Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
IRODALOM S» S*K ■■'« • ! «K W > M ■■ K (. ^tWM» »KWM K»M« 'A <«A.<*A. K«WM««« irMiii*in«|i.niiriitii>iinniiriiiniif nrrmrinnr«iinj>fn~ivTni~ifTtiiininnrirrriitiiiiTtiirrnfirirn<nfiniinfiWfffiri«(irriTrtitiinrflniin»n,rn ‘ ■ Múltidéző Részlet a Nehézéletűek című szociográfiából Száz- és százezrek sorsával azonos a Szőrmatyié. Szegényparaszt édesapja öt gye. reket nemzett. Halálakor Matyi és ikertestvére mindössze félesztendős volt. Az anyára szakadt minden gond, keserűség. Matyi alig cseperedett fel, dolgozni kezdett: libát őrzött, cselédeskedett. Kellett a családban az ő keresete is. — Tizenhárom éves koromban szegődtem el először summásnak. Hatvanba, a báróhoz. Lovos kocsival vittek bennünket Mátrabal- lára. Kufferokkal, ládákkal votunk felszerelkezve, benne ruha, útra való élelem. Hallón vonatra szálltunk, azzal folytattuk az utat. Három napig tartott, mire odaértünk. Pedig talán ha nyolcvan kilométeres út lehetett... Ma egy nap alatt ki lehet futni Magyarországból. Akkor meg... Kistere- nyén kilökték a vagonunkat egy külső vágányra, és ott rostokoltunk két napig... Biztosan nem volt annyira sürgős senkinek... Később még hatszor mentem le az Alföldre. Jártam Pusztasza- bolcson, Kaposváron — szedegeti össze megkopott emlékezete morzsáit. — Hogyan él emlékeiben a múlt? Elgondolkodik, mielőtt válaszolna: — Ég és föld az akkori meg a mai élet... Istállóban szállásoltak el bennünket. Nem sokat ceremóniáztak. Kitrágyáztak, végigöntötték a meszet, fertőtlenítésképpen, leszalmáztak, pokrócot terítettek rá és aludhattunk. Reggel gyalog mentünk ki a munkahelyre. A napkeltének kint kellett érnie bennünket. Nyáron hajnali hái'omkor keltünk. Egyszerű, paraszti ételeket adtak. Hozzá voltam szokva, szerettem. De a babot meguntam; mindennap adtak, valahogyan elkészítve, még tésztával is... Nagyon vártuk a csütörtököt és vasárnapot, mert akkor húslevest főztek, és külön húst is kaptunk... Akkor nem volt olyan nagy hajtás, mint most. Azt hat hónapig nem bírtuk volna. És vasárnap nem dolgoztunk. Az a tisztálkodásra volt szánva. Alaposan lemosakodtunk, míg hétközben csak úgy tessék-lássék módjára. Utána énekeltünk, táncoltunk. Mindig volt valakinek citerája, harmonikája... Rendszerint már szombaton este elkezdődött a nagy, közös viháncolás, csak egy-egy szerelmespár húzódott el, lehetőleg észrevétlenül, a többiektől. Bizony előfordult, hogy valamelyik lány vagy asszony megesett... A munkahelyen a gazda felügyelt ránk, ő hajtott. Az intéző nem sokat törődött velünk. Nagyobb úr volt az annál. Pár percre kihintó- zott, beszélt a gazidával, s segédtisztjével, és ment vissza, nem szólt bele semmibe. A segédtisztje, az igen! De nem gorombáskodott. Egyedül a gazda' kiabált, furton-furt, nem hagyott nyugton bennünket... Miért? Hát biztosan őt is hajtották... Járandóságunk egy hónapra, az egész részesnek két-két mázsa búza, két és fél kiló szalonna, meg 24 kiló kenyér. Kenyérből ezt a mennyiséget megkapták a félkezesek is, a nők, a gyerekek. Nagyjából egyformán dolgoztunk, éltünk mindenütt. A kaposvári papi birtokon könnyebb volt a dolgunk, nem fárasztottak ki annyira. A kommenció viszont ott sem volt több. Az urak ismerték a dörgést, hogy fizettek volna többet a másiknál ! A gyerekek általában az állatok körül szolgáltak: kondásként, tehénpásztorként. S ahogy legényesedtek, úgy bízták meg őket egyre testhez állóbb feladatokkal: szántással, kaszálással, vetéssel. — Aki rendes ember volt az summásnak állt be, nem várt ölbe tett kézzel a jószerencséjére — vallja Szőr- matyi. — Én minden évben elszegődtem. Még szeretőm is lett... — Mikor szakadt félbe summásélete? — Mezőhegyesen voltam utoljára 1945-ben. Már ebben a rendszerben, mert emlékszem, hogy bent voltak az oroszok, és csak nyolc órát dolgoztunk. Szőrmatyi 1945 őszén beállt bányásznak. Huszonöt éven át túrta a földet, mígnem 1970-ben leszázalékolták. — Nyugdíjaskorom óta minden évben elmegyek valahova. Tavaly tízszer voltam két-két hétre lent... Komáromban, Szekszárdon, Pakson, Sülysápon, Hevesen, Gödöllőn. — A régihez viszonyítva, milyennek érzi a mait? — Nem lehet összehasonlítani. Más lett a világ. Mások az igények. . . Ma mindenki egyformán részesedik, akár ember, akár asszony. Sőt most már asszony is lehet gazda... Szőrmatyi elhallgat, mintha elfogyott volna a mondandója. Aztán pár másodperc múlva magától folytatja: — A gazdaságokban nagyon egyformák a viszonyok. Egyforma a munkaidő, a koszt, a szállás. Heverőkön alszunk. Elvétve ugyan előfordul még vaságy, például Pakson ilyenen aludtunk, ám ott a matrac helyett szivacs volt az ágyban... A két hét alatt mindenütt kihajtja magát az ember. De hát minek maradjak otthon? Az Alföldön pénzt keresek. Meg jobb így az asszonynak is. Nem vagyok neki láb alatt... Az unokák hol ezt, hol azt kaphatnak tőlem. Négyen vannak: három gyerek meg egy lány... Sulyok László Kamo Gésa: fa BÓDI TÓTH ELEMÉR: Távol a szélső háztól Távol a szélső háztól alszik éjlila páskom, köd szemű gerle krúgat ringó ház tetejéről. Pézsmapocoktól retteg tündérrózsa ha nyílik, nyuszttal, nyesttel a környék, hallal, a víg víz népes. Fordul az ollós rák a gyöngyös, tiszta vizekben, tíz tarajos gőtével tóban toppog a teknős. Kisvöcsög öccse szürke gémmel nem parolázik, libben a lengő kócsag, búvik jégmadarakkal. Balkánról fakopács jött, csókát csal be a kémény, égerfára a csíz száll, sarlós fecske a szomszéd. Szép mellényű süvöltők tépik széjjel a cserjét, vércse köröz, vagy karvaly, éjjel bús bagoly ébred. Változás a Palócföld élén Jobban akarunk szolgálni és hatni Beszélgetés dr. Horváth István főszerkesztővel A Salgótarjánban megjelenő társadalompolitikai, irodalmi és művészeti folyóirat, a Palócfötd idén huszonkettedik évfolyamába lépett. Az elmúlt években a lap élén többször történt változás. Énnek ellenére — miként azt a közelmúltban lezajlott művelődési minisztériumi értékelés is megerősítette —■ a Palóc- föld szervesen illeszkedik abba a művészeti, irodalmi környezetbe is. amit a fenntartó, illetve a megyei művelődésirányítás elvár tőle, sőt. ezt a környezetet formálja. Ismét új főszerkesztője van a folyóiratnak. 