda a második otthona. Bár már 26 esztendeje az intézményben dolgozik, tizennégy éve ő a vezető. Van tehát tapasztalata, — s amikor a könyvtárról, a lakosság körében betöltött szerepéről diskurálunk, kiderül: — apróbb gondjai is. A negyvenezres állományú — többségében könyv, kis százalékában hanganyag: lemez és kazetta — könyvtárat viszonylag szűk réteg látogatja. A beiratkozott olvasók száma évente nerfi éri el az ezerötszázat. Közülük öthat száz a kisiskolás. A közel hétezer lakosú város népességéhez viszonyítva elfogadható a rendszeresen könyvtárba járók száma, a felnőtt lakosság lélekszámá- hoz viszonyítva viszont kedvezőtlen a kép. — A beiratkozottaknál lényegesen többen járnak el hozzánk — mondja Fasching Károlyné. — A múlt évben tizennégyezer látogatónk volt; a rendezvényeinken újságolvasók, óvodai és napközis foglalkozásokon, íróolvasó találkozókon, irodalmi esteken, vetélkedőkön résztvevők. Ügy gondolom mai rohanó világunkban, amikor csökken az emberek szabad ideje, amikor a modern technika már a lakásokban is megjelenik, amikor a videózás jelenti a „mindent”, kevesebben igénylik a könyvet, az olvasást. Évekkel, évtizedekei ezelőtt a szépirodalom iránt nagy volt az érdelődés. Mai olvasóink közel fele elsősorban továbbtanulásához, munkájához keresi a könyveket. Talán ezen a példán át érződik, hogy nem szórakoztatótevékenységet folytatunk. Inkább az emberek szakmai fejlődéséhez, érvényesítéséhez nyújtunk segítséget. Ennek pénzügyi feltételei azonban hosszú évek óta nem változnak. Az állománybőví- tésre rendelkezésükre álló évi hetvenezer forint — a könyvek árának emelkedése miatt — ugyancsak minimálisnak mondható. Meg kell fontolniuk, mit és milyen kiadványokból rendelnek. Ugyancsak gondot jelent a szolgáltatások díjainak emelkedése. Ma például egy író-olvasó találkozó költsége ezrekre rúg. Ha hozzátesz- szük, hogy az érdeklődés bizony minimális, nem egy nagy üzlet... A szécsényiek inkább önálló programokat — vetélkedőket, megemlékezéseket, kiállításokat, szavalóversenyeket — szerveznek. Olcsóbban, de jól! — Elkeseredésre nincs okunk — mondja a könyvtárvezető. — Ha egy-egy rendezvényünkre csak húszán. harmincán jönnek el, az is öröm. Ilyen kis közösség mozgósítása sem köny- nyű dolog. S ha a jelenlévők azért jönnek, mert jól érzik magukat itt, akkor már megérte. ☆ Néhány perces séta, s máris a tavaly novemberben átadott II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ épületében vagyunk. A város üde színfoltja az intézmény. Akik a régi művelődési házban jártak valamikor, azok tudják csak igazán: mennyi a különbség a múlt és a jelen között? Csend, tisztaság fogadja a látogatót, ha belép a sokak által kacsalábon forgó kastélynak nevezett épületbe. Ez a kép a délelőtti időszak jellemzője. Délutánonként megindul az „élet”: kiscsoportos foglalkozások, lakossági rendezvények, filmklub és sok-sok más kínál művelődési, szórakozási lehetőséget az idelátogatóknak. Kiss Tibomé, a ház igazgatóhelyettese mondja, hogy nehezen szokták meg az új épületet. A korábbi munkakörülmények, a volt művelődési központ rosz- szabb feltételei után szinte egy más világba csöppentek bele. Itt jobbat, többet és újabbat várt tőlük mindenki. Eleinte nem tudták, mit kezdenek majd a feltételrendszerében összehasonlíthatatlanul jobb, új épületben. Az átadás óta eltelt hat hónap tevékenységéről, no meg a ház programjairól, látogatottságáról már Balogh Ferenc igazgató beszél. — Eleinte furcsa volt, hogy spontán jöttek az emberek, délelőtt, délután, folyamatosan. Nem szoktuk ezt a régi házban! Persze a jelenséggel hamar megbarátkoztunk. A látogatókat nem csak a kívácsiság, hanem szabad idejük eltöltésének igénye vezette hozzánk. Nagyon kellett már a városnak ez a művelődési központ: tulajdonképpen mindenki megtalálja itt az érdeklődésének megfelelő tevékenységi, kikapcsolódási formát. Az intézmény „mindent tud”, amit egy mai közművelődési intézménynek adnia kell az érdeklődőknek. A művelődési központ látogatottsága — a megnyitás óta — sem csökkent. Az itt dolgozó kellektíva arra törekszik, hogy mindig legyen olyan program, amelyért bemennek a házba az emberek. S mennek is! Színházi előadásaik, filmklubjaik teltházasak, kiscsoportos foglalkozásaik látogatottsága egyenletesen jó. összesen húsz amatőr művészeti csoport, klub és szakkör tevékenykedik a művelődési központban. A diákkávéház pedig rendszeresen 50—100 