Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-13 / 87. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. TELEXEN ÉRKEZETT. Víi Erdőtarcsán Vizet találtak Erdőtarcsán a Mátészalkai Vízkutató Vállalat doLgozói. Március utolsó napjaiban az általuk fúrt kutat 72 órán át komp" resszorozták, s a felnyomott vízből 24 óránként vízmintát vettek KÖJÁL-vizsgálat cél­jára. A vízvizsgálat azért fon­tos, mert az alapos elemzés során dől el többi között az is, hogy szükség lesz-e a víz hasznosításához vasta- Lanításra, avagy sem. A vas- tialanítás mellőzése több­millió forintos megtakarítást jelent a községnek. Az első két napon vett vízminta vizsgálati eredménye meg­nyugtató. Ha a kút vizét a KÖJÁL ivóvízként való felhaszná­A fúrógép a falu [központjában. lásra alkalmasra találja, akkor a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság enge­délyt ad a vízmű telepítésé" re, s megkezdődhet a vízmű- társulat szervezése, sőt, még (Kulcsár József felvétele) az i<Jén a kivitelezés is. Nem ok nélkül sürgős Erdőtarcsá- nak az egészséges ivóvíz: a csecsemők jelenleg is csak palackos ivóvizet fogyaszt­hatnak. Figyelmeztető adatok Emelkedik gyermekbalesetek száma Mindenkiben borzongó ér­zést vált ki, ha mentő, vagy rendőrségi autó sziré­náját hallja. Örök emléket hagy az emberben, amikor egy közlekedési baleset a szeme láttára történik, s az még megrendítőbb, ha a baleset sérültje gyermek. Sajnos, 1988. eddigi gyer­mekbaleseteinek listája igen elszomorító. Februárban 4, március utolsó negyedéig 2 gyermekbaleset történt. Tar községben egy 5 éves kis­fiú az útpadkáról körülte­kintés nélkül lépett az út­testre és egy személygép­kocsi elütötte. Salgótarján­ban a Rákóczi út és az Arany János út kereszte­ződésében lévő gyalogos­átkelőhelyen az édesanyja kezét fogó 5 éves kisfiút ütött el egy személygépko­csi. Szurdokpüspökiben a Sza­badság úton egy 9 éves fiú át akart szaladni az úttes­ten, de közben megtorpant és egy személygépkocsi el­ütötte. Salgótarjánban a Salgó út és a Marx-Engels út kereszteződésében egy 13 éves fiút ütött el egy sze­mélygépkocsi. az úttesten való áthaladás közben. Egy- házasgergén egy 7 éves kis­lány egy álló autóbusz előtt akart átszaladni az út­testen, egy személygépko­csi ekkor ütötte el. Salgótarjánban, a Buda­pesti úton a gyalogos-átke­lőhelyen haladt át, majd az úttest közepén megtorpant, utána futva továbbindult egy 7 éves kisfiú, a sze­mélygépkocsi vezetőjét meg­tévesztette, aki a balesetet már nem tudta elkerülni. Minden felnőtt tisztában van azzal, hogy a gyerme­keknek, főleg a kisebbek­nek, még nincs kialakult veszélyérzetük, játékosab­bak, virgoncabbak és ebből eredően kiszámíthatatla­nok. Ez a tény igen nagy felelősséget ró a felnőttek­re, legyen az a közlekedés­ben résztvevő gyalogos, vagy gépjárművezető. Ne­kik kell vigyázni a gyere­kékre, oktatni, nevelni szük­séges őket: mit hogyan kell, mit szabad és mit nem. Nem lehet az egymásra mutogatás alapja, hogy a gyermekek közlekedésre va­ló nevelése kinek a felada­ta. A feladat egyértelmű, a felelősség a felnőtteké. A tavasz közeledte még na­gyobb körültekintést és elő­vigyázatosságot követel. A gyermekek közleke­désre nevelésével, kellő óvatosságra, figyelemre va­ló felhívással, a felnőttek körültekintő magatartásá­val megelőzhetők az értel­metlen tragédiák. Radna János rendőr főhadnagy Hatvannégy hektárnyi zöld­terület gondozása hárul a Salgótarjáni Városgazdálko­dási Vállalat szakembereire, akiktől