Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XUV. ÉVF. 79. SZÁM ÁRA: 2,20 FT 1988. ÁPRILIS 2., SZOMBAT Békehozók emlékezete P orig pusztított, földig alázott és rombolt, Magyarország földjét melen- s gette 43 esztendővel ezelőtt a tavaszi napsütés. Az ember a .puszta életét védő sötét pincék aljából, a nemzet a megbélyeg- zettség mélyéről indult a napsütésbe — daccal, akarással, verítékes munkával folytatni életét. Ezeréves történelmének egyik legnagyobb tragédiáját élte át az ország népe a második világháborúval. A kiárusított hazában a német megszállók bakancsai taposták a földet, készséges csatlósaikkal együtt rettegésben tartva a nemzetet. Sortüzek szóltak, börtönök jajszava száll az égig — a vesztét érző fenevad nem ismert kegyelmet. Családok félelemmel a szivükben várták a tábori postát, s akik nem várhatták már azoknak csak a reménytvesztetit gyász maradt. Megcendítően nagy volt a pusztulás. A Duna vízbe rogyott hidjai, az egykorvolt házak helyén halmozódó ' törmelék a leszerelt gyárak egy megbénított ország jelképei voltak. És számlálatlan volt a szomorú jelkép. mérhetetlen a bánat... Ugyanilyen számlálatlan volt az erő és mérhetetlen az akarat is, amellyel a tragédia túlélői rongyosan, kiéhezve nekifogtak a romeltakarításnak. Az ország nyugati felében még vérüket hullatták a felszabadító szovjet csapatok és segítőik, újabb és újabb durva lécből ácsolt sírkeresztet szúrtak a tavaszi esők áztatta földbe, ám keletre, honnan a szabadság is érkezett, már a békés építőmunka zsongott. Építőmunka a szó legigazibb értelmében, hiszen szinte a semmiből kellett újrateremteni az országot. Példátlan nemzeti összefogás sokszorozta meg az erőket. A kézből kézbe adogatott téglák is jelképpé nemesedtek mára — hirdetve a jelen generációjának, intve a rnagá- baforduló önzést: nagyra vinni csak a közöség erejével, akaratával lehet! Ném ok nélküli hát, hogy napjaink súlyos gondjaira is gyógyírt remélünk a nemzet közakaratéból. Saját vérzivataros történelmünk a példa rá, hogy akik mertek, bíztak, számítottak az „evezős társaik" segítő lendületére, sosem csalatkoztak bizodalmukban. A 43 esztendővel ezelőtti események nem távolodtak el az időben. Eleven valóság, fényes lap az emlékezetben ma is a felszabadulás. Hitet hozott, távlatot nyitott a magyár népnek. Üj, minden előzőnél igazságosabb, emberibb társadalom szerveződése vette kezdetét a felszabadult Magyarországon. Lehetett-e ennél Lelkesítőbb egy elgyötört, megszégyenített nép számára? Gondolhatta-e bárki is, hogy az a magyar nép, mely történelme során mindig is hazaszeretetéből, kemény küzdelméből merített erőt sorsa jobbra fordításához, ezúttal elfeledheti, hogy tápláló erőt újra hazaszeretetének kristály vizű forrásából kap? Bámulatosan rövid idő alatt sikerült eltakarítani a romokat, megteremteni a civilizált élet legfontosabb feltételeit. A sikereken felbuzdulva joggal hihették az országépítők. ugyanilyen rövid és egyenes úton jutunk majd el a célhoz, a legfejlettebb szocializmushoz. Ma már tudjuk, az út hoszabb is, rögösebb is. Nemcsak siker, hanem kudarc, is a részünk ezen az úton — a küzdelem nem , ért még véget. De kész mű már az, amit e 43 esztendő alatt megalkottunk. Öröksége e rövid történelmi szakasznak is van. Féltve őrzött kincsünk az a tisztelet, melyet más népekben keltett országunk újjáépítése, a társadalom haladás iránti fogékonysága, újat próbáló készsége, nyitottsága. Akarata, mellyel az oly nehezen, oly nagy áldozatok árán kapót békét védelmezi. A szabad haza földjéből, erejéből népének küzdőkészségéből sarjadtak e legszebb virágaink. S ma, mikor friss tavaszi szelek lobogtatják az ünnep zászlait, emlékezetünkben újra a 43 esztendővel ezelőtti tavaszban járunk. Gyermekeink, unokáink a könyvek lapjait forgatva teszik meg az utat, az idősebbek nem szorulnak a nyomtatott szó segítségére: az ő sorsuknak része lett a történelmi idő. Kétszáz napon át dörögtek hazánkban az ágyúk, s áztatta