Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
Megjegyzések a megyei amatőr képző- és iparművészek kiállításáról Tanulás pihenés közben Egyetemek nyara A Nógrád megyei ama* tőr képző- és iparművészek évenkénti kiállítását idén is nagy közönségsikerrel rendezték meg Salgótarjánban, a József Attila Városi-Megyei Művelődési Központ üvegcsarnokában. Ezt a tárlatot mindig nagy érdeklődés előzi meg, látogatottsága is figyelmet érdemlő, így volt ez az elmúlt két hónapban is. A figyelem többirányú. Egyrészt jelzi az amatőrmozgalom eleven hatását a közönség körében, utal arra a korántsem lebecsülendő közművelődési szerepre, amit ez a mozgalom az adott környezetben (iskolák, gyárak, üzemek, intézmények stb.) betölt, közvetlenül is alakítva az emberek ízlését, ébresztget- ve az esztétikai érzékét, ami időnként meglehetősen el- tompultnak látszik. Ez a szerep annál is inkább jelentős, mert hiszen a kiállítók egy része pedagógusként dolgozik, így az eljövendő nemzedékek jövőbeni érzékenysége van a kezükben. Másrészt, az idők során mind ez a mozgalom, mind pedig az évenkénti termést reprezentáló amatőrkiállí- tás olyan irányba fejlődött, hogy a bemutatott művek kisebb-nagyobb része elérte az értékélhetőség színvonalát, a kiállítók közül az elmúlt időkben több hivatásos művész került ki, gazdagítva Nógrád megye művészeti életét. S ez napjainkban sincs másként. A megyei amatőr képző- és iparművészek évenkénti tárlata alkalmat jelent arra is, hogy e mozgalom legkiválóbb alkotóinak művészi tevékenységét díjakkal is elismerjék. Idén nívódíjat kapott Kiss György és Bakos Ferenc, a további díjazottak: Tomka István, Kovács Alfonz, Mede János, Balogh Balázs András, Fodor Istvánná, Baráth Zoltán, Losonczy Ildikó, Szo- mora Kálmán. A továbbiakban a teljesség igénye nélkül néhány benyomásunkról szólunk. Alapvetően elégedettek lehettünk a kiállítás színvonalával, ami megnyugtatóan szolid színvonalat jelent, kitartó komolysággal végzett művészi tevékenység hátterére utal. Meglepően sok faplasztika tűnt föl, ami örvendetes fejleménynek látszik. Mindazonáltal érdemes egy elvi kérdésre utalni, ami a hetvenes évek úgynevezett új népművészetével függ össze. Sőt, általában azúj- népiességgel, mint fogalommal. Ennek tisztázására természetesen igen sok és jelentős tanulmány született. Ezért itt csupán arra utalok — elsősorban Bar tus Aladár Áttört fafaragások éímű sorozata kapcsán, de nemcsak erre vonatkoztatva —, hogy e tárgykultúra további gyarapítása folyamán érdemes esetleg elgondolkodni a társadalmi háttér, funkció, szerkezet, motívum fogalmak összefüggésein, az „olvasható” forma hangsúlyainak kijelölésén. Utalhatok itt Farkas Lajosné egyébként jól elgondolt, az anyag széliemében készített terrakottáira, vagy Kováts Gyula faragott ornamentikáira is, hogy csak néhányat említsek a kiállításon látott művekből, amelyek e megjegyzés esetleges szükségességét jelezhetik. Ajtai Károly Sakkasztal és sakk-készlete anyagba zárt, tömör világ, Barát Zoltán fafaragásai, különösen a Magány és a Vendégváró tömbszerűségükben igen meggyőzőek és jó tö- megűek. A már emlegetett Ajtai Károly Krisztus a kereszten című műve ugyancsak jó faszobor. Mede János ’48-as huszár, XIX. századi kanász és Csikós című plasztikája tömör és puritán modernségével tűnik ki. Szomora Kálmán faszobrai ugyancsak az imponálóan biztos fogalmazásról vallanak, a plasztikákba jól belejátszik a fa színe is. A további megjegyzések nem követik a műfaji elkülönítést, csupán néhány alkotóról, illetve műről szólnak. A sorrend itt sem értékítéletet jelent. Losonczy