Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-12 / 86. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... ÚTTÖRŐSAROK »Barátunk az újság« Bemutatjuk legjobb tudósítóinkat RAFA MARIA VETÉLKEDŐKRŐL „A vers- és prózamondóversenyen szakkörünk tagjai a következő eredményeket érték el: 1. Koncz Lívia, Rédler Erna, 2. Matyó Anikó, 3. Füle Mónika, akik egy-egy szép könyvet kaptak jutalmul.” (Fürkész szakkör, Nógrádsáp). „Március 25-e különös nap volt, mivel ekkor tartották a fiúk játékos vetélkedőjüket a lányok számára. És, hogy még boszorkányosabb legyen e nap, nem mondták meg előre a feladatokat, így senki se tudta, mire vállalkozik. Minden résztvevőt szívesen láttak. Volt csokievő- és gyufafűzőverseny, viccet kellett mesélni, vagy éppen rajzolni is lehetett — bekötött szemmel. És, akinek ügyesen forgott az esze, a versköltészetben jeleskedhetett. A hangulat jó volt, a feladatok mulattatóak. A visszavágóra hamarosan sor kerül, amit mi, lányok rendezünk.” (Puskás Ágnes, Va- nyarc). „Március 21-e tiszteletére iskolánk történelmi vetélkedőt rendezett. A felső tagozatosok 3—3 fős csapatokkal indulhattak. A feladatok a honfoglalástól napjainkig témakört foglalták magukba, ezen belül évszámokat, képeket, zenét kellett felismerni, továbbá levelet kellett fogalmazni a Tanácsköztársaság bemutatásáról. Eredmények: 1. 8. a. fiú, 2. 8. b. vegyes, 3. 6. b. fiúcsapata”. (Rafa Mária, Diósjenő). PAKOZDON JÁRTUNK „Csaknem háromórás utazás után érkeztünk Pákozd- ra, a magyar szabadságharc első győztes csatájának színhelyére. Megilletődötten néztük a tájat, ahol 140 évvel ezelőtt a hős magyar sereg megfutamította a túlerőben levő Jellasics csapatát. Majd megkoszorúztuk az emlékművet. A múzeumot is felkerestük, ahol nagy érdeklődéssel szemléltük a kiállított tárgyakat és sorra elolvastuk azokat az írásokat, amelyekből még sok érdekességet megtudhattunk a szabadságharcról. Következő állomásunk Székesfehérvár volt, ahol a királysírokat és egy régi gyógyszertárat tekinthettünk meg.” (Tari András, Jobbágyi). „TISZTELT NÓGRÁD SZERKESZTŐSÉG! A pásztói Kun Béla Általános Iskola 6. a, osztályos tanulói vagyunk. Szeretnénk az Üttörősarokkal felvenni a kapcsolatot. Ebben az évben úttörőmunkánk fő részét a »Játékvár«-akció tölti ki ezen belül a »Művészetek vándorútja« ágazat. Igen érdekes feladatokat kell megoldanunk és ezekről az eseményekről szeretnénk tudósítani a rovatot. Tevékenységünket »Játékvár-napló-“-ba kell rögzíteni, s ezt szeretnénk még színesebbé tenni A Diósjenöi Általános Iskola 7. b. osztályának tanulója, és a „Kis tudó- sitók” klubjának tagja. 1986 szeptemberétől tudósítja a rovatot. Az általános iskola elvégzése után a váci közgazdasági szakközépiskolában szeretne továbbtanulni, majd OTP-ben, mint könyvelő dolgozni. Ha ez nem sikerül, egy másik régi vágyát szeretné véghez vinni: egészségügyi szakközépiskola elvégzése, csecsemői-nővérké- pesitéssel. megjelent cikkeinkkel. Ehhez kérjük majd segítségüket, amelyet előre is köszönünk.” (Zeke Tímea, Géczi Boglárka, Radna Ivett). A SALGÓTARJÁNI RÁKÓCZIBÓL JELENTJÜK: „Iskolánkban Rákóczi-na- pokat rendeztünk névadónk tiszteletére. Ennek keretében akadályverseny volt a Boszorkánykőnél, vetélkedőt rendeztünk Rákóczi életéről, s persze, kiállítás is színesítette programunkat. Az iskoiarádión keresztül műsort adtunk.” (Zagyi Krisztina). ☆ „Osztályunk a Vegyépszer- nél volt gyárlátogatáson. Megtudtuk, hogy 1970-ben alakultak. Eleinte csak acél- szerkezeteket, egyszerűbb vegyipari termékeket gyártottak, de ma már olajipari mérőállomásokat és atomipari berendezéseket is készítenek. Betekintést nyerhettünk a szerelő és forgácsoló, valamint