Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-09 / 58. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON TELEXEN ÉRKEZETT. Bátonyterenyén, a kisterenyei körzetben szolgáltató- és üzletházat épít a helyi áfész. A munka gyorsítása érdekében a ihét végeken is dolgoznak a szakcsoport emberei. A létesítményben — egyebek között virágot, divatcikkeket, könyveket árúsító boltokat alakítanak ki. —kj— Merre járnak a felügyelők? megkérdezte: Gyakorta kéri számon a közvélemény, miért csak a városközpontban láthatók nap nap után s napjában többször is a salgótarjáni közterület-felügyelők. Holott igencsak szükség lenne rájuk a megyeszékhely „külterületein”, például Somoskőújfaluban, Zagyvarónán, Salgóbányán avagy Baglyas- alján is. — Valóban, merre járnak a közterület-felügyelők? — kérdeztük Kaszás Istvántól, a felügyelet vezetőjétől. — Mi is több észrevételt kaptunk már, főképp tanácstagoktól, hogy keveset látnak bennünket a város külterületein. Nos, ennek több oka van. Az egyik,, hogy hetente egyszer kapunk gépkocsit, amivel a külső városrészekbe is gyorsan eljuthatunk. Másrészt kevesen vagyunk, csak két pár felügyelő járja Salgótarján utcáit, tereit. Az- pedig eleve természetes, hogy a városközpontban tűnnek fel legtöbbször az egyenruhás közterület-felügyelők, hiszen munkába jövet s menet, sőt ebédidőben is el kell haladniuk a centrumban. — Ezek szerint hetente egyszer jutnak el a város külső részeibe? — Nem. Ennél sokkal gyakrabban. Már csak azért is, mert egy-egy lakossági bejelentésre, érkezzen az akár Zagyvapálfalváról vagy Somoskőújfaluból, 24 órán belül megjelenünk a helyszínen, és megtesszük utána a szükséges intézkedést. De más esetekben is ott vagyunk ezekben a városrészekben. Tavaly például volt olyan két-három hetes időszak, amikor a közterületfelügyelők folyamatosan, naponként jártak ki Baglyas- aljára, ugyanis ezt a rendszerességet igényelték a megoldandó problémák — Nincs tehát előre ütemezett járőrözés? — Az első időkben volt, de ma úgy látjuk, az előre ütemezett, járőrlap szerinti „menetrend” idejét múlta. Éppen azért, mert a bejelentések után gyorsan kívánunk intézkedni, másrészt pedig megszabja teendőinket az is, hogy ellenőrizzük azokat a közterületen végzendő munkákat, amiket a tanács vagy a városgazdálkodási üzem engedélyez esetenként egy-egy lakónak. De például egy illegális szemétlerakóhely mellett sem mehetünk el úgy, hogy annak megszüntetésére — akár ha több napot is vesz igénybe egymás után — ne tegyük meg a szükséges intézkedéseket. — Vannak-e terveik arra, hogy a jövőben az eddiginél többször lássák a felügyelőket a külterületeken? — Az a célunk, hogy még többet kint legyünk ezeken a területeken. Ezért járjuk a tanácsi útellenőrrel közösen is alkalmanként a különböző helyszíneket. Sőt együttműködünk a városgazdálkodási üzem egyik szocialista brigádjával, akik a város környékén lévő illegális szemétlerakóhelyeket kívánják felszámolni, és ebben számítanak a közterület-felügyelők jelzéseire. Természetesen, mi ennek eleget teszünk, és arra is figyelünk majd, hogy újabb illegális szeméttelepek ne keletkezzenek. Ehhez pedig járni kell a külterületeket. (zsa) Magyar helységnevek Kárpát-Ukrajnában Nők a nőnap ellen A nők egyenjogúságával foglalkozó ENSZ-csoport úgy határozott, hogy nem vesz részt a világszervezet székhelyén március 8-án tartandó nőnapi ünnepségeken, mert elégedetlen az egyenjogúságért folyó küzdelem eredményeivel. A csoport felszólította az ENSZ-titkárság női dolgozóit, hogy szintén bojkottálják az ünnepségeket. Nőnapi beszédében Javier Pérez de Cuellar főtitkár maga is elismerte, hogy a világ számos térségében a nők helyzete a gyakorlatban rosszabb, mint papíron, vagyis a jogok tekintetében. Magában a titkárságban sem megfelelő a nők hivatali előmenetele, bár a főtitkár korábban női különmegbízottat nevezett ki ennek ellenőrzésére. Az ünneprontók felpanaszolják, hogy a közgyűlésben is alacsony a női képviselők száma, a tagországok csak elvétve neveznek ki nőt ENSZ- képviselővé, és még sosem volt olyan kevés női ENSZ- nagykövet, mint ma. Az ungvári egyetem magyar tanszékén kidolgozott helységnévjegyzék alapján a Kárpáti Igaz Szó című kárpát-ukrajnai napilap áttért a túlnyomóan magyar nemzetiségűek által lakott falvak magyar elnevezésének használatára. Ez újabb lépés