Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-13 / 87. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON. TELEXEN ÉRKEZETT. Víi Erdőtarcsán Vizet találtak Erdőtarcsán a Mátészalkai Vízkutató Vállalat doLgozói. Március utolsó napjaiban az általuk fúrt kutat 72 órán át komp" resszorozták, s a felnyomott vízből 24 óránként vízmintát vettek KÖJÁL-vizsgálat céljára. A vízvizsgálat azért fontos, mert az alapos elemzés során dől el többi között az is, hogy szükség lesz-e a víz hasznosításához vasta- Lanításra, avagy sem. A vas- tialanítás mellőzése többmillió forintos megtakarítást jelent a községnek. Az első két napon vett vízminta vizsgálati eredménye megnyugtató. Ha a kút vizét a KÖJÁL ivóvízként való felhasznáA fúrógép a falu [központjában. lásra alkalmasra találja, akkor a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság engedélyt ad a vízmű telepítésé" re, s megkezdődhet a vízmű- társulat szervezése, sőt, még (Kulcsár József felvétele) az i<Jén a kivitelezés is. Nem ok nélkül sürgős Erdőtarcsá- nak az egészséges ivóvíz: a csecsemők jelenleg is csak palackos ivóvizet fogyaszthatnak. Figyelmeztető adatok Emelkedik gyermekbalesetek száma Mindenkiben borzongó érzést vált ki, ha mentő, vagy rendőrségi autó szirénáját hallja. Örök emléket hagy az emberben, amikor egy közlekedési baleset a szeme láttára történik, s az még megrendítőbb, ha a baleset sérültje gyermek. Sajnos, 1988. eddigi gyermekbaleseteinek listája igen elszomorító. Februárban 4, március utolsó negyedéig 2 gyermekbaleset történt. Tar községben egy 5 éves kisfiú az útpadkáról körültekintés nélkül lépett az úttestre és egy személygépkocsi elütötte. Salgótarjánban a Rákóczi út és az Arany János út kereszteződésében lévő gyalogosátkelőhelyen az édesanyja kezét fogó 5 éves kisfiút ütött el egy személygépkocsi. Szurdokpüspökiben a Szabadság úton egy 9 éves fiú át akart szaladni az úttesten, de közben megtorpant és egy személygépkocsi elütötte. Salgótarjánban a Salgó út és a Marx-Engels út kereszteződésében egy 13 éves fiút ütött el egy személygépkocsi. az úttesten való áthaladás közben. Egy- házasgergén egy 7 éves kislány egy álló autóbusz előtt akart átszaladni az úttesten, egy személygépkocsi ekkor ütötte el. Salgótarjánban, a Budapesti úton a gyalogos-átkelőhelyen haladt át, majd az úttest közepén megtorpant, utána futva továbbindult egy 7 éves kisfiú, a személygépkocsi vezetőjét megtévesztette, aki a balesetet már nem tudta elkerülni. Minden felnőtt tisztában van azzal, hogy a gyermekeknek, főleg a kisebbeknek, még nincs kialakult veszélyérzetük, játékosabbak, virgoncabbak és ebből eredően kiszámíthatatlanok. Ez a tény igen nagy felelősséget ró a felnőttekre, legyen az a közlekedésben résztvevő gyalogos, vagy gépjárművezető. Nekik kell vigyázni a gyerekékre, oktatni, nevelni szükséges őket: mit hogyan kell, mit szabad és mit nem. Nem lehet az egymásra mutogatás alapja, hogy a gyermekek közlekedésre való nevelése kinek a feladata. A feladat egyértelmű, a felelősség a felnőtteké. A tavasz közeledte még nagyobb körültekintést és elővigyázatosságot követel. A gyermekek közlekedésre nevelésével, kellő óvatosságra, figyelemre való felhívással, a felnőttek körültekintő magatartásával megelőzhetők az értelmetlen tragédiák. Radna János rendőr főhadnagy Hatvannégy hektárnyi zöldterület gondozása hárul a Salgótarjáni Városgazdálkodási Vállalat