Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-12 / 61. szám

1988. MÁRCIUS 12., SZOMBAT NOCRAD 3 Áz adózott pénz szaga Bruttósítás után a fémipari vállalatnál Sok minden a társadalom belátási képességétől függ Nem állt meg az élet: fi­zetéseinket annak rendje és módja szerint bruttósították, s bár félelemmel tekintet­tünk jövőnk elé, lassan va­lamennyien felocsúdtunk. A változtatás okát ugyan keve­sen ismertük fel, mára — kénytelen, kelletlen — még­is megbarátkoztunk ugyan a tényekkel, de csak az első boríték után kezdtünk el szá­molgatni: mennyit ér az „új” fizetés és milyen munka árán keressük meg azt? Mi arra voltunk kíváncsiak: hogyan sikerült végrehajtani a brut­tósítást a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál? Nem sablonos munka A munkaügyi, pénzügyi szakemberek számára már a múlt évben munkát adott a rendelet végrehajtásának elő­készítése. A sablonosnak egyáltalán nem nevezhető munkáról • faggattam Nagy Árpád, gazdasági igazgató- helyettest: — Tavaly novemberben intézkedési programot dol­goztunk ki annak érdekében, hogy január 15-ig minden­ki kézhez kapja az új béré­ről szóló értesítőt. A határ­időt sikerült tartanunk, bár természetesen voltak viták a bruttósítás módszerét illető­en. A munkaügyi osztállyal közösen többféle változatot kidolgoztunk, amelyekről a szakszervezeti bizottság véle­ményt alkothatott. Már az elején gondot okozott: a vál­lalati, vagy az üzemi átlag- keresetekből induljunk ki a teljesítménybérek esetében. Ezeif' belül ismét két variá­ció merült fel: beépítsük a minőségi prémiumot, avagy nem? Végül is az üzemi át­lagokból indultunk ki, s a teljesítmény alapján elszá­molt dolgozók bruttósított bé­re tartalmazza a 20 százalé­kos minőségi prémiumot. A tavalyi kollektív szerző­dés szerint 20 százalék pré­miumot kapott az, aki selejt- mentesen teljesítette a meny- nyiségi feladatát. Amennyi­ben hibás terméket adott ki a kezéből, ebből a pénzből faraghattak le. Januártól ezt már nem tehetik, hiszen a 20 százalék úgynevezett bérelemként került a bruttó • összegbe. — Éppen ezért vezettük be a kártérítés lehetőségét — folytatja Nagy Árpád —, amely biztosíték számunkra a selejtmentes munkára. Mi­nőségi reklamáció esetén te­hát kártérítési eljárást foly­tat le az üzemvezető, s en­nek mértékétől függ a kere­setelvonás. — A többiéknél sem volt egyszerű megállapítani, hogy mi kerüljön a bérelemek so­rába — magyarázza Feledi­né Villás Erzsébet. — Egy dolgozónknál merült fel a nyelvpótlék bruttósítása, amit megkapott. Ugyancsak tar­talmazza az új fizetés az anyagbeszerzők és csoportve­zetők pótlékát. Más a hely­zet a gépbeállítói, a targon­cavezetői és az anyagmozga­tói munkakörben. Pótlékuk két részből tevődött össze: áz állandó és a vállalat tel­jesítésének arányos részéből. Ez utóbbit építettük be a bérbe, az állandó összeggel pedig — az új elszámolási rendszerben — az üzemvezető gazdálkodik, vagyis azzal ösztönöz. Az időbéresek és havidíjasok fizetésének meg­állapításával nem volt gond: prémiumukat nein építettük be a bruttósított összegbe. A részmunkaidőben foglalkozta* tottak és nyugdíjasok kere­setének kialakításakor a ha­sonló, teljes munkaidős át­lagot vettük alapul. Ezt