a kárpát-ukrajnai magyar nemzetiség nyelvének védelmében azt követően, hogy hungarológiai központ alakult az ungvári egyetemen és felemelték a magyar tannyelvű iskolákban a magyar nyelv és irodalom óraszámát. A Volánbusz Vállalat utazási irodája, taz Omnibusz vezetői az 'Utazás ’88 kiállítással egy időben forgalomba állítják a fővárosban új, korhű emeletes társas gépkocsijukat, amelyet a városnéző programokba vonnak be (MTI fotó: Friedmann Endre) Szükség van a településfejlesztési hozzájárulásra „Nincs szándékunkban eltörölni..." Megszűnt-e a teho vagy sem? Kell-e még továbbra is fizetni? lAvagy, mert a kitűzött célok előreláthatólag nem valósíthatók meg a befizetett, illetve jövőben befizetendő összegekből, visszakapják-e város- és községlakók pénzüket? Ezek ,a kérdések szinte mindenkit foglalkoztatnak mostanában, annál is inkább, mert az adók módjára fizetendő (s letiltandó) településfejlesztési hozzájárulás első félévi részletének befizetési határideje március 15-én lejár. Egy salgótarjáni olvasó szerkesztőségünkhöz címzett levelében arról ír, hogy olyan új rendeletről hallott, sőt, olvasott, amely szerint „ha a lakossági tehóból nem építhető meg az a beruházás, melyre az meg lett szavazva, úgy az összeget másra felhasználni nem lehet, hanem vissza kell juttatni a befizetőkhöz”. Olvasónk véleménye szerint ez a helyzet állt elő Salgótarjánban is, ugyanis az új szennyvízderítő építésére és az ivóvízhálózat korszerűsítésére a tehóból befolyó pénz nem elegendőAmikor dr. Balogh Miklósnak, a városi tanács elnök- helyettesének felvetettük a problémát, először is azt hangsúlyozta, hogy Salgótarjánban a megszavazott településfejlesztési hozzájárulás célja a szennyvíztisztító telep kapacitásának bővítése. — Nincs szándékunkban a tehót eltörölni — mondta az elnökhelyettes. — Már csak azért sem, mert a kijelölt cél eléréséhez szükséges beruházás megvalósítása megkezdődött. A kivitelezést végző Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalattal tavaly decemberben létrejött a szerződés a 150 millió forint értékű munkára. — De erre a munkára az öt év alatt befizetendő lakossági hozzájárulás nem elegendő? — Természetesen nem. Ehhez a tehóból előzetesen 30 millió forintot terveztünk, amit 50 millió forint megyei céltámogatás egészít ki az illetékes minisztérium további 30 millió forintos támogatásával. A hiányzó összeget valamilyen formában tanácsi forrásból kell pótolnunk. Szükség van tehát a településfejlesztési hozzájárulásra. Salgótarjánban tehát szó sincs a településfejlesztési hozzájárulás megszüntetéséről. Csakúgy mint a megye más településein sem határoztak még erről. Annak ellenére vagy talán éppen azért, mert még ma sem látható előre, mi{ jelentenek majd az adóterhek a magán- személyeknek, s nem tudható, hogy a kívánatos piaci viszonyok kialakulásának elmaradása, az áremelkedések, a még körvonaüazatlan bérreform mit jelentenék az életszínvonal alakulásában. Ha a teho eltörléséről nincs is szó, az eredeti tanácsi rendeletek módosításai néhány településen igyekeztek mentesíteni az anyagilag nehezebb helyzetben lévőket a teho megfizetése alól. Például úgy, hogy a mentességet élvezők körÁ bővítették, a mentességi vagy mérséklési eljárásokat egyszerűsítették. De még ezek után sem került le a tanácsok napirendjéről a településfejlesztési hozzájárulás- Az elmúlt hetekben több tanácstagi beszámolón is felmerült ez a kérdés, és azok tapasztalatainak összegzése után a márciusi, áprilisi testületi üléseken valószínűleg nem egy helyen, megvitatják majd azt. Ma leginkább csak a beszámolókon elhangzottakból mérhető le, milyen vegyes a kép. Ott, ahol a körzet lakéi más, fontosabb hiányzó kommunális beruházásra — például útra, csatornára bolitria — szívesebben áldoznának, • mint a teho által két éve meghatározott célra, azt mondják: ne legyen ezután településfejlesztési hozzájárulás. Másutt, ahol ezek úgy- ahogy megvannak, fel sem merül a teho megszüntetése. Akár így van, akár úgy, azt tudni kell, hogy ahol megszavazták a tehót, s azt tanács- rendelettel bevezették, ott csak tanácsrendelet módosít-; hatja, szüntetheti meg. Addig pedig adók módjára fizetni kell, s a jövedelmekből is ugyanúgy letiltható. Hogy mi lesz a tehóval a jövőben? Csakúgy mint ma annyi más, ez is felelős döntést igényel (ne). Ez idáig a hozzájárulás