szakembereire, akiktől zsúfolt napokat követelt a tavaszi feladatok elvégzése. Az évi hatmillió forintos költségvetésükből egymilliót költenek a megrongált parkok felújítására, ezen túl 30 ezer darab tulipánhagymát ültettek, a virágtartókba 200 tő cineráliát helyeztek el. Május 1-ig muskátlik, egynyári virágok, petúniák, szalviák, paprikavirágok kerülnek a város- központon kívül a külső területekre is. Továbbra is számítanak a lakókörzetek önkéntes munkájára, bokrokat, növényeket biztosítanak a lelkes társadalmi munkát végzők részére, akik saját otthonaik környékét kívánják szebbé, kulturáltabbá tenni. Képünkön Herczeg Józsefné kommunális ügyintéző és Eczet Tamás kertész a társadalmi munkások részére biztosított növényzetet vizsgálja át a központi telepen, hogy egészséges bokrok kerüljenek kiültetésre. — kulcsár — Méhatka ellen Ántivar rr n „Antivar” néven méhat- ka -elleni szert hozott forgalomba a Magyar Méhész Egyesület, együttműködve a fővárosi Gyógyszertári Központtal. Az egyesület először saját tagjait látta el a papírcsíkokkal és fiolával, amelyből a hatóanyagot lehet rácsöppenteni a papírcsíkra. Az új atka elleni szer előállítása olyan szakaszba került, amely lehetővé teszi az egyesületen kívüli méhészek ellátását is; ők a lakóhelyükön vagy annak körzetében levő szaküzletekben vásárolhatják meg az „Antivar”-t. Sajnos egy korábban, más úton forgalomba került készítmény hatástalannak bizonyult, minek következtében tavaly a magyarországi mintegy hatszázezer méhcsalád legalább egy- h armada elpusztult. A károk felmérése még ma is tart. Az egyesület az atkagondok megvitatásának, a következmények orvoslásának szenteli április 23-ra kitűzött gödöllői országos konferenciáját is. üzletpolitika a szécséiyi Skálábai r Árrésnyire nyitott szív a vásárlókra Nem tudom ki, hogy van vele, de, ha én elhaladok egy Skála áruház előtt, nem tudom megállni, hogy be ne térjek. Nemcsak a kirakat, az áru vonz, maga a név is, a Skála, ami már fogalommá vált a hazai kereskedelemben. A szécsényi Palóc Skálába persze, nemcsak nézelődni ítéltem be, érdekelt az • is, hogy az áruház miként alkalmazkodik a jelentős áremelések feltételezhetően őket is érintő hatásához. Mielőtt azonban felkerestem volna Baranyi András megbízott igazgatót, körülnéztem az áruházban. Íme, egy rövid helyzetkép: a műszaki osztályon tétova vásárlók, valamint a hiány és a sajnálkozás egyezményes jelét, a karszéttárást alkalmazó eladók. Az élelmiszerosztályon nincs karszéttárás, bár frissítőként jól jönne egykét karhúzás a kiszolgálóknak — akkora a forgalom. Az emeleten, a ruházati és méteráruosztályon jobbára az apróbb cikkeket árusító pultok körül csoportosulnak a vásárlók. A tapasztaltak igazolódnak be Baranyi András szavai nyomán. — Műszaki osztályunk forgalma lecsökkent ebben az évben. Ez azzal magyarázható, hogy a tartós fogyasztási cikkek csak elvétve kerülnek polcainkra. Pedig a forgalmazás nagyságrendjét tekintve, a második helyen áll az osztály az élelmiszeresek mögött. Viszont, ha hiányzanak a keresett árucikkek, akkor a vásárlók is elmaradnak. A műszaki osztályról a leghitelesebb képet a vezetője, Oláh András tudja festeni. — Nagyon megéreztük az 1987-es felvásárlási lázat. Sok helyen a kereskedők még mindig ennek a betegei. Az épületvillamossági kábelek egyszerűen eltűntek a kínálati listáról, de a hagyományos Hajdú mosógépek és centrifugák is hiányoznak a