Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-10 / 59. szám

2 NOGRAD 1988. MÁRCIUS 10., CSÜTÖRTÖK Se előre, se hátra NSZK kulturális hét kezdődött Grósz Károly fogadta Hans-Dietrich Genschert Kitüntetéseket, emlékplaketteket adtak át Ünnepi lUEB-üles Balassagyarmaton NATO-hadgyakorlaton lATO csucs után A brüsszeli NATO-csúcs- találkozóról kiadott közle­ményt és a tagországok fő­városaiban az­óta megjelent állásfoglalá­sokat és kom­mentárokat olvasva szem­betűnik: a ta­nácskozáson nem szülét* tek érdemi állásfoglalá­sok. Ám egye­sek, így példá­ul a brit mi­niszterelnök éppen ezt tartják győzelemnek. Thatcher már a konferen­cia előtti bizalmas tanács­kozásokon és a sajtónak adott nyilatkozatokban is kiállt amellett az amerikai elgondolás mellett, hogy a múlt év decemberi „szovjet— amerikai megállapodás nyo­mán támadt űrt” valamivel be kell tölteni. Washington­ban és Londonban ugyanis úgy vélekednek, hogy a kö­zép-hatótávolságú rakéták eltávolítása után a NATO „védtelenné” válik a Varsói Szerződéssel szemben, ezért kell új nukleáris fegyverek­ről gondoskodni, a régieket pedig korszerűsíteni. Ez ugyan homlokegyenest el­lentmond azoknak a nyilat­kozatoknak, amelyek a már említett szovjet—amerikai egyezmény megkötése után hangzottak el, s amelyek történelmi jelentőségűnek minősítették a megállapo­dást. De hát .úgy tűnik, hogy az amerikai és a brit fővárosban egyesek azt hi­szik: az emberek emlékezete ugyanolyan rövid, mint az övék. Ez nem is csoda. Hi­szen Reagan elnök, amikor Brüsszelben rákérdeztek a közlemény egyik pontjára, állítólag azt válaszolta, nem emlékszik rá, hogy olvasta-e a dokumentumot. Az amerikai és a brit kor­mány nem kevesebbet akar, mint a NATO és a Varsói Szerződés között húzódó vonal közvetlen közelébe telepíteni azokat a nukleá­ris eszközöket, amelyek a Szovjetunió és szövetségesei hátországát fenyegetik. Szó van az atom-tengeralattjárók átcsoportosításáról, F—Ill­és, és F—16-os rakétanuk­leáris eszközök szállítására alkalmas harcigépek telepí­téséről Nagy-Britanniába és Olaszországba. Előbbi kész­ségét fejezte ki az új tá­madófegyverek befogadásá­ra, míg az olasz kormány nemtetszésének adott han­got a tervvel szemben. Ellenállást tanúsít a rend­szerben lévő nukleáris fegy­verek — Lance rakéták, atomtüzérség, atomaknák — korszerűsítésével szemben a nyugatnémet kormány is. Bonnban úgv vélekednek, hogy a közép-hatótávolságú rakéták eltávolítása után megnyílik az út az újabb leszerelési lépésekhez, s át­fogó leszerelési programot javasolnak, amelyek kidol­gozására már 1987 júniusi, Reykjavíkban tartott ta­nácskozásukon határozatot hoztak a NATO-külügymi- niszterek. A leszerelés len­dületének fenntartását sür­gette Brüsszelben Francois Mitterrand francia elnök is, míg az ugyancsak jelen­lévő Jacques Chirac kor­mányfő az amerikai;—brit álláspontot támogatta. Ez a kétféle vélemény az egység teljes hiányát jelezte abban a francia kormányban, amely De Gaulle emlékeze­tes határozata és Francia- ország 1967-es kivonulása óta a NATO katonai szer­vezetéből. először küldött képviselőket a csúcstalálko­zóra. A brüsszeli közleményt szóvirágok tarkítják. Egy­szerre hangoztatja a keleti szomszédokkal folytatandó Érdekegyeztető, menedzselő szervezet kíván lenni (Folytatás az 1. oldalról.) hasznos és fontos eredmé­nyeket hozott, olyanokat, amelyek túlmutatnak a két­oldalú kapcsolatok körén, és az európai együttműködés szempontjából is jelentősé­gük van — mondotta, Hans-Dietrich Genscher megnyitó beszédében hang­súlyozta: a Magyar Nemzeti Galéria — amelyben a ma­gyar művészet mellett egész Európa művészetének nagy alkotásai megtalálhatók — méltó helye a Bauhaus-tár- latnak. Az NSZK—magyar kultu­rális kapcsolatokat példa­ként említette arra, hogy milyen együttműködési lehe­tőségek