Ildikó ismét szépen áttett, dekoratív grafikai megfogalmazásokkal jelentkezett. Kiss György mind vegyes technikával készült lapjain, mind pedig ceruza- és toll- rajzain remek gondolatiságot, izgalmas rétegzettséget vonultat fel. Tomka István pasztelljeiben ugyancsak a kemény gondolati játékot élveztük. Kelemen József színes ceruzarajzain inkább a finomságot jegyeztük meg, Kovács Alfonz szitanyomatai kapcsán elsősorban az érzékenységet. Perényi Anna Változatok című linó- és Mártélyi fűzfák című rézkarcsorozatában szellemes és míves megoldások vonzottak. Kar- mann János Stáció-sorozata. Szabó Ágnes felszabadult szellemű lapjai, Pénzes Géza szarkazmusa, Leszenszky László teljesen érett, finoman áthangolt művei, Szabó Áron míves színvilága. Botos Zoltán expresszív és dekoratív ereje, Bakos Ferenc érzékeny gondolatisága tovább gazdagítják a tárlatot. Természetesen korántsem teljes ezzel az összbenyomás, hiszen például Ivitz László A nagy tó című olajképe, Kicsiny László szolid naturalizmusa, Balogh Balázs András naiv olajképei, Földi József ak- varelljei, Nagy Márta lapjai további utak és megoldások létezéséről adnak hírt. T. E. ■ Megkockáztatom a jóslatot: a legérdekesebb kurzus a veszprémi lesz, az az augusztus eleji egy hét, amelynek munkaerő-politika adja majd a témáját. Az addigra vélhetően nem csökkenő foglalkoztatási gondok izgalmas vitákat jövendölnek a közigazgatási nyári egyetem előadóinak és hallgatóságának. Jóslataimat egy különös kártyapakli lapjainak ra- kosgatásával latolgatom. A pakli borítóját á Tudományos Ismeretterjesztő Társulat emblémája díszíti, s a következő kérdések kaptak helyet rajta: Tudja-e már, hol tölti a nyarat? Ismeri Magyarország tájait? Tanulna-e magyarul? Szeretne megismerkedni a magyar művészetekkel? Ismeri Kodály nevét? Tud eszperantóul? Tájékozott a számítás- technika alkalmazásában? Érdekli a magyar társadalom. gazdaság és mezőgazdaság? Megismerkedne az urbanisztika és a környezet- védelem eredményeivel? Nehéz válogatni közülük. Talán ezért is döntött úgy a nyári egyetemek titkársága, hogy idejében, már kora tavasszal közzéteszi a kínálatot. Tetszetős formában sikerült. A pakliban különböző nagyságú lapok vannak, szám szerint huszonkettő. Ezek mindegyike egy-egv kurzus nevét, helyét, idejét, tematikáját és a jelentkezéssel kapcsolatos főbb tudnivalókat tartalmazza. És persze azt a nemrégi felismerésen alapuló közművelődési szándékot is, hogy a „nyári egyetem nem lehet túlságosan kötött, azaz hagyni kell, hogy a részt vevő hallgatók igénye szerint alakuljon ez a képzési, tanulási forma”. A jelentkezők, az érdeklődők lesznek tehát e kurzusok főszereplői, mégpedig „a kérdező, a tapasztalatait közlő, s a jelenségekről véleményt formáló ember pozíciójában”. Megkeverem a kártyát, átrakom a pakli tartalmát. Időpont, kurzuskezdet szerint csoportosítva így a győri lap kerül az élre, ott ugyanis már június 13-án megkezdődik az ergonómiai nyári egyetem. Június 27-én Kecskeméten és Miskolcon lesz kapunyitás: a hírős városban a családi és óvodai nevelés kölcsönhatásáról hallhatnak majd, a borsodi megyeszékhelyen pedig menedzserképző indul. Július már főidény: népművészeti nyári egyetem Zalaegerszegen, közgazdasági Budapesten, műemlékvédelem Egerben, magyar nyelvet és irodalmat ismertető Debrecenben, a mai Magyarország életét bemutató Pécsett, i/e- dagóg'ai Szegeden, ifjúsági kurzus Salgótarjánban, eszperantó Gyulán. Katona- politikával és honvédelmi neveléssel foglalkozó nyári egyetem kezdődik Szolnokon, környezet- és természetvédelmi kurzus lesz Sopronban, a Magyarország