földünket vér. Drága számunkra, a felszabadítók kiömlött vére, drága áldozat magyar földön megszakadt fiatal életük. Százezrek örök nyugvóhelye országunk földje. A legtöbb a borzalmakból a szovjet népnek jutott, a csillagos sapkát viselő katonák fizették a legnagyobb árat a békéért. Halállal terhes volt az út, melyen a béke olajágát vitték — sohasem feledhetjük. Az ő áldozatukból s. népünk szenvedéseiből hajtott ki a zsenge jövő — jelenünk. Ma békés országban élünk, többé nem osztályrészünk a rettegés. Dolgozunk, alkotunk — s persze mai gondjainkkal küszködünk. És ünnepelünk — felszabadult érzésekkel, könnyű szívvel. Mert megtartani fénylő történelmi ünnepeinket, az emlékezet útjaira idézni hősies tePeket megcselekvő elődeinket csak nyugodt légkörben, szabad hazában -lehet. Már elhelyeztük a tisztelet és hála virágait az emlékművek talapzatán. A magyar néD méltó emléket állított azoknak, akik a legtöbbet adták a jövőért. Egy megújhodott, haza új társadalma adózik most tisztelettel a hősöknek. Olyan társadalom, melyet bár teherként hordozott nehézségek sem taszíthatnak hitevesztettségbe, melytől gondjaiba jai sem vehetik e] erejét. N egyvenhárom esztendővel ezelőtt a romos országra köszöntő béke első percei nagy ígéretet hoztak a mélységekből felemelkedni készülő magyar népnek. Az ígéretnek nem minden szava vált még valóra. S belőle, ami a miénk, már nem ajándékként-hullott ölünkbe, tudjuk lépésről lépésre küzdöttük ki magunknak. Az ígéretet most már nekünk kell beteljesíteni. Van hozzá hitünk, erőnk, s van távlatunk is. Ennyi most a dolgunk — nem kevés. Feladatunkat a békeágat hozók emléke te-. szí számunkra elodázhatatlan kötelességgé. Sz. M. / Mai számunkban: flz országos pártértekezletre készülve (3. oldal) Disputa kormánypárti honatyákkal (4. oldal) Bizonyítási eljárás (5. oldal) Kuzbassz— Nógrád (7. oldal) itörnyezetvédeliBi együttműködés Pénteken hazaérkezett az a magyar delegáció, amely Maróthy László környezet- védelmi és vízgazdálkodási miniszter vezetésével részt vett Moszkvában a KGST környezetvédelmi együttműködési állandó bizottságának alakuló ülésén. Moszkvai tartózkodása idején Maróthy László megbeszélést folytatott Fjodor Morgunnal, az állami környezetvédelmi bizottság elnökével, Jurij Izraellel, a hidrometeorológiai és a természeti környezetet ellenőrző állami bizottság elnökével, valamint Nyikolaj Vasziljev vízgazdálkodási és talajjavítási miniszterrel a kétoldalú kapcsolatok időszerű kérdéseiről. (MTI) Kiváló Határőrközség cím a falu bejáratánál Vincze Zoltán határőr -ezredes, »a BM Határőrség balassagyarmati kerületparancsnoka átadja a Kiváló Határőrközség címmel járó oklevelet Deme Lajosnak, a nagyközségi közös tanács elnökének. Fenti képünk a itáblaavatást örökíti meg. (Fotó: Bábel László) „Hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából, a BM Határőrség országos paj íancsnoka Drégelypalánk, Ipolyvece, Hont határőrközségek részére a Kiváló Határőrközség címet, oklevelet és Kiváló Határőr jelvényt adományozta a halár, őrizeti feladatok terén végzett kiemelkedő elismeréseként — hangzott a parancs. — Drégelypalánk határőrközség lakói az alkotó, termelőmunka végzése mai, lett. azzal szoros egységben aktív részt vállaltak a haza védelmében, az államhatár településükhöz eső szakaszé, nak őrizetében. Bizonyítva ezzel, hogy itt az alkotmány szelleme e téren is tettekben fejeződik ki. .. Megígérték, hogy kölcsönösen segítik egymást a gondok leküzdésében, az őrs és a forgalom- ellenőrzési pont személyi ál. lományával, az államhatár sérthetetlenségének biztosi, fásában. Ez a cselekedetekben megnyilvánuló vállalás jelentkezett nemcsak Dré- gelypalánkon, hanem a társ. községekben. Ipolyvecén és Honton is, s ezért meggyőződéssel valljuk, hogy 'megérdemelten került mind a három község bejáratához, a büszkén hirdető, megtisztelő tábla: Kiváló Határcrköz- ség — mondotta a Szondy Művelődési Házban megtartott felszabadulási és Kiváló