palettáról. — Mit érez a kereskedő ebben a helyzetben? — A jó kereskedő képes befolyásolni a vásárolni akaró hangulatát, ha van mivel. Ám a hiány ellenében ő sem tud hatni. Ha például valaki azt mondja nekem, hogy „a disznóm két mázsa, hamarosan szükségem lesz egy hűtőládára”, legfeljebb azt tudom tanácsolni az illetőnek, hogy egyelőre kegyelmezzen meg a disznónak. .. Együtt mosolygunk. Talán groteszkre is görbül a mosoly a helyzet ismeretében. Aztán ismét Baranyi András veszi át a szót. — Az előzetes tervek alapján vágtunk neki az évnek. Tisztában voltunk azzal, hogy nem lesz forgalomfelfutás, az árváltozások indexeit beépítettük a tervünkbe. — Vagyis a várható jor- galomra építettek? — Igen. Ennek megfelelően alakítottuk ki a készletgazdálkodásunkat is. Élelmiszereknél a forgási sebesség (a tulajdonképpeni árucsere) átlagban 18 nap, a ruházat' cikkeknél 75 nap. ösz- szességében 40 napos készletekkel dolgozunk, ami jobb, mint az ország 68 Skála áruházának 47 napos átlaga. — Ügy láttam, hogy ,az élelmiszerosztályon nem kell attól tartani, hogy megmaradnak a készletek. .. — Az élelmiszerosztály a legdinamikusabb részlegünk. Az egy négyzetméterre jutó forgalom alapján a Skálák között a harmadik helyen állunk. Problémánk azért itt is van, mert zsúfolt az eladótér és kicsi a raktári kapacitás. Sokszor az árazást, a nyilvántartást is az eladótérben kell végeznünk, ami nem szép látvány a vásárlók előtt. — Az emeleten viszont kevesebb megjegyzés hangozhat el... — A ruházati osztályon a forgalom 1987-ben a tervnek megfelelően emelkedett, viszont 1988. első három hónapjában egyértelmű visz- szaesés tapasztalható. A gyerekruházati cikkeket már erre az évre is megvásárolták tavaly, de más ruházati cikkeknél sincs nagy kereslet. Valószínűleg a pénzszűke okozza, hogy az emberek inkább cipzárt, tűt, cérnát, méterárut vásárolnak, megpróbálnak okosan gazdálkodni. Nekünk is ezt kell tenni, vagyis bővíteni kell az aprócikkek választékát. Ha a kereslet továbbra is ilyen szintű lesz, akkor gondjaink lehetnek az emeleti részleg nyereségessége miatt. — Sok mindenről esett szó az előzőekben. Van, ahol a keresletet ki tudnák elégíteni, csak nincs, és van ahol jelentkezik a nagy kereslet, viszont ott a hiány is nagy. Az áruházat érintő különböző hatások milyen üzletpolitikai stratégiát követelnek meg önöktől? — A kiskereskedelmi forgalmunk 40 százalékát adó szécsényi áfész hathatós támogatásával szeretnénk mintegy 5 millió forintos nyereséget elérni ebben az évben. A szabadáras termékek árnövelése helyett árcsökkentést terveztünk, ami részben működik is, a húsvéti csokoládéfigurák vásárlásánál már tapasztalhatták azok a kedves vásárlók, akik több üzletben is megnézték az árcímkéket. Talán jelszónk is lehet: csökkentett árréssel, minél többet forgalmazni. Ekkor lesz gazdaságos az áruház működése. Úgy érzem, ehhez megvannak az adottságaink. Baranyi András még említést tesz az ajándékrészlegről, ami napról napra bővíti kínálatát. Kicsit képletesnek is tekinthető ez, vagyis az áruház ott „ajándékoz”, ott keresi kedvét vásárlóinak, ahol csak tudja. Mert a hiány nagy úr, de a hiába betérő vásárló dühe annál is nagyobb tud lenni. A műszakiak ezt úgy mondanák: „ha nincs centrifuga — a vásárló pörög be”. Benkő Mihály ■I II ■■ Tevékeny pihenés ÚJ ÖRÖMÖKET FEDEZEK FEL* II ll Feltűrt ingujjban, gyöngyöző homlokkal kerül elő Szügyben a Rákóczi út 