Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-12 / 61. szám
4 A nögrád Diósjenőn Iskolazsib Azt mondják, akkoriban kivezényelték az embereket az iskolaépítésre,. társadalmi munkára. Annál is inkább így lehetett ez, mert egy 1956-ban kiadott statisztikai összesítőben kiáltó ellentmondásra bukkanunk, amikor Nógrád megye köz- intézményeinek gyarapodását tekintjük át. Diósjenőn egy nyolc tantermes iskola megépítése 627 ezer forintba került, míg Nagybátony- ban ugyanazokban az években egy nyolc tantermes iskolát ennél hárommillió forinttal többért építettek fel. A statisztikai összesítő persze torzíthat az említett Lénárt János számokban, hiszen nem derül ki belőle, hogy a tantermek mellett még mi épült Nagybátonyban az iskolához. Az viszont biztos, hogy Diósjenőn akkoriban csak a tantermek épültök fel, és nem volt tornaterem, konyha, szertár... Nem célszerű most az iskolaépítés ürügyén elemezgetni a harminc évvel ezelőtti múltat, hiszen évek óta már az iskola felújítása, bővítése és korszerűsítése van napirenden Diósjenőn. Mert a régit kinőtte a község 360 általános iskolai tanulója. Az \ iskolaépületen kívül Oktatnak Diósjenőn a volt református iskolában, a volt orvosi rendelőben és a művelődési házban. De szükségtantermekkel találkozhatunk még jelenleg az átalakuló, bővülő, korszerűsödő „központi” iskolában is. Belépve a főbejáraton, mindjárt jobbra keskeny kis helyiségben tanulnak a gyerekek. Ez itt egyébként majd szertár lesz, ha elkészülnek a bővítéssel. A folyosó másik oldalán már tágas, világos tantermek fogadják a tanulókat. Újak és nagyok az ablakok, új a padlóborítás, a világítás és már működik a központi fűtés. Folyosót írtam, pedig itt már régen nem a keskeny folyosóról van szó, hiszen tágas zsibongó lett belőle, ahol a nagyszünetben az iskolások gyorsan felállítják a pingpongasztalt, s kezdődik egy tanár—egy tanuló párosításban a március elején indult mérkőzéssorozat. Minden napra jut egy-egy meccs. Ottjártunkkor három mérkőzést rendeztek már, és mindegyiket a tanulók nyerték. A zsibongó egyik oldalá/ ról nagy ablakok néznek a körbezárt udvarra. Mocsári Gergely igazgatónak megmozdul a fantáziája: szabadtéri színpadot, mozit, sorakozóteret képzel oda, ahol én még csak a tél végi sár nyomait fedezem fel. Ömár túllát ezen, mert állnak a falai a hat új tanteremnek és a teljesen kész ötszáz- adagos új konyha minden igényt kielégít felszereltségével. Meg azért is, mert ott volt a falbontásoknál, az ablakok berakásánál, a cse- repezésnél, a központi fűtés beszerelésénél. Ügy is, mint igazgató, és úgy is, mint társadalmi munkás. — Csak dicsérni lehet azt a társadalmi összefogást, ami az iskolaépítésnél megnyilvánult — mondja Mocsári Gergely. — És a pedagógusok ebben igazán példamu- tatóak voltak. Volt, amikor md magunk bontottuk a falat, cserepet raktunk. Előfordult az is, hogy többen jöttek társadalmi munkára, mint ahány embert kértünk. S még ennek a tenni akarásnak ma sincs vége. Éppen néhány napja megállított az .uitcán az egyik fiatal szülő, S mondta, hogy ő már volt társadalmi munkában s még jön1 is, de a férje is gyakran kérdezi otthon, ő mikor jöhet már... Ezek után méltán érezheti úgy az általános iskola igazgatója, hogy az építkezés mindenkinek szívügye a községben, ö pedig figyel minden lehetőségre, ami az iskoláért van. Tudhatják is ezt róla, mert amikor arról érdeklődünk, ki és miért ment el társadalmi munkában segítkezni, Bodnár Gá- borné, a Vdlltesz-ben egyszerűen fogalmazott erre: — Csak annyi kellett, hogy az igazgató idetelefonáljon, s akár délelőttre, akár délutánra megvolt Teszári Károly annyi ember, amennyit kért. Senkit nem kellett nógatni. Úgy tűnik, azon túl, hogy gyermekeik korszerűbb iskolájának felépítése is hajtott mindenkit, nem volt talán mellékes az igazgató tekintélye sem. Pedig annak idején, 1981-ben Mocsári Gergelyre — enyhén szólva — értetlenül néztek ismerősei, amikor megtudták, hogy Diósjenőre megy igazgatónak, holott Nagyoroszit is. megpályázhatta volna. Di- ósjenőnek akkoriban nem volt jó. híre. — Vállaltam, először is ama gondoltam, hogy három évig már csak erkölcsi kötelességem is lesz itt maradni. Aztán azon gondolkoztam, nem lehet igaz, hogy csak darázsfészek az a testület, ahol húsznál is több diplomás pedagógus dolgozik. Hét év után elmondhatom, érdemes volt, mert ez a testület együtt akar dolgozni, elfogadja az új dolgokat és akarja is azt csinálni — vallja az igazgató. Hasonlóan fogalmazott Lénárt János tanácselnök is, amikor tulajdonképpen a társadalmi munka sikerének okait kerestük. — Olyanok vannak jelenleg Diósjenőn a vezető posztokon, akik szeretik a községet és tenni is akarnak érte. A vezetői szándék és tett így találhatott követőkre. Ügy a