tanulónak nyújt kellemes időtöltési lehetőséget. , — Nem ülünk babérjainkon, újabb és újabb programok, szolgáltatások kialakításán fáradozunk — folytatja Balogh Ferenc. — Tervünk, hogy közművelődési tevékenységünket ösz- szekapcsoljuk az idegenforgalom kiszolgálásával. Sok turista látogat el hozzánk, megtekinteni a kívülről is impozáns épületet. Szeretnénk számukra állandó vi- deovetítést: filmeket kínálni megyénkről, városunkról. Ezáltal is eljutna hírünk szerte az országban és külföldön is. Másik tervünk egy videotéka kialakítása, melyre pályázatot nyújtot- tun be. Reméljük elképzelésünket a bíráló szervek is méltányolják. Mert a vonzáskörzetnek szüksége volna erre is. .. ☆ A művelődési központ gyönyörű épületéből kilépve csupán jó száz méter, s a szépségében hasonló, történelmében viszont lényegesen idősebb közművelődési intézményben, a Kubinyi Ferenc Múzeumban vagyunk. Az egykori Forgách- kastély ma kiállításaival, rendezvényeivel kiegészíti, mintegy teljessé teszi a település közművelődési tevékenységét. Az évenkénti 50—60 ezer látogató nem csak a múzeumot, az időszakos és állandó kiállításokat tekinti meg, hanem a történelmi, műemlék környezetet is, betekintve ezzel Szécsény múltjába, jelenébe. Amire nem csak a múzeumban, hanem Szécsényben is büszkék: a múzeum- barátkor. Bár alapvető célkitűzésük, programjuk a műemlékek gyűjtése, védelme, munkájuk, tevékenységük szélesebb körű. Amikor Horváth Bélánét, a kör titkárát, egyben mindenesét a múzeumbarátokról kérdezem, elsőként arról beszél, milyen sokat változott tevékenységük az elmúlt évek során. Talán a minőségi előrelépésnek köszönhető, hogy ma már 300-nál is több tagjuk van. Pedagógusok, más értelmiségiek, munkások, kiskereskedők és sorolja még hosszasan tovább. Heterogén társaság, pontosabban közösség. Mert céljaik, munkájuk közösek, miként sikereik és örömeik is... — Hogy miként dolgozunk, mi a titkunk? Nincs erre bűvös szó — mondja Horváth Béláné. — Akik aktív részesei rendezvényeinknek, azok közösségre, közös munkára vágynak. Ez pedig később a tagok egyfajta igényévé válik. Az apró sikerélmények, az ösz- szetartás hozza közel egymáshoz az embereket. S mennyire? Ezt a mú- zeumbarátkör kapott elismerései bizonyítják. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum baráti köréhez tartoznak. Ez 31 csoportot tömörít. Az országos körben a legjobbak között tartják számon őket. Amint az elmúlt évi propramjaikról szóló jelentésben, idei rendezvénytervükben lapozgatok, csak megerősödik bennem egy korábbi gondolat: munka, komoly és szervezett tevékenység van az elismerés mögött. — Tudja — folytatja beszélgetőpartnerem — havonkénti klubfoglalkozásainkon közösen alakítjuk ki az elkövetkező hónap programját. Ügyelünk arra, hogy minden igényt kielégítsünk. Rendszeresek színház- látogatásaink, kirándulásaink, kisebb gyalogtúráink, megemlékezéseink. Mindezt azért mondom, hogy lássa: sokirányúak programjaink, melyekből nem hiányoznak az ismeretbővítő, tudatformáló, tudományos igényű előadások sem. Ezek között olyan témákkal állunk a baráti kör és minden érdeklődő elé, melyek nemzeti történelmünkkel foglalkoznak. Ezért is furcsa számomra, hogy az előadásokon a kör 30—40 tagja mellett alig van érdeklődő. Sokszor hiányoljuk a város értelmiségét, elsősorban a pedagógusok jelenlétét. Vetélkedőink, pályázataink nem csak hasznos művelődési, önképzési lehetőséget nyújtanak a kör tagjainak, hanem gazdagítják a programkínálatunkat, erősítik a kör közösségformáló erejét. A múzeumbarátok dolgozva is művelődnek. A kastély környékén végzett társadalmi munkáik, többek között a panteon felújítása, a bástyák rendbehozatala, a sok-sok apró és nagyobb munkaakciók épp- olv fontosak számukra, mint többi tevékenységük: az ilyen művelődés kulturális, történelmi emlékeink megmentésére hivatott. ☆ Három intézmény, mondhatni háromféle világ. Céljaik, elképzeléseik azonban összefonódnak: a kultúra helyi fellegváraiként a lakosság művelődési igényeinek megvalósításán fáradoznak. Vaskor István Fotó: Bencze Péter A művelődési központ sok fiatalnak nyújt kikapcsol lódási lehetőséget. A szervezett programok mellett időszakos kiállítások« kai várják a látogatókat. A könyvtárban 40 ezer kötet könyv közöl válogathat« nak az olvasók. A város öde színfoltja az új művelődési központ. Fasching Károlyné 1974 óta a könyvtár vezetője. Horváth Bélámé a múzeumbarátkör titkára.