fi­gyelembe véve két nyugdíja­sunk döntött úgy, hogy7 az adózás miatt nem vállal to­vább munkát. , Az első fizetés után nem volt reklamáció a vállalatnál. Talán segített az eligazodás­ban az is, hogy. a pénztár mellett kifüggesztettek egy táblázatot, a besorolások el­lenőrzésére. Mennyire mm mm gj osztonzor Ha valamikor szükség volt a dolgozók létszámának ész­szerű meghatározására, ak­kor manapság mindenképpen így áll. Különösen az egy­séges bértömeg-gazdálkodás miatt. Tavaly 16 fővel csök­kent a fémipari vállalat nem fizikai dolgozóinak a száma, s a gyesen lévők pótlására is csak szerződéssel vesznek fel munkaerőt. Ezzel szem­ben még több fizikaira len­ne szükségük, hiszen a ter­melés felfutása csakis tőlük várható. De vajon mennyire ösztönző az utóbbiak számá­ra a személyi jövedelemadó bevezetése? Először a for­gácsolóüzemben kerestem a választ. — A levonások után ugyan­azt viszem haza, mint a múlt évben — állítja meg az esztergagépet Dubrovszki József. — Ha többet dolgo­zok, már néni arányosan nö­vekszik a keresetem, bár hét végén még csak egyszer vol­tam bent. A boríték dönti el, érdemes-e vállalni. Somlói Attila már számí­tásokat is készített arról, mi­lyen mértékű elvonás jelent­kezik, ha sávot vált a bér­táblázatban : — Hogy jól jártunk volna, az túlzás. Ügy 9500 forintig a tavalyihoz hasonlóan ke­resünk, efölött viszont száz­forintonként 30 megy el az adóba. Ennek alátámasztására már hozza is a mindenhol meg­található táblázatot Páris Fe­renc. Ő így látja: — Meg van kötve az em­ber! Négy hétből egyet az adóra dolgozunk... Tőlünk nem messze, egy CNC-esztergagép mellett ta­lálom Gonda Lajost, aki a szakszervezeti bizalmi helyet­tese is egyben: Kevesebb pénz — Egyértelműen úgy érez­zük, hogy kevesebb lett a pénzünk. Itt a forgácsolóban legalábbis ez a helyzet. Szá­mításaink szerint érzékeny veszteséget jelent a cél- és exportprémiumok kiesése. Nem beszélve arról, hogy 100 százalékos teljesítmény felett már nem a ' tavalyihoz ha­sonló a kereset, hanem aránytalanul kevesebb. A munkaellátottsággal is baj van. Most például emiatt áll ez a két és fél millióba ke­rült eszterga. Ugyanakkor a munkák egy részét külső vál­lalkozóval végeztetik, vagyis ezt halljuk, — Nekünk azt mondták, hogy júniusban vizsgálják fe­lül a bruttósítás tapasztala­tait — veti közbe Somlói Attila. — Nem értem, miért kell várni ezzel fél évet, ami­kor már most látszik, hogy valami nem stimmel. Urbán Pál csoportvezetőt a szerkezeti 1. számú laka­tosüzemben találom. A bri­gád náluk sem fogadta osz­tatlan lelkesedéssel a szemé­lyi jövedelemadó bevezetésé­nek hírét: — Bár most épp nincs okunk panaszra, hiszen a kol­lektíva 150 százalékra telje­sített az első hónapban. Kár­térítési eljárásra még nem volt példa nálunk, csak a sajtolóban. A hibás munka miatt egy ott dolgozó kere­setének az 5 százalékát von­ták el. Hogy érdemes-e töb­bet dolgozni? Nézze, mivel mindenki a piacról él, tehát muszáj. No, persze van olyan, akinek nagv a szája, de mit tehetünk. Ez országos rende­let... T. Németh László Drégclypalánkon a Szondy Lakatos és Szerelő Ipari Szövetkezetben közel "00 darab Spirex hőcserélő berendezést gyártanak az első negyedévben a Budapesti