Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
1988. ÁPRILIS 16., SZOMBAT 5 NOGRAD Múltunk őrzése — remény a jövőhöz Az évente megtartott április 17-i emléknapon szenteljünk néhány szót a műemlékvédelem múltjának, jelenének, lehetséges jövőjének. A régesrégi időkben sem volt ismeretlen fogalom a műemlékek védelme' főleg az egymást követő hatalmak és az idő rombolókészsége következményeként. Hazánkban 1881-ben született meg a műemlékfenntartásról szóló rendelet, s nyomában — ha szerény formában is — az a tudatos társadalmi és hivatalos tevékenység, amit 1949-től kezdődően törvényerejű rendelet szabályoz. Harminc esztendeje — 1957- ben — jött létre az Országos Műemléki Felügyelőség. Ettől kezdve egy helyen ösz- pon.tosul a hatósági-felügyeleti és szakmai-gyakorlati, komplex műemlékvédelem. S mindinkább érvényre jutnak a jelenkori elvek: a kastélyok, katedrálisok, középületek mellett védelmet élveznek a hajdani szegényparaszti porták, gazdasági épületek, kézművesműhelyek, és óvják a műemlékek természeti környezetét is. Megőrizve-szemlélgetve reMűemléki világnap konstruáljuk az egyazon épületen egymást követő korok produkálta különböző stíluselemeket. Sarkalatos pontja a mai elveknek a helyreállított műemlék épületek falai között odaillő funkció. Erre is sokasodnak a jó példák. Sikerült túllépnünk a múlt minden emlékét-dokumen- tumát leromboló-elprédáló időszakon. Ezt szemlélteti a méltó szerepet betöltő műemlék épületek sora, apró parasztházaktól kastélyokig, skanzenektől műemlék városokig. Nemzetközi koncertek, konferenciák színhelye, falumúzeum, kulturális centrum, íizstővend ég-látó, lovasds- kola működik falaik között. Vajdahunyadvár, Szentendre. Kecskemét, Simontor- nya, Hortobágy, Nagycenk és a többi: említésük becses műemlékek képét, s azokban meghonosodott tevékenységeket idéz. A magyar műemlékvédelem híre a világban egyre inkább növekszik; így vált Eger az ICOMOS-konferen- cigk színhelyévé, így választották be a világörökségbe a budai várnegyedet és Hollókőt. Joggal mondhatjuk, hogy műemlékvédelmünk szerves része a nagyvilág hasonló célú tevékenységének. Hogyan folytatható a munka? Csaknem tízezer — pontosan 9400 — lajstromba vett műemlékünk van, köztük 650 védett kastély. Az 1981. évi, kastélymegmentést elrendelő határozat előrelendítette tatarozásukat, de még mindig számos értékes, romlásnak indult objektum várja újjászületését; sok a huszonnegyedik órában. Anyagi lehetőségeink azonban hasonlóképpen romlanak, s ez hatványozottan sújtja a kulturális szférát. A szűkös esztendők egyik reménysugara a a külföldi tőke bevonása lehet. Reméljük, valóban az lesz. Hiszen gyököreink, történelmünk folyamatának tárgyi emlékei, azok megóvása, átmentése, közszemlére tétele: nemzeti identitástudatunknak nélkülözhetetlen eleme. Kulturális emlékeit el- prédáló ország számára nincs gazdasági felemelkedés, múltját az enyészetnek átengedő nemzet nem reménykedhet a jövőben sem. P. G. Csendélet — lelki húrokon Törődünk-e elegét az apró falvak embereivel? Látogatjuk-e az isten háta mögött élőiket? Azokat, akiknek eseményszámba megy, ha egy idegen beteszi a lábát, ha érdek'.- üt, hogy s mint? Megy-e az élet és milyen mederben? Az idegen egy csapásra kedves vendég iesz, és megoorzonganak a közösségi érzést lassan már-mái* felejtő lelki húrjai. Mert percek alatt közelebbinek érzi magához az őt sebtében köriilve- vőket, mint a belontörnbben több évtizede mellette •lakó ajtószomszédot. Ifliny. Alig 239 ember lakja, csendes megnyugvás- sál pergeti napjait. Az egykorvolt zajosabb életet csupán az iskola patinás tornyú, ám düledező épülete jelzi, meg a régi „nagy-hivatal”, melynek ajtajai most riitikán nyílnák, bár olvashatók a feliratok: orvosi rendelő, tanácsi kirendeltség, ifjúsági klub, 'könyvtár. Műk totöltenék, napközben szerteszóródnak. Ki Raliassagyarmatra, ki a szomszédos Nógrádgárdonytoa iS ingázik a kenyérkereset után, az öregebbje beéri a kapuban áliós, szomszéd olós tercierével. Talán egy mulatság van, a mozi. Tudj isten, hogy-bogy megmaradt a falu szórakoztatására, örömére... r Szöveg: Kiss Márt» Fotó: Kulcsár Jéfcsef „Mi lesz veled értelmiség Vs Balassagyarmati beszélgetés Versényi