1988. március 1-tö! dr. Horváth István került a lap étére. Vele beszélgettünk arról, hogyan látja Nógrád megyében az Irodalmi élet állapotát, ebben a Palóiföld szerepét, milyen elképzelésekkel és tervekkel kívánja folytatni tevékenységét e fontos poszton. — Induljunk ki abból, véleménye szerint mi jellemezte az irodalmi élet fejlődését az elmúlt években Nógrádban? — Azt tartom fontosnak, hogy Nógrád megyében kialakult az irodalmi élet, s a Palócföld mindennapi élete ettől nem választható el. Sőt, az irodalmi élet állapotát, körülményeit pontosan le lehet mérni a folyóirat tevékenységén. A kedvező folyamatok elmélyülése, a tartalmi gazdagodás, amit érzékelek és lényeges minőségnek tartok napjainkban, nem előzmény nélküli, azzal szervesen összefügg. A lapot a nyolcvanas évek elejétől nyitottabb, kitekintőbb, szű- kebb és tágabb világunkra figyelő magatartás jellemzi. Valójában az igény is —, ha nem is ellentmondások nélkül — ilyen magatartást követelt meg tőle. S, ennek az ápolása, gazdagítása, az elkövetkezendőkben is kardinális feladata a laonak. — A kérdés az, milyen ez a létrejött irodalmi élet? Továbbá, egyáltalán van-e valóságos igény egy valóságosabb irodalmi életre? — Annyit mindenki érzékelhet, hogy kialakult az az értelmiségi kör, amely várja a Palócföld megjelenését, s ez a kör nemcsak a szerzőkből áll. Az irodalom iránt fogékony közönség megtartása fontos feladat, ami csak úgy képzelhető el, ha a nyolcvanas évek elején megkezdett úton, a lap karakterisztikus vonásainak megtartásával tovább haladunk. Ilyen vonásnak tartom a többi között azt, hogy a saját alkotói gárda folyamatos megjelenését lehetővé tegyük. Olyan alkotók szereplését tartom fontosnak, akik a kultúra általános fejlődésére is érzékenyek, összefüggést találnak a kultúra és a társadalom fejlődése között, és képesek a megfelelő reagálásra is ennek érzékelése során. Mármost, ami a kérdés második részét illeti, úgy tetszik, hogy az irodalom helye, szerepe a kulturális élet egészében, éppen azon fejlődés következtében, ami a művészetek Nógrád megyei szerepéből is származik, ténylegesen is kimutatható. E tekintetben persze számítanunk kell arra, hogy ellenvélemények, egyet nem értések itt is fölmerülhetnek, ezek életünk természetes velejárói. Tehát olyan irodalmi életet kívánok, amely lehetőséget ad a különböző vélemények megfogalmazására. Ebből következik, hogy a lap továbbra is meghatározó szerepet kíván ellátni, s a vélemények integrálása a fő szakmai feladata. Vagyis, egy reálisabb helyzetelemzésből kiindulva, a lehetőségeinket is reálisabban megismerve indokolt az irodalmi élet fejlesztésén, gazdagításán munkálkodnunk. Ehhez természetesen mindazon irodalmi értékeket is integrálni óhajtjuk, amelyeket korunk a mai és a holnapi szocializmusépítésből számunkra megfogalmaz. Az irodalmi tradíciókra, a mai kortárs irodalmi értékekre, az európai művészeti, irodalmi tevékenységre egyaránt érzékenynek kell lennünk. — Térjünk rá kicsit részletesebben a tartalmi kérdésekre. Az eddig mondottakból is nyilvánvaló —, s ez a lap fejlécén szintén olvasható —, a Palócföld úgy akar irodalmi, művészeti folyóirat lenni a továbbiakban is, hogy hangsúlyosan érzékeny a társadalompolitikai körülményekre. Mi szükséges ahhoz, hogy ezt a vállalását teljesíteni tudja? — Legalább három kapcsolatrendszer hangsúlyozását tartom fontosnak. Hangsúlyozandó kérdés, hogyan tudjuk feldolgozni azt az életet, a mindennapokban megjelenő eredményeket, feszültségeket, jelenségeket, amelyek az itt élő embereket is jellemzik. A gazdasági szerkezet ellentmondásai itt is lehetnek n.vomasz- tóak. Embereket, sorsokat alakíthat, ambíciókat ébreszthetnek, de tehetnek is tönkre településeink viszonyai, az államigazgatás mechanizmusa, rendje, a kulturális intézmények lehetőségei és a magatartások sokfélesége, hogy csak