vannak a kultúra te­rületén olyan országok kö­zött is. amelyek más-más politikai és társadalmi rend­szerhez tartoznak. Ezzel ösz- szefüggésben elismerését fe­jezte ki a külügyminiszter a magyar kormánynak és a A Balassagyarmati Népi Ellenőrzési Bizottság szerdán ünnepi ülésen emlékezett meg a népi ellenőrzés meg­alakulásának 30. évforduló­járól. Először megvitatták és jóváhagyták az idei mun­katervet. amely a központi­lag előírt ellenőrzések mel­lett egyebek között tartal­mazza a tanácsi költségve­tési gazdálkodás, az áruellá­tás alakulása, az állatte­nyésztés helyzete, fejleszté- ise, a személyzeti és káder- fejlesztési feladatok témájá­ra vonatkozó ellenőrzéseket, vizsgálatokat. A munkaterv jóváhagyása után Csordás Pál, a Balassa­gyarmati NEB elnöke ünnepi beszédet mondott, amelyben röviden szólt a szervezet há­rom évtizedéről, valamint köszöntötte a megjelent ala­pító tagokat is. Hangsúlyoz­ta, hogy a bizottság munká­ja átfogja az állami, társa­dalmi és gazdasági'élet egé­szét, s ezt a keretet a szoci­alizmus építésének egyes szakaszaiban más és más tar­talommal kell megtölteni. Jelenleg fontos célkitűzés egyebek között annak elem­zése, hogy a szűkülő költség­magyar népnek azért a tö­rekvéséért, amelynek ered­ményeként Budapest neve — mint mondotta — immár a kulturális találkozások szino- 1 nimájává váLt. A nyitottság­nak e szellemében, amely országainkra jellemző — tet­te hozzá — a tudományos és gazdasági csere területén olyan haladást értünk „ el, amely nyugat és kelet or­szágai részéről egyaránt pél­dásnak nevezhető. Az NSZK alkancellárját a késő délutáni órákban a Parlamentben fogadta Grósz Károly, a Minisztertanács el­nöke. A szívélyes légkörű megbeszélésen áttekintették a kétoldalú kapcsolatok leg­fontosabb kérdéseit, a ma­gyar miniszterelnök elmúlt évi bonni látogatása alkal­mával aláírt megállapodások végrehajtásának helyzetét, s véleményt cseréltek az együtt­működés további elmélyíté­sének lehetőségeiről. Ugyan­vetést milyen módon lehet a leggazdaságosabban felhasz­nálni, valamint lényeges fel­adat a lakásépítés minősé­gének és árainak vizsgálata is. Örömmel szólt arról, hogy az együttműködés érdekében a NEB jó kapcsolatot alakí­tott ki a tanácsokkal, a Ha­zafias Népfronttal, a Vörös- kereszttel. valamint az el­lenőrzött vállalatok dolgo­zóival is. A jövő feladatai közé tar­tozik, hogy a fiataloknak megmutassák: a közéletben való részvételnek lényeges terepe a bizottság köteléké­ben végzett munka is. Emlí­tést tett arról, hogy ma az emberek egyre türelmetle­nebbül vetik fel a társadal­mi tulajdon nem megfelelő kezelésével, a szolgáltatások minőségével, a vezetői ha­nyagsággal kapcsolatos ész­revételeiket, sőt a NEB munkáját is sok kritika éri­A bizottság évente 13—30 bejelentést kap. amelyek a vizsgálatok során nagyrészt jogosnak bizonyulnak. Be­szédének végén hangsúlyozta, hogy ma amikor egyre éle­sebben ütköznek össze a kü­lönböző érdekek, a szervezet­csak megvitatták a kelet— nyugati viszony és az euró­pai helyzet aktuális kérdése­it. A megbeszélésen részt vett Kovács László külügymi­niszter-helyettes és Hans- Alfred Steger, az NSZK ma­gyarországi nagykövete. ☆ Hans-Dietrich Genscher az esti órákban megbeszélést folytatott Marjai József mi­niszterelnök-helyettessel, ke­reskedelmi miniszterrel Megvitatták a kétoldalú gaz­dasági együttműködés hely­zetét, a kapcsolatbővítés le­hetőségeit. Véleményt cse­réltek Magyarország és az Európai Közösségek közötti tárgyalások kilátásairól, a megállapodás feltételeiről. A szerdai program befe­jezéseként Köpeczi Béla é« felesége díszvacsorát adott Hans-Dietrich Genscher és felesége tiszteletére a Gun- del étteremben. (MTI) nek is mind bonyolultabb társadalmi közegben kell megtalálni az ellenőrzés le­hetőségét. Az ülés befejező programjaként Németh Pe­temé, a megyei népi ellenőr­zési bizottság elnöke kitün­tetéseket adott át a több év­tizeden keresztül jó munkát végző népi ellenőröknek. Kiváló társadalmi munká­ért kitüntetést vett át Veí- kovics Mihály, a szügyi tsz főkönyvelőhelyettese. 