a tanműhelybe is. Láttuk, hogyan gyártják azokat a tartályokat, amelyekbe klórt sűrítenek, hogy ezután vízművek és uszodák vizének fertőtlenítését szolgálják.” ☆ „Fontos dolog az emberek megmentése, a szakszerű elsősegélynyújtás. A mi iskolánkban is működik egy ilyen szakkör, amelyre a rajok és őrsök egészségőrei járnak. A tanfolyam vezetője Szabados Tamás, az egészségügyi szakközépiskola tanulója. Már eddig is sok hasznos dolgot tanultunk, és versenyen is szeretnénk részt venni.” (Lantos Enikő). HÚSVÉT • „A barátommal elhatároztuk, hogy ebben az évben együtt locsoljuk a lányokat; ellátogattunk osztálytársainkhoz, rokonainkhoz és leányismerőseinkhez. A húsvét az egyik legvidámabb, s a mi számunkra egyik legszebb ünnep. Hétfő reggelen a fiúk korán kelnek, az ünnepnek megfelelően öltöznek, s így indulnak útnak. Ha tudják, a lányokat az ágyban vízzel locsolják meg, de kölnivel mindenféleképpen, hogy illatosak és szépek maradjanak. Felénk ez a szokás. A lányok viszont a szagos vízért tojást és nyulat adnak, s megvendégelnek bennünket. Remélem, ez a szokás a XX. század után is megmarad.” (Percze Csaba, Varsány). TIHAMÉR, A FENEGYEREK — Hátborzongató mese gyerekeknek — — Szevasz Tihamér! Hogy, s mint töltőd a kellemes nyarat itt — a kórházban? — Tűrhetően. Csak a gipszkötés szorít egy kicsit a lábaimon. Az is kár, hogy a fejkötésemtől alig tudok beszélni. De, amint látod, „csodálatosan” érzem magam! — Atyaisten! Most látom csak, hogy úgy nézel ki, mint egy múmia. Hogy-hogy így bekötöztek? Mi történt veled ? Mesélj! — Hát jó! Képzeld, egyik nap, legjobb szokásunkhoz híven, kint fociztunk a zebrán. De ez a focizás egyáltalán nem volt olyan kellemes, mint gondolnád! Egy idő után először kevés, majd egyre több autó gyűlt kö- rénk. Biztos élvezték a meccset. De ez még semmi! Azt láttad volna, mikor a tömérdek autóból tömérdek sofőr lelkesítőén ordibált és nyomta a dudát. Persze, arra nem gondoltak, hogy ez minket zavar, sőt, lehetetlenné teszi a játékot. De sebaj, mi játszottunk tovább rendületlenül, hogy a felnőttek meg ne haragudjanak. De abban a pillanatban az ordítozó tömeg között feltűnt egy rendőr bácsi és azt mondta: „Szaladjatok gyorsan, mert mindjárt telefonálok az iskolába, hogy feltartjátok a forgalmat, örüljetek neki, hogy el nem ütött egy autó”. És még azt morogta, hogy „méghogy focizni a zebrán!” Mi meg csak álltunk és nem értettük, miért veszekszik, hisz neki még jobban kellene tudni: „A járda a gyalogosoké!” Hát persze, hogy idegesen kezdtem a napot... (Folytatjuk) Patay Veronika. St. Lovász J. isk. SPORTHÍREK — A pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium tornatermében — az úttörő-olimpia keretében — került sor a két megyei bajnok, a debreceni Dózsa György Ált. Isk. és a pásztói Kun Béla körzeti ált. iskola kosárlabda-mérkőzésére. Csapatunk ugyan 44—42-re győzött, de ez nem volt elég a továbbjutáshoz... Majd jövőre. .. (Pelles Hajnalka, Hídvégi Kinga). — Ez év elején iskolánkban is indult karatetanfolyam 35 résztvevővel. Vezetője Tamás Dénes. Hetente egyszer tart edzést, ahol a kemény torna és erősítőgyakorlatok mellett a küzdősport újabb és újabb fortélyait tanulják a gyerekek. Januárban, Balassagyarmaton 13 fő edzőtáborban is részt vett. (II. Rákóczi F. úttörőcsapat, Rimóc). REJTVÉNY BETGDOMINÓ A dominókockákat rakjátok helyes sorrendbe egymás mellé úgy, hogy egy magyar kommunista költő — a Tanácsköztársaság egyik vezetője — nevét kapjátok eredményül. Ki a költő? Ezt küldjétek be a NÓGRÁD- szerkesztőség „Üttörősarok” címére. Salgótarján, Palócz Imre tér 4. Beküldési határidő: április 21. A Futólépés c. rejtvényünk helyes megfejtése: „Sem emlék, sem varázslat”. Könyvjutalmat nyertek: Ujszegi Róbert Nógrádsáp, Jánoska Norbert Balassagyarmat, Mező Noémi Salgótarján, Angyal Marianna Kishartyán, Dénes Erika Ságújfalu. A könyveket postán küldjük el részetekre! Rendhagyó tudósítás Egy (létező?) városszépítő egyesület közgyűléséről „Falu ez a Gyarmat!" — hallani legyintéssel kísérve sokszor buszon, vagy a város utcáin sétálgatva idegentől, (megyénkbelitől persze), saját pátriájára gondolva. Meglehet, így van! Ám ne feledkezzünk meg arról, hogy a távolról érkező vendég szép !-nek tartja. Az egyik gyarmati vállalatnál vendégeskedő amerikai üzletember nemrégiben Szentendréhez hasonlította, „ékszerdoboznak" nevezte. A közelmúltban Balassagyarmaton járt bje- lovói csoport egyik tagja is „meseváros” névvel illette a „palóc fővárost”. No, jó — mondják most sokan, ezt a lokálpatriotizmus mondatja vélem. Kérem! EbDen a városban tanácsi rendelet védi a régi városképet. Itt nem lehet még egy ablakot, de még egy téglát sem kicserélni engedély nélkül. A kapukról, házak homlokzatáról nem is szólva! Egy novella... ... jutott eszembe. A szerzőjére pontosan nem emlékszem, régen olvastam már: „A japán tűzoltók csodálkozva egymásra néztek, és csodálkozó japán tűzoltókat láttak.” Ennyi a novella. Ez jutott eszembe, amikor a balassagyarmati városszépítő egyesület legutóbbi közgyűlését hallgattam. Tagjai egymásra néztek — de valójában nem látták magukat, mert... Egy tény: alakulásukkor, 1983-ban tele volt velük a városi tanács nagyterme, ahol a minap is összegyűltek. Akkor 102-en jelezték belépési szándékukat. Egy másik tény: a mostani összejövetelre 102 meghívót küldött ki az egyesület titkára, megjelentek tizenhármán ! Egy hozzászólás: „elméletben 100—120-an vagyunk. .. ” Egy tény ismét (saját szabályzatukból) : „ha a tagok száma huszonöt alá esik, automatikusan megszűnik az egyesület!" (Ez a módosított szabályzatban szerepel, korábban ez a szám negyven volt.) Ennek értelmében viszont már nem is léteznek! Hiszen ebben az évben a 102 tagból, összesen ketten! fizették be az ötvenforintos tagdíjat, mégis 13-an összegyűltek, hogy beszámolót hallgassanak munkájukról (mert Magyarországon egy „nem létező” egyesületnek is lehet beszámolója), s megvitassák miért állnak ott, ahol... Egy (negatív) vélemény: „a városi tanács, nem vesz minket komolyan. Adjanak 2—300 ezer forintot, amivel csak az egyesület rendelkezik!” Egy másik (ellentétes vélemény: „nem a pénzen múlik, vagyunk-e?!” És egy tárgyilagos? hozzászólás: „kutatni kellene, hogy életképes-e az egyesület. Hiszen az a két csoport, a kertbarátkor, és a honismereti kör (amelynek eredményeire a beszámoló is hivatkozott) már régen létezett, amikor az egyesület még nem...” Egy (határozott) vélemény: „mindig csak ugyanazok az emberek dolgoznak, elismerés meg sehol. .. ” Tények után, őszintén Vagyis vannak, de még- sincsenek? Nem csoda hát, hogy eléggé ellentmondásos volt a közgyűlés. Nekem hangulatában jobban hasonlított valamiféle torra, mint egy alkotó közösség megbeszélésére. Pedig tagjaik sorában — az itt megjelentek között is — olyan emberek állnak, akik részt vesznek amúgy a város életének szervezésében, irányításában (gazdasági igazgatóhelyettes, tanár, iskola- igázatók...). Tényeket soroltunk itt fel, meglehetősen szárazon. Csak azért, hogy együtt lássuk: milyenek most, hol tartanak! Hogy nem veszik őket komolyan? Talán nekik kéne komolyabban venni saját magukat, s kutatni azokat a területeket, ahol tudásukkal, leHetőségeikkel tenni tudnak a városért. Az már más lapra tartozik, hogy egy olyan városban, ahol intézményesen megoldott a műemléki városkép védelme, ahol