fizetésére kötelezettek nagy része eleget tett a befizetéseknek. Salgótarjánban a tavalyi tervezett 6 millió forintból 5 millió forint volt a tehobevétel. Zsély András Többen varrnak otthon? Csökkenő forgalom a ruházati kereskedelemben Az év eleji áremelkedések miatt az idén a tavalyinál kisebb forgalomra számit a ruházati kereskedelem. A szakemberek úgy vélik, hogy az emberek elsősorban a ruházkodáson igyekeznek spórolni, ezért a tavalyinál 4 százalékkal kevesebb rneny- nyiségű ruházati termék eladásával számolnak. Várható az is, hogy a kereslet tovább differenciálódik: növekszik az igény az olcsóbb termékek iránt, de változatlanul keresik majd a vásárlók az exikluzív, drágább holmikat is, s leginkább azok halasztják majd későbbre a vásárlást, akiknek pénztárcájából csak a közepes minőségű, közepes árucikkekre telik. A kereskedelem az igényeket mindössze néhány termékből tudja maradéktalanul kielégíteni. Ilyenek a szabadidő-ruházati és — elsősorban magas árúk miatt — a csecsemőruházati cikkek, a munkaruházati termékek, az iskolaköpenyek, valamint a lakástextíliák. Felsőkötöttárukból is lesz elegendő, ám a divatos, jó minőségű fonalból készült árúk kínálata feltehetően elmarad a kereslettől. Számolni kell azzal is, hogy harisnyákból és zoknikból az idén sem szállít kellő ütemben az ipar. A kereskedelem arra számít, hogy mind többen otthon szeretnék majd megvarrni a divatos holmikat, ezért itöbb méterárura lesz szükség- Mennyiségében kellő kínálattal állnak a vevők rendelkezésére, ám választékhiányok továbbra is lesznek; kevés például a kártolt gyapjú- és a selyemszövet. Bélust egy kis falu mellékutcájában láttam először. Szót sem váltottunk, mégsem felejtem a találkozásunkat. Emlékszem, hogyan kerekedett ki a szeme igazgatónője láttán, aki szelíden korholta, mert meglógott az iskolából. Most is látom hányaveti, félbemaradt mozdulatát, ijedt hátrálását, amint a félelemnek engedve menekülni igyekezett. Az ő esete nyomban két hasonlóan nyomasztó képet villantott fel, s a pillanatfelvételek azóta, sajnos, filmtekerccsé nőttek. Így maradt emlékezetes egy háromévesforma kislány eílkomorodott tekintete, ö fesztelen csintalainságával, egészséges pajkosságával váltotta ki a kisebb testvér betegsége miatt aggodalmaskodó szülei haragját: egy-két dühödt figyelmeztetés hangzott, s már záporoztak is az ütések... A barna, copfos csöppség egy könnyet sem ejtett, mozdulatai lelassultak, majd szinte lemerevedett. Fejecskéjét felnőttesen, bűnbánóan lehajtotta. A szülők pedig, (önmagukat igazolták?) tovább szidták az ijedt, néma gyereket. Egy másik negatív élmény főszereplője az előző kislányhoz hasonló korú. Valószínűleg a délutáni bevásárlásból igyekeztek hazafelé az édesanyjával, aki nehezen vonszolta magát a két tömött szatyorral, s türelmetlenül csitítgatta ölbe kéredzkedő, nyafogó kislányát. Később úgy tűnt, már nincs ereje, kedve ehhez sem, s mikor a gyerek váratlanul elé perdült, s karját könyörgőn nyújtotta, jókorát csapott kicsi kezére. Lehetne sorolni tovább a példákat, a sorban izgő- mozgó kisfiúról, aki véletlenül megbillenti a sótartót, s abban a pillanatban már cserdül is a nyakleves. Égy másik fiúcskáról, akit egy csekélység miatt döngetnek el az áruház kellős közepén. A példálózás mindahányszor eszembe juttatja a saját sajtkukacfiairtat ki csakúgy mint társai — szerencsére — rá-rácsodál- kozik a világra, s ebből számtalan bonyodalom származik. Van, hogy se lát, se hall, akaratos, s ha rám szabadulhat, kimerít a kíváncsiskodásával. A baj Ott kezdődik, mikor én sem hallom már, miről faggat; vagy épp fáradt vagyok, s ő a legzajosabb autóját nyúzza. Ilyenkor elhangzik egy-egy hangosabb szó, s már nyitnám a számat a következőre, mikor váratlanul kívülről, harmadikként látom a jelenetet. Ész- reveszem a fiam védfélenségét, gyerekségét, s vele a saját értelmetlen türelmetlenségemet. Ki ne hallott volna már magatartászavarokkal küszködő, „kibírhatatlan” gyerekről. A legtöbbjük ideg- rendszeri panaszait csak pszichológus tudja orvosolni. A fáradtság, a türélmetlenség is rossz tanácsadó, s a rakoncátlankod ók fékezésére nem elegendő az ejnye- ejnye. Am a gyerekek viselkedésében megtalálhatók a szülők magatartásának a jegyei, s ez arra figyelmeztet: nem árt, ha gyakrabban bírálják felül cselekedeteiket. (mihalik)