30 éves munkáért emlékplakettet ka­pott: Antal Ferenc, Csaba Mihály, Hruz Sándor nyugdí­jasok, valamint Tóth Endre. a balassagyarmati Madách Filmszínház igazgatója. Elismerő oklevélben része­sültek 30 évi munkájukért Hadnagy László egykori NEB-elnök. Podlipszky Ervin, Kovács János, Deme Jenő, Antal Károly, Králik János nyugdíjasok, Kispál János, a balassagyarmati szociális ott­hon dolgozója, Dropka Ist­vánná pedagógus, Tóth Pál, a városgazdálkodási vállalat munkatársa. 25 éves munká­jáért emléklapot nyújtottak át Fülöp Gyulánénak. V. M. VSZ külügy­miniszteri bizottság ülése A Varsói Szerződés tagál­lamainak külügyminiszteri bizottsága március végén Szófiában tartja soron kö­vetkező ülését. (Folytatás az 1. oldalról-) jékoztatási tevékenységében a sajtó szerepét. Fontosnak tartja, hogy az orvosok, a szociális munkások állandó, napi kapcsolatban legyenek a nyilvánosság segítségével a lakossággal. Ezért létre­hozzák a tájékoztatási és lakossági kapcsolatok osztá­lyát, amely nem panasziro­daként működik majd, ha­nem tanácsadó és szolgál­tatótevékenységet folytat. Végezetül elmondta, hogy a társadalombiztosítás re­formjára tett javaslatukat hamarosan megtárgyalja a Minisztertanács. A koncep­ció lényege az önkormány­zati rendszerben működő banki finanszírozású társa­dalombiztosítási rendszer ki­alakítása a 90-es években. A tájékoztatón Illés Béla miniszterhelyettes elmondta, hogy a szűréssel, a gyógyí­tással kapcsolatos munka szervezésére AIDS-bizott- ság alakult a minisztérium­ban. Szólt arról, hogy ha­zánkban a fertőzöttség ala­kulása kedvezőnek mondha­tó. Eddig 11 megbetegedést jelentettek be, az AIDS-be- tegek közül négyen haltak meg, s az áldozatok egyike tárgyalások jelentőségét és a NATO katonai erejének fenntartását, mi több kor­szerűsítését. Ez még akkor is figyelemre méltó, ha ez­úttal ebben a kérdésben sem jött létre konszenzus. Bizonyára ezekre az ellent­mondásokra is gondolt a Financial Times kommentá­tora, amikor úgy fogalma­zott, hogy a tanácskozáson tomboló zűrzavar uralkodott. Figyelemre méltó az is, hogy Reagan elnök haza­térte után adott rádiónyilat­kozatában ismét olyan for­mulákkal találkozunk, ame­lyekről méltán reméltük, hogy lassan a feledés ho­mályába merülnek. Az el­nök úgy fogalmazott: „Itt az ideje a Varsói Szerződés bi­zonyos átalakításának és an­nak is, hogy a Szovjetunió Európában felhagyjon tá­madó stratégiájával”. Ügy látszik nem csak az elnök, tanácsadói és beszédírói is feledékenyek. Elfelejtették például. hogy a Varsói Szerződés 1986. júniusi bu­dapesti ülésén átfogó lesze­relési javaslatot terjesztett elő, amely magában fog­lalta a hagyományos erők és fegyverzetük csökkentését az Atlanti-óceántól az Urá- lig, továbbá a harcászati nukleáris fegyverek fokoza­tos felszámolását, a vegyi fegyverek betiltását. A NA­TO van tehát lépéskény­szerben. Az a paradox helyzet állt elő, hogy e javaslatok több­sége pozitív fogadtatásra talált a NATO több tagál­lamában. A nyugatnémet külügyminiszter például több fórumon, ígv a genfi lesze­relési értekezlet február eleji nyitóülésén újólag támogatta e javaslatokat. Washington azonban egye­lőre hajthatatlan. Brit tá­mogatással időhúzásra tö­rekszik. Egyes amerikai po­litikusok talán abban ré­ménekednek, hogy Reagan idejében már nem történik semmi, az új elnök pedig, ha akarna se tehetne sem­mit hivatalának első évei­ben. Marad tehát a mozdu­latlanság és a többszólamú- ság. Pedig mindnyájunknak jobb ’.enne, ha végre eldön- tenék, mit akarnak megva­lósítani hangzatos