FÉG-nek. — >P — Beszélgetés Nyers Rezsővel Az MSZMP Központi Bizottságának 1966. május 25—27-i ülésén Nyers Rezső előterjesztette az új mechanizmuster­vezetet, s 1968-ban elkezdődött a gazdaságirányítás rendsze­rének átfogó reformja. Tehát éppen húsz évvel ezelőtt. Tulajdonképpen ennek apropóján kerestem fel Nyers Rezsőt, aki jelenleg az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, s az elmúlt idők tapasztalatairól, jelenlegi helyzetünkről beszélgettünk. mm A Központi Bizottság 1972. novemberi ülése a re­formfolyamatot tulajdonkép­pen még pozitívan értékelte, a határozatának lényege: tovább a reform útján. Centrális in­tézkedések kezdődtek, vagy inkább felújultak. A jól gaz­dálkodóktól egyre több jöve­delmet elvontak, ismét meg­jelentek az utasítások. Mi volt az oka annak, hogy ezek a visszahúzó folyamatok elkez­dődhettek? — politikai akarat ele­gendő volt a reform elindí­tásához, de kevés volt a véghezviteléhez. Emiatt és más okok miatt az ország reform-képessége a hetvenes • évtizedben már nem bizo­nyult megfelelőnek. A vál­lalatok egy része megfelelő­en tudott alkalmazkodni a megváltozott körülmények­hez,' másik része viszont nem tudta átalakítani a ter­melési szerkezetét, a piaci értékesítésben lemaradt, s elgyengült. A reform első éveiben az 1—3 százalékos infláció mellett a lakossá­got kedvezőtlenül érintette a stabil árak változása. A párt felső vezetésében meg­oszlottak a vélemények a gazdaságpolitika fontos kér­déseiben. így a reformpo­litika értelmezésében is. ■■i Egyik munkájában azt irta, hogy a politikai szilárd­ság és a folyamatos gazdasági növekedés egymással szoros kölcsönhatásban érvényesül­het. Az elmúlt húsz évben gazdasági fejlődésünket erőtel­jes hullámzás jellemezte. Te­hát hullámzó volt a politikai szilárdság is? — Igen. A dinamikus nö­vekedés javította az élet­viszonyokat, a reform pe­dig a nemzeti közérzetet javította, hiszen az ország nemzetközi elismertségét szélesítette. A hetvenes év­tized végétől változott a helyzet: a gazdasági prob­lémák robbanásszerűen fel­színre kerültek, a növeke­dés lényegében megállt, ez gyengítette és gyengíti a politika eredményességének tudatát. A nemzeti siker­tudat is veszített erejéből. zom Miben marasztalható el tikájaVenCS éVCk gazdasáSPoli­— Szerintem abban, hogy miközben az életszínvonal- politika helyes irányú és jól kimunkált volt, a termelési politika sok vonatkozásban tévés irányú és rosszul, túl­centralizálton irányított volt. A politikai instabilitás íranyaba hatott az is, hogy a 70-es évek elején erőteljes parasztellenes nézetek és törekvések kaptak lábra a haztaj, gazdaságokkal kap­™r?oban* Gyengítette a .politikai szilárdságot az is aogy a KGST-piacra való termelőkapacitások mérté­ket illetően is megoszlottak a vélemények. Ma már lát­ható hogy a szocialista ex­portkapacitásokat nem csak a lehetséges import mér­tékéig fejlesztették, hanem ‘eves felfogásból, azon túl növelve. És nem utolsósor- ban gyengítették a politikai jo közérzetet a társadalom Perifériáin mutatkozó nega- t'v jelenségek, egyebek kö­zött a szegénység makacs u j r a term el ődése. Amikor 1972-ben a refor­mot „megállították”, az meg csak félig kész álla­potban volt. A megállítás ■ ovid távra szóló „léleg­zetvétel ként”, politikai komp­romisszumként nem oko­zott volna politikai instabi­litást, de azután hosszú idő­re megmerevítette a politi­kát. a gazdaságot, s olyan időszakban, amikor a viiág- gazdasággal való lépéstartás további változásokat követelt volna. ■■ Sokan rokonszenveztek a 70-es években a kompro­misszummal!. .. — Eleinte valóban sokan. Például a gyenge vállala­tok, mert támogatást kap­tak. Az életszínvonal emel­kedése pedig folytatódott, ez váltotta ki a legnagyobb rokonszenvet. Ugyanakkor nem támogatta a politika a termelés konvertibilis pia­cokhoz való igazodását, ha-1 nem inkább csak rásegítő' intézkedésekkel próbálta elősegíteni a konvertibilis exportot. A termelőkapacitás fejlesztésében nem jött lét­re a hazai és a nyugati piac közötti szerves kapcsolat. Az évtized fordulóján már jelentkeztek a politikai problémák, az alacsony jö­vedelmezőség, és az életszín­vonal javítására épült komp­romisszum tarthatatlanná vált. ■■ Most, 1988-ban milyen garanciákat lát az intézmény­rendszer változási képességé­— Nem vagyok fatalista, és nem hiszek a társadalom százszázalékos megszervez­‘ hetőségében, továbbá abban sem, hogy minden feltét­lenül úgy lesz, ahogy szeret­nénk, ahogy tervezzük. De azt sem hiszem, hogy nem­zetünk szellemi és politikai fejlődőképessége kicsi len­ne a jó megoldáshoz. Ami Pedig a garanciát illeti szerintem nagyon sok. min­den a társadalom belátási képességétől függ. Ma úgy ítélem meg a helyzetünket hogy a politikának, a gaz­daságpolitikának a korábbi­nál nagyobb a változóképes­sege. Kedvezőnek tartom a nemzetközi politika jelenlegi irányát, azon belül azt, hogy a kommunista vHág'- mozgalom nagy részében felismerték az ideológiai és politikai reform szükséges­ségét. s egyre inkább friss szemmel tanulmányozzuk a valóságot. Hogy végül a le­hetőségeinkből mennvit tu­dunk hasznosítani, az szá­momra még nem látható. Tehat az irány ma jó, de meg kérdés, hogy mekkorát lepünk majd. Egyfajta elbizonytalano­dás tapasztalható még a po­litikusok között is. Ha ez így van, mi az Joka? ?n az olyan, hosszú tavu útkereséssel kapcsolatos tisztázatlanságot, amely pél­dául a távlati jövőképpel kapcsolatos, pozitív bizony­talanságnak érzem, mert áz mélyebb újragondolást igé­nyel. Negatív előjelű bizony­talanság viszont az, ami esetleg a stabilizációval és a közeljövő politikai re­formjával kapcsolatban je­lentkezik. Ezt le kell tudni küzdeni. Vagyis, ha helyze­tünk újragondolásában van­nak bizonytalanságok, ak­kor ne utópikus célokat, népboldogító felfogásokat keressünk, vagy pláne hir­dessünk, hanem olyanokat, amelyek által az emberek közelebb juthatnak a szo­cialista politika konkrét, mostani céljaihoz. Ml a véleménye az új szabályozó rendszer vállalato­kat sújtó hatásáról? — A vállalati teher való­ban nagy. Ebből is látszik, hogy tízéves késedelme van a kormánynak a pénzügyi egyensúly tartós megterem­tésében. Ezért aztán maxi­mális követelményekkel igyekszik behozni a hátrányt, egy-két éven belül. Hason­ló a terhelése a szociális- jóléti szférának és a lakos­ságnak. Én elvileg olyan mértékű szabályozószigo­rítást tartok helyesnek, ami kemény munkával teljesít­hető. Azt még ma nem