zsúfolt napokat kö­vetelt a tavaszi feladatok el­végzése. Az évi hatmillió fo­rintos költségvetésükből egy­milliót költenek a megron­gált parkok felújítására, ezen túl 30 ezer darab tu­lipánhagymát ültettek, a vi­rágtartókba 200 tő cineráliát helyeztek el. Május 1-ig muskátlik, egynyári virágok, petúniák, szalviák, paprika­virágok kerülnek a város- központon kívül a külső te­rületekre is. Továbbra is számítanak a lakókörzetek önkéntes munkájára, bok­rokat, növényeket biztosíta­nak a lelkes társadalmi mun­kát végzők részére, akik sa­ját otthonaik környékét kí­vánják szebbé, kulturáltab­bá tenni. Képünkön Herczeg Józsefné kommunális ügyin­téző és Eczet Tamás kertész a társadalmi munkások ré­szére biztosított növényze­tet vizsgálja át a központi telepen, hogy egészséges bok­rok kerüljenek kiültetésre. — kulcsár — Méh­atka ellen Ántivar rr n „Antivar” néven méhat- ka -elleni szert hozott for­galomba a Magyar Méhész Egyesület, együttműködve a fővárosi Gyógyszertári Köz­ponttal. Az egyesület elő­ször saját tagjait látta el a papírcsíkokkal és fiolával, amelyből a hatóanyagot le­het rácsöppenteni a papír­csíkra. Az új atka elleni szer előállítása olyan sza­kaszba került, amely lehe­tővé teszi az egyesületen kí­vüli méhészek ellátását is; ők a lakóhelyükön vagy an­nak körzetében levő szak­üzletekben vásárolhatják meg az „Antivar”-t. Sajnos egy korábban, más úton forgalomba került ké­szítmény hatástalannak bi­zonyult, minek következté­ben tavaly a magyarorszá­gi mintegy hatszázezer méhcsalád legalább egy- h armada elpusztult. A ká­rok felmérése még ma is tart. Az egyesület az atkagon­dok megvitatásának, a kö­vetkezmények orvoslásá­nak szenteli április 23-ra kitűzött gödöllői országos konferenciáját is. üzletpolitika a szécséiyi Skálábai r Árrésnyire nyitott szív a vásárlókra Nem tudom ki, hogy van vele, de, ha én elhaladok egy Skála áruház előtt, nem tudom megállni, hogy be ne térjek. Nemcsak a kirakat, az áru vonz, maga a név is, a Skála, ami már fogalom­má vált a hazai kereskede­lemben. A szécsényi Palóc Skálába persze, nemcsak nézelődni ítéltem be, érdekelt az • is, hogy az áruház miként al­kalmazkodik a jelentős ár­emelések feltételezhetően őket is érintő hatásához. Mielőtt azonban felkeres­tem volna Baranyi András megbízott igazgatót, körül­néztem az áruházban. Íme, egy rövid helyzetkép: a mű­szaki osztályon tétova vá­sárlók, valamint a hiány és a sajnálkozás egyezményes jelét, a karszéttárást alkal­mazó eladók. Az élelmiszer­osztályon nincs karszéttárás, bár frissítőként jól jönne egy­két karhúzás a kiszolgálók­nak — akkora a forgalom. Az emeleten, a ruházati és méteráruosztályon jobbára az apróbb cikkeket árusító pultok körül csoportosulnak a vásárlók. A tapasztaltak igazolód­nak be Baranyi András sza­vai nyomán. — Műszaki osztályunk for­galma lecsökkent ebben az évben. Ez azzal magyaráz­ható, hogy a tartós fogyasz­tási cikkek csak elvétve ke­rülnek polcainkra. Pedig a forgalmazás nagyságrendjét tekintve, a második helyen áll az osztály az élelmisze­resek mögött. Viszont, ha hiányzanak a keresett áru­cikkek, akkor a vásárlók is elmaradnak. A műszaki osztályról a leghitelesebb képet a vezető­je, Oláh András tudja fes­teni. — Nagyon megéreztük az 1987-es felvásárlási lázat. Sok helyen a kereskedők még mindig ennek a bete­gei. Az épületvillamossági kábelek egyszerűen eltűn­tek a kínálati listáról, de a hagyományos Hajdú mosógé­pek és centrifugák is hiá­nyoznak a palettáról. — Mit