leszerelési jelszavaikból. Kanyó András külföldi volt. A betegség úgynevezett előstádiumában húszán vannak jelenleg, a fertőzöttek száma pedig 150, közülük 18 külföldi állam­polgár. Hangsúlyozta, hogy az AIDS elleni küzdelem­ben a felvilágosításra kell összpontosítani a figyelmet, arra, hogy miként kerülhe­tő el a fertőzés, A teljes biztonságot nyúj­tó óvszerek gyártására pá­lyázatot írtak ki, s hamaro­san forgalmazni is fogják ezeket a termékeket. Gyó­gyító intézményekben tel- jeskörűen ellenőrzik a vér­felhasználást, s az egészség- ügyi dolgozók védelme ér­dekében biztonságos vér­vételi technikát vezetnek be, illetve védőkesztyűvel lát­ják el a fogorvosokat, a la­boránsokat. A közeljövőben lát nap­világot a szociális és egész­ségügyi miniszter rendelete, amelynek értelmében a ri­zikócsoportoknál kötelező szűrővizsgálatot írnak elő. Amennyiben a gondozó or­vos és az AIDS-beteg köz­ti, a társadalom védelmét szolgáló együttműködés nem alakul ki, elrendelhetik az érintett járványügyi megfi­gyelését. — tMni kommentárunk -------------------------------------------­T itkos találkozó ? Üjabb amerikai rendezési terv, véres, hat halálos ál­dozattal végződő túszejtési akció a Negev-sivatagban, a palesztin lakosság megmozdulásainak folytatódása, nézeteltérések és ennek megfelelően eltérő hangvételű nyilatkozatok az izraeli vezetésben — az elmúlt napok fejleményei közül találomra kiragadott néhány példa is jól jelzi talán, mennyire cseppfolyós, mennyire „moz­gásban van” az elmúlt időben a közel-keleti helyzet. Még ennek tudtával is némi meglepetést keltett azon­ban az a frissen felröppentett hír, amely szerint az amerikai ENSZ-nagykövet Tuniszban titkos találkozón tárgyalt a Palesztinái Felszabadítási Szervezet magas rangú képviselőivel. önmagában persze a PFSZ soha nem vetette el a kap­csolatfenntartás lehetőségét a washingtoni kormányzat­tal. Azt viszont igen —, amint a szervezet legutóbbi közleményei is hangsúlyozták —, hogy a jelenlegi ame­rikai rendezési elképzelések alapján kezdjenek párbe­szédet, mivel a PFSZ megítélése szerint a korábbi Reagan-terv éppúgy, mint a mostani, Shultz által kifej­tett elképzelés, figyelmen kívül hagyja a palesztin nép törvényes jogait. Ezzel magyarázható, hogy a szervezet — akárcsak jó néhány más, érdekelt arab állam, például Szíria — elfogadhatatlannak tartja az amerikai külügy­miniszter jelenlegi tervezetét. Furcsa ellentmondás, de a szembenálló izraeli fél hasonló hevességgel, (ám természetesen gyökeresen más megfontolásból) utasította vissza a Shultz által előter­jesztett elképzeléseket. Samir kormányfő és a Likud" párt számára a nemzetközi konferencia gondolata bár­milyen formában elvetendő. Partnere, Peresz külügy­miniszter viszont hajlik a Fehér Ház indítványainak elfogadására. Kérdés, hogy az a hangulatváltás, ami a dimonai nukleáris központ közelében végrehajtott kom­mandóakció után jellemzi az izraeli közéletet, hogyan hat az ellenzéki munkapárt véleményére. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a fegyveres palesztin akció időzítése és jellege aligha' tette világosabbá az összképet. Sok függ attól is, hogy megtud-e birkózni az izraeli kabinet a palesztin megmozdulások immár ne­gyedik hónapja tartó hullámával. S, az sem mellékes, hogy Samir miniszterelnök jövő heti amerikai látoga­tása során mennyire tudja befolyásolni a Reagan-admi- nisztráció illetékeseit az időközben kidolgozandó, "máris beharangozott „ellentervvel”? A sokféle, sokirányú ta­pogatózásba, próbálkozásba elyileg Walters nagykövet tuniszi titkos küldetése, is könnyen beleülhet —, már­mint, ha a hír igaz. Azt azonban — a Közel-Keletről lé­vén szó — tanácsos szem előtt tartani, hogy minden hír, ám annak az ellentéte is igaznak bizonyulhat. (Szegő Gábor)

Next

/
Thumbnails
Contents