78. szám alatt egy hátsó udvari régi épületből Hrapán Mihály. Szabódik öltözéke, krumplifőzéstől nedves keze miatt, majd a másik, mutatós házba tessékel. A szobák itt csendesek, a többi házbéli — a felesége, a fia munkából, a csöppnyi fiú unoka a délutáni sétáról — még nem ért haza. A házigazda halvány mosollyal, fejét ingatva, azon morfondírozik: nyugdíjazásának ilyen messzi híre kelt? Szokatlannak, de azért helyénvalónak tartja, hogy így közelítünk hozzá, mert hiszen a szín nagyot változott, a „szereplőgárda” egy része is kicserélődött. — Számomra nem volt kritikus dátum a múlt év június másodika — mondja a magyarnándori áfész volt elnöke, az egykori járási hivatal elnökhelyettese. — Nem is tudom, kinek kell megköszönni — teszi hozzá tűnődve. — Elfáradtam, jólesik a pihenés. Tennivaló van itthon is bőven, de tempósan, ráérősen dolgozgatok. Hogy mivel foglalatoskodik naphosszat, az „elsőéves” nyugdíjas, elárulják a jókora fóliasátrak, melyek a kertet, az udvart uralják. A fóliafüggönyön átsejlik a primőrök, palánták harmatzöldje. — Már aktív koromban is jól jött egy kis keresetkiegészítésnek. Félig hobbi ez, de mindenképpen hálás a vele való vesződség, a hallatlan munkaráfordítás és annak ellenére is, hogy ha utánaszámolnék, a végeredmény lehet, nem győzné meg a gazdaságosságáról. Megtetszett nekem, csakúgy mint a nyúltenyésztés, s persze nem egyedül, a családdal csinálom. Többet mozgok ugyan mint évekkel ezelőtt, de nem érzem a hátrányát, mert nincs kapkodás, jut mindenre idő. Ezalatt ér haza a feleség, első dolga, hogy kötényt kössön, s a vacsorakészítéshez lásson. — Ö is jön már nyugdíjba — néz távozó párja után Hrapán Mihály. Szavai kevésbé, de a hangja felfedi várakozását. — Jól érzem magam nyugdíjasként — nyugtázza később. — Jólesett a korkedvezmény, a pénzemmel sem vagyok elégedetlen. Persze, tudom, az én helyzetem sajátos: nem tartozom ahhoz a típushoz, aki félreállítás- nak, veszteségnek veszi, ha már nem irányíthat, mert, hiszen a megszokás nagy úr... A másik, öntelt fajta folyton kritizál, egyre a „bezzeg az én időmet” emlegeti. Később így summázza véleményét: — Nem kívánok én senki bírája lenni, mert talán maguk sem tehetnek róla, akik így járnak. Nehezen fogadják el, hogy a pihenőévek küszöbén egy más jövőt kell megtervezni — békéset, hasznosat —, s nem szapulni, segíteni kell az utódokat. A magyarnándori kollektíva ma is vonzó számára: — Ott maradtam párttag, megszoktam a kollektívát és előfordul, hogy kikérik a tanácsomat... Ha erre járnak, benéznek, s bár tudom, az elszakadás lassú, de biztos, még jó darabig közéjük tartozom. Itthon pedig új örömöket fedezek fel, élvezem a családommal való együttlétet, az érlelő napsütést, az ígéretes termést. A maradék ideje tévénézéssel, újságolvasással telik. Mint mindig, most is fontosnak tartja, hogy lépést tartson a szüntelen változó világ eseményeivel. Kedveli a fórumokat, a különféle politikai jellegű műsorokat. — Épp tegnap beszéltük meg a feleségekkel (fia családjával lakik együtt), hogy frissítésnek járassuk most a Magyarországot — szól, mialatt bekukkantunk a sátrak alá, ahol már decemberben földbe kerültek a magok. A házigazda azóta is kitartóan istápolja a kizöl- delt palántákat. Nyugodt és kiegyensúlyozott. Tevékeny élethez szokott ösztöne szavára, munkával tölti meg a pihenés napjait. Erőben, egészségben így legyen ez, még sok-sok éven át. — Mihalik —