vezetés, mint a lakosság magáénak érzi az iskolabővítést, az építés mielőbbi befejezését. — A tanácsi dolgozók egy- egy napi munkabérüket ajánlották fel az iskolának, Radics József a tanácstagok két nap társadalmi munkát vállaltak, a kisiparosok ezer-ezer forintot adtak és dolgoztak is. Folyamatos a szocialista brigádok munkafelajánlása — sorolja Lénárt János, s nem hagyhatja ki azt sem, hogy hozzájárult az építkezéshez a horgászegyesület, sőt a takarékszövetkezet tagsága jutalékát ajánlotta fel. ö mondja el, hogy negyedik éve már egy-egy napi munkabérüket a tantestülei tagjai is az iskolára szánják. .. Se vége, se hossza nem lenne az önkéntes vállalásoknak, felajánlásoknak az iskolára. Diósjenőn erre szavazták meg az évi 1000 forintos településfejlesztési hozzájárulást is. Igaz, azoknak, akik víztársulati díjat Mocsári Gergely is fizetnék csak 700 forint a tehó. A lakossági tehó-befi- zetés 98—99 százalékos! ☆ Alaksa Mihály kőműves kisiparos, tanácstag, a gyermekorvosi rendelő építésén dolgozik éppen. A József Attila utca egy részének választóit képviseli a községi tanácsban. Két fia jár az általános iskolába, az egyik hetedikes, másikuk negyedikes. . — Az iskolára választó- körzetemben százszázalékosan sikerült megszervezni a tehát. Magam is voltam társadalmi munkán, azzal segítettük az építkezést, amit nem győztek volna időben megcsinálni az építők. A .kisiparosok további felajánlásából pedig 26 ezer forint gyűlt össze az iskola korszerűsítésére. Hogy miért vállaltuk mindezt? Egyszerűen, mert ez a falué marad, szükség van az iskolára — vélekedik Alaksa Mihály. Majd hozzáteszi, látja a mostani tarthatatlan helyzetet, amikoris a főúton a négy tanítási helyről j önnekmennek a gyerekek: hol ebédelni, hol napközibe, hol Szakkörbe, ö maga tagja annak a tanácstagokból álló operatív bizottságnak is, ami az építés menetét, ütemét, szakszerűségét kíséri figyelemmel az iskolánál. — Úgy láttam legutóbb, ütemterv szerint megy a munka, sőt előbbre jár, mint ahogyan tervezték. Az őszi átadásnak nem lehet akadálya... Diósjenő utcáján kérdezzük Dudás Ferencnét, volt-e társadalmi munkában. — Ablakot pucolni, takarítani, cserepet rakni, talán tízszer is voltam az iskolánál. Két lányom van, az egyik már kimaradt, a másik hatodikba jár. Az ember lelkiismereti kérdésnek érzi azt, hogy ott legyen, segítsen — mondja. ☆ Az iskolában Radics József igazgatóhelyettes könyvében nevek, órák sorakoznak: ki, mikor, mit és mennyit dolgozott. Kiragadunk néhány nevet: Kristo- fóri Józsefné napközben művezetőként irányította itt a munkát, hét végén szülő, társadalmi munkás volt ő maga is, Czmorek László többször is négy-öt órákat töltött itt, Tóth János és felesége a két gyerekükkel jött, a téesz, a Villtesz, a vasút brigádjai... — Külön társadalmi munkát végeztek tavaly a nyolcadikosok, pedig ők éppen akkor maradtak ki az általános iskolából — aztán be is zárjuk a könyvet. —Fontosabb volt a munka, mint az, hogy percről perce adminisztráljuk — mondja Radics József. Beszélgetés közben érkezik az iskolába Teszári Károly, a diósjenői pártbizottság titkára. Úgy lép be, mintha hazajönne, vagy legalábbis a munkahelyére. Meg is magyarázza. — Harminchárom éve kerültem Diósjenőre. És úgy szeretem ezt a helyet, hogy azt mondhatom, jenőibb vagyok a jenőinél. Itthon érzem itt magam. Elmondja, örö'm mostanában együtt dolgozni a községi vezetőkkel. Gyakran üzennek egymásnak: „ha legközelebb erre jársz, nézzél be, hogy megbeszéljünk valamit...” — Mi nemcsak vág}7 főleg nem a pártrendezvényeken politizálunk, hanem akkor is, amikor találkozunk. Más kérdés az, hogy van ennek olyan része is, amit testület elé viszünk. Sokszor mint párttitkár villámhárító vagyok, de ez nem jelenti, hogy a vita kevesebb, hanem az ütközés. Mert segíteni kell megtalálni azokat a területeket, ahol közös összefogásra van szükség, Teszári Károly maga is ott volt jó két és fél esztendeje, amikor kibővített, nyílt szülői értekezleten elmondták a diósjenőieknek, hogy most csak az iskolára lesz pénz, másra alig, ezt kell tudomásul venni. Akkor egy emberként állt az iskolaépítés mellé a község lakossága. S hogy ma sincs másképp, azt a társadalmi vállalások mutatják. Zsély András Oroszórán a hetedikeseknél. Horr.osné Molnár Zsuzsanna! tanárnő Hustyava Zoltánt hallgatja Egyelőre még iskolapadokon ebédelnek a gyerekek« de készül az új étterem A konyhában viszont már minden a helyén: Keresztes Győrgyné vezeti itt a munkát A tantervi .oktatás mellett a szabadidős-foglalkozásokon Is gyarapítják a diákok felkészültségét. Az alsó tagozatosaknál tudományos diákköri vetélkedőt tartanak Bodnár Gáborné: „Csak annyi kellett, hogy az Igazgató idetelefonáljon a Villtesz-be!” Képek: Kulcsár József