nem rombolják sorra a műemlékeket, nem építik be a parkokat, valóban életképes-e egy városszépítő egyesület? Hiszen itt a város minden polgára városszépítő. Maga a városi tanács is. Másokat tanítva Mindezt végiggondolva, talán nem jutnának olyan pótcselekvést szorgalmazó elgondolásokra, amilyen most elhangzott: ki kell tiltani az általános iskolásokat a Palóc ligetből!” A városi gyerekek itt szívják magukba Balassagyarmat levegőjét, itt szereznek olyan emlékeket, amikre később, esetleg elkerülve a városból, jólesően emlékezhetnek. Ha kitiltjuk őket, fekete pont lesz életükben ez a park. .. Hogy valóban szükség van egyesületükre? Bizonyíthatja, ha megfelelő teret keresnek segítő szándékuknak. Ha valamennyi tagjuk (nem biztos, hogy mind a 102-re szükség van) komolyan veszi ezt az önkéntes társadalmi megbízatást. Kellenek ők! Hiszen nincs olyan szép város, amit ne lehetne szebbé tenni. Szellemi energiájuk is a várost szolgálja. Ne feledjük: szellemiekben, másokat tanítva is lehet szépíteni egy várost. Hogy ne csak ők tartsák szépnek. Esetleg éppen erre vezet a kiút! Hlavay Richard üiiargyujtogatAk FIGYELEM! (Tudósítónktól) Az ország útjain járva a tavaszi napsütéses időben, gyakran látni az út mentén égő avart, nádast, bozótot. A sűrű füst megállásra kényszeríti — néha csak lassításra : — az autóst, lévén közvetlen az országút mellett. Ilyenkor a balesetveszélyt — amelyet az út mellett álló autó kerülése teremthet — tetézi a tűzveszély is! Nem egy baleset következett már be hazai és külföldi utakon az égetés miatt, hiszen a benzinüzemű jármű könnyen kigyulladhat. Az értelmetlen, felügyeletien gyújtogatás, égetés mérhetetlen kárt okoz az ébredő természetben, mér- hetőt az utakat szegélyező növényzetben. De ezek a tüzek átterjedhetnek az erdőkre is. Lapunkban is számtalanszor adunk hírt így tavasz tájékán többhektárnyi erdőt pusztító tüzekről. Egy száraz tény: megyénkben a közúti igazgatóság évről évre, közel másfél millió forintot fordít fásításra az utak mentén, ennek egyharmada évente tűz áldozata lesz! Arról nem is szólva, hogy az út menti égetés, forgalombiztonsági és környezetvédelmi okok miatt tiltva van! Idézzük itt a leírtakkal kapcsolatos minisztertanácsi rendeletből. Ez kimondja: „...a közutak lakottterületen kívüli szakaszai mellett 100 méter távolságon belül (főutak mellett 500 méter, autópályák mellett 1000 méter) tilos a tarló, avar, szemét, vagy más anyag égetése, illetve csak az út kezelőjének engedélyével, állandó felügyelet mellett szabad. A rendelet megszegői szabálysértési eljárás során 10 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható!” — ennyi a rendelet vonatkozó része. Tudni kell azt is, hogy a közúti igazgatóság — mint az utak kezelője — ilyen engedélyt nem ad ki, illetve saját dolgozóinak engedélyezi a téli faápolás nyomán keletkezett nyesedék elégetését. A tavaszi égetések megfékezése érdekében a HNF Nógrád Megyei Bizottságának környezetvédelmi bizottsága felhívással fordult a rendelet végrehajtását ellenőrző szervekhez, az engedély nélkül gyújtogatok szigorú pénzbírságra számíthatnak. Zebraanya három hónapos kölykével a schön- brunni állatkertben. Ugató postások Vannak cirkuszok, ahol csodaállatként mutogatják a „beszélő kutyát”. Mostantól kezdve „ugató ember” is lesz. Mint köztudott, a kutyák allergiásak a postásokra : megugatják, gyakran meg is harapják őket. A dán posta most állatpszichológust alkalmazott, aki jól érti a kutyák nyelvét. Feladata az lesz, hogy megtanítsa a postásokat, hogyan kell visszamorogni vagy visszaugatni, hogy megnyugtassák, vagy ha kell, megfélemlítsék a négylábú házőrzőket és ép bőrrel megússzák.