Györggyel Egy város, amelyben minden működik. Az évszázados épületeken jól zárnak az évszázados ajtók, ablakok ősiöreg primitív szerkezetei. .. Működik az öreg kórház, miközben teljes rekonstrukción-operáción esik át maga is. Működik a művelődési központ, holott tulajdonképpen nem is létezik, hiszen egy valamikori pénzügyi palotában? székel; működik minden, a diákkávéház a diákvárosban, a művészeti és irodalmi társaság, a „Komjáthy” a jól működő (raktárai nincsenek) könyvtár helyiségében; működik a városi honismereti kör, a helytörténeti gyűjtemény, a múlt században alapított dalegylet utódja, a vegyes kar; működik a szerb templomi új kiállítóterem, a hároméves kényszerszabadságra összecsomagoló-költöző — mert rekonstrukción esik át — híres Palóc Múzeum. Folytatható lenne. Egyvalami nem működik jó ideje. Az értelmiségi klub. A ház, amelyben Versényi Györggyel, a Balassi Bálint Gimnázium nyugalmazott igazgatójával találkozom — az idén éppen 120 éves. A kiegyezés után épült az első megyei takarékpénztár céljaira a főutcán. Ver- sényi György Salgótarjánból költözött ide sok évvel ezelőtt és vált maga is jelképszerű egyéniségként — jó néhányan voltak-vannak olyanok, mint ő — a város szellemi életének alkotó részévé, élő hagyományává, akire- akikre hivatkozni szokás, nem alaptalanul. Az européer műveltségű-szellemű értelmiség egyik képviselőjével, a hosszú gyengélkedés után tavaly végképpen? elakadt értelmiségi klubról folytatott beszélgetésből a tanulságokon túlmutató reális tervek szűrődnek ki. Ami azonban ennél is fontosabb; átvilágítható egy olyan értelmiségi (talán „konzervatív”?) magatartás, amely minden korban az egyetlen helyes álláspontot jelezte — a cselekvés akaratát szinte mindentől függetlenül. — Tavaly, az év vége felé, hirtelen jött megbetegedését megelőzően arra készült, hogy valamiféle összegező-felismertető mani- fesztummal kiálljon a város értelmisége, pontosabban annak klubba tömörült képviselői elé. A tervezett vitaindító címéből utólag arra lehet következtetni, hogy felrázni Szerette volna társait. „Mi lesz veled értelmiség?" cím ugyanis erre utal... — Némiképp egyet lehet érteni azzal a véleménnyel, amely szerint egy olyan városban, mint Balassagyarmat, ahol valóban sok minden létezik-működik, nincs is szükség külön értelmiségi klubra. Valójában relatíve kevesen vannak azok, akik aktívan felkarolnak ügyeket, s többnyire éppen ők azok, akik egy időben több ponton is megtalálhatók. Régi felismerés ez, nem is alaptalan. Egyetlen tény önmagában azonban nem jelenthet általános akaratnélküliséget. Tény az is, hogy a városi értelmiség rétegeiben elsősorban a hivatáslelkiség az uralkodó elem. Elsősorban saját csoportjuk, rétegük ügye érdekli őket >— ebből ki lehet indulni, mert önmagában ez sem lehet gátja semminek. Ez amúgy ins minden korban jellemző volt az értelmiségre, hogy saját köreiben élt, kicsit mindig bejártán. Az itteni klubélet kezdeményezői, mozgatói, akik hol a jogászok, hol pedig az orvosok közül kerültek ki, éppen ezeket a korlátokat szerették volna kitágítani. — Mennyire és mikor sikerült ez? — Mindenesetre voltak csúcsidőszakok. Nagy sikerű, valóban sokakat megmozgató események, előadások. De amikor kiderült, hogy a klubba el kellene járni, tagdíjat kellene fizetni, kivitelezni a közös terveket — éppoly sokan el is maradtak. Az értelmiségi klub azért tovább létezett, hiszen mindig is voltak „mindenre elszántak”, akik hisznek önmagukban és a klub létezésében. És akik ezért mindent megtesznek. Ugyanakkor, így vissza is tekintve, kíváncsi lennék arra, hogy van-e valahol ilyen címen jól prosperálóműködő klub, ami kifejezetten „értelmiségi”. ' — Az elnevezésben lehet valami, ami pontatlan, helytelen, netán másokat kirekesztő? — Az egyik felismerés lehetne éppen ez; hogy bármilyen elnevezés szerencsésebb lett volna, akár természettudományi vagy történelmi vagy bármi más, ami nem zárja ki a nem értelmiségieket, de legalább összefogja őket azonos érdeklődés szerint. Az ilyen klubban azután a többféle hivatású területről érkező értelmiség is jobban együtt él, gondolkodik... Több évtizeddel ezelőtt Balassagyarmat élénk szellemiségének egyik reprezentánsa volt