a XX. században című előadás-sorozatnak pedig Nyír- egvháza ad otthont. ||i Augusztusban a településtervezési rendszer korszerűsítéséről lesz szó a Savaria urbanisztikai nyári egyetemen Szombathelyen, a mai magyar filmművészet két jeles alkotójának, Gyar- mathy Líviának és Böszörményi Gézának a munkásságáról Egerben, foglalkoztatáspolitika és közigazgatás i kapcsolatáról Veszprémben, a halászat és halbiológia kérdéseiről a keszthelyi Georgikon falai között és a népek közös építészeti, kulturális örökségéről Egerben. Nem igazi kártyacsomag az. amelyben nincs egy ász vagy Fekete Péter. Ebben a pakliban a Vadgazdálkodás Magyarországon feliratú lapocska okoz meglepetést, Keszthely ugyanis vadászati téli egyeteminek is otthont ad 1989. januárjában. Nem nehéz elképzelni, hogy a szakmai előadásokat itt gyakorlati programok gyanánt miféle foglalatosságok egészíthetik majd ki... Bárki bármilyen lapot emel ki a pakliból, ezen a játékon csak nyerni tud. Juhani Nagy János Tavakol Esmaeili: Nő edénnyel a fején (kisplasztika) Beszélő tájak Találkozás a várostörténésszel „ ... A város értékelte nagyjait." Egyetlen, máig érvényes mondat a mind ez ideig talán valóban a legteljesebb és legértékesebb, „legjobban sikeredett” megyei kiadású monográfiából; a Balassagyarmat története 896—1962 című munkából. A minősítés amúgy sok mindenki más megegyező véleménye mellett Esze Tamástól, a történésztől, a város díszpolgárától származik. A négykötetes megyetörténet körül ugyanis mindig megoszlottak a nézetek. Ne menjünk „olyan” mesz- szire! A gyarmati Palóc ligetben nyolcvannyolc áprilisában fázósan meredeznek a szép formájú fák. Soha nem látott tavaszra, rekonstrukció előtti költözködésre készülődik a múzeum, bár, hogy hova, azt még nem tudja pontosan. A város valamikori nagyjai — sokan vannak, sokan! — papírlapokba, fotókba, náplójegyzetekbe, levelekbe, iratokba, ezernyi tárgyi dokumentumba zártan ugyancsak költözni kénytelenek. Fáj is a feje a múzeumiaknak; mit, hova, hogyan tegyenek majd, s addig is hogy’ legyen — miközben a munka sem állhat. A megkezdett ügyek ezen a kényszerpályán is folytatódnak a múzeumi tevékenykedés természete szerint, ezen egy evakuálás-kiürítés mit sem változtathat. Sőt, még ilyen körülmények mellett is keletkeznek újabbak. Éppen ez adja az időszerűségét egy mai találkozásnak Majdán Bélával, balassagyarmati helytörténész-muzeológussal. .. Nemrégiben — még nyu- godtabb körülmények között — jóízű eszmecserénk volt a város fent idézett nagyjairól. Jómagam a mindenkori „gyarmatiság” egyik legszebb példáját látom ugyanis a múlt század végi Jeszenszky Danó alkotó tevékenységében, akiről feljegyezték, hogy „verslábakon’’ érkezett Balassagyarmatra Losoncról (vágyás költő is volt), hogy azután itt megalakítsa a most jubiláló dalegyletet. Közjegyzőszíve mindig nemesen vert a városért. Megalapította — a kiegyezés utáni idők gyors fejlődésének megfelelve — a megye első takarékpénztárát (1868 körül, tehát éppenhogy évfordulós ez is!), de éppen ő volt a sokat idézett Felvidéki Magyar Közlöny szerkesztője is helyben, s meg- telepítője egy állandó (ma tán egy sincs) cigányzene- karnak. S cseppet sem mellékesen Temérdek név alatt publikált irodalmi alkotásokat. Erre mondhatta aztán Majdán Béla teljes joggal, hogy „volt ilyen vagy harminc a város életében az évszázadok alatt... ” Hát persze, hogy igaz. A ládák és dobozok, a műanyag tasakok sorra megtelnek. Saját életéből nem egészen tizenöt év, s ebből nyolc tárgyi gyűjtésben telt el egy korábban megszüntetett (!) várostörténeti anyag pótlásának szerteágazó