érez a kereskedő ebben a helyzetben? — A jó kereskedő képes befolyásolni a vásárolni aka­ró hangulatát, ha van mi­vel. Ám a hiány ellenében ő sem tud hatni. Ha például valaki azt mondja nekem, hogy „a disznóm két mázsa, hamarosan szükségem lesz egy hűtőládára”, legfeljebb azt tudom tanácsolni az il­letőnek, hogy egyelőre ke­gyelmezzen meg a disznó­nak. .. Együtt mosolygunk. Talán groteszkre is görbül a mo­soly a helyzet ismeretében. Aztán ismét Baranyi András veszi át a szót. — Az előzetes tervek alap­ján vágtunk neki az évnek. Tisztában voltunk azzal, hogy nem lesz forgalomfel­futás, az árváltozások inde­xeit beépítettük a tervünk­be. — Vagyis a várható jor- galomra építettek? — Igen. Ennek megfele­lően alakítottuk ki a kész­letgazdálkodásunkat is. Élel­miszereknél a forgási sebes­ség (a tulajdonképpeni áru­csere) átlagban 18 nap, a ru­házat' cikkeknél 75 nap. ösz- szességében 40 napos készle­tekkel dolgozunk, ami jobb, mint az ország 68 Skála áru­házának 47 napos átlaga. — Ügy láttam, hogy ,az élelmiszerosztályon nem kell attól tartani, hogy megma­radnak a készletek. .. — Az élelmiszerosztály a legdinamikusabb részle­günk. Az egy négyzetméter­re jutó forgalom alapján a Skálák között a harmadik helyen állunk. Problémánk azért itt is van, mert zsú­folt az eladótér és kicsi a raktári kapacitás. Sokszor az árazást, a nyilvántartást is az eladótérben kell végez­nünk, ami nem szép látvány a vásárlók előtt. — Az emeleten viszont ke­vesebb megjegyzés hangoz­hat el... — A ruházati osztályon a forgalom 1987-ben a tervnek megfelelően emelkedett, vi­szont 1988. első három hó­napjában egyértelmű visz- szaesés tapasztalható. A gye­rekruházati cikkeket már erre az évre is megvásárol­ták tavaly, de más ruháza­ti cikkeknél sincs nagy ke­reslet. Valószínűleg a pénz­szűke okozza, hogy az em­berek inkább cipzárt, tűt, cérnát, méterárut vásárolnak, megpróbálnak okosan gaz­dálkodni. Nekünk is ezt kell tenni, vagyis bővíteni kell az aprócikkek választékát. Ha a kereslet továbbra is ilyen szintű lesz, akkor gondjaink lehetnek az emeleti részleg nyereségessége miatt. — Sok mindenről esett szó az előzőekben. Van, ahol a keresletet ki tudnák elégí­teni, csak nincs, és van ahol jelentkezik a nagy kereslet, viszont ott a hiány is nagy. Az áruházat érintő különbö­ző hatások milyen üzletpo­litikai stratégiát követelnek meg önöktől? — A kiskereskedelmi for­galmunk 40 százalékát adó szécsényi áfész hathatós tá­mogatásával szeretnénk mint­egy 5 millió forintos nyere­séget elérni ebben az évben. A szabadáras termékek árnö­velése helyett árcsökkentést terveztünk, ami részben mű­ködik is, a húsvéti csokolá­défigurák vásárlásánál már tapasztalhatták azok a ked­ves vásárlók, akik több üz­letben is megnézték az ár­címkéket. Talán jelszónk is lehet: csökkentett árréssel, minél többet forgalmazni. Ekkor lesz gazdaságos az áruház működése. Úgy ér­zem, ehhez megvannak az adottságaink. Baranyi András még em­lítést tesz az ajándékrészleg­ről, ami napról napra bőví­ti kínálatát. Kicsit képle­tesnek is tekinthető ez, vagy­is az áruház ott „ajándé­koz”, ott keresi kedvét vá­sárlóinak, ahol csak tudja. Mert a hiány nagy úr, de a hiába betérő vásárló dühe annál is nagyobb tud lenni. A műszakiak ezt úgy mon­danák: „ha nincs centrifu­ga — a vásárló pörög be”. Benkő Mihály ■I II ■■ Tevékeny pihenés ÚJ ÖRÖMÖKET FEDEZEK FEL* II ll Feltűrt ingujjban, gyön­gyöző homlokkal kerül elő Szügyben a Rákóczi út 78. szám alatt egy hátsó