tu­dom a magam részéről jól megítélni, hogy a kormány szabályozói, milyen körben teljesíthetetlenek: egyes vállalatok, vagy széles vál­lalati kör számára. ■■ Mi lesz velük? — Egyfelől az inflációs módszer, másfelől pedig a pénzügyi restrikció között manőverezik a kormány, hogy helyzete megszilárdul­jon. Manőverezniük- kell a vállalatoknak is, hogy a sa­ját helyzetük megszilárdul­jon. Ennek hogyanját- és mikéntjét maguknak a vál­lalatoknak kell megtalálni. ■m Megítélése szerint / inf­láció merre tendál az idén? — Az már-biztos, hogy az utóbbi évek csúcspontja fe­lé. Az idén a 15 százalékot eléri, amire az utóbbi 49 évben nem volt -példa. Re­mélem, hogy ezt a csúcsot jövőre nem szárnyalja túl, inkább lefelé halad. De ez csak remény, teljesüléséhez az kell, hogy az inflációs folyamat a terv által jól szabályozott, és a program­mederben tartott legyen. Az Országgyűlés ipari bizottságának egyik ülésén erőteljesen kritizálta az inflá­ció egyes rétegekre való hatása mérésének módját. Mit tart helytelennek? — Azt, hogy elöregedett a mérési módszer, túl nagy rétegcsoportokat vizsgáinak. V alamennyi rétegcsoporton belül jelentkeznek eltérő jövedelmi hatások. A mun­kásosztályon belül például van nagy, közepes és ala­csony keresetű dolgozó. Ugyanez a helyzet történe* . tesen a nyugdíjasoknál. Te­hát az így kiszámított ré­tegárindex jövedelemát­csoportosulás esetén, amikor a különböző rétegek fogyasz­tási szerkezete differenciá­lódik, számottevő rétégek helyzetét nem pontosan tük­rözi. Finomabb rétegvizsgá.- latokra van szükség. E kér­désben egyébként 'most ..párbeszédet folytatunk” a KSH-val. mm A gyárkapun belül a jö­vedelmek között lényeges kü­lönbség nincs. A nagyobb eltérések általában a fömtm- kaidő utáni teljesítményekből származnak. A gyárkapun be liil mi ösztönzi a dolgozót? Nincs elegendő ösztön­zés. A túlzott állami bér- szabályozás rendszere ke­resztezi a teljesítményérde- kelitséget. Ettől minél előbb meg kell szabadulni. A ke­reseti differenciálásról még annyit: szerintem nadrágszíi- megszorítás idején lehetet­len komolyan differenciál­ni. Mégis ösztönös reagálás­sal differenciál-gátunk, ré­szint elvi okokból, részint pedig azért, mert helyileg és helyenként azért tényleg lehetséges javítani a hely­zeten. ■■ Véleménye szerint a sze­mélyi jövedelemadónak van teljesítmény7-visszafogó ba- tása? — Minden adónak van ilyen hatása, de azt más ösztönzőknek túl kell korn- penzálniok. Megjegyzem, hogy bérezési rendszerünk­nek legalább akkora — rég­óta fennálló — visszafogó hatása van. Mindenesetre véleményem szerint egyes rétegeknél valószínűsíthető­en erősen fékező hatása le­hnt- Ezt a kormány is vizs­mi az Országgyűlésben külön is vizsgáljuk. *mm A Központi Bizottság vagy a kormány különböző témákban elemzéseket kér a Magyar Tudományos Akadémia különböző intézeteitől, így a közgazdaság-tudományi 'inté­zettől is. Ezekről az elemző anyagokról azonban a köz­vélemény semmit sem tud. Miért kerülnek ezek az elem­zések az asztalfiókba, vagy ki tudja hova, s miért nem ismerheti meg a lakosság? — Szerintem a párt- , és a kormányzati politika ezzel kapcsolatos stílusát meg kell reformálni. Tárnái László

Next

/
Thumbnails
Contents