munkájában — kerül majd ilyen- olyan csomagba. Például a most leltározás alatt lévő Sacy von Blondel- (Megyeri Sári) dokumentumhalmaz, amit nemrég kapott a város (szinte naponta kap valakitől valami értékeset). A némafilmek világhírű színésznője is mindig hálásan gondolt életében a városra. Szerette, szereti más is, például a balassagyarmati látogatásra mostanában készülődő Michel Gyarmathyt, a vele való találkozást is elő kell készíteni. A várostörténeti gyűjtemény — nagyrészt Majdán Béla szívós-aprólékos, sok időt és energiát felemésztő, de mások által is támogatott munkája nyomán — ma újra jelentős. A valamikor létezett! értékes várostörténeti anyag ugyanis — a korabeli körülményekre jellemzően — vagy másfél évtizede egyszerűen szólva „elkerült innen. .. ” De teljes hiányába nem nyugodott bele szinte senki, aki itt él, s ma újra mintegy ezer tárgy, húszezer lapterjedelmű adat, dokumentumtár, ötezernyi negatív (diatár) a gyorsan gyarapodó gyarmati helytörténeti vagyon. A várostörténeti tárgyi és szellemi gyűjtemény létrehozása közben — ahogy erről a fiatal muzeológus szerteágazó tevékenysége között is szerényen-szívesen beszél — keletkezett a felismerés; az iparosság történetének fel- térképezése után, vagy azzal szinte párban, tovább már nem halogatható a város életét mintegy kétszáz éve az utóbbi évtizedekig alapvetően meghatározó kiskereske- dői-kereskedöi réteg mielőbbi adatmentése! Az összefüggések sokoldalú feltárása és várostörténetbe építése egyebek között. Fehér folt mindmáig a város lakosságának időnként egyharmadát, egynegyedét kitevő egykorvolt gyarmati zsidóság várostörténeti szerepének alapos, szakszerű vizsgálata. Kutatása mindannak, ami még menthető, integrálható a mába, a tegnap történetébe; a város régi vérkeringésének újraindításába a kutatás nehéz terepein. Enélkül ugyanis mindig féloldalas marad egy olyan város leírása, mint amilyen Balassagyarmat (vagy amilyen Nagyvárad például). Létező lista van .— többek között — arról, hogy ki, mire kapott árusítási engedélyt az évszázadok alatt (nagyobbrészt kiskereskedők voltak), s csupáncsak ezzel módosul az a hamis kép, ami szerint Balassagyarmaton kétezer gazdag zsidókereskedő élt volna... Ez azonban csak egyetlen „kis pont... ” így előre lépkedve a munkában, készült aztán Majdán Béla kisded „műhelyében” egy olyan kétéves kutatási program, amely tervként is méltán kiérdemelheti a sokoldalú és sokaktól feltételezhető (adatközlésben például) támogatást. Amely iránt máris komoly érdeklődés nyilvánul meg. Támogatja, erejéhez mérten adatokkal szolgálva, akár a budapesti Zsidó Vallási és Történeti Gyűjtemény, vagy Bakos Lajos, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének ügyvezető al- elnöke (édesapja balassagyarmati szabómester volt), s talán mindenki, aki ma hozzátehet valamit. Bármily csekély mértékben, vagy éppen ellenkezően! Mint Gát László teszem azt, aki Esztergomban élve emlékezetből megrajzolta (tervrájzszerű- en pontosan) a hitélet elpusztított gyarmati objektumait. .. Ez, például, egészen fantasztikus! A város zsinagógájában egy időben négyezren! imádkozhattak (a németek robbantották fel); a felekezet - nek iskolája, egyesületei voltak itt. Kétezernél több zsidót vittek el s vissza csak a tizedük térhetett, hogy nagyrészt továbbvándoroljpn a világ országaiba. A sok kiskereskedő mellett a város életében sokoldalúan részt vállaló nagy famíliák éltek (Gansei, Ehrenfeld, Sándor, Felsenburg). A temetőben háromezernyi kő héber felirata vár a megfejtésre... A várostörténet részei elérhető távolságban... T. P. L.