néhány fő irányt jelezzek a sok közül. Mindezek az itt élők számára is számos kérdés megválaszolását indokolják. Ha mi korunk tükre akarunk lenni, akkor írásainknak a valóságról kell szólniuk. Ez a magatartás növelheti hatásunkat is, mert hiszen nem öncélú a tevékenységünk, hanem a jelenleginél is jobban akarunk szolgálni és hatni. Napvon fontosnak tartom továbbá azt, hogy a közönséggel való viszonyunkat újra és újra átgondoljuk, s ebből feladatokat fogalmazzunk meg makunknak. Gyakori például az a szélsőségesnek nyilvánítható eset, hogv akik olvassák a Palócföldet, nem egy év termékét építik be gondolkodásukba. hanem egy-eiPV szám, cikk, alkotás áüa! kiváltott véleményüket fogalmazzák meg, éc sokszor ennek nem az igazság- tartalmát, hanem ..érthető- séeét” kritizálják általánosító „érvénnyel". Az is gyakori, hogy akik olvassák a lapot, azok is azt mondják, sokan nem olvassák. Más szóval, a lap közönségkapcsolatának tartalmi irányaira kell nekünk jobban figyelni, s ebben az értelemben is egy bővülő, elsősorban értelmiségre figyelő szerkesztői és kiadói gyakorlatot kell folytatnunk. A lap . példányszáma nem nagy. Ebben az értelemben tehát tömegíappá nem válhatunk, nem is akarunk. De azt szükségesnek tartjuk, hogy például az orvosak, jogászok, közgazdászok, műszakiak közül mind az alkotók, mind az olvasónk száma és érdeklődése nőjön. Jelenleg inkább a pedagógusok és népművelők közül kerül ki olvasóink helyi táborának többsége. Lévén, hogy egy fejlődő irodalmi élet elejéu — esetleg közepén — járunk, indokoltnak látom, . hogy közönségünk a felsoroltakon beTul is elsősorban a fiatalok közül kerüljön ki. Azok közül, akik ugyan minden hibánkat világosan látják, de hajlandók az építömunkában erejükkel, eszükkel velünk együtt dolgozni. Mindebből az is következik, hogy a megye, az ország életében, a lehetőségek felmutatásában. ritkábban emlegetett tradícióink felújításában aktívabban, felelősségteljesen kell részt vennünk. Nem feledkezhetünk meg arról, segítséget, támpontot kell adnunk ahhoz, hogy a XXI. századra készülő ember élete. ha nem is simább, de tudatosabb legyen. Ahhoz, hogy feladatainkat elvégezzük, nyilván figyelmes műhelymunkára, szerkesztőségi tevékenységre van szükség. Ennek a feladatnak elvégzése során én azt tartom a legfontosabbnak, hogy a közösségi szempontok érvényesüljenek a mindennapi gyakorlatban is. Ez természetesen nem a voluntarizmus ágyából kikelt kollektivizmus gyakorlatát jelenti. A szerkesztői feladatot vállaló szuverén alkotók, személyiségek jelenléte, tevékenysége. tehát vitatkozó magatartása nélkül lapunk a magyar irodalomtörténet alakításában, írásában érdemben nem vehet részt. — A szűkülő gazdasági körülmények hogyan jelennek meg a lap életében? — Elképzeléseinket, terveinket úgy fogalmaztuk meg, hogy lehetőségeinket messzemenően figyelembe vettük. A kiadói háttér biztonságához alapot adó anyagiak a lap további életét meghatározzák. Erre építve biztonsággal végezhetjük munkánkat. Továbbra is évente hat számot teszünk le olvasóink asztalára. Küllemében is szeretnénk még vonzóbbá tenni a lapot, remélhetőleg lesz lehetőség. Lényegesnek tartom azt is, hogy a szerkesztőség gondozásában megjelenő Palócföld Könyvek sorozata 1988-ban is folytatódni fog, újabb szerzőket ismerhet meg ezálltal is Nógrád megye irodalomszerető közönsége. T. E.