udva­ri régi épületből Hrapán Mihály. Szabódik öltözéke, krumplifőzéstől nedves keze miatt, majd a másik, muta­tós házba tessékel. A szo­bák itt csendesek, a többi házbéli — a felesége, a fia munkából, a csöppnyi fiú unoka a délutáni sétáról — még nem ért haza. A házi­gazda halvány mosollyal, fe­jét ingatva, azon morfondí­rozik: nyugdíjazásának ilyen messzi híre kelt? Szokatlan­nak, de azért helyénvalónak tartja, hogy így közelítünk hozzá, mert hiszen a szín nagyot változott, a „szerep­lőgárda” egy része is kicse­rélődött. — Számomra nem volt kri­tikus dátum a múlt év jú­nius másodika — mondja a magyarnándori áfész volt elnöke, az egykori járási hi­vatal elnökhelyettese. — Nem is tudom, kinek kell meg­köszönni — teszi hozzá tű­nődve. — Elfáradtam, jól­esik a pihenés. Tennivaló van itthon is bőven, de tem­pósan, ráérősen dolgozgatok. Hogy mivel foglalatosko­dik naphosszat, az „első­éves” nyugdíjas, elárulják a jókora fóliasátrak, melyek a kertet, az udvart uralják. A fóliafüggönyön átsejlik a primőrök, palánták harmat­zöldje. — Már aktív koromban is jól jött egy kis keresetki­egészítésnek. Félig hobbi ez, de mindenképpen hálás a vele való vesződség, a hal­latlan munkaráfordítás és annak ellenére is, hogy ha utánaszámolnék, a végered­mény lehet, nem győzné meg a gazdaságosságáról. Meg­tetszett nekem, csakúgy mint a nyúltenyésztés, s persze nem egyedül, a családdal csi­nálom. Többet mozgok ugyan mint évekkel ezelőtt, de nem érzem a hátrányát, mert nincs kapkodás, jut min­denre idő. Ezalatt ér haza a feleség, első dolga, hogy kötényt kössön, s a vacsorakészítés­hez lásson. — Ö is jön már nyugdíj­ba — néz távozó párja után Hrapán Mihály. Szavai ke­vésbé, de a hangja felfedi várakozását. — Jól érzem magam nyug­díjasként — nyugtázza ké­sőbb. — Jólesett a korked­vezmény, a pénzemmel sem vagyok elégedetlen. Persze, tudom, az én helyzetem sa­játos: nem tartozom ahhoz a típushoz, aki félreállítás- nak, veszteségnek veszi, ha már nem irányíthat, mert, hiszen a megszokás nagy úr... A másik, öntelt fajta folyton kritizál, egyre a „bez­zeg az én időmet” emlege­ti. Később így summázza vé­leményét: — Nem kívánok én sen­ki bírája lenni, mert talán maguk sem tehetnek róla, akik így járnak. Nehezen fo­gadják el, hogy a pihenő­évek küszöbén egy más jö­vőt kell megtervezni — bé­késet, hasznosat —, s nem szapulni, segíteni kell az utódokat. A magyarnándori kollek­tíva ma is vonzó számára: — Ott maradtam párttag, megszoktam a kollektívát és előfordul, hogy kikérik a tanácsomat... Ha erre jár­nak, benéznek, s bár tudom, az elszakadás lassú, de biz­tos, még jó darabig közéjük tartozom. Itthon pedig új örömöket fedezek fel, élve­zem a családommal való együttlétet, az érlelő napsü­tést, az ígéretes termést. A maradék ideje tévéné­zéssel, újságolvasással te­lik. Mint mindig, most is fontosnak tartja, hogy lé­pést tartson a szüntelen vál­tozó világ eseményeivel. Ked­veli a fórumokat, a különfé­le politikai jellegű műsoro­kat. — Épp tegnap beszéltük meg a feleségekkel (fia csa­ládjával lakik együtt), hogy frissítésnek járassuk most a Magyarországot — szól, mi­alatt bekukkantunk a sát­rak alá, ahol már december­ben földbe kerültek a ma­gok. A házigazda azóta is kitartóan istápolja a kizöl- delt palántákat. Nyugodt és kiegyensúlyozott. Tevékeny élethez szokott ösztöne sza­vára, munkával tölti meg a pihenés napjait. Erőben, egészségben így legyen ez, még sok-sok éven át. — Mihalik —

Next

/
Thumbnails
Contents