Határőrközség avató ünnepségen Vincze Zoltán határőr ezredes, a BM Határőrség ' balassagyarmati kerü. Jetének parancsnoka. Kijelentette azt is: az itt élők bizonyították, hogy magukénak érzik a határőrizet segítését, a szolgálatot teljesítő katonafiatalok pedig a község eredményeit, gondja, it is magukra vállalják, amit a sok elvégzett társadalmi munka is bizonyít, melyekben ott voltak határőreink is. A Kiváló Határőrközség cím adományozása előtt koszorúzást ünnepségen emlékeztek meg hazánk felszaba. dulása 43. évfordulójáról. Az eseményt Kinczel László, a területi pártbizottság titkára méltatta. Ezután elismerések és jutalmak átadására is sor került, melyeket Vincze Zoltán adott át. A koszorúzással egybekötött ünnepség során, a község, határőrei és a művelődési ház irodalmi színpada rendkívül kellemes műsorral lepte meg az érdeklődőket. Fotómontázs: Bencze Péter Ünnepségek hazánk felszabadulásának 43. évfordulóján Hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából pénteken országszerte koszorúzást ünnepségeken emlékeztek meg a magyar földön elesett katonákról. Magyar párt- és állami vezetők, a társadalmi szervezetek képviselői, a hazánkban működő diplomáciai képviseletek vezetői és katonai attaséi rótták le kegyeletüket a felszabadító harcokban hősi halált halt katonák sírjainál, emlékműveinél. Megyénkben is már tegnap megkezdődtek a hazánk felszabadulásának 43. évfordulójára rendezett ünnepségek. Április negyediké tiszteletére ünnepséget tartottak , Balassagyarmaton, Pásztón, Szécsényben, Rét- ságon, Bátonyterenyén s megkoszorúzták a felszabadulási és a szovjet hősi emlékműveket. Balassagyarmaton a városi ünnepség a Hősök terén volt, ahol a város dolgozói, diákjai napsütéses időben. ünnepelhettek. A Balassi Bálint Gimnázium diákjainak rövid irodalmi műsora után Demus Iván, az MSZMP városi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Elöljáróban szólt arról, hogy a felszabadulás a magyar nép legsajátosabb érdekeit segítette érvényrejutni, miközben a világ- történelmi haladás élvonalába lendítette az országot. A Szovjetunió segítsége, a szocialista országok közösségéhez való tartozásunk biztosította és biztosítja ma is a társadalmi és nemzeti felemelkedés, az alkotó munka feltételeit. Ünnepi köszöntőjében Demus Iván megemlékezett a 43 évvel ezelőtti tavasz tanulságairól, az akkor megteremtett lehetőségekről, majd mai helyzetünkről szólt. Felszabadulásunk évfordulójának ünneplésekor óvakodunk az önteltségtől — mondotta, de nem is kesergünk. Van esélyünk a munka, a termelés, az oktatás, a munkamorál olyan minőségi változtatására, amely nemcsak átsegít bennünket a jelen nehézségein, hanem alapokat teremthet a gyorsabb előrehaladáshoz is. Ennek legfőbb feltétele a bizalom hogy őszinte szóval feltárjuk a legnehezebb igazságokat is. Majd azt hangsúlyozta, hogy a szocializmust magáénak valló, a gondokba beavatott, a megoldásért tenni akaró emberek képesek úrrá lenni a korábbinál nehezebb helyzeten. A balassagyarmati városi pártbizottság titkárának ünnepi köszöntőjét követően a város, párt-, állami és társadalmi szervei, s az üzemek, intézmények képviselői helyezték el a megemlékezés virágait a szovjet hősi emlékmű talapzatán. Pénteken hazánk felszabadulására emlékeztek a Nógrád megyei pártbizottságon, és a Nógrád Megyei Tanácson is, ahol kitüntetéseket, elismeréseket adtak át. A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányságon díszünnepségen emlékeztek meg a felszabadulási évfordulóról, , ahol többen vették át a Haza Szolgálatáért Érdemérem különböző fokozatait, míg a fő- kapitányság Gubis Ferenc KISZ-alapszervezetének a KISZ Központi Bizottsága a Kiváló KISZ-szervezet zászlót adományozta. Április 4-e tiszteletére a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságon hivatásos és tartalékos tiszteket léptettek elő és kitüntetéseket, jutalmakat adtak át. (Nógrád megye kitüntetettjeinek névsorát lapunk április 5-i számában közöljük.)