o Madách Irodalmi Színpad, amit a korabeli értelmiség legjobbjai irányítottak, támogattak minden módon. — Mi van ma a régi „nyugtalankodókkal”, akik nem nagyon tűrték a tespedt csendet? — A régiek közül mindenki nyugdíjban van már. De ínint említettem, mindig a fentiek közül kerültek ki azok, akik az értelmiségi klubot egyáltalán összehozták az évtizedek alatt. Szándék, akarat elhalt időről időre az érdektelenségben. Azt a szintet, amelyen egyként találkoztatni lehetett volna az orvost, a műszakit, a jogászt, a pedagógust és mindenki mást is — nagyon nehéz megtalálni. — Voltak azért igazán „virágos", szép esték is... — Voltak csapig tele házak. Amikor a folyosóra is tömeg jutott, olyan nagy volt az érdeklődés a klub szervezésében zajló előadások iránt. De ez elsősorban nem egymásnak- egymásért nyilvánult meg, hanem a választott előadó személyének, témájának szólt. Ez így lehet mindenütt, ahol értelmiségi klub működik. Éppen erről van szó! — Általános értelemben; maga a klub, mint városi keret egyáltalán nem alkalmas az összefogásra? — Mi, és én is általános értelemben mondom, tulajdonképpen mindig visszaéltünk a klub fogalmával. Többnyire nem „alulról jött kezdeményezésről” volt szó és az ismeretterjesztés terepének tekintettük a klubot. Holott valójában nem lehet elsősorban ez a célja. A klub klasszikus értelemben véve ennyi; alkalmas helyen, előre megszervezett működési feltételek mellett — ami engem nem kell, hogy érdekeljen — beülök, fogyasztok valamit, találkozom másokkal, eszmét cserélek, okosítok és okosabb leszek, miközben mások esetleg kártyáznak a sarokban.. . A klubot mindig' valamiféle akcióként kezeljük. „Kit hívjunk meg, mennyit fizessünk” típusú gondokkal terhelten. — Jómagam, friss gyarmatiként, sehova nem tudok bemenni, ahol társakra találnék, holott tudom, hogy itt élnek a városban — de hol vannak? — mindazok, akik gondolkodócselekvő emberként magát ö várost jelentik. — Ennek legalább két oka van. Az egyik, hogy ilyen hely nincs is. A másik, hogy az említettek mind megöregedtek időközben... — Klubtagnak nem lennének öregek! — Ez igaz. Intézményesen működő klubba beülni valóban nem lennénk öregek, de lapátot ragadni (képletesen persze) már nem tudnánk! És az sem lehet közömbös, hogy ezt a képletes lapátot, kik ragadják majd meg, milyen egyéniségek? Ez is realitás; egyesek sokakat vonzanak, másokat viszont nem... A „Mi lesz veled értelmiség?" feltehetően ezekről a reális gondokról, felismerésekről szólt volna. Arról a képszerű megfogalmazásról, hogy a mai értelmiség elhúzódik innen, tőle elhúzódnak amonnan. Olyan ez így, mintha valahonnan „leengednék a vizet" — Versényi Györggyel szólva. — Az üresség érzése mindig elkedvetlenítő. Ugyanakkor elborzasztó realitás, hogy a tá- gabb szellemiekre hivatott orvos maga büty- kölgeti házát, vagy az agrármérnök teszi ugyanezt teli talicskák százait tologatva maga előtt. Nem értelmiségi funkciót lát el, hanem dilettánsként mást csinál. A pedagógusok nagy részét valósággal rá kell beszélni a rendszeres olvasásra... Közben igazi nagy dolgok mennek el mellettünk. — Nem létezik tehát a legendás cselekvő gyarmatiság? — Létezik. Csakhogy éppen ezek az erők találnak a legnehezebben egymásra tartósan. Az értelmiségi klub sem tudta igazán összefogni őket, hiába áltatnánk magunkat. Keresni kell egy vagy több alkalmas formát. Amilyen az ősszel nyíló filmfórum a most átépítés alatt lévő s majdan nagyszerű helyszínt nyújtó kamaramoziban. Egy-egy mai film kapcsán meghívott alkotókkal, vagy maradva egymás között — talán nem csak pénzkérdés ez sem — sok érdekes-fontos gondolat kerül majd felszínre közös ügyeinkről. A másiik forma kialakulóban. Minden alkalom- inai más-más értelmiségi réteg hívná meg karusszelszerűen váltakozva saját fórumára, saját keretei közé a többieket. Ott ötletpódium is működne: hamar kiderülne, hogy minden ügy városi ügy, s nincsenek elválasztó korlátok. A harmadik a klub. Arról már volt ,szó, hogy milyen legyen. Talán hely is akad, ahol a városi nyitottság a meghatározó s nem a „program... ” — Tehát, marad a cselekvés? — Az egyetlen értelmes dolog. Válaszként a kérdésre; mi